Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-25 / 63. szám

2 DÉLMAGYARORSZAQ 1912. október 25. Schulek vagy Foerk? — A fogadalmi templom-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) A fogadalmi templom körül fölmerült bonyodalmak ügyében csütörtökön délelőtt Lázár György dr polgármester elnöklésével ülést tartott a templom-bizottság. Az ülésen többen Schulek, mások Foerk mellett foglaltak állást, a végeredmény pedig az, hogy határozatilag kimondta a bizottság, hogy Schulek lemondását nem tekinti véglegesnek és megbízza a polgármestert, kezdjen ismét tárgyalásokat Schulekkel a lemondás visszavonása iránt. A helyzet tehát tulajdonképen ezzel az üléssel sem változott, mert nem sikerült olyan módot találni, amellyel a templom fölépítésének hosszas huza-vonája megszüntethető lett volna. Emiatt szót emelt többek közt Jászai Géza, címzetes püspök, apátplébános is. Jászai Géza különben mielőtt az ülés megkezdődött, reflektálni kívánt egyik szegedi lap közleményére, amely a fogadalmi templom ügyében a polgármestert támadta. Hangoztatta Jászai Géza, hogy a közleménynek nincs igaza, mert a templomépítés halogatását támogatja, mig Szeged katolikus polgársága szeretné már, ha a templom mielőbb kqszen állana. Miután Lázár György dr polgármester az ülést megnyitotta, Gaál Endre kulturtanácsnok, bizottsági előadó fölolvasta Schulek Frigyes és Schulek János levelét, melyet apa és fia augusztus 18-ikán irtak a polgármesterhez. A levél tartalmáról már beszámolt a I)11i/iagyararszág. Kérik a várost, hogy a szerződést tekintse érvénytelennek, mert az építéstől vissza akarnak lépni. Schulek Frigyes a levélben főleg öreg korára hiyatkozik. Elmondja továbbá az előadó, hogy a j polgármester a levél vétele után mindjárt ér- I öeklödött, hogy ki volna,.a legmegfelelőbb az építésre a Schulek,-féle tervek alapján. Érdeklődésének eredménye az lett, hogy Foerk Emil budapesti épitész-tanárt ajánlották a legtöbben. Iváfikovits Sándor bizottsági tag szólalt föl elsőnek az ülésen. Azt kérdezi, hogy a polgármester a levél vétele után tárgyalt-e még Schulekkel és Lázár György dr elmon- j dottá erre, hogy igenis tárgyalt és Schulek nem akarta visszavonni a lemondást. A polgármester ezután azt kérdezte Schulektől, hát ha Petz Samu. a román stilü épitészet tekintélye vállalkozna. Schulek erre kereken kijelentette, hogy Petz semmiesetre sem vál- ' lalkozik. Ivánkovits Sándornak arra a kérdé- í sére, liogy Schulek fia, aki nem hivatkozha- ! tik agg korára, miért^ lépett szintén vissza, j a polgármester azt valaszolta, hogy ő meg uj szerződés alapján két percenttel többet— kér. Schulekék szándéka egyébként — a polgármester kijelentése szerint — az, hogy a végső összeg után hat percentet számítson nekik a város. Zombory Antal szólt hozzá ezután a kérdéshez. Az ő véleménye szerint Schulek nem aggkora miatt lépett vissza és azt hiszi, hogy a lemondása még nem végleges. Azt javasolja, hogy küldjön ki a templom-bizottság egy szükebbkörü bizottságot, amely határozna abban a tekintetben, hogy tárgyaljanak-e tovább Schulelckal, vagy sem. Bokor Pál helyettes polgármester tisztázni kivánja a kérdést. Az első kérdés, hogy Schulekék jogosak-e egyoldalúan fölbontani a szerződést? A másik, hogy Foerk Emilt bizza-e meg a város az épités keresztülvitelével. Ajánlja, hogy a város tárgyaljon mind a három építésszel: Schulekkal, Petz Samuval és Foerk Emillel. Kovács János bizottsági tag azt mondja, hogy Schulekék a budapesti Árpád-Otthon epitésére akarnak vállalkozni és főleg a honorárium kérdése az, ami a bonyodalmakat előidézte. Szerinte