Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-10 / 24. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁQ 1912. sz eptember 10. feltűnést keltett a három szuronyos kato­na közt haladó, megvasalt, bolgár kertész. A menethez csakhamar egész sereg ember csatlakozott, akik valósággal meg akarták lincselni Dimitrovot. A katonáik Majdnem fegyverhez voltak kénytelenek nyúlni, hogy megvédelmezzék a merénylőt, a tö­meg boszujától. A katonaságnál nagy fontosságot tu­lajdonítanak az esetnek, mert már nagyon gyakorivá kezd válni a lőportornyok ellen való merénylet. Bizonyos, hogy Dimitrov­nak volt bűntársa és a másik lövést az kö­vette el. Ebben az irányiban meg ís indult a nyomozás és Dimitrovot egyelőre előze­tes letartóztatásba helyezték. ÜTKÖZET TÁPÉNAU — A vörösek átkelnek a Tiszán. — Győzelem a Tisza—Maros közén. — Felrobbantották a Tlsza­hidakat. — Monitórok a repülőgépek ellen. — (A Délmagyarország munkatársának helyszíni tudósítása.) A vasárnapról hét­főre virradó éjszakán Tápé alatt mély ágyúdörgés reszkettette meg a talajt. Tá­pé község lakossága hiányos öltözetekben rémülten futott ki a házakból. Azt hitték, hogy földrengés van. Az ágyuk tovább dö­rögtek és a visszhangos vidék ezerszeresen verte vissza az ágyubömbölést. Az ágyuk aztán elnémultak és a lakos­ság első ijedtségéből csak akkor ocsúdott fel, amikor nyomban az ágyútüzelés után felharsant a trombiták szava. Itt-ott eldör, dült a környéken néhány lövés, amelyekre élesen felelt egy-egy sortűz. Majd, mintha óriási kereplők léptek volma működésbe, megszólaltak a félelmetes gépfegyverek is. Az öregebb parasztok, akik már túles­tek a nagyszabású manőverek valamelyi­kén, megnyugtatták a népet, hogy nem kell félni, nem kell megijedni, mert ez csak tréfa, a császár katonái játszanak hábo­rúsdit. És amint a szürkület bontogatni kezdte szárnyait, látni lehetett a fehér lőporfüs­töt, amely a Tisza fölött gomolygott. Az, ami Szeged alatt és Tápénál tör­tént ma, TÜZPRÖBÁJA VOLT A HUSZADIK SZÁZAD HÁBORÚJÁNAK. Az alföldi királygyakorlatok legérde- | kesebb mozzanata a modern katonaság szempontjából a ma reggeli tápéi és sze­gedi ütközet volt. A monitor, a repülő­gép, az automobil és a gépfegyver, mint a modern háború főeszközei, együttes főpró­bán mutatkoztak be. Az előzetesen kidolgozott haditerv sze­rint a vöröseknek át kellett kelniök a Ti­szán, hogy elérhessék az ellenséget, ame­lyet Mezőhegyes körül koncentráltak. A vörösök főparancsnoka Kövess Ármin gya­logsági tábornok. A főparancsnoknak az volt a célja, hogy a vezetése alatt álló vörös-szalagos sereget lehetőleg akadálytalanul vigye át a Tiszán. A háborús idők kiét legkiválóbb és leghiresebb ezrede nyomult előre Kö­vess tábornok parancsnoksága alatt, a 23ras és a 38-as mollinári gyalogezred, a mely most Ayfonz spanyol király tulaj­dona. A tábornok a kémszolgálatra kiküldött kerékpárosok és automobilos katonák jelen­tése alapján már tegnap, vasárnap értesült arról, hogy a szegedi Tísza-hidakon az át­kelés teljesen lehetetlen lesz, mert az ellen­ség, amely folytonosan szemmeltartja a vörösök előnyomulását, Szeged felé tart és FELROBBANTJA A HIDAKAT, hogy a vörösök átkelését megakadályozza. Kövess tábornok erre a hirre intézke­dett, hogy a Zentánál készenlétben tartott monitorok, amelyek Budapestről mentek Zimonyba és onnan jutottak a Tiszán fel­felé Zentához, azonnal induljanak Szeged alá. A Szamos és a Kőrös monitor össze­sen százötven legénységgel és három cir­káló, (patroulilenboot B, D és F) Marino­vics Eugén fregattakapitány parancsnok­sága és három sorhajóhadnagy vezetése mellett érkezett Szegedre. A monitorok éjjel akkor érkeztek, ami­kor a hidak már fel voltak robbantva. Ezt természetesen nem kell ugy venni, mintha tényleg felrobbantották volna őket. Mind­össze annyi történt, hogy a vörösök ellen­felei megközelítette a hidakat és nyomlban ezután kitűzték rájuk a tilos átkelést jel­ző zászlót. A monitorok most megkapják a pa­rancsot, hogy a vörösök ellenfelét vissza kell szoritani. A cirkálók