Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-26 / 38. szám

130 DRLM AGYARORSZÁG 1912. szeptember 26. szággal való szövetségünket, továbbá a Romániával való legszívélyesebb viszonyt értéke szerint méltányolta, a külpolitikai helyzetre vonatkozó nézeteit e nagyjelentőségű szavakba foglalta: „A jelenlegi helyzet a nagyhatalmak kormányai között a béke föntartására irányuló törekvések tekintetében fennálló egyetértés dacára korántsem megnyugtató ... Az állandó villámlások a Balkán felett a politikai légkör fokozottabb elektromos feszültségéről tesznek tanúságot anélkül, hogy a megoldatlan problémák körül uralkodó sötétséget megvilágítanák." Majd hozzátette: „Földrajzi helyzetünk folytán közel állunk a tűzveszélytől fenyegetett talajhoz és a monarchia fontos érdekei forognak kockán. A jövő elé csak ugy nézhetünk nyugodtan, ha fegyveres készültségünk szárazon és vizén tökéletes." íme, igy tölti ki az ekszpozé ama kép kereteit, melyet a delegáció fogadtatásakor elhangzott királyi kézirat nagy, markáns körvonalakban állapított meg. A kép nem derűs, — s nem is akar derűs hatást kelteni. S nemzetünkre vonatkozólag komoly tanulságokat foglal magában, oly tanulságokat. amelyeket életképes és élni akaró nemzet nem hagyhat figyelmen kivül. Nem csoda tehát, hogy az ekszpozé értéke, súlya, jelentősége és nagy hatása szerint való megbeszélésben és méltatásban részesült már ma is, a delegáció mai ülésén. Nem lesz béke? Rómából jelentik : Ouchyból nem éppen kedvező hirek érkeznek Rómába. E szerint a béketárgyalások válságos vonthoz jutottak. Most közvetlenül a döntés előtt állanak, de hogy milyen lesz az a döntés, azt ebben a percben senki meg nem jó- j solhatja. A jelek arra mutatnak, hogy a bé- { kés megegyezés körül váratlanul nehézségek ' merültek föl. Egy Konstantinápolyból érkezett távirat szerint Husszein Hilmi basa, volt nagyvezér nyilatkozatot tesz közé, amelyben ! kereken megcáfolja azokat a híreszteléseket, , hogy az a látogatás, amelyet vasárnap tett j a nagyvezérnél, akár a békekérdésnek, akár más kérdésnek szólt. Ép ilyen valótlan az a hir is, hogy a békeközvetitéssel meg van bizva. Megnyugvással vették tudomásul Auffenberg ekszpozéját. (Saját tudósítónktól.) Auffenberg Móric hadügyminisztert, amióta a mult évben elmondotta ekszpozéját, igen sok támadás érte. Különösen Magyarországról főként az ellenzék részéről. Tény az, hogy tulszigoru és határozottan követelő hangon beszélt akkor. Már csak emiatt is igen nagy érdeklődés előzte meg mostani szereplését a magyar delegációban. És tegyük hozzá mindenekelőtt, hogy Auffenberg mostani: mai szereplése kellemes csalódást hozott. Olyan respektáló, fölvilágosító hangon mondotta el ekszpozéját és olyan nagy mértékben redukálta a kívánságát, hogy mindenki meglepődve hallgatta végig a hadügyminisztert. Amikor aztán az ekszpozé elhangzott, a legnagyobb örömet keltette a delegáció tagjaiban, hogy a hadügyi kiadások csak a legszükségesebb kérdések megoldását foglalják, ugy, hogy a monarchiában teljes megnyugvást fog kelteni Auffenberg lovag beszéde; — A hadügyi kormány a legnagyobb takarékosságot tartotta szem előtt és sok szükségletet, mint például az erődítési intézkedésekre és a léghajózásra különben igénybe veendő összegeket, mélyen t tulajáé csak a szesztől való teljes tartózkodás esetében — ismét egészségessé lesz, ellenkező esetben azonban állandóan beteg, ugy, hogy a nemzés minden esetben terhelt utódokat eredményez. Az