a honorárium ügyében kellene Schulekékkal tárgyalni. Ivánkovits Sándor ismételt fölszólalásában azt hangoztatta, hogy Schulekékkal soha nem fog megállapodni a város. A polgármester is ama nézetének ad kifejezést, hogy nem igen lehet bizni az ujabb tárgyalás sikerében. Zombory Antal azt akarja kimutatni, hogy Schulekék voltaképen nem akarnak sokat kérni, Tóth Mihály főmérnök ezzel szemben határozottan kijelenti, hogy Schulekék drága költségvetést csináltak már eddig is. Itt emiitette meg a polgármester, hogy az eredeti terv szerint az előirányzott összeg 1,200.000; korona volt s ez az összeg később már 3,300.000 koronára emelkedett. Gsernovics Agenor Foerk Emil mellett foglalt állást. Ha arról van szó, úgymond, hogy ki épitse föl a templomot, ö Foerk-ot véli erre a legalkalmasabbnak. Regdon Sándor Schulekék mellett szólalt föl, mig "Végman Ferenc a huza-vona ellen beszélt. Jászai Géza Foerk Emilt kitűnő művésznek tartja és megfelelőnek arra, hogy a templom építését ő rá bizzák. Ismét hangoztatja, hogy ha Schulekékkal bocsátkozik a város ujabb tárgyalásokba, ez ismét az -építkezést késlelteti, ez pedig hiba, mert sokat veszítünk időben. Hivatkozik arra, hogy Foerk most is egy két milliós pályázaton nyert Temesvárott s ezenkívül nagy nemzetközi pályázatokon is kiváló sikerei voltak. Végman Ferenc ujabb íölszólalásában azt mondja, liogy az elhangzott beszédek után szerinte Schulekékkal folytatni kell a tárgyalást, de egyidejűleg Foerkkal is meg kell kezdeni. Lázár György dr polgármester, elnök kimondja ezután a bizottsági határozatot. E szerint, minthogy a bizottság Schulekék lemondását véglegesnek nem tekinti, a polgármester a bizottság utasítására ujabb tárgyalásokat kezil Schulekékkal. A tárgyalások eredményét annak idején majd a bizottság elé terjeszti s ez a polgármester előterjesztése alapján végleges álláspontra fog helyezkedni a fogadalmi templom építőjének személye iránt. aBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaayaaaaBaaaaaaaaaaaa^ai Cuvaj nyilatkozata. Cuvaj bán, királyi biztos ina délelőtt Bécsből Zágrábba érkezett. Cuvaj egy bécsi lap munkatársának kijelentette, hogy Horvátországban katonai uralomnak létesítését sem szükségesnek, sem pedig célravezetőnek nem tartja. — Budapesten is azt a megfigyelést tettem, — mondotta a bán, — liogy a magyar kormánykörök nem kezdtek, de nem is akarnak kezdeni Horvátországban rendszer-, vagy személyváltozást. A magyar kormánynak az a szándéka, hogy mindenekelőtt a Magyarország és Horvátország között fönnálló gazdasági kötelékeket erősítsék meg s azután térjenek' rá a politikai ellentétek kiegyenlítésére. Ez alkalommal is nagy és fontos gazdasági kedvezményeket viszek magammal Horvátország számára. hogy az ifjúságnak deputációba kellene fölmenni a színpadra, de nem eresztettek be minket, ami igazságtalanság, mert a huszárokat pl. beeresztették, pedig az <"> nővérük nem játszott. Fs a rajztanárral is találkoztam és ő azt mondta: „Bár olyan jó tanuló volnál, amilyen kíváncsi én vagyok a nővéred aktjára!" amit nem egészen értek, de mert nevetett hozzá, én is nevettem és örültem, mert rajzból sem állok jól. Fs este színház után vacsorázni mentünk az Ftussal és Zabolay úrral, amiért a latin tanár kissé boszankodott, mert ők nem voltak velünk és mások se, igy a dolog nagyon unalmas volt. Azután az Etus és a Zabolay hazakísértek, most már egész bizonyos, hogy szerelmesek egymásba, mert a Zabolay egész este a lábamat nyomkodta, de én nem szóltam, mert íutbal közben már nagyobbakat is rúgtak rajtam és mégse fájt. Fjjel egy részeg kompánia éjjeli zenét