Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-22 / 60. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ó d Telefon 305, a • Előfizetési ár Szegeden egész évre . K 24 — félévre.... K 12-negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 — félévre.... K 14-negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. ••••• • • Telefon 81. • a Szeged, 1912. I. évfolyam 60. szám. Kedd, október 22. Uj párt. Egyszér már megírtuk, hogy az ellenzéki pártok egyes csoportjai valósággal tudatosan dolgoztak arra, hogy az „erőszakot", melyet olyan rettenetesnek hirdetnek, fölidézzék. Hirdették, hogy az erőszakból csak haszon háramolhat az ellenzékre, mely a koalíciós korszak óta egyetlen olyan hangot nem tudott megütni, mellyel visszhangot kelthetett volna az országban. Tehát nem a maga programjának erejéből, hanem az ellenpártnak hibájából akart újra népszerűvé lenni. S hogy ezt a negativ népszerűséget elérhesse, nem átallotta mesterséges módon, kényszereszközökkel rászorítani az ellenpártot, hogy ezt a vélt hibát elkövesse. A munkapárt az ellenzék által hibaként számitásba vont lépést megtette a közvélemény lenyűgöző többségének helyeslése és még a parlamenten kivüli ellenzéki kebleknek is teljes nyugalma mellett. A 7,hiba" érdemmé lett, sikert és eredményt hozott az országnak, amelyet megszabadított az obstrükciótól s a melynek megszerezte a nagy véderőreformban külbiztosságának kellő szervezetét. Az ellenzék erkölcstelen számítása kudarcot vallott: a szándékosan fölidézett úgynevezett ,,erőszak" nem fordította feléje az ország hangulatát, hanem csak az ellenzék számára teremtett lehetetlen helyzetet. H ÜNIiV" ' És ekkor állott elő az a feltűnő jelenség, hogy az ellenzék minden józan ész és taktika ellenére megmaradt ebben a lehetetlen helyzetében. Kitűnő szirének csábították rá, hogy abszurdumot abszurdumra kövessen el. Mintha csak az lett volna a | cél, hogy az ellenzéket lejárassák. Vége j volt már a véderőkampánynak, a szente| sitett törvény megváltoztatása többé cél j nem lehetett. A választójogért sem folyt | s nem is folyik a harc: hisz mindenki tudj ja, hogy ez a reform mihamar a törvényj hozás elé kerül. És mégis, minden tárgyi ok nélkül toi vább folyt a harc. Olyan meglepő jelen! ségek merültek föl, amikre alig volt eddig j példa ellenzékek történetében. Magas állásokat viselt emberek bukkantak föl egyszerre nem is néptribuni, hanem veszekedő utcagyereki szerepekben. Férfiak, akik százszor megtagadtak minden közösséget az obstrukcióval, akik nemcsak bizalmas körben, hanem a nyilvánosság előtt ellenzéki voltuk dacára is nyíltan követelték a parlamenti rend megóvását, egyszerre túlszárnyalva minden obstruktort, a leglehetetlenebb eszközökkel szították az izgalmat. És emlékezzünk a dolgok menetére. Valahányszor a konkrét, közérdekű cél nélkül szűkölködő agitáció a maga belső üressége folytán ellankadt, összeomlott, (a nyár folyamán s az ősz elején ezt több izben igen feltűnően 'tapasztalhatta az ország) mindig akadt egy-egy politikus, aki valami uj nyilatkozattal fölpiszkálni próbálta az ellenzéki tábort. Egyszer azonban kipattant a dolgok nyitja: egy táborba kell állania minden ellenzékinek. Nincs más menekvés, a sikernek csak ez az utja. Egyesülni kell, hogy kormány képesek lehessünk. Hiába húzódozott ettől az eszmétől az ellenzéki képviselők zöme, egy kis csoport hétről-hétre uj formában ide-oda variálva a tervet, hol fúzió, hol uj pártalakitás formájába gyúrva, folyton be akarta adni ezt a kuruzsló szert az ellenzéki tábornak. De a hamis gyógyszer a kuruzslókon kívül másnak nem kellett. És nem kell még ma sem. Nem véletlen, hogy Justh-pártiak és Kossuth-pártiak egyaránt elhárítják maguktól ezt a tervet. Nem véletlen, hogy Justh Gyula és vezérkara minden tompitó közlés ellenére is kétségtelenül a leghatározottabban megtagadta a fúziót. Nyilvánva'óan értik már, hogy itt egy vakmerően kieszelt ad