Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-03 / 44. szám

1912. október 1. dÉlmagyarorszÁg 3 galmas ós a jegyzések szintén hónapok óta nem változtak olyan jelentékenyen, mint ma délelőtt. Az értéktőzsdén ma a tegnapinál is viharosabb volt a forgalom és az árfolyamok 20—30 koronával fluktuáltak; a legvadabb liireket terjesztették s az árfolyam is e szerint alakult. Legnagyobb hatással voltak a kényszereladások, amelyek Bécsből indultak ki ós pillanatnyira csak akkor állt meg az árfolyam devalációja, amikor az a hir terjedt el, liogy megkötötték az olasztörök békét. Csakhamar kitűnt azonban, liogy ez a hir nem felel meg a valóságnak és a javult árfolyamok ismét leromlottak. Békeva áboru?! Kétmillió katona fegyverben. (Saját tudósítónktól.) A mozgósításról a fegyveres összetűzésig egy nagy és felelősségteljes lépés van: — ezt mondta Berchtoíd gróf, a monarchia külügyminisztere. Tehát nagy lépés, de csak egyetlenegy. fis az a kérdés, kiáltó és szivetszoritó, lesz-e elég idejük és elég gyors befolyásuk a hatalmaknak, hogy megragadják a fegyverbe állított katona kezét, mielőtt puskáját lövésre emelné. Egy paraszthajszálon függ teliát minden. Bulgária, Szerbia, Montenegró és Görögország egész fegyveres erejét talpra szólította már és az éjszaka a porta is elrendelte egész másfélmilliós félelmetes haderejének általános mozgósítását. A szerb és bolgár vasutakon mától kezdve beszüntették a teherforgalmat és széttépték vele a monarchia legfontosabb gázdasági idegszálait, iszonyú csapást mérve iparunkra és kereskedelmünkre. Van-e ennél dermesztőbb perspektíva? Két millió fegyvert köszörülnek a Balkánon, egy hegyes-völgyes, jobbára félvad tűzfészekben, ahol a harcászat minden modern készültsége csődöt mond és csak az irtó, esztelen öldöklés gyilkos orgiái várhatók. Belgrádi szerb követünk azzal biztat, hogy Bulgáriának legalább hat napra, Szerbiának pedig tizennégy napra van szüksége, mig egész hadseregével szembenézhet a török túlerővel. Hat nap és tizennégy nap: ez valóban elég volna arra, liogy a hatalmak megfojtsák a balkáni népek vad tombolását, de hol a garancia arra, hogy a hatalmak őszintén akarnak belemarkolni a tűzfészekbe? Ki meri elhinni, hogy Anglia és Németország minden gyűlöletüket leszerelik a Balkán békéjéért? Ki lehet olyan naiv, hogy a monarchia és Oroszország szinszerü ölelkezését komolyan vegye? Ki hiszi el, hogy Bulgária minden biztatás nélkül, tisztán a saját számlájára mozgatta meg haderejét? És Szerbia, amely máris bizakodik az orosz segítségben? És Montenegró, amelyik cári mankó nélkül nem tud kimozdulni zord és sötét barlangjaiból? Legvégül, illetve legelőször, ki az, aki a török manővert odatelepitette a bolgár határra és aki a balkáni koldus-államocskáknak milliókat adott a mozgósitás céljaira? Ezer kérdés, amikre alighanem lekésik a válasszal a magas diplomácia. Mert a hatalmak gyanús ölelkezése talán sokkal előbb fordul át egy véres, fojtogató európai háború iszonyatos rémdrámájává. Hadüzenet még nem történt, ami nem jelenti azt, hogy a bejelentett terminusra, október ötödikére vagy pár nappal később a vészes üzenet be nem köszönt a fényes portán. A négy támadó állam, Bulgária, Szerbia, Görögország és Montenegró egyelőre folytatja, amit megkezdett s komoly harcikedvvel mozgósítja egész hadierejét. Különösen vérbeborult a szemük a szerbeknek, akik mindenáron Törökország ellen akarnak masirozni. Olasz jelentés szerint Szerbia haladéktalanul megüzeni a háborút, ha Törökország a lefoglalt hadiszükségleteket ki nem adja s ennek a kiadására ^ tegnap negyvennyolc órás határidőt szabott a portának. Konstantinápolyból pedig azt jelentik, hogy a porta a hadimuniciót nem fogja kiadni Szerbiának. A szerb hadüzenet tehát rövidesen esedékessé válhatik. Belgrádban részegül hangos a harci kedv. Ugyanilyen Szófiáé is. A bolgár fővárosban a hadügyminiszter maga kijelentette a háború mellett tüntető tömegnek, hogy a kormány teljesíteni fogja kötelességét, csak hagyják nyugodtan dolgozni. Minderre Törökország természetesen szintén mozgósitással