adott nálunk, mert azt hitlék, hogy az Etus ott lakik és a latintanár ur ugy dühöngött, hogy borzalom volt nézni és azt mondta, hogy elsején elmehetek. Legalább visszamegyek a földrajztanárhoz. Április ló. Ma az Etus elment az összes tanárokhoz, hogy megtudja, mi van velem és melyik tantárgyból hogyan állok? Én ettől a látogatástól sokat vártam, mert elvégre Etus ( hires nő és a Pallas-lexikonba is bele van I nyomtatva. Mikor megjelent a gimnázium- I ban, az egész iskola fölfordult és a tanárok mind bementek a tanári szobába A Zabolay ur ezalatt a folyosón föl-alá járt és gólokat í ingott a padlóba, közben pedig olyan mérge- ! sen nézett rám, hogy legjobban szerettem volna pofon ütni. Az Etus nemsokára kijött és elmondta, hogy elég rosszul állok, mert háromból meg Jogok bukni, de ő kérte a tanárokat és megígérte, hogy szorgalmas leszek és igy talán még lehet rajtam segíteni, ha tanulok. Aztán elment a Zabolay úrral és én mindjárt utána feleitcin a földrajzból megint négyesre. Ez igen leverő hatással volt rám, ugy, hógy délután megint elmentem futbdlojni, este pedig az Etelka másodszor lépett föl, de már alig voh közönség, mert ugy vettem észre, hogy ez! a Zabolay!: senki sem szereti és a taps is sokkal gyérebb volt, mint az első estén és a huszárok teljesen hiányoztak. Ellenben ma a földrajztanárom kapott páholyt és a főbakter és éri megint elmentünk vacsorázni, de az Etus nagyon szomorú volt és a Zabolay ur sem nyomkodta többé a lábamat, amiből azt következtettem, hogy vagy egyáltalában nem nyomkodja senkinek a lábát, vagy pedig az Etusét. A vacsorán alig beszéltek egymással, csak néha sóhajtott az Etus: „Ilyen blamázs! Igy kompromittálni az embert!" amitől a Zabolay ur arca egyre jobban elsötétült. Vacsora után megint haza kisértek és ma éjjel nem kaptunk éjjeli zenét, mire azt reméltem, hogy a latintanár visszavonja a fölmondást, de ez nem trötént meg és egyéb különös se történt. Április 27. Az Etus ma reggel hazautazott, én tehát nem mentem iskolába, mert megmondtam az osztályfőnöknek, hogy a nővéremet kell a vasútra kisérnem. Az Etus szeme ki volt sírva, mert az újságok egyhangúlag lecsepültek és azt irták, hogy nincs semmi tehetsége, amit én különben nem hiszek, mért végre is benne van a Pallas-lexikonban és egy lexikon mindig többet tud, mint egy újság. A Zabolay ur szótlanul ült mellette a kocsiban és a bajuszát rágta, de a búcsúzásnál kezet sem adtam neki. Hirtelen az Etus felsikoltott: „A naplóm!" amelyet a fogadóban felejtett és én visszamentem érte és már előre örültem, hogy el fogom olvasni. El is olvastam és láttam belőle, hogy az én ostoba nővérem őrülten szerelmes ebbe a Zabolayba és az ő kedvéért még a színpadról is le tudna mondani és amikor visszaadtam, olyan dühösen néztem Zabolayra, hogy ez meg is kérdezett, hogy mi bajom. Nem feleltem, csak az Etusra néztem, aki nagy zavarban volt és rejtegetni próbálta a naplót, amiből Zabolay kitalálta, hogy alkalmasint arról van szó és erőszakkal elvette Etustól és olvasni kezdte, de közben indult a vonat, tehát ők elutaztak, én pedig futbalozni mentem és egyéb nem történt. Április 28. Ma, mint rendesen, iskolába mentem és táviratot kaptam az Etustól, hogy menyaszszony, mert a Zabolay ur megkérte a kezét és igy ez áz ember, akit utálok, a sógorom lesz. Ez örvendetes családi esemény alkalmából vissza fogok menni Budapestre, annál is inkább, mert ma ugy a latinból, mint a földrajzból megint négyesre feleltem és most már egészen bizonyos, hogy megbukok. Az egész naplóvezetésnek tehát nincs célja és ma utoljára irok és inkább futbalozni megyek.