Délmagyarország, 1912. október (1. évfolyam, 42-68. szám)

1912-10-11 / 51. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. október 11. rélni e szomszédot mással se nem kívánjuk, se nem engedjük, s ha nincsenek is imperialista ábrándjaink: körülzárni nem engedjük magunkat s eszünk ágában sincs tűrni, hogy bármerre is elfogják tőlünk a világba vezető utat. Európának komolysága és lelkiismerete arra nem futotta, hogy a balkáni háborúnak elejét vegye. Ez a háború, olybá kell venni, már kitört. Sok idő veszett el, sok kockázat következett el, de még mindig nem mult ideje és. még mindig megvan a lehetősége, hogy a hájboru a Balkánra lokalizálódjék s akármelyik fél győz benne, ne következzenek belőle területi eltolódások. Az a kérdés, hogy ezt akarja-e. Európa és tudja-e igazán akarni. Mi: akarjuk s rajtunk nem fog múlni, hogy a világ népei megkíméltessenek a legnagyobb csapástól, mely rrjüvelt népekre várhat. BauamaasaBa Törvényhatóságok a pénzkrizis ellen. — Nagyvárad átirata. — (Saját tudósitónktól.) Az általános pénzhiány és a gazdasági élet pangása oly mérveket ölt az országban, hogy a törvényhatóságok is rájönnek már arra, hogy a pénzkrizis ellen tenni kell valamit. Még pedig olyasvalamit, ami túlhaladja a szokásos demonstrációkat és lényegesen javit a jelenlegi helyzeten, amely mindinkább tarthatatlanná válik. Nagyvárad törvényhatósága az első az országban, amely fölemeli tiltakozó szavát ! és az egyedüli hivatott tényezőt: a kor- ! rnányt hivja segítségül a bajok orvoslására, j Nagyvárad pedig egyike a leggazdagabb vi- ( déki városoknak és ha ott annyira érzik a pénzhiányt, képzelhető, hogy mennyire érezhető az egyéb helyeken, kivált Szegeden. ' Igaz, hogy Szegeden is, — Pillich Kálmán törvényhatósági bizottsági tag, — akart indítványt tenni a közgyűlésen a pénzkrizis megszüntetése végett. Ez az inditvány azonban nem kerülhetett a szeptemberi közgyűlés elé, mivel Pillich nem birta még azokat az adatokat összegyűjteni, melyek inditványát kellőképen támogatnák. Most azonban Nagyvárad törvényhatósága átiratot intézett Szegedhez és kéri a város törvényhatóságát, hogy járuljon hozzá ahoz a fölirathoz, amelyet intéz a kormányhoz a pénzkrizis megszüntetése iránt. Ezt a föliratot az októberi közgyűlés fogja tárgyalni Pillich indítványával együtt. Minden esetre örvendetes, hogy a városok együttes erővel törekszenek arra, hogy az országot súlyos helyzetéből kimentsék. Nagyvárad átirata igy hangzik: Várady Ödön dr és társai bizottsági tagok indítványa az általános pénzhiány és gazdasági élet pangásán segítendő a m. kir. kormámyhoz fölirat intézése iránt. Véghatározat. A törvényhatóság a fenti inditvány elfogadásával és ennek kiegészítésével határozatilag kimondja, hogy föliratilag fölkéri a m. kir. kormányt, miszerint a pénzkrizis által okozott válságos helyzet javítására sürgősen és elodázhatatlanul minden lehetőt megtenni s amennyiben megfelelő állami pénzkészletek rendelkezésre állanak, ezeknek a vidéki tekintélyesebb pénzintézeteknél való elhelyezésével is a pénzügyi feszültségen sürgősen enyhíteni méltóztassék. Fölkéri a Törvényhatósági Bizottság Nagyvárad város és Biharvármegye képviselőit, hogy ebben az értelemben a kormánynál közbenjárni szíveskedjenek. Megkeresi a társtörvényhatóságokat, hogy, a kormányhoz haladéktalanul fölirattal forduljanak és képviselőiket ugyanilyen célú közbenjárásra kérjék föl. Végül megkeresi a magyar városok országos kongresszusát, hogy a vidék tekintélyes közgazdasági vezetőinek bevonásával küldöttségileg kérjék föl a miniszterelnök és pénzügyminiszter urakat, a szorongatott városok segítségére. KülügymiiTszteri beszéd a magyar delegációban. — Elfogadták a külügyi költségvetést. — (Saját tudósitónktól.) A bécsi Magyar Házban ma rendkivül fontos dolgok történtek. Berchtoíd Lipót gróf külügyminiszter beszédet mondott, majd a ma-gyar delegáció általánosságban elfogadta a külügyi költségvetést. A külügyminiszter mai beszédét érdeklődéssel várták. Bizonyosra vették a delegáció tagjai is, hogy Berchtoíd gróf kitér a balkáni helyzetre a monarchia magatartására. Ugy is lett. A külügyminiszter beszédének legfontosabb része az volt, melyben hangsúlyozta, hogy a Balkáni-félszigeten fontos életérdekei vannak a monarchiának és határozatunk, hogy ezeket minden körülmények között meg fogjuk védeni. Megemlékezett még a külügyminiszter arról is, hogy a monarchia a külpolitika legutolsó fázisában a nagyhatalmakkal együtt állást foglalt a Balkán-félsziget területi statusquoja mellett. Általán mondhatjuk, hogy Berchtoíd gróf beszéde nyugodt impressziókat váltott ki és olyan színezetű volt, hogy a monarchia semmi körülmények között se ragadtatja el magát és minden helyzetben tudni fogja kötelességét. Csak természetes, hogy a delegáció teljes bizalommal és'helyesléssel vette tudomásul a külügyminiszter beszédét és elfogadta általánosságban a költségvetést. A részletes tárgyalás minden jel szerint rövid ideig tart. mereyeli fölegyenesedve.) Nos azonban én, nem azért jöttem, hogy akár neki, akár magának szemrehányásokat tegyek. Mióta a válópörben kimondták az ítéletet és én megtudtam, hogy önnel viszonya van, csak azóta erzem igazán, hogy mily nagyon szeretem Petrovics Sándort! Magda: Mit mond!? Goloszovné: Ugy bizony. És rájöttem arra is, hogy némileg én is hibás vagyok abban, hogy ő nem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett volna, ö tizennégy évvel fiatalabb nálam és egy simuló lélek, akinek nagy gyöngédségre van szüksége. Nekern barátságosabbnak, odaadóbbnak és az Ízlését jobban respektálóbbnak kellett volna hozzá lennem, ö szőke, — mit is akarok mondani, — ugy-e gyermekem, valódi haj az, amit maga visel? Magda mosolyogva markol mind a két kezével aranyhullámos hajába és tépdesi. Goloszovné: Na ja! (megérinti homlokán a ritka hajszálakat.) Ha az ember husz esztendőóta naponta két csomót kifésül, akkor nem lehet ilyen dus haja. És honnan veszi ön a szőke szint? Magda: Ez is valódi. Golaszovné: De venni is lehet; pénzért mindent meg lehet már kapni. Ebben az irányban is tévedtem. De Petrovics Sándort nagyon szűken tartottam, nagyon. Ezéri ment tul jogain s tette a többit is. Ezt most mind jóvá teszem és ő majd visszatér hozzám lelkesedéssel és tárt karokkal. Mert kicsikém, köztünk legyen mondva, Petrovics Sándor nem tud nélkülem élni. Még három hónapig sem. Ő mint miniszteri adjunktus, mindössze havi nyolcvan rubelt kap. Ha nem vagyok meg neki én és a pénzem, ott kell hagynia a diplomáciai pályát. Magda: Erről beszélt már nekem! Goloszovné: No lássa. Ahoz pedig, hogy valami másba kezdjen, harminc éves korával már nem elég fiatal, — amellett ostoba. Csak a kis ujjammal kell inteni és ő jön. Mivel pedig az egész és teli kezemmel fogok inteni, repülni fog hozzám és aranyos kutyuskájának fog nevezni, ö benne tehát biztos vagyok. Egész biztos! És minden rendben volna, ha ön nem volna itt. Magda: Én?! Goloszovné (int): Mondja csak kedvesem, mennyit kap maga az Olimpiától? Magda: Havonta ezer rubelt. Goloszovné: Hm! Ez tulajdonképen egy kicsit sok pénz azért a dalért: Wladimir te édes! De legyen igy. És mennyi idős ön kedvesem? Magda: Huszonhat éves. Goloszovné: Akkor még — mondjuk — tiz évig énekel. Ennél tovább nem bir. Akkor már az ön dala unalmas lett is már, nem is lesz ilyen szép. Magda: Oh, kérem! Goloszovné: Én tudom ezt! Ha ön kötelezi magát, hogy nem lép föl többé, sem az Olimpiában, sem máshol, akkor kötelezem magam önnek egy százhúszezer rubeles csekket aláirni! Magda tátott szájjal néz reá, azután hihetetlen mosollyal csóválja a fejét. Goloszovné: Talán nem akarja? Magda: Én nem hagyom magam bolonddá tenni! Goloszovné (kiszed a ritiküljéből egy csekkönyvet:: Adjon nekem tintát és tollat. Magda: Tehát komolyan beszélt? Goloszovné: A csekk a kezében van, a mint a föltételek betartására aláirásával kötele .... A szavát elfojtja az a vad, viharos ölelés és csókzápor, amivel a leány elhalmozza. Magda (lihegve): Jó asszony! Jó aszszony! Goloszovné (kalapját megigazítja lágyan): Jó, jó gyermekem, de ez még"nem minden, önnek természetesen nem szabad Péterváron maradnia. El kell utaznia — mesz szire, nagyon messzire. Nekem van egy jószágom a Krímben. Ha kötelezi magát, hogy állandóan ott fog lakni, magára iratom, — no fiam, hiszen megfojt a kedveskedésével. Magda (ujjongva): Édes asszony! Goloszovné: Tehát megegyéztiink? Magda: Igen! Igen! (Tánclépésekkel ugrál körül a szobában.) Goloszovné (magában): Tehát nem szereti őt! (Hangosan, emelt hangon.) Most tehát jöjjön velem a közjegyzőhöz! Magda (boldogságában tombolva megragadja karját és csak az ajtónál áll meg, ahol lihegve mondja): De nekem előbb föl kell öltöznöm! Goloszovné: Én majd előre megyek Ős mitident előkészítek. Jöjjön mindjárt utánam Djédulin dr közjegyző Morszkaja 28.