Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-26 / 38. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon 305. • D • Cl Előfizetési ár Szegeden egész évre . K24— félévre.... K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési ár vidéken egész évre . K28-— félévre.... K 14-— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon 81. • • a • Szeged, 1912. I. évfolyam 38. szám. Csütörtök, szeptember 26. Berchtold szavai után. Mig a trónról elhangzó királyi szózat az események nagy körvonalait és leglényegesebb motívumait nyújtotta, addig a külügyminiszteri ekszpozé a körvonalakat szinekkel töltötte ki s minden részletre vonatkozó mélyreható tájékoztatást adott. Amiről a trónbeszéd nagy tartózkodással nyilatkozik, az Berchtold külügyminiszter szavaiban határozott kommentárképen van megállapítva. Az ekszpozé világit rá a királyi szóra és tárja föl számunkra az abban rejlő jelentős tartalmat. Mielőtt a nevezetes müvet jellemeznők, meg kell állapitanunk a tényt, hogy a magyar delegáció az ekszpozét igaz, őszinte melegséggel fogadta. Fokozta a nagy hatást az a meglepetés, hogy a külügyminiszter az egész ekszpozét magyarul adta elő. Megragadott mindenkit a külügyminiszter beszédének tiszta magyarsága, mely nemcsak az ekszpozé hivatalos megnyilatkozásában, hanem a folyosón, a magánérintkezésben is mindenkire megnyerő hatást gyakorolt. • Félóra hosszat, érces, nyugodt hangon, tiszta magyarsággal beszélt gróf Berchtold külügyminiszter s a delegáció tagjai konstatálták azt, — ami egyáltalán nem sablonos dicséret, hanem való tény, —- hogy Berchtold tavasz óta Ígérete szerint mily nagy mértékben haladt a magyar nyelv dolgában, mily tökéletes tudására tett szert. Itt emiitjük föl azt is, hogy abban a hivatalos kimutatásban, mely a közös kormánynál alkalmazott magyarokat sorolja föl, első helyen szerepel Berchtold neve. Azt hisszük, e tények eléggé jellemzik a külügyminiszter hozzánk való viszonyát. Ha már most az ekszpozé tartalmára térünk, el kell ismernünk, hogy az minden izében jellemzően nyilatkozik a külpolitikai helyzetről. Fölfogása határozott, iránya céltudatos s oly képet fest a Balkán-viszonyokról, amelyek a legkomolyabb figyelemre és gondos előrelátásra biztatnak bennünket. Elmondja, hogy az eszmecsere-javaslat, amellyel a hatalmakhoz fordultunk, mit célozott. ,,A szem előtt tartott cél első sorban az volt, hogy a hatalmak összetartásával azon az alapon, hogy a béke megóvandó és a status quo megőrzendő, biztosittassék a portának a Szükséges idő megindított politikájának végrehajtására és a rend helyreállítására európai területén. Külügyminiszterünk e törekvését az összes hatalmak megértették, elfogadták és értékes zálogot nyertünk aziránt, hogy az erőszakos megoldás el fog kerültetni. S az ekszpozé ennek dacára sem festheti a mai Balkán-helyzetet rózsás színekben. „Kerülendő tévedés lenne azt hinni, — mondja Berchtold gróf — hogy azért a Balkán jelenlegi helyzetének veszélyei elmultak. A ki nem elégítő állapotok Törökország európai tartományaiban aggályos visszahatásokat idéztek elő a szomszédos államokban és az illető kormányokat nehéz föladat elé állították". A hadügyminiszter remélni akarja, hogy ama kormányok ellentállanak majd a felelősségnélküli elemek impulzusának s Törökország is megtalálja a módokat, a melyekkel a veszélyeket megelőzze. Berchtold gróf meg is jelöli e módokat s egyben nyomatékosan hangsúlyozza monarchiánknak Törökország iránt való barátságát, amely külügyi politikánk hagv rnányaihoz tartozik s nincs egyik vagy másik török párthoz kötve. Az ekszpozé konstatálja, hogy mindezekben a véleményekben és tanácsokban, amelyeket különösen a soknyelvű Ruméliára vonatkozólag a török államnak nyujtunk, fölfogásaink megegyeznek szövetségeseinkkel. Mindezekből érezhető, hogy Törökország belső viszonyainak rendezése dolgában — amennyiben az európai hatalmak tanácsa szerint fog megtörténni — monarchiánk első sorban való tanácsadó szerepét hivatott betölteni. Miután Berchtold gróf még OlaszorAz emberiség degeneráiódása. Az egész kulturvilág érdeklődésére joggal tarthat számot az a magas szinvonalu vita, mely négy nagynevű tudóst: