Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. • d Telefon 305. n • Előfizetést ár Szegeden egész évre . K24-— félévre.... K12 ­negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • q Telefon 81. • • Szeged, 1912. I. évfolyam 41. szám. Vasárnap, szeptember 29. Érdekes alkotások. A politikai heccektől fölidézett csapá­sok lassan, de biztosan jönnek. A pénzkrizis egy országot sem nyomorított meg any­nyira, mint a miénket, sehol sem lóg any­nyi gazdasági probléma megoldatlanul a levegőben, mint nálunk. Az örökös ob­strukcióknak volt az is köszönhető, hogy a gazdasági kérdések közvéleménye szinte közömbössé vált azokkal a kérdésekkel szemben, amelyek ezelőtt szenvdélyesen foglalkoztatták és amelyekkel az egyes gazdasági ágak sorsa szinte össze volt nő­ve. A megbénitott parlamentektől nem várt semmi jót, semmi cselekvést, reformot, se­gítséget az ipar és kereskedelem: pihentek a testületek s velük együtt pihentek azok a komoly ügyek, amelyeket a külföld példá­jára és a hazai igényeknek megfelelően rég rendezni kellett volna. Most, amikor a törvényhozás rövi­debb, vagy hosszabb időköz után hozzáfog­hat adósságainak letörlesztéséhez, ezek a kérdések is fölelevenednek. Beöthy László kereskedelmi miniszter a napokban tett nyi­latkozatával maga idézte föl azok fontos és sürgős voltát s vette föl munkaprogram­jába azokat. Ez a program bizonyára élénk viszhangra fog találni a kereskedelmi s ipa­ri körökben, ahol bizonyára azt is fölisme­rik, hogy ezúttal nem hangulatcsinálásnak, hanem a küszöbön álló cselekvés sorrend­jének lett elmondva a miniszteri program. A megoldásra váró ügyek halmazában van például a legfontosabb és legsürgő­sebb kérdés: az ipartörvény revíziója. Ezt a revíziót már egy évtized óta sürgetik és a koalíciós kormány négy esztendeig ütöt­te-verte a reklámdobot. Gruppirozta a semmittevést, hogy lázas tevékenységnek lássék. Összegyűjtött statisztikát, külföldi irodalmat és anyagot és el akarta hitetni, hogy egy nagy, minden kérdést összefog­laló, minden bajt orvosló szerves reform­ra készül, olyanra, amilyenre még nem volt példa a világ törvényhozásában. Beöthy László nyomban szakított ezzel a reklámrendszerrel. Nyomban belátta, hogy igy csak reklámot lehet csinálni, de nem törvényhozási munkát. Az ő gyakorlati ér­zékével, mely a közigazgatásban elevene­dett ki, rögtön belátta, hogy itt nem aka­démikus értékű kodifikációra, hanem gya­korlati kérdések megoldására van szükség. Azért félrelökte a nagy előkészületeket és hozzálátott a sürgős munkához egyenkint és részletekben. Elkészitette tehát az épitőipar gyakor­lásáról szóló törvényt, amelynek hiányát az építkezéseknél mutatkozó visszásságok és a képesítés kérdésének rendezetlensége miatt annyira éreztük. Készen van a ván­doripar s házaló-kereskedésről szóló tör­vény is, amely eddig csak rendeletileg volt szabályozva. Ezek a javaslatok már nyil­vánosság elé kerültek és törvényhozási el­intézésük küszöbön áll. Aztán következik az ipari és kereskedelmi oktatás ügyének törvényhozási rendezése. Maga az 1884. évi XVII. t.-c. módosítása, vagyis az uj ipartörvény, miután az iparjogi és munkás­védelmi kérdések külön-külön törvényben lesznek rendezve, főkép a kisipar gyakorlá­sának és fejlesztésének, továbbá a kötele­ző ipári társulásnak kérdéseit fogja ren­dezni. Ugyancsak az iparjog körébe vág a tisztességtelen verseny megakadályozásá­ról szóló törvényjavaslat is. A szociális törvényhozás és főleg a munkásvédelem terén már életbelépett a nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló tör­vény. Készen van az ipari és kereskedelmi magántisztviselők szolgálati viszonyának osztályozásáról és az üzleti záróra sza­bályozásáról szóló törvény. Ennek a re­formnak ugy közgazdasági, mint jogvédel­mi és szociális fontosságát nem kell külön kiemelni. De a nagyszabású szociális reformok Egy lord. Irta: Szini Gyula. A „Fali Maü"-en, a londoni klubok