Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-10 / 24. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ..... o o Telefon 305. a • Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24 — félévre.... K 12" negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre.... K 14 — negyedévre K 7'— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • • Telefon 81. a • 11 \ Szeged, 1912. I. évfolyam 24. szám. Kedd, szeptember 10. A miniszterelnök ujabb békenyilatkozata. Gasteinból, ahol Lukács László miniszterelnök üdülése közben is állandóan az ország ügyeivel foglalkozik s ahol távirati uton értesül minden itthon történő eseményről és politikai nyilatkozatról, az alább következő, kétségtelenül rendkívüli jelentős/égü távirat érkezett: Andrássy gróf félreérti a miniszterelnök nyilatkozatát, amidőn azt állítja, hogy a házszabályreform nem terjedne ki az elnökség jogkörére. Ezzel szemben konstatálni való, hogy a miniszterelnök a házszabályok mindért részletére, tehát az elnöki jogokra is kiterjedő revíziót emiitett, továbbá, hogy a miniszterelnök a képviselői immunitás és a házszabály terén tartja leginkább lehetőnek a békés kibontakozást. Ez arra vezethető vissza, hogy mindkét kérdés a képviselőknek annyira saját házi ügye, hogy azokat a pártok maguk között, a kormánynak jóformán minden ingerenciája nélkül intézhetik el. És igy elesnék annak szüksége, hogy az ellenzék a kormánnyal legyen kénytelen tárgyalni. Egyébiránt komolyan szemügyre véve, a kérdésnek ez a része ugy áll, hogy ha az ellenzék vezérei bármely okból nem hajlandók a többség vezetőférfiaival érintkezni, ebből logikailag semmi más nem következhetik, mint az, hogy ők állanak félre és átadják helyeiket másoknak. Az ellenkező eljárás csakis azt eredményezhetné, hógy a közügyek vezetésében — ami végre is a többségnek feladata, amelynek teljesítéséről ez utóbbi felelőssége tudatában le sem mondhat — a kisebbség teljesen képviselet nélkül maradna. Ezzel a távirattal megtörtént a második lépés a béke érdekéhen. Az első lépéssel Lukács László miniszterelnök elfogadta és konkrét formába öntötte az ellenzéknek, különösen Andrássy Gyula grófnak a házszabályrevizióra és a képviselői mentelmi jog kodifikálására vonatkozó kívánságát. Az elvi hozzájárulást, melynél többet kívánni nem lehet, (hisz a részletek megvitatása a pártközi tanácskozás dolga) kevésnek ítélték s bizonyos részletekre nézve már most kivántak megnyugtató állásfoglalást. Nos, a miniszterelnöknek ez az ujabb nyilatkozata ezirányban is megnyugvást kelthet. A többség vezére eleve és természetszerűen minden részletre, tehát az elnöki jogkörre is kiterjedő házszabályreviziót értett. Vagyis nem ragadott ki — mint mondották — egy részletet, hanem , teljességgel hozzájárult egy minden jogos igényt kielégítő házszabályrevizió megvalósításához, annyival is inkább, mert egy a jelenleginél alaposabb és behatóbb házszabályreform szüksége minden párt részéről el van ismerve s az országos közvéleménynek is osztatlan óhajtása. Hasztalan minden erőfeszítés: a kormányt és a munkapártot nem lehet letériteni megfontolt s helyesnek felismert útjáról. Ez az ut a béke útja, ha lehet; s a kormányzati és többségi kötelesség teljesítése, ha kell. Ebben a felfogásban nem rendíti j meg a pártot és vezérét semmiféle elienzéki fogás; sem az, hogy naponta álláspon1 tot változtatnak, sem az, hogy ma visszavonják azt, amit tegnap kínáltak, hogy holnap ujra felkínálják; .nem rendíti meg sem a személyi támadások özöne, sem a nyilatkozó politikusoknak közjogi és politikai szofisztikája. A csürt-csavart magyarázkodások ilyen politikai helyzetekben csak muló időtöltés: a suly a tényeken van. A tények pedig a következők: Két illetékes és komoly javaslat hanzgotf el az utóbbi időben ellenzéki részről: a gönci népgyűlés határozati javaslata és Andrássy Gyula gróf uj házszabályrevizió t kivánó cikke. Lukács László miniszterelnök mind a kettőt elfogadta és ez álláspontját a leghivatalosabb formában nyilvánosságra is hozta. Ez volt az