Forel, Bertholet, Burt és Wlassák professzorokat szólitotta harcvonalba. A vitában domináns kérdés gyanánt az alkohol hatása domborodik ki, ám ennek vitatása azt a némileg meglepő beismerést eredményezte, hogy „az egyén fejlődését igen sokféle körülmény befolyásolja s igy csaknem lehetetlen megállapítani, hogy egy és más ok mennyiben volt rá jó vagy rossz hatással". Ezzel szemben Forel professzor statisztikai adatokra, hosszú megfigyelésekre támaszkodva vallja: „nem a kutltura rontja meg az emberiséget. A parasztasszonyok és az úgynevezett kulturálódott társadalmi osztály asszonyainak újszülöttei között egyforma a halandóság. A kultura csak annyiban árt liogy átmeneti osztályokat teremt, de az alkoholizmus élősködik az emberiségen ez átmenet előtt és után Is." Forel professzor a minden vonalon tapasztalható degenerálódásnak inditó okát a szeszes italokban találja és ezt egész sereg adattal indokolja. Lippich professzor 97 olyan gyermeket figyelt meg, akik atyjuk részeg állapotának köszönhették létezésüket. Ezek közül 83 szenvedett epilepszia, skrophula, tüdővész, vízfejűség, sápkór, hülyeség, vagy agyvelőgyuladásban. Dr. Berzola bizonyitja, hogy a legutóbbi svájci népszámlálás szerint 8190 hülyéről kimutatható, hogy a szüret utáni kilencedik hónapban születtek. Dr Schweighoffer, a salzburgi elmebetegek kórházának igazgatója azt találta, hogy 27,000 születés közül legtöbb a március—április, augusztus—szeptember és november—december havi gyermek közül halt meg, vagyis olyanok, kik oly időben fogantak, amikor a legtöbbet isznak a szülők. Tovább menve, Forel professzor a különböző állatokkal tett kísérletekre hivatkozik. Combemale professzor volt az első, aki 1888-ban kutyákon figyelte meg az alkoholnak romboló hatását. A lerészegitett Ilimet teljesen egészséges nősténnyel párosította és a tizenkét kölyök közül 2 azonnal elpusztult, 3 tizennégy, a többi 37—67 nap alatt pusztult el részint tüdőgyulladásban, részint görcsökben. Másodízben a szülők teljesen egészségesek és józanok voltak. De az utol- , só huszonhárom nap alatt az anyát naponta i lerészegitették. A hat kölyök közül három azonnal elpusztult, kettő testileg fejlett, de ; szellemileg gyöngült volt (elbutult), a harma- j dik pedig lassan fejlődött. A két testileg fejlett kölyök közül egyet fölneveltek és később teljesen egészséges himmel párosították. Alkoholt természetesen egyik sem kapott egész • idő alatt. A három utód közül az egyik nyomorék lett; a második nyilt sebbel született és tizennégy nap alatt sorvadásban pusztult , el, a harmadik pedig csontjai fejletlenek maradtak és mindössze néhány óráig élt. Hétszáz állattal tett kísérletnél tapasztaltak ha- j sonló jelenségeket. Az utódok terheltek lettek és sokkal lassabban növekedtek, mint a csak vizet ivó állatokéi. Az embereken tett megfigyeléseknél Forel professzor Martinra hivatkozik, aki 83 epilepsziás lányka közül 60-nál állapította meg, hogy szüleik alkoholisták voltak; 23-nál részben ittak, részben teljesen józan életet éltek. A 60 lányka 244 testvére közül 132 kora gyermekségében halt el, 48 pedig görcsökben szenvedett. Kaitinen professzor 20,008 gyermeket figyelt meg, akiknek szülei házasságkötésük óta nem ittak, vagy naponta legfeljebb egy üveg sört fogyasztottak, végül akiké alkoholisták voltak. Ezek közül az elsőknél életben maradt a gyermekek 86 százaléka, meghalt 13 százaléka — és abnormális szülés volt 1 százalék. A mértékleteseknél ez az arány 76, 23 és 5 százalékra, mig az alkoholistáknál 67, 32, 7 százalékra idomult. Végül Adu Jurke családfájára hivatkozik Forel profeszszor, miután a Schweighofer-féle 27,000 esetbeni megfigyelést is idézte. Ada Jurke aszszony szenvedélyes alkoholista volt. Az 1740ben "élt alkoholista anya utódait preí. Pelman kut-Ta ki és osztályozta. Volt közöttük 142 kolűu ; 46 szegényházban halt meg, 181 prostituáli 116 pedig börtönben halt el, közülük 7 gyilkosság miatt. Mindeme — és az itt föl nem sorolt adatokból — Forel professzor azt a következtetést vonja le, hogy az alkohol a férfi megtermékenyítő sejtjeit beteggé teszi. És pedig a legmértékletesebben élvezett alkohol oly módon, hogy az még később - § •