Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-16 / 55. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. a D Telefon 305. a p Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24 — félévre K 12 — negyedévre K 6'— egyhónapraK 2 — Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 - félévre..., K 14negyedévre K 7-— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. ••••• • • Telefon 81. • • Szeged, 1912. I. évfolyam 55. szám. Szerda, október 16. A parlament szabadsága. Andrássy Gyula gróf nagy fába vágta fejszéjét. Olyan nagy fába, amellyel még az ő nagy politikai és publicisztikai ereje sem tud megbirkózni. Lehetetlenségre vállalkozott. Egységes célját akarja megjelölni az ellenzék harcának. Mikor nyilvánvaló, hogy a kormány ellen fölvonult harci alakulat összességének egyáltalán nincs közös célja. Ki hiszi azt el, hogy Kossuth Ferenc, aki épen tegnap hangoztatta választói előtt a nemzeti állam védelmének szükségét, ugyanazért küzd, mint a nemzetközi szociálizmus, mely ennek a harci alakulásnak fontos része, mivel a népgyülésekhez a tömegeket odakölcsönzi? És ki hiszi el, hogy Andrássy Gyula ugyanazért küzd, mint Bakó József képviselő ur, aki, a hírlapi tudósítások szerint, tegnap Cegléden ugy vélekedett, hogy a szabadságot sohasem a gazda és iparos, hanem a grófok árulták el? Éppen ezért, ha Andrássy Gyula az ő cikkében erre a kérdésre igér választ: Miért küzdünk? — ugy mi ezt hajlandók vagyunk plurális majestetikusnak venni s olybá tekinteni, mint a cikkíró céljának és törekvéseinek megállapítását. Igy is érdemes foglalkozni a tételeivel, bár nehéz őt követni az ellentmondásainak bonyolult útvesztőjében. A grófi cikkiró fejtegetéseinek elején azt mondja, hogy ő a jelenlegi politikai kifejlődésére alkalmat szolgáltató obstrukciót nem helyeselte. Ezután pedig következik egy dicshimnusz az obstrukcióra, mint intézményre, melynek konzerválását parlamentáris érdeknek deklarálja. Kérdezzük már most, hogy ha Andrássy Gyula az obstrukció lehetőségét föltétlenül biztosítani akarja, minő fegyvert koncedál a többség számára az olyan obstrukció ellen, melyet, mint a közelmúltbélit is, ő maga is elitéi? Egyáltalán melyik obstrukció lesz jogosult, melyik a jogosulatlan? A végén is abba a megkülönböztetésbe nem nyugodhatunk bele, hogy jogosult az az obstrukció, amelyet Andrássy helyesel és jogosulatlan az, amelyik az ő célját szolgálja. A minthogy nem respektálták ezt a megkülönböztetést Justhék sem, akik elég szép sikerrel állították meg a törvényhozási munkát egy esztendőn át, noha azt Andrássy nem is helyeselte. Minden gondolkozó embernek be kell látnia, hogy Andrássy álláspontja ebben a kérdésben kétségbeejtően gyenge. Az obstrukciónak, mint intézménynek védelmében azután furcsábbnál-furcsább argumentumokkal találkozunk. Andrássy odáig megy, hogy az obstrukció kiküszöbölése esetén tehetetlennek mondja a kisebbséget. Hogyan, hát a kisebbségnek éltető ereje az obstrukcióban rejlik? Ezt a teóriát eddig nem igen olvastuk. Valamint azt sem, hogy az obstrukció kizárása esetén a parlamentárizmus abszolutizmussá fajul! De ha mindez igy van, — aminthogy nincs igy — akkor vájjon miért pazarolt Andrássy Gyula annyi elmemunkát, hogy miniszterségének idején megszerkessze azokat a házszabályokat, melyek az obstrukciót de facto kizárják? Miért állott a legelső sorban azok között, akik ezeket a házszabályokat a saját többségének egy részével szemben is a legnagyobb eréllyel védték? Miért talált akkor olyan erős érveket az obstrukció ellen? És miért kardoskodott olyan élénken a mellett, hogy a közös ügyek is mentesittessenek az obstrukciótól? Hát érdemes volt olyan kemény harcokat vivnia Kmety Károllyal, ha most ő ugyanazt irja, amit annak idején Kmety mondott? Ha Andrássy Gyula a kisebbség védelmére vindikálja az obstrukció lehetőségét és