Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-10 / 24. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁQ 1912. sz eptember 10. feltűnést keltett a három szuronyos katona közt haladó, megvasalt, bolgár kertész. A menethez csakhamar egész sereg ember csatlakozott, akik valósággal meg akarták lincselni Dimitrovot. A katonáik Majdnem fegyverhez voltak kénytelenek nyúlni, hogy megvédelmezzék a merénylőt, a tömeg boszujától. A katonaságnál nagy fontosságot tulajdonítanak az esetnek, mert már nagyon gyakorivá kezd válni a lőportornyok ellen való merénylet. Bizonyos, hogy Dimitrovnak volt bűntársa és a másik lövést az követte el. Ebben az irányiban meg ís indult a nyomozás és Dimitrovot egyelőre előzetes letartóztatásba helyezték. ÜTKÖZET TÁPÉNAU — A vörösek átkelnek a Tiszán. — Győzelem a Tisza—Maros közén. — Felrobbantották a Tlszahidakat. — Monitórok a repülőgépek ellen. — (A Délmagyarország munkatársának helyszíni tudósítása.) A vasárnapról hétfőre virradó éjszakán Tápé alatt mély ágyúdörgés reszkettette meg a talajt. Tápé község lakossága hiányos öltözetekben rémülten futott ki a házakból. Azt hitték, hogy földrengés van. Az ágyuk tovább dörögtek és a visszhangos vidék ezerszeresen verte vissza az ágyubömbölést. Az ágyuk aztán elnémultak és a lakosság első ijedtségéből csak akkor ocsúdott fel, amikor nyomban az ágyútüzelés után felharsant a trombiták szava. Itt-ott eldör, dült a környéken néhány lövés, amelyekre élesen felelt egy-egy sortűz. Majd, mintha óriási kereplők léptek volma működésbe, megszólaltak a félelmetes gépfegyverek is. Az öregebb parasztok, akik már túlestek a nagyszabású manőverek valamelyikén, megnyugtatták a népet, hogy nem kell félni, nem kell megijedni, mert ez csak tréfa, a császár katonái játszanak háborúsdit. És amint a szürkület bontogatni kezdte szárnyait, látni lehetett a fehér lőporfüstöt, amely a Tisza fölött gomolygott. Az, ami Szeged alatt és Tápénál történt ma, TÜZPRÖBÁJA VOLT A HUSZADIK SZÁZAD HÁBORÚJÁNAK. Az alföldi királygyakorlatok legérde- | kesebb mozzanata a modern katonaság szempontjából a ma reggeli tápéi és szegedi ütközet volt. A monitor, a repülőgép, az automobil és a gépfegyver, mint a modern háború főeszközei, együttes főpróbán mutatkoztak be. Az előzetesen kidolgozott haditerv szerint a vöröseknek át kellett kelniök a Tiszán, hogy elérhessék az ellenséget, amelyet Mezőhegyes körül koncentráltak. A vörösök főparancsnoka Kövess Ármin gyalogsági tábornok. A főparancsnoknak az volt a célja, hogy a vezetése alatt álló vörös-szalagos sereget lehetőleg akadálytalanul vigye át a Tiszán. A háborús idők kiét legkiválóbb és leghiresebb ezrede nyomult előre Kövess tábornok parancsnoksága alatt, a 23ras és a 38-as mollinári gyalogezred, a mely most Ayfonz spanyol király tulajdona. A tábornok a kémszolgálatra kiküldött kerékpárosok és automobilos katonák jelentése alapján már tegnap, vasárnap értesült arról, hogy a szegedi Tísza-hidakon az átkelés teljesen lehetetlen lesz, mert az ellenség, amely folytonosan szemmeltartja a vörösök előnyomulását, Szeged felé tart és FELROBBANTJA A HIDAKAT, hogy a vörösök átkelését megakadályozza. Kövess tábornok erre a hirre intézkedett, hogy a Zentánál készenlétben tartott monitorok, amelyek Budapestről mentek Zimonyba és onnan jutottak a Tiszán felfelé Zentához, azonnal induljanak Szeged alá. A Szamos és a Kőrös monitor összesen százötven legénységgel és három cirkáló, (patroulilenboot B, D és F) Marinovics Eugén fregattakapitány parancsnoksága és három sorhajóhadnagy vezetése mellett érkezett Szegedre. A monitorok éjjel akkor érkeztek, amikor a hidak már fel voltak robbantva. Ezt természetesen nem kell ugy venni, mintha tényleg felrobbantották volna őket. Mindössze annyi történt, hogy a vörösök ellenfelei megközelítette a hidakat és nyomlban ezután kitűzték rájuk a tilos átkelést jelző zászlót. A monitorok most megkapják a parancsot, hogy a vörösök ellenfelét