előre indulnak Tápé felé és a sötét éjszakában működés­be hozzák a reflektorokat. A reflektorok nappali fényt árasztanak és tisztán lehet látni, hogy a Tisza és a Maros közti ré­szen katonák rejtőznek a fák és a füzesek között. A kotrótelephez ekkor felvonulnak a monitorok és megkezdődik az ágyúzás. Az ellenfél visszavonul a túlsó partról. A monitorok legénysége csónakba ül és kiköt. Azután üldözőbe veszi a hátra­maradt csapatokat. Ezek közül egy csa­pat bemenekül egy házba és magára zárja az ajtókat. A monitorok legénysége fog­lyul ejti őket és az egész Tisza—Maros közti partot szabaddá teszi a vörösök szá­mára. Most már az a cél, hogy a vörösök mi­nél hamarabb és minél biztosabban jussa­nak át. Az átkelés elé repülőgépek igye­keznek akadályokat görditeni. Abban a pillanatban, amikor reggel félhét órakor a vörös csapat szekerészei élelmiszereket akarnak átszállítani a Ti­szán, három repülőgép jelenik meg a Ti­sza fölött, hogy megsemmisítse a szállít­mányt lehajított bombák segélyével. A monitorok árbockosarában tartóz­kodó matrózok észreveszik a repülőgépe­ket. Az ágyucsöveket ég felé irányitják és a repülőgépeket ágyulövésekkel elriaszt­ják. Délelőtt Szeged alatt, a Tiszán nagy rakománnyal igyekezett lefelé a Fulton nevű teherszállító gőzös. A gőzhajót a ka­tonaság megállította és felszólította a pa­rancsnokát, hogy segédkezzék a Tisza vi­zén folyó hadmüveleteknél. Ugyancsak reggel történt az is, hogy Tápéra érkezett a Tiszán tizenkét óriási : tutaj. A tutajok, melyek hatalmas szálfá­kat szállítottak Máramarosszigetről, Bel­grádon át Bulgáriába igyekeztek. A sürgős; szállítmányt összes embereivel együtt fel­tartóztatta a katonaság arra való tekintet­tel, hogy a Tisza vizén folyó harci gya­korlatokat nagyban akadályozná, ha a tu­tajok tovább mennének. A katonaság álta­lában mindennemű hajó és csónakforgal­mat beszüntetett a Tiszán. A monitorok most ott állnak Tápénál, a kotrótelep előtt. Följebb a Tiszán és a Maroson nem mehetnek, mert a hatalmas hajóikhoz kicsi volna ugy a Tisza, mint a Maros medre. A Szeged és Tápé közt duló harc hí­re rengeteg számú közönséget vonzott ki a Tisza partjára. Estefelé körülbelül húsz­ezer ember nézte a parton, hogy mit csi­nálnak a katonák. Ezer és ezer szegedi ember gyalogolt föl Tápéig, ahol a moni­torok horgonyoznak. Délután félhatkor az egyik monitor­ról lebocsájtják a csónakot. Beleüli hat mat­róz. Nagy élelmiszer kosarakat és hosszú­kás, üres hordókat cipelnek. Partra evez­nek a legények és a parasztasszonyokat megkérdik: — Hol lehet tojást és hust venni? Megmondják nekik és erre a matrózok bemennek a faluba. A hordókat megtöltik artézi vizzel, a hentesnél, mészárosnál hust vásárolnak és visszaindulnak a hajó felé. Ekkor megpróbáljuk, hogy megtudjunk tőlük valamit az eddigi és az éjszaka te­endő hadmüveletekre vonatkozólag. Be­szédbe is elegyednek velünk és élénk gesz­tusokkal mutogatnak a monitor felé. Eb­ben a pillanatban azonban hirtelen felénk tátong egy óriási szócső és bömbölve ordit egy erélyes hang: — Takarodtok el onnan! A matrózok ijedten futnak a csónak felé. Nem szabad nekik a titkokból semmit sem elárulni. Érdekes, hogy a katonaság a tápéi kompot is elfoglalta. Ezen átszállítják a gyalogosokat, huszárokat és a katonai sze­kereket — addig, amig az utászok elkészí­tik a rögtönzött hidat Tápé és Atgyő kö­zött. Látványosságszámba ment az is, ami­dőn délután négy órakor Kövess tábornok kiment a Stefániára és mintegy félóra hosz­szán át mereven nézett a távolba tábori látcsővén és kettőzött figyelemmel kisérte a Maros torkolatánál működő sereg moz­dulatait. Éjjel tizenegy órakor két motoros Par­cival-léphajó lebegett Szeged fölött. Ref­lektorokkal bevilágították a környéket és a Maros—Tisza közti részen rejtőzködő ka­tonák mozdulatait figyelték a léghajók ko­sarában levő tisztek. (A pénzügyminiszter pihenője.) Szem­meringröl jelentik, hogy Teleszky János pénz­ügyminiszter több napi tartózkodásra oda érkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents