Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-22 / 60. szám

) DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 22. Ennek az erkölcstelen számitásnak fölismerése, ösztönszerű megérzése oka a nagy, egyesülési akció kétségtelen kudarcának. És mert nem tárgyi, hanem ilyen okok állanak mögötte: ez az oka annak, hogy az akció nem is fog sikerre vezetni s végül nagy kényszeredéssel — ha ugyan létrejön — az uj párt abból a vegyes csoportból fog kikerülni, amely a fúziót inszcenálni szeretné s amelyben majd minden ellenzéki pártból vannak egyesek. iparosok országos ünnepe. — A szegedi nagygyűlés. — (Saját tudósítónktól.) A mellőzött és lenézett magyar kisipar vasárnap egy táborba szólította Szegeden az ország ipartestületeit. A kongresszust az Ipartestületek Országos Szövetsége rendezte és közel háromszázan jöttek el Szegedre az ország kisiparosai közül, hogy sérelmeiket szova tegyék és azok orvoslását illetékes helyen megsürgessék. A nagygyűlésen a kereskedelmi miniszter is képviseltette magát Fenyvessy József miniszteri osztálytanácsossal. Mindenképpen impozáns volt a kongresszus, amelynek jelentőségét különösen az adja meg, hogy a magyar kisipar érdekében eddig szokatlan buzgalommal indult meg az agitáció a nagyiparosok és a gyárosok eiien. A nagygyűlés a városháza közgyűlési termében folyt le rendkívül nagy érdeklődés mellett. Thék Endre udvari tanácsos üdvözlő beszédet mondott és megnyitotta a nagygyűlést. Az üdvözlő beszédre a kereskedelmi miniszter nevében Fenyvessy József dr válaszolt, Szeged város nevében pedig Lázár György dr üdvözölte a nagygyűlést és sok szerencsét kivánt a munkájához. Ezután a tárgysorozatra tértek át. A kongresszus tudomásul vette a választmány 1911. évi működéséről szóló jelentést, majd elfogadta az 1911. zárszámadást és a vezetőségnek megadta a fölmentvényt. Megállakell ezt a Szivet. Fogházőr vegye át a foglyot. Egy pár órával ezen ítélethozatal után a következő drótnélküli távirat indult útnak: „Az egyetlen nőnek most és mindörökre: Száműzetésre ítéltek. A biró isten akaratára és a társadalom nyugalmára hivatkozott ítéletben. Nincsen hatalma ahhoz, hogy megváltoztassa jelenlegi viszonyainkat. Es most én száműzve vagyok St. ílelena szigetére, körülöttem a véghetetlen tenger. Nincsenek a börtön körül sem kőfalak, sem vasajtók, csak emberi húsból és vérből épült válaszfalak. Kétségbeesésemben és őrült vágyakozásomban talán le tudnám rombolni a börtönömet, de ezek a falak, amelyek bennünket elválasztanak, a földtől az égig érnek. Nem érem fel a végét, sem alatta nem birok elmenni. Oh én szerencsétlen! Láthatlak téged szerelmem és mégis olyan messzi vagy! Semmilyen hajó sem tud átvinni ezen a tengeren, amely elválaszt bennünket egymástól. Nem tehetek egyebet, mint szomorúan állok a parton és vágyakozásból és szívfájdalomból épült kis hajókat küldözök a vizre és remélem, hogy valamikor a te szivedben fognak kikötni. Erős leszek, el fogom szenvedni a száműzetést addig, amig „már nem lesz közöttünk tenger". Es ha eljön az az idő, akkor meg foglak találni valahol az örökkévalóságban, meg fogom fogni a kezedet és elvezetlek annak a trónusához, aki téged az én részemre teremtett. Ott azután el foglak kérni, bátor hangon, merész arccal, a vágyakozásom és szerelmem jogánál fogva és ö nekem fog adni téged a végtelen időkre —örökre!" pitották az 1912. évi költségelőirányzatot s ! ezzel a szövetség adminisztratív ügyeit le- ' tárgyalták. ! Két fölszólalás akadt a tárgysorozatnál. ! Az első Szabó