Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-29 / 41. szám

166 DFILMAQYARORSZAO 1912. augusztus 29. sora ezzel még korántsincs lezárva. Törvényjavaslat készül a nők, gyermekek és fiatalkorú munkások védelméről, a vasárna pi munkaszünet ujabb szabályozásáról és ipari és kereskedelmi választott bíróságok alakításáról. Ezek a tervezetek már a végső szövegezés stádiumában vannak. Foglalkozik a miniszter még két fontos szociális reformtörvénnyel. Az egyik az ipari mérgezések meggátlásáról intézkedik. A másik az ipari segédek, tanulók és gyári munkások munkásviszonyát kiváltja szabályozni és kiterjed a kollektív szerződésekre és a sztrájkokra és kizárásokra. A munkásbiztositás terén elsősorban a munkások betegség és balesetbiztosításáról szóló 1907-iki törvényt kell sürgősen módositani, hogy a létező bajok és visszásságok megszűnjenek. Ám a kereskedelmi miniszter sokkal messzebb akar menni a szociális reformok terén. Már megindította a munkálatokat az ipari és kereskedelmi tisztviselők kötelező nyugdíjbiztosításáról és programba vette a munkások aggság és rokkantság ellen való biztositását is. Kétségtelen, hogy ennek a programnak végrehajtásához idő kell. De az alkotások útban vannak s az ország gazdasági osztályainak értelmisége a maga fölujhodó érdeklődésével, eleven mozgalmaival fogja segiteni a minszter reform-munkálatait. Lukács László Bécsben. Budapesti tudósítónk telefonálja, hogy Lukács miniszterelnök a vasránapi napon Bécsbe utazik és megjelenik őfelsége előtt. Ennek a kihallgatásnak különös jelentősége nincs, inkább azzal van összefüggésben, hogy ekkor teszik le az esküt a kitüntetett magyar államférfiak, köztük a Ház két alelnöke is. A közigazgatási-szezón kezdetén. — A szeptemberi közgyűlés előtt. — (Saját tudósítónktól.) A szeptemberi közgyűléssel kezdődik meg az igazi közigazgatási szezon, amelynek folyamán a nagy és fontos városi érdekeket szolgáló ügyek elintézésre kerülnek. Júliusban és augusztusban nem volt közgyűlés; ugy a városatyák, mint a tisztviselők kipihenték magukat és igy annál nagyobb erővel kezdhetnek most a munkához, amikor a .város fejlődésére erősen kiható kérdések várnak megoldásra. Hétfőn délután négy órakor kezdődik a szeptemberi közgyűlés, amely valószínűleg több napig ei fog tartani. A közgyűlés tárgysorozatát a nagyszabású alkotások és városrendezési ügyeken kivül, indítványok, interpellációk és segélyezések képezik. A város tanácsa tegnap és ma ülést tartott, amelyen előkészítette a közgyűlés elé kerülő ügyeket. A KŐTELEZŐ VÍZÓRA. Egyik legfontosabb tárgya lesz a szeptemberi közgyűlésnek a kötelező vizóra fölállítása. Nyáron át ugyanis általános a panasz a vízhiány miatt. Mihelyt a meleg megkezdődik, az emeleten lakó fogyasztók nem képesek vizet kapni. Ennek oka, a mérnökségnek a véleménye szerint, a vízpazarlás volt. Más módot ennek megszüntetésére nem lehetett találni, mint a vízórák beállításának kötelező kimondását. Legutóbb a műszaki bizottság foglalkozott ezzel az ügygyei, de már előzőleg is hangos vita tárgyát képezte, hogy minden házba egy vízórát állitsanak-e, vagy pedig minden lakásba külön egyet. A műszaki bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy teljes garanciát nyújt a vízpazarlás megszüntetésére az is, ha minden házban egy vizőrát állítanak föl. Az elfogyasztott viz mennyiségére azután a házigazda köteles az évi vízdíjat a városnak fizetni, miután a lakosoktól beszedte. Igy nagyon egyszerűen elejét lehet venni a vízpazarlásnak, mert a házigazda ügyelhet föl arra, hogy fölöslegesen vizet senki se fogyaszszon. A műszaki bizottság javaslata városszerte nagy elégedetlenséget keltett különösen a lakosság körében. A tanács is hasonló javaslattal terjeszti az ügyet a közgyűlés elé, a mely valószínűleg nem fogja ilyen formában a javaslatot elfogadni. Mert ha eképen akarják biztosítani a vízpazarlás megakadályozását, akkor ennek csak is a lakó adja meg az árát. A háziúr ugyanis annyi vizdijat számithat föl, amennyi neki jól esik. Természetesen többet nem számithat föl, mint amenynyit a háznak egész évi vízfogyasztása kitesz, de ha történetesen ugyanabban a házban lakik a háziúr sógora, fia, unokaöcscse s még egy két közeli rokona különböző lakásokban, akkor ezeknek is a vízfogyasztását valószínűleg az a lakó fogja megfizetni, aki | nincs rokonságban a háziurral. Épen ezért nagyon megfontolandó a vízórákról hozandó közgyűlési határozat. A mérnökség azzal indokolja álláspontját, hogy ilyesmi nem eshetik meg, mert a háziurak kötelesek lesznek egy összegért kiadni a lakást, amelyben már a vizdij is benfoglaltatik. AZ ESZMÉNYI NIVÓ. A GÁZGYÁR MEGVILÁGÍTÁSA. Az eszményi nivó végleges rendezése is a szeptemberi közgyűlést foglalkoztatja. Mint mai lapunkban már megírtuk, Farkos Árpád városi