Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-10 / 24. szám

1912. szeptember 13. DÉLMAQYARORSZÁQ 301 ségem. Ha másként nem lehet, ebből kell majd megélnem . . . Becses lapjukban, ha volna egy kis hely ugy szépen kérem, pár szóban a közönség tudomására is hozni távozásom okát. Jóindulatukat kérve a jövőre nézve is, a multakért pedig hálás köszönetemet, — vagyok kiváló tisztelőjük Bernáth Margit. * A vasgyáros. Százötvenegynehány ember előtt játszták el hétfőn a színházban Ohnet György hírhedt színmüvét, A vasgyárost, minden idők írni-olvasni nem tudó műkedvelőinek ezt a legkedvesebb műsordarabját. Hogy miért játszották? Magáért a művészetért bizonyára nem, mert nehéz elképzelni művészettől mentesebb előadást, mint ez a hétfői volt. A társulat uj drámaszinészei kétségbeeséssel nézhetik, mint lépteti fel őket a dircKciő egyre-másra a legtakobb és leglejártabb darabokban, amelyekre persze készülés és rendezés sem jut, mert hiszen kár a fáradságért, egyszer mennek, azután — ugy sem többet! Mi sajnáljuk ezeknek a derék színészeknek sok kárbaveszett hitét és igyekezetét, akik a közönség rokonszenvéért küzdve nem juthatnak szóhoz valamely rendes, érdeklődéskeltő darabban, komoly és becsületes rendezés és próbázás mellett, hanem kénytelenek a bemutatkozás nehézségei kapcsán az adminisztráció hibáinak ódiumát is viselni. A szélsőségesen romantikus darab csak nagy készültséggel, színpadi biztonsággal, tökéletes rendezéssel és kipróbált színjátszói ízléssel kelthet némi illúziót a közönségben, de olyan előadásban, mint a hétfői, a legkellemetlenebb komikum áldozatává lesz. Az igazgató sem cselekszik helyesen, ha szinházvezetői tekintélyét színészi halsikerekkel veszélyezteti és vezet a szerepnemtudásban. Az egész előadásban vigasztaló csak a Gömöri Vilma szereplése volt, aki a nagyvilági hölgy léha előkelőségét igazán aprólékos készültséggel játszotta Athenais ösztövér szerepében is. Ungvári Kálmánnak néhány helyes momentuma keltett érdeklődést, de kissé karrikirozta a herceg szerepét,túlságosan j-á gói volt, Harmath Zseni fizikai erejét baladta felül a vállalt szerep; badart is a beszédjében, amelynek különben, miként játékának is, vannak előnyei. Egy-két kedves szava volt Gyöngyössy Teréznek. A helyzet magaslatán csak az ügyelő volt, aki a pótpisztoly elsütésével adott jelt a darab befejezésére. * Zátony utóda Virányi. A szinház eltávozott szerelmes-színészének, Zátony Kálmánynak, már van utóda: Virányi Sándor, akit most szerződtetett a Vígszínház, de Zátony ' helyett átengedte Szegedre. Faludiéktól ugyanis I Almássy igazgató Virányi Sándor szerződé- I sének egy évre reá való ruházását kérte. Ebben Virányival is megegyeztek és Virányi szeptember 16-án Szegedre érkezik és 20-án „A rablólovag" címszerepében bemutatkozik. Virányi eddig a debreceni szinház tagja volt és a Vigszinház évi hatezer korona gázsival szerződtette. Mindenesetre örvendetes, hogy az igazgatóság békésen intézte el Zátonynyal az ügyet. * A szegedi daloskör hangversenye. A szegedi polgári daloskor vasárnap a magyarkanizsai tűzoltótestület javára Magyarkanizsán sikerült hangversenyt rendezett. * Legjobb szinházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. Lukács miniszterelnököt kitüntette a király. (Saját tudósítónktól.) A „Budapesti Tudósító" jelenti: A katonai törvények megalkotása körül érdemeket szerzett egyének legfelsőbb kitüntetése közelebbről meg fog történni. Mint a Budapesti Tudósítóval illetékes helyről közlik, ő felsége ez alkalomból a két miniszterelnöknek a Szent István-rend nagykeresztjét fogja adományozni. 1 Az a körülmény, hogy a király éppen most, az parlamenti küzdelem megkezdése előtt fordul bizalmának és nagyrabecsülésének ilyen bizonyitékával a miniszterelnök felé, nincs minden politikai jelentőség hijján. Ezt még az ellenzék is beismeri, —azért is hangoztatjuk. És a mai napokban ugy hangzik ez a kitüntetés, mint az ország királyának az üzenete. Üzenet a nemzetnek, ma, amikor a kormány <a békét hangoztatja s az ellenzék pedig a harcot. Királyi üzenet mindenkinek, jelezve, mit akar a kirláy. Csak tessék a miniszterelnöknek szánt kitüntetésből olvasni. Ráeszmélhetünk arra, hogy a király teljesen bizalmába fogadja Lukács miniszterelnököt, hogy őfelsége megjutalmazza azt az álamtférfiut, aki főként részt vett a mai