Károly nagyváradi ipartestületi elnök volt, aki azt hibáztatta, hogy a kormány nem áll elég anyagi erővel a kisipar mellé. Az iparpártolásra ugyan tekintélyes összeg van előirányozva az állam költségvetésében: évenként tizennégy millió korona, de ebből az állam mindössze négyszázezer koronát fordított a kisipar támogatására, a mi bizony a tengődő magyar kisipar vérkeringésén édeskeveset lendit. Egyúttal kifogásolta a fölszólaló, hogy a négyszázezer korona mellett horribilis államsegély többi részét az állam a nagyiparosok és a gyárosok javára utalja ki, nem csoda tehát ilyen körülmények között, ha a magyar kisipart, a helyett, hogy virágoznék, a visszafejlődés és pangás veszélye fenyegeti. A másik fölszólaló Papp József, a hatvani ipartársulat elnöke volt, aki hasonló értelemben fejtegette a kisipar sérelmeit és annak a nézetének adott kifejezést, hogy szükséges volna egy külön ipari minisztérium fölállítása. Ezután Pálfy Dániel beszélt hosszasan. A munkásbiztositási törvény reviziójával foglalkozott és az egész törvény alapos reformálását sürgette. Szerinte a javulás csak akkor fog beállani, ha az országos pénztár decentralizáltatik, mert az országos pénztár föntartása által, amely az iparosoknak sok milliójába kerül, ujabb súrlódások keletkeztek a munkaadók és munkások között. Határozati javaslatában az országos pénztár megszüntetését és a vidéki kerületi pénztárak önállósítását kivánta. Kivánta továbbá, hogy a magyar iparosok, miután a betegsegélyezés aránytalanul nagyobb terheket ró rájuk, iirMt más adózó polgárokra, mentesittessenek az országos betegápolási pótadő alól. Az uj ipartörvény megszüntetése mellett alapos érvekkel szólalt még föl Melkó Bertalan is. Sziklay Zsigmond budapesti épitész az építőipari törvénnyel kapcsolatban nyújtott be jól megokolt határozati javaslatot. Tiltakozik ebben a munkásoknak a hatósági föliigyeletbe való belevonása ellen s általában sürgeti a törvénytervezet alapos átdolgozását. Szakáll József, a szegedi ipartestület elnöke a vándoriparról szóló törvényhez nyújtott be határozati javaslatot, amelyben a házaló-kereskedés tágitása ellen tiltakozik azért, mert szerinte a kézműipar érdekeit fölötte veszélyezteti. A megrendelés-gyűjtést Szakáll javaslata teljesen szabaddá kivánja termi, csak az engedély szerzés maradjon a régiben. A közgyűlés befejezése után az iparosok Thék Endre és Gelléri Mór vezetésével megkoszorúzták Kossuth Lajos és Tisza Lajos szobrát. Délben a Kass-vigadóban diszebéd volt, amelyen négyszázan vettek részt. A díszebédet a vidéki iparosok tiszteletére a város adta. Az első fölköszöntőt Thék Endre mondotta a királyra. Lázár György dr polgármester a vendégeket, Schwartz Rudolf törvényhatósági bizottsági tag a kereskedelmi kormányt és a képviseletében megjelent Fenyvessy József dr miniszteri osztálytanácsost éltette. Szeged városát és a polgármestert Kuyiniss Gyula, a losonci ipartestület elnöke köszöntötte föl poétikus szép beszédben. Pálfy Dániel a magyar iparosság kimagasló büszkeségére, Thék Endrére mondott felköszöntőt, Gelléri Mórnak pedig azt kivánta, hogy még sokáig éljen a magyar iparosok javára. A bankét után a Dankó-szobor leleplezéséhez vonultak ki az iparosok, az ünnepély után pedig a város nevezetességeit tekintették meg. Az iparosok országos nagygyűlésének még egy olyan nevezetes momentuma volt, amely szintén a kongresszus jelentőségét és iinnepies voltát emelte. Az ipartestületi tisztviselők országos szövetsége ugyanis közgyűlést tartott Szegeden az