osztálymérnök erre vonatkozó javaslatát pártolólag terjeszti a tanács a közgyűlés elé. Az eszményi nivó óriási pénz megtakarítást jelent a városnak, de a háztulajdonosoknak is előnyére szolgál. Mig a régi szabályzat szerint 8.12 méterre töltötték fel az utcákat és ennek folytán a földszintes házak teljesen elvesztették értéküket, az emeletes házakból pedig földszintes házak lettek, az uj szabályrendelet szerint 1 méter és 17 centiméterrel alacsonyabb lesz a nivó. Ez által a város semmikép sem lesz jobban — És ez bizonyos? kérdezte lord Carvagh. — Itt a váltó — felelte az elnök és a rettenetes papir kézről-kézre vándorolt. — Kit nem tagadja? — szólt Davey gróf. — Nem — felelte lord Patrick. Csönd támadt, mert mindenki elgondolkodott. És ez a csönd halálosan dermedt volt. Egy ember becsülete megszűnt. Talán vele az élete is. Lord Patrick fölállt és igy szóit. — Talán kihirdethetem az itéietet? Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és belépett egy nő. Nagy, izgatott lépésekkel egyenesen az elnök felé ment. — Ki ez az asszony? — kiáltott lord Patrick — ki engedte be? . . . John! Julin! Az inas rémült arccal jelent meg az ajtóban. Az elnök intett neki, hogy zárja be az ajtót. — Mivel szolgálhatok, asszonyom? — kérdezte Lord Patrick udvariasan. — Tessék Helyet foglalni. Az asszony sürün le volt fátvoiozva. Ott álit az elnökkel szemben és me: nem moccont. A töretlen csöndben hallat, 't, liogy el-elíuló lélekzetét keresi. — Csillapodjék, asszonyon; t mondja meg, iiogy miért jött ide? — szók hozzá nyugodtan az elnök. A lady hátravetette szürke uti fátyolát és az elnökre szegezte a tekintetét. Lord Patrick megingott, elsápadt és leült. A lady körüljáratta a szemét és ahogy ránézett egy-egy emberre, csak tágrameredt szemet, nyitva felejtett szájat látott. Mindenki ámulattal ismerte föl lady Patrick-et, az elnök feleségét. — Mit keres itt? — kérdezte halkan a lord, amint visszanyerte a hidegvérét. — Igazságot akarok — felelte a lady hangosan. A lord kesernyésen elrántotta a szája szélét: — Még nem hoztunk határozatot. A tanácskozást nem lehet zavarni. Kérem, távozzék. A lady ismét körülnézett. — Hát nincs önök közt egy ember sem, aki ki merné kiáltani az igazságot? Az emberek lesütötték a szemüket és nem feleltek semmit. — Lord Carvagh — szólt az egyikhez az asszony. — Tegnap önnél voltam és megígérte, hogy meg fogja mondani az igazat. A lordnak a szempillája sem rebbent. — Davey gróf? — fordult tovább az aszszony. Davey a cipőjét nézte. — Foljambe márki? A márki kinézett az ablakon. — Hát ha senki sem mondja meg — riadt föl az asszony — megmondom én. Erősen a férje szeme közé nézett: — A váltót én hamisítottam. Én irtam rá Taylöur nevét. Az elnök, mint egy múmia iilt a helyéhez láncolva. A szeme kifejezéstelen, üres tekintetű volt. A lady kíméletlenül folytatta: — Most már mindegy. Végre kimondhatom az igazságot! A váltót én hamisítottam, mert . . . kellett . . . titkolnom kellett . . . előtted! Lord Patricknak a fiile lázasan csengett. Rettenetes fölindulását csak az ajkának piciny kis rángása árulta el. Szerette volna elnémítani, elsiilyeszteni a feleségét, de érezte, hogy az asszony őrjöngésével szemben teljesen tehetetlen. Nem tudta, hogy mit fog még mondani a felesége, de jobban félt tőle, mint a haláltól. És dermedten nézett elébe. — De én megfizettem Taylournak a pénzt. Tanúm rá Carvagh, aki kölcsön adta. Nem igaz? Carvagh összeharapta az ajkát és nem felelt. A lady ránézett, mint az ölyv a kis madárra és lecsapott rá: — Mert Carvagh a szeretőm volt. Az elnök kővé meredten nézett maga elé, mintha nem hallana semmit. A lady folytatta: — Mikor aztán Carvaghnak vissza kellett fizetnem a kölcsönt, Daveyhez fordultam és Davey megfizette. Nem igaz? Davey belesüppedt a karosszékbe és csak a kopasz homloka látszott. Az asszony vércsevijjogással csapott le rá: — Mert Davey is a szeretőm voÉ. Az elnök válla észre nem vehetően megrándult. — És amikor Devay is visszakövetelte a pénzét — sóhajtott a lady — akkor Foljambe segített ki, mert Foljambe is a szeretöm lett . . . Most mindnyájan szépen ültök itt. Egyikőtök sem meri megmondani a teljes igazságot, mert mind ludasok vagytok. Pedig elnök ur, a teljes igazság csak most következik. Lord Patrick feje mélyen a mellére konyult alá, mint egy halott emberé. A felesége folytatta: — És ennyi lelki burca, megalázás után Tayiour még mindig a hamis váltóval fenyegetett, mert ki akarta csikarni a szerelmemet. De én nem adtam oda neki, mert nem az vagyok, ami voltam. Szerelmes vagyok. És ti jól tudjátok mind, hogy kit szeretek. Tayiour is tudja. És épp ezért fenyegetett meg a váltóval, liogy börtönbe juttat engem, ha nem hallgatom meg ... És erre Kit magára vállalta az én bűnömet, mert szeret engem. Értitek? Szeret!