vissza kell szoritani. A cirkálók előre indulnak Tápé felé és a sötét éjszakában működésbe hozzák a reflektorokat. A reflektorok nappali fényt árasztanak és tisztán lehet látni, hogy a Tisza és a Maros közti részen katonák rejtőznek a fák és a füzesek között. A kotrótelephez ekkor felvonulnak a monitorok és megkezdődik az ágyúzás. Az ellenfél visszavonul a túlsó partról. A monitorok legénysége csónakba ül és kiköt. Azután üldözőbe veszi a hátramaradt csapatokat. Ezek közül egy csapat bemenekül egy házba és magára zárja az ajtókat. A monitorok legénysége foglyul ejti őket és az egész Tisza—Maros közti partot szabaddá teszi a vörösök számára. Most már az a cél, hogy a vörösök minél hamarabb és minél biztosabban jussanak át. Az átkelés elé repülőgépek igyekeznek akadályokat görditeni. Abban a pillanatban, amikor reggel félhét órakor a vörös csapat szekerészei élelmiszereket akarnak átszállítani a Tiszán, három repülőgép jelenik meg a Tisza fölött, hogy megsemmisítse a szállítmányt lehajított bombák segélyével. A monitorok árbockosarában tartózkodó matrózok észreveszik a repülőgépeket. Az ágyucsöveket ég felé irányitják és a repülőgépeket ágyulövésekkel elriasztják. Délelőtt Szeged alatt, a Tiszán nagy rakománnyal igyekezett lefelé a Fulton nevű teherszállító gőzös. A gőzhajót a katonaság megállította és felszólította a parancsnokát, hogy segédkezzék a Tisza vizén folyó hadmüveleteknél. Ugyancsak reggel történt az is, hogy Tápéra érkezett a Tiszán tizenkét óriási : tutaj. A tutajok, melyek hatalmas szálfákat szállítottak Máramarosszigetről, Belgrádon át Bulgáriába igyekeztek. A sürgős; szállítmányt összes embereivel együtt feltartóztatta a katonaság arra való tekintettel, hogy a Tisza vizén folyó harci gyakorlatokat nagyban akadályozná, ha a tutajok tovább mennének. A katonaság általában mindennemű hajó és csónakforgalmat beszüntetett a Tiszán. A monitorok most ott állnak Tápénál, a kotrótelep előtt. Följebb a Tiszán és a Maroson nem mehetnek, mert a hatalmas hajóikhoz kicsi volna ugy a Tisza, mint a Maros medre. A Szeged és Tápé közt duló harc híre rengeteg számú közönséget vonzott ki a Tisza partjára. Estefelé körülbelül húszezer ember nézte a parton, hogy mit csinálnak a katonák. Ezer és ezer szegedi ember gyalogolt föl Tápéig, ahol a monitorok horgonyoznak. Délután félhatkor az egyik monitorról lebocsájtják a csónakot. Beleüli hat matróz. Nagy élelmiszer kosarakat és hosszúkás, üres hordókat cipelnek. Partra eveznek a legények és a parasztasszonyokat megkérdik: — Hol lehet tojást és hust venni? Megmondják nekik és erre a matrózok bemennek a faluba. A hordókat megtöltik artézi vizzel, a hentesnél, mészárosnál hust vásárolnak és visszaindulnak a hajó felé. Ekkor megpróbáljuk, hogy megtudjunk tőlük valamit az eddigi és az éjszaka teendő hadmüveletekre vonatkozólag. Beszédbe is elegyednek velünk és élénk gesztusokkal mutogatnak a monitor felé. Ebben a pillanatban azonban hirtelen felénk tátong egy óriási szócső és bömbölve ordit egy erélyes hang: — Takarodtok el onnan! A matrózok ijedten futnak a csónak felé. Nem szabad nekik a titkokból semmit sem elárulni. Érdekes, hogy a katonaság a tápéi kompot is elfoglalta. Ezen átszállítják a gyalogosokat, huszárokat és a katonai szekereket — addig, amig az utászok elkészítik a rögtönzött hidat Tápé és Atgyő között. Látványosságszámba ment az is, amidőn délután négy órakor Kövess tábornok kiment a Stefániára és mintegy félóra hoszszán át mereven nézett a távolba tábori látcsővén és kettőzött figyelemmel kisérte a Maros torkolatánál működő sereg mozdulatait. Éjjel tizenegy órakor két motoros Parcival-léphajó lebegett Szeged fölött. Reflektorokkal bevilágították a környéket és a Maros—Tisza közti részen rejtőzködő katonák mozdulatait figyelték a léghajók kosarában levő tisztek. (A pénzügyminiszter pihenője.) Szemmeringröl jelentik, hogy Teleszky János pénzügyminiszter több napi tartózkodásra oda érkezett.