ipartestület székházában. Igen értékes előadást tartott a közgyűlés keretében Dencz Ákos dr, a m. kir. postatakarékpénztár kiküldött titkára, aki Iparosok bankja cimen a postatakarékpénztárról, minit az iparosságnak is egyik rendkívül hasznos, modern intézményéről ismeretterjesztő adatokat mondott el. Az ipartestületi pénzkezelésnél, az egykori ellátásnál fontos előnyöket biztosit a postatakarékpénztár az iparosoknak. Dencz Ákos dr előadását nagyszámú közönség hallgatta meg, melynek soraiban a szegedi pénzügyi és kereskedő világnak számos kapacitását láttuk. Lázár György dr polgármester az alábbi nyilatkozat közzétételére kért fel bennünket: Azon állításokra nézve, amelyek Marer Gyula beadványában s csak folyó hó 12-ikén visszavont í'elebbezésében foglaltattak s azon aggodalmakra nézve, amelyeket nagytekintélyű városi polgárok előttem ezen telekidegenitósre nézve kifejeztek, magamat tájékoztatnom ikellett. — Ezt én ugy Pálfy Dániel urnák, mint mindazoknak, kik ezt tudomásul is vették. — tíz ügyben az utóbbi hetekben kétszer is voltam Budapesten. — Itt tehát sem az ipar fejlődése iránt ellenszenvről, minek feltevése velem szemben egyenesen nevetséges, sem mulasztásról szó nem lehet, legfeljebb arról, liogy az ügyben tisztán látni akartam s ez több időt vett igénybe. , [Amennyiben enibei-ileg lehetséges, ezt elértem s igy az ügyet tegnap felterjesztettem. i A szociálisták népgyülése. — Wimmer Fülöp beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A vasárnapra öszszetorlódott események között is érdekesség jutott ki a szociáldemokrata párt délelőtti népgyülésének, amelyen a balkáni háború ellen és az általános, egyenlő és titkos választójog mellett tüntettek. A gyűlésnek fokozott érdekességet és nagy hallgatóságot szerzett az, hogy szónokai között Wimmer Fülöp, gyárigazgató, a nemzeti munkapárt vezetőségének tagja is szerepelt. A merész vállalkozás ideális szempontokból indulhatott ki. Wimmer ugyanis azt hihette, hogy sikerül meggyőznie a hallgatóságot: a szociáldemokrata párt tagjait arról, hogy a parlament ellenzéki pártjaival való szövetkezés csak a párt lejáratására vezethez és a célhoz semmivel sem viszi közelebb a szociálista törekvéseket. Wimmer a gyűlés nagy tetszése mellett a radikális választójog szükségességét hirdette, de nyomban rámutatott arra is, hogy a koalició négy éves uralma alatt ezt a választójogot elárulta, hogy pluralitást akart hozni és hogy most a választójogi keresztségben csak azért szövetkezett a szociálidemokrata párttal, mert a népszerüségszerzésnek ez az egy módja maradt még fenn számára. Rámutatott Wimmer arra, hogy lehet-e a választójog radikális kiterjesztésének hive az a tábor, amelynek vezérei között Apponyt Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Andrássy Gyula gróf, Kossuth Ferenc, Károlyi Mihály gróf vannak? Hogy szabad-e a kormány választójogi tervezete ellen küzdeni akkor, a mikor az teljes részletében még nyilvánosságra sem keriilt, de abból is, amit ismerünk belőle, az látszik, hogy szélesebb néprétegekre akarja kiterjeszteni a választójogot, mint a megboldogult koalició? Hogy lehet-c strómanja ereje teljében a szociálista párt olyan pártoknak, amelyek a parlamentben csődbe jutottak? Szóba hozta végül Wimmer Tisza István szereplését. Megemlékezett a parlamenti anarchiáról, amivel az ellenzék minden munkásságot megakadályozott. Létérdeke volt a nemzetnek, hogy rend legyen és ennek megteremtésére nagy elhatározással és erős kézzel Tisza vállalkozott. És azóta már alkotott