felel. A török kormány a maga megtépázott presztízsét odahaza a muzulmánok előtt egészen eljátszaná, ha most békés áramlatot mutatna. Ehez képest energikusan készül a háborúra, de jogai megszükitéséről hallani sem akar. Viszont a diplomácia mindenünnen a béke reményének röppenytüit eregeti. A balmorali tanácskozásról kiadott kommüniké Anglia és Oroszország békecsináló szándékairól beszél. Közben Oroszország, melyet a háború fölszitójául gyanúsítanak, tényleg békecsinálóul játssza ki magát. Szasszanov orosz külügyminiszter állítólag erős nyomást gyakorolt a rendbontó Szófiára és Belgrádra. A kiadott jelentések szerint Anglia, Franciaország és Oroszország a hármas-szövetséggel együtt mindent el fog követni a béke helyreállítására. A mai napon a következő jelentéseket kaptuk: Berchtoíd tanácskozásai. Bécs, október 2. Berchtoíd gróf közös * külügyminiszter egész nap tanácskozott a Bécsben időző nagykövetekkel és követekkel. Délután hosszasan tárgyalt a török nagykövettel, majd az angol nagykövettel, később ] pedig a bolgár és szerb követekkel. A magyar delegáció albizottsági ülésezései közben Lukács László miniszterelnök kereste föl a küliigyminsztert s egy óra hoszszat tanácskozott vele. Ma délelőtt a görög királlyal tanácskozott a külügyminiszter. Berchtoíd és Auffenberg ngilatkozatai. Bécs, október 2. Az osztrák delegáció külügyi albizottságának tagjai előtt Berchtoíd külügyminiszter bizalmasan a következőket mondta: — Véleményem szerint a döntés pár nap alatt meg fog történni, ugy, hogy talán már a hét végére eldől a háború kérdése. Ezt az időt az európai diplomácia fölhasználja, hogy amit még lehet, megtegyen a háború elhárítására és nem tartom valószínűtlennek, hogy ezek a fáradozások sikerre is vezetnek. A magyar delegáció a hadügyi albizottságának szigorúan zárt ülésén Auffenberg kijelentette, hogy a közös haderő a déli határok felé mindenkor harcképes és hadseregünket szükség esetén a legrövidebb idő alatt ütközetre képes állapotba tudjuk helyezni. Az értekezleten a hangulat szinte félelmetesen izgatott volt, különösen akkor, amikor Stölzer delegátus azt a nyilt kérdést intézte a hadügyminiszterhez: harcképes-e a közös hadsereg? Auffenberg hadügyminiszter, aki mindvégig jelen volt az éjszakai ülésen, azonnal fölállott és emelt hangon válaszolt a kérdésre: — Kis technikai bajok vannak ugyan — mondotta — de van két olyan kincse a közös hadseregnek, melyekben minden körülmények között meg lehet bizni: az egyik az áldozatkész, kötelességtudó és engedelmes tisztikar, a másik a páratlanul álló legénység. Mikor a hadügyminiszter e szavakat elmondotta, a delegátusok érezték, hogy e nyilatkozat egész Európának szól és lelkesen megtapsolták a minisztert. Erőlködnek a hatalmak. London, október 2. A Reuter-ügynökség diplomáciai körökből vett értesülése szerint Szasszonov orosz külügyminiszter Szófiában és Belgrádban igen nyomatékos tévéseket tett a béke megóvása érdekében. Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország teljes egyetértésben járt el, mig a hármasszövetségi hatalmak szintén el vannak határozva, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt, liogy elejét vegyék az ellenségeskedések kitörésének. Az összes hatalmak konstantinápolyi képviselői egyformán fáradoznak azon, liogy a portát barátságos formában figyelmeztessék a re formok mielőbbi keresztülvitelének sürgős szükségességére. Casus belli! Konstantinápoly, október 2. A minisztertanács elhatározta, hogy a szerb hadianyag átszállítását nem engedi meg. A Fekete-tenger kikötőiben lévő öszszes ottomán kereskedelmi hajókat utasították, hogy azonnal térjenek vissza Konstantinápolyim. A kikötői prefektura lajstromoztatja az összes görög gőznaszádokat. Konstantinápoly, október 2. A porta elhatározta, hogy a Balkánállamokhoz jegyzéket intéz, amelyben kijelenti, hogy Törökországnak semmiféle aggressziv szándéka nincs, a Balkán-államokban elrendelt mozgósítások következtében azonban kénytelen általános mozgósítással felelni, hogy megvédelmezze saját érdekeit. Hasonló jegyzéket intéz a porta