első lépés a parlamenti béke érdekében. Mivelhogy Andrássy Gyula grófnak • aggályai voltak a hozzájárulás terjedelmét illetőleg, mo9t megtörtént a második lépés, amely ez aggályokat eloszlathatja. A gönci határozat dolgában az a sajátságos fordulat állott be, hogy mig a miniszterelnök és a munkapárt azt elfogadják, addig ellenzéki oldalról hallgatnak ró! la a központban, de elutasítják egyik vidéki j fórumban, még pedig minden jogos és elfogadható megokolás nélkül. Ez a sajátságos jelenség az ellenzék s az illető abaujmegyei ellenzéki egyesülések dolga. A munkapárt megtette kötelességét a béke érdekében. És a feltűnő mégis, hogy Andrássy is „az eddigi módszer szerint való harc folytatását" jelenti be. A sárga eb. Irta: Szekula Jenő. Kora nyárelőben, ütött-kopott római bérkocsin (kocogtattarn el a kapitoliumá muzeumba, de a kocsisom mellett, a bakon, egy sovány, sárga* hosszufülü komondor tilt. Olyan egészen, mint a farkas, — a lupa, — amelynek különös és sokszorozott jelentősége van, a Tevere partjai körül, az olasz népmesékben. Máshol talán kellemetlenül is érintene ez a szomszédság, eme karcsú, rut és hegyesorru kuvasz a szekér tetején, — de itt kedves és vonzó — s ugy tűnik föl, mint a dicsőség és az élet szimbóluma. A járókelők, — ugy rémlett ebben a pillanatban, — mintha önkéntelen tisztelettel bámultak volna a tovagördülő bérkocsi után. Talán ők is észrevették azt a különös hasonlatosságot, a bérkocsi bakján ülő kuvasz és ősanyja, a farkas között. Mert a farkas ennek a városnak a nemtője s bár évezredek rohantak el* a Caesarok márványkorát nyomon követte a középkor, pápák királykodása, hercegek fényűző és pazar világa, minden megváltozott, csak az a babonás és titokzatos vonzalom nem, amely Róma népét, a canis lupa emlékéhez füzi. tam, amelyek sohasem fognak kihalni a viVaonalk ősmesék és hazugságok* ugy gondoláin, amelyek sohasem fognak kihalni a világból, miket az özönvíz sem tudna egészen eltemetni, aminthogy itt még mindenki hisz benne, hogy egy nőstényfarkas táplálta tejjel az isteni Romuluszt és Rémuszt, azon a. tündéri hajnalon, amely ennek a városnak első, igazi születésnapja volt. S ha semmi mást nem is láttam volna Rómából, csak ezeket a különös farkasarcu kutyákat, meg a fecskéket, melyek itt ezrével röpdösnek még mindig az utcák fölött, — bár már nem figyeli őket a tágranyilt szemű madárjós, — akkor is tudnám, hogy történelmi emlékektől mámoros itt a levegő, s hogy az istenek földjén járok. Kísérteties forróság van. Az idő nem elmélkedésre való. Hegyes, dombos és életveszélyes utcákon keresztül ragad magával a bérkocsi, — zegzugos, hegynek meredő sikátorok, — melyek mintha még abból az időből maradtak volna fönn* amikor csak gyaloghintón lehetett erre járni; most mégis villamosok suhannak el egymásután s vésztjósló tiílköléssel száguld el az automobil. Csak a római kocsisok bámulatos ügyességének köszönhető, hogy ezekben a szük sikátorokban nem játszódik le minduntalan valami szörnyű és véres szerencsétlenség. Vagy talán valami jóságos géniusz vigyáz szüntelen, el nem muló gonddal a közlekedésre. Egy város, amely romokon épült, amely talán még évszázadok múlva sem fogja levetni szük és ódon kereteit. melyeken azonban már a modern élet vad viharzása árad keresztül. Egy halmokon és hegyeken épült város, lehetetlen és hepehupás sikátoraival, amiket szabályozni sem lehet, mert halhatatlan emlékeket zúzna szét a kapa. Milyen kellemetlen és milyen szép! De a sárga eb hátrafordul s arcomba bámul, szürke s ferdemetszésü szemével, mely különös és megkapó, mint a madáré. A farkas nmcsak a Romuluszok tápláló anyja volt* hanem Apollónak szent állata is, csak ugy, mint a holló. Ezt itt tudja, ugy látszik, minden boltiszolga és citromviz-árus is, akik most tágrameredt szemmel bámulnak a fogat után. S nekem tetszik ez s jól esik. hogy ilyen menetben vonulhatok föl a Kapitoliumba, a melyet most fogok életemben először látni s hova oly érzésekkel megyeik, mint az arabs zsidók keresték fel a régi királyok sírját.