utcá­ján előkelő külsejű, magas termetű ur lépke­dett végig. Lassan, magába merülve járt és annyira elmélyedt, liogy nem vett észre ma­ga körül semmit. Még azt sem, hogy a wa­lesi herceg fogata csaknem mellette surrant el mérsékelt trappban. A herceg mosolyogva jegyezte meg: — Ilyen szórakozottnak még sohasem láttáin lord Patrick-et. Beteg ez az ember? A herceg nemsokára leszállt a háza előtt, de még onnan is kíváncsian visszafor­dult a lord után. Lord Patrick végre elérkezett a Baldwin Club elé. Hirtelen kiegyenesítette derekát, mosolyt erőltetett beretvált arcára és a klub szolgáinak liajlongása között bement a veszti­biilbe, hol a saját mellszobra kissé megdöb­benve nézett rá. Gyorsan benyitott az elnöki szobába, ma­gára zárta az ajtót, belesüppedt az öblös ka­rosszékbe és két kezébe temette homlokát. í Ezalatt a „nyomtatványok szobájában", I amely a klub legfélreesőbb, legcsöndesebb he- j lyisége volt, egy fiatalember egyre-másra dobta el a vékony, ideges orosz cigarettá- ! kat. Két barátja volt mellette és azok tőlük telhetőleg vigasztalták: — Ne bolondozz, Kit. Tisztára fognak : mosni. — Hogy lehet annyira megijedni egy be- 1 csiiletbiróságtól! Kit azonban sápadt és vigasztalan ma- 1 radt. Két gyertyaszál közt olyan volt, mint egy halálraítélt. Hozzá még kopaszra is volt nyírva. — Nagy igazságtalanság fog ma velem történni — sóhajtott. — Ajánlom, hogy vo­nuljatok vissza, mert egy fél óra múlva nem fogtok velem kezet. Ez meg van már pecsé­telve. — Akármi történik, Kit — mondta az egyik barátja — neked meg kell őrizned a hi­degvéredet. A legrosszabb esetben kimégy Amerikába és ott még feleségül vehetsz egy dollárkisasszonyt a grófi címeddel. — Nem — riadt föl Kit — ennyire nem tudnak megalázni. Legföljebb a halálba ker­gethetnek. A tanácskozó szobában a szolgák föl­gyújtották a villamos lámpákat. Négy ur ki­fogástalan frakkban bevonult a kissé komor, iinnepies helyiségbe, melyet a bőrbutorok még ridegebbé tettek. Csak feszület és birói paró­ka kellett volna még, hogy a gyülekezet va­lami vértörvényszékhez hasonlítson telje­sen. A szolgák becsukták a bélelt ajtót, a mely egyetlen hangot sem engedett át. Nem­sokára kinyílt egy másik kis tapétás ajtó, a j melyen át belépett lord Patrick, egyenesen • az elnöki szobából. Egy pillanatig feszes, kí­nos csönd lett. — Üdvözlöm az urakat — mondta az elnök röviden. A négy klub-ember, aki az imént még tréfálkozott és vitatkozott, egyszerre szertar­tásos lett. Néma, kimért kézfogások, cere­móniás leülés, zavart hallgatás, ideges torok­köszörülés következett. Mindez nagyon ne­vetséges lett volna bármely más keretben. De a falról lesárgult a klub alapító ok­lfevele egy régi király bullájával. Szigorú, parókás elnöki arcképek a tradíciók merevsé­gével intették utódjaikat, hogy ne legyenek gyönge szivüek. Egy patinás ezüst serleg ódon betűivel figyelmeztette őket: „Fiat jus­titia, pereat mundus". Az elnök fájdalmasan körülnézett a je­lenlévők arcán, aztán tenyerével félig elta­karva a szemét halkan ejtette ki az előirt, ré­gi szavakat: — Mondatik, hogy egy becstelen ember van köztünk. Álljon föl a vádaskodó és mond­ja ezt még egyszer a szemünkbe. Fölállt egy vékony, satnya emberke, előbb zsebkendővel megtörölte a száját, az­tán visító vércse hangon jelentette ki: . — Vádolom lord Longford Christophert, ' hogy becstelen ember és nem közénk való. Bizonyítékaimat már előterjesztettem. ítélje­nek az urak. — Elmehet — mondta az elnök és a kis, vézna, vádaskodó márki ünnepiesen meghaj­totta magát, aztán becsukódott mögötte a neszfogó ajtó. ' A vértörvényszék magára maradt. Lord Patrick ujjai idegesen játszottak a csengő nyelével. Sóhajtott és ezt mondta: — Kit el van veszve. Váltót hamisított. Ránézett az emberekre. Ezek nyugodtan ültek ott. — Mikor? — kérdezte Fojambe márki egykedvűen. — Három évvel ezelőtt. Tayluor márki nevét hamisította egy váltóra.

Next

/
Thumbnails
Contents