vindikálja az automobiltülkök használatát, vájjon minő védelmi eszközöket hajlandó ő koncedálni a majoritásnak? Hát a többségnek az Andrássy parlamentjében semmi joga sincs többé? Oh igen, határozhat és dönthet a numerikus súlyával, — ha a kisebbség megengedi. Vájjon miért nem érte be ezzel a koaliciós kormány? Miért csinált házszabályt az obstrukció ellen? A végén pedig, ha valaki fonáknálfonákabb érveket gyűjt bokrétába annak az obstrukciónak glorifikálására, mellyel Egy cseléd levelei. Irta: Alfréd of Hedenstjerna. I. (Egy héttel szolgálatba lépés után, Klára barátnőjéhez.) Uj gazdáimat kérdezed? Nos, igen, te, azok rendkivül finom emberek! Nem bizo nyos, hogy nem külföldiek-e, mert az ur oly komikusan ejti ki a szavakat, vagy talán csak beteg kissé. A svéd bagázszsal pedig torkig vagyok, mióta Svensson asszony Kungsholmenben elzárta előlem a puncsot és a sört . Mikor az asszony — Vallumnét gondolom— kiment a konyhába, mig én a szobában takaritottam, az ur — az inzsellért értem — odalépett hozzám és finomul megcsípte az államat, miközben igy szólt: — Csak attól tartok, hogy ezzel az arccal itt, Jenny nagyon sok barátot szerez magának a legények közül. Az asszony nagyon csinos, de a férfihoz képest talán már kissé öreg és nagyon komoly. Tegnap este unalomból fölpróbáltam uj köpenyét s abban kimentem friss levegőt szívni, miután az uraság már lefeküdt; mondhatom, ugy feszült rajtam, mintha rám szabták volna. Az asszony nem csenget minduntalan s nem veszekedik velem mint Svenssonnék tették Kungsholmenben, hanem mindig igy szólt: — Kedves Jenny, kérem, nézze meg, van-e valami a levélszekrényben. Lovisa, a szakácsné, jó pajtás, de kevés benne a vidámság, a kedély és a tréfa. Tagja az üdv hadseregének s éjjelenkint kijár a hadsereg gyűléseire, de minden vasárnap délután kizárólag nekem engedi át a cselédszobát. És puncshoz és konyakhoz nem nyul, csupán a pilzenihez és likőrhöz, ami amúgy sem kell a tűzoltómnak, aki a konyakot kedveli, ugy, hogy a fogyasztásban megvan a kellő arány s nem támadhat gyanú, vagy hasonló ostobaság. Két fiúgyermekük van, de az egyik, istennek hála, idióta, ugy, hogy valami intézetben tartják, a másik pedig diftríában szenved s húsvét előtt alig engedik haza a járgánykórházból. Azt hiszem, igazán előkelő népek, mert az asszony nem vette észre, hogy szekrényéből két finom ing hiányzik, mikor másodnapja voltam náluk, az urnák pedig oly rossz a gyomra, hogy néhanapján úgyszólván csak főzeléken él . . . Pénteken este akkor jött haza, mikor az asszony már aludt és csakugyan beteg volt a szegény inzsellér, ugy, hogy kénytelen volt átkarolni, csakhogy megállhasson, miközben oly barátságosan suttogta: — Legyen támaszom, kis Jenny! Hogy tulajdonképen mivel foglalkozik, azt nem tudom; de hogy tudós, az bizonyos. A múltkor este még zongorázott is és nem lehetetlen, hogy a szinházban van vaalmi dolga, vagy könyveket ir, mert a múltkor a könyves-boltba kellett mennem valami paksamétával. Igenis, nagyon kedves népek s nekem nagyon tetszik náluk. És ma az asszony még egy pár harisnyát is ajándékozott nekem, a melyben alig volt két-három kicsiny lyuk, aztán már előzőleg odakölcsönzött nekem egy másik párt, mikor elment meglátogatni diitriás fiát. II. (Két héttel később, Storm szabadságolt álló mányu tűzoltóhoz.) Nos, most a tiéd vagyok életre, halálra, kedves Storm, mert ezeknél az embereknél a Konimendőr-utcában már nem lehetett maradása tisztességes leányzónak. Képzeld csak, a mult hét ugyanazon napján, mikor szabadnapos voltál, kijelenti nekem az üdv hadseregének szakácsnéja, hogy egész este magának követeli a cselédszobát, mert egyik bajtársa, aki káplár az üdvseregben, eljön és kioktatja, hogy húsvétkor letehesse a kadétvizsgát! Ha netán még egyszer szolgálatba kell állnom, világért sem megyek többé másokhoz, csak egy magasabb