állapotok megteremtésében, aki mindent elkövet,, hogy normális idő virradjon erre a szegény országra. És a királyi üzenet fényesen demonstrálja főként azt, hogy szó sem lehet a miniszterelnök elejtéséről, sőt: a király teljes bizalmát élvezi a magyar miniszterelnök. Bizonyos, hogy Lukács László a legnagyobb diszt kapta meg, amellyel a király miniszterelnököket kivételesen kitüntetni szokott. A Szent István-rend nagy'keresztjével való kitüntetést ia magyar miniszterelnökök közül az utóbbi évtizedekben csak Bánffy, Széli és Wekerle kapták meg, de csak állásukból való távozásukkor. Egészen uj és rendkívüli dolog, hogy Lukácsnak ezt a legnagyobb kitüntetést, mint hivatalban levő miniszterelnöknek adományozta a király. És ugyanekkor nem hallgathatjuk el, hogy milyen kicsinyesen üres az ellenzéknek ama fogadkozása, hogy Lukácsnak távoznia kell, különben igy lesz, meg amúgy lesz. Tehát amikor az ellenzék legjobban buktatja a miniszterelnököt, ugyanakkor elnyúlik hozzánk a magyar király keze és föltiizi a legimpozánsabb és legmagyarosa'bb érdemet a mellére, — hogy töltsön el mindenkit büszke öntudattal, milyen helyes és érdemre való az a munka, amit végez a kormány és pártja élért Lukács László, aikit a magyar nemzet élén, ime, a legelső magyar is kedvel. Itt emiitjük meg, hogy a munkapárt helyiségeiben ma este rendkivül sokan jev lentek meg és a legnagyobb örömmel vetj ték tudomásul a királyi kitüntetést s táv: irattal köszöntötték Lukács Lászlót. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal, Szeged, Kárász-utca 9. szám. Zichy tőrvényjavaslatai. Mint a Pol. Ért. jelenti a kultuszminiszter a képviselőház legközelebbi ülésein a következő kész törvényjavaslatokat fogja a Háznak beterjeszteni. Az állami és nem állami tanítók fizetésrendezéséről, a lelkészi illetményeknek korpótlék utján való emeléséről, a kisdedóvónők illetményeinek szabályozásáról, az önálló gazdasági népiskolai szaktanítók és tanítónők illetményeinek szabályozásáról, a gazdasági népoktatásról, az ingó emlékek védelméről, a tanítóképzés és óvónőképzés rendezéséről szóló törvényjavaslatokat. Négyszer lőttek rá a szegedi puskapor őrére. (Saját tudósítónktól.) A monarchia területén még nem fordult elő olyan vakmerő merénylet, mint amilyet vasárnap éjjel kísérelték meg Szegeden, a katonai lőportorony ellen. Az utóbbi hónapokban az ország minden részéből érkeztek ugyan hirek, amelyek szintén hasonló merényletekről szóltak, sőt már Szegeden is próbálkoztak megközelíteni a puskaporraktárt, de az állítólagos merénylők olyan nyiltan, határozottan soha sem mertek fellépni, mint a szegedi merénylet elkövetői, akik négy lövést intéztek az őrség ellen. Éjjel féltizenegy óra lehetett, amikor a merénylet történt. Viharos éjszaka volt és az őrtáiló katona szokott helyén sétált, amikor hirtelen lövést hallott. A golyó a katona mellett süvített el, aki — a régebben kiadott utasításhoz képest — hasra vágódott. Ilyen helyzetben figyelt egy ideig, de nem vett senkit sem észre. Néhány pillanat múlva még egy lövés dördült el. Ekkorra már a belső őrség is magához vette fegyverét. Az egész őrség — hat ember — azonnal fegyvert ragadott és sietett ki az őrszem segítségére. Eközben ismét két lövés hangzott el, gyors egymásutánban. A katonák mindnyájan lehasaltak a földre és igy csúsztak arra felé, ahonnan a lövések valószínűleg elhangzottak. Óvatosságukat siker koronázta. Közvetlen a töltés közelében észrevettek egy embert, áki a száz méterre tevő Makkoserdő felé vonult. Bekerítették és elfogták. Az embernek még akkor is a kezében volt a revolver. A hat katona körülvette a gyanús idegent és bekísérte az őrségre. Odabent azután sikerült megállapítani, hogy a merénylő Dimitrov Imre bolgár kertész. Megvizsgálták a kezében talált revolvert, amelyről kitűnt, hogy kilenc miliméteres forgópisztoly. A fegyverből két golyó hiányzott. Mivel kétségtelenül hallották a katonák, hogy négy lövés történt, arra a következtetésre jutottak, hogy Dimitrovnak feltétlenül bűntársa is volt. Erre nézve vallatni kezdték, de Dimitrov tagadott. Azt mondta, hogy nem a puskaporos raktár ellen tette a lövéseket, hanem félt a sötétben és azt hitte, hogy meg akarják támadni, azért lövöldözött. A katonák azonban nem adtak hitelt szavainak és bekísérték a kerületi parancsnokságra. Az utcán mindenütt nagy