absurdum-taktika folyik, amely a kormányt és a parlamenti többséget állandóan fegyverben tartsa, az úgynevezett „erőszak" rémképét állandóan fölidézze egyrészt, másrészt pedig ugyanakkor az ellenzéki pártokat megbontsa, hogy uj alakulást hozzon létre, amely kedvez bizonyos törekvéseknek. Egy sziv kihallgatása. Irta: J. Raines Wilson. Színhely: A lelkem. Személyek: A sziv (vádlott). A Lelkiismeret (királyi ügyész). Az Ész (tárgyalási elnök). Az Akarat (fogházőr). A Szivem lázadozik, összeütközésbe kerül mindennel és mindenkivel a világon, — kivéve azt az egy szivet, amelynek birhatásáért küzd és epekedik. Nem akar hallgatni az Észre. A szerelemben nincsen logika, -— csak nagy-nagy vágyakozás van. A Szivem képes volna keresztül gázolni mindenen, tönkretenni mindent, csakhogy kielégítse a vágyát és bírhassa szerelme tárgyát. Az Akaratomnak le kellett tartóztatnia a Szivemet és most be van idézve a Lelkem szine elé komoly kihallgatás végett. A Lelkiismeret, az isten által kirendelt ügyész, „vétkes szerelem" tfniatt helyezett vád alá. Sziv: Bűnös vagyok! Lelkiismeret: Nem mersz szembeszállni! Sziv: Mindent merek! Szembeszállók az istennel, az angyalokkal, az ördöggel, férfiakkal. asszonyokkal, gyermekekkel, idővel s örökkévalósággal. Lelkiismeret: Gondolj a kötelességre. Sziv: Nem ismerem ezt a szót. Nincs benne a szótáramban. Lelkiismeret: üe neked kötelességed egy másik nőt szeretni. Sziv: Igen, tudom és nem gyűlölöm őt most sem. Ö jó, hűséges, odaadó. Sokat szenvedett miattam és értem. Teljes becsben tartom az ő értékét, de — a szerelmem másé. Lelkiismeret: És a gyermekeid, akik bíznak benned, akik tőled várják, hogy egyengesd az ntjukat és támogasd őket az élettel való küzdelmükben? Sziv: Igen, a gyermekeim! Gondolok rájuk és szeretem őket is. Nagyon fájna nekik az én árulásom. Bánattal és szégyennel gondolnának rám és nem tudnának megérteni soha, hacsak őket is nem érné egyszer hasonló sors. Meghalnék az ö részükre! És mégis szeretem őt! Lelkiismeret: Gondolj az ő gyermekeire — a férjére. Sziv: Gondoltam rájuk. A gyermekeinek joguk van az ő szeretetére és gyöngédségére, a férjének a hűségére. Szeretem őket. Nem akarnám megrabolni őket. ök nem bántottak engem soha. De hiszen én nem azért szeretem öt, mert férjes asszony és anya. Azért szeretem, mert ő nekem az egyetlen. És ebben nem hagyom magam megingatni. Az ilyen érvekkel talán meg lehet ingatni téged. Lelkiismeret, vagy az Eszet, de ha én szeretek, akkor szeretek, minden erőmmel. Az én birodalmamban más érzésnek nincs helye. Lelkiismeret: És a vallásod? Nem gondolsz annak a tilalmaira? Sziv: A vallás, az szent igaz. Én nem is akarom bántani. Mondtam már neked, hogy az én birodalmamban nincs akarás és nincs meggyőzés! Vannak hidegvérű viaszemberek s asszonyok, azok nem fognak megérteni soha. Sokan el fognak itélni butaságból, mások tisztára ártatlanságból és a legtöbben gonoszságból. De az én szerelmem független a vallástól és az emberektől. Én tovább szeretnék, ha minden ember helyeselné is és tovább fogok szeretni, dacára annak, hogy minden ember el fog itélni. Lelkiismeret: De ne felejtsd el, hogy számadással tartozol az Istennek. Sziv: Igen. Az ő törvényei igazságosak. Ö teremtett engem, ő előtte meghajlok. () tudja, hogy hogyan szeretek és hogy miért. Csak ő tud engem megérteni és ő föl fog menteni. Ész: Tehát nem sajnálod, hogy szereted azt az asszonyt? Sziv: Nem. Sajnálhatja a nap, hogy síit, vagy a virág, hogy illatozik? Ész: És nem akarsz megszűnni szeretni öt? Sziv: Nem, mert nem áll módomban. Éppen ugy nem lehet, mint ahogy nem lehet a vizet megállitani folyásában, vagy egy nehéz tárgyat esésében. Ész (a Lelkiismerethez): Ebből a kihallgatásból kitűnik, hogy a vádlott Sziv-et nem lehet felelősségre vonni. Nekünk teljesíteni kell a kötelességünket. A társadalom és mindazon családtagok és barátok érdekében, akiknek ehhez az ügyhöz közük van, száműznünk