alkohol ilyen módon csakugyan a legveszedelmesebb okozója a tajok degenerálódásának, mert a beteg sejtből fejlődött magzat már terhelten, minden káros befolyásra fogékonyan születik, maga után pedig önmagánál is nyomorultabb emberi produktumokat hagy. Bertholet professzor táblázatokkal bizonyítja álláspontját, amely megegyezik a Eorel professzoréval. Ugyanígy Wlassák professzor megfigyelte, hogy az alkoholistáknak már születésükkor kisebb agyvelejük volt a normálisnál, amiből következik, hogy szenvedélyük nem okozója, hanem következménye betegségüknek. Ezt a megfigyelést, további kutatás végett ajánlja, későbbi beszédében elismeri, hogy ma még a tudomány nem állapítja meg, milyen mértékben hat az alkohol a degenerálódásra. Csak abban az esetben lehetne szó teljes bizonyosságról, ha az alkoholista szülők utódait teljesen zolálni lehetne. Annyi bizonyos, hogy például a katonai sorozóbizottságük tapasztalták, hogy oly 'eriiletben, a ' hol sörgyárak vannak, az apá ak még 76 százaléka volt „tauglich", de a ;aik közül már csak 43 százalék. Az eddig leírtakkal szemben Alderton és Pearson professzorok müveire hivatkozik Petren stockholmi professzor, akik a tudós világ legnagyobb ámulatára iskolákban eszközölt megfigyelések és az ezekből készített statisztikai adatok alapján azt hirdetik, hogy az alkoholnak nincs befolyása az utódokra. Gyakran tapasztalható, hogy szeszes italokat fogyasztó szülők gyermekei erőteljesek, testileg és szellemileg fejlettek, mig a teljesen józan életet élő szülőké gyöngék, betegesek. Az emiitett professzorok mindezt megdönthetetlen tényekkel bizonyítják az alkoholisták javára. Svédországban például még ezelőtt nyolcvan esztendővel erős alkoholisták voltak a lakosok, s degenerálódás még sem tapasztalható. Viszont Norvégiában sokkal nagyobb a tüdővészesek száma, mint Dániában, pedig emitt fékezetlenül isznak az emberek, mig a norvégok tartózkodnak az alkoholtól. Valószínűnek látszik, hogy nem annyira az alkohol, mint inkább a környezet, az alkoholizmus következtében beálló elszegényedés, rossz táplálék, egészségtelen lakás okozza az utódok degenerálódását, ebben vonja össze a svéd tudós eddigi tapasztalatait és ehez hozzájárul a krisztianiai Scharffenberg is, aki határozottan állitja: „még nincsen bebizonyítva, hogy az alkoholista szülők gyermekei az alkoiiol következtében degenerálódnak-e?" Csak annyi bizonyos, hogy az alkoholizmus szociális szempontból ártalmas. A milánói Ferrari és A. J. Burt hozzászólásai után Forel professzor előadását követő rendkívül érdekes vitatkozás annak a megállapításával fejeződött be, hogy a tudósoknak s orvosoknak töliik telhető lelkiismeretességgel kell folytatniok kutatásaikat. Ma még nem állapitható meg határozottan, vájjon a degenerálódás főkép az alkoholnak tulajdonitható-e, vagy nem. donképeni szükséglet által megszabott határon alul kellett leszállítani. Kiemeli ezt a pénzügyi tekintetekből történt megszorítást s kéri a bizottságot, fogadja el előterjesztéseit, — mondotta a hadügyminiszter. Csak természetes, hogy általános megnyugvással vette tudomásul a hadügyi albizottság Auffenberg ekszpozéját. A nevezetes ülésen megjelent Lukács miniszterelnök, valamint Hazai Samu honvédelmi miniszter is. A hadügyi költségvetés tárgyalását október 2-án kezdik meg. A mai ülésről ez a tudósításunk számol be: HEGEDŰS LÓRÁNT JELENTÉSE Az ülés megnyitása után Hegedűs Lóránt előadó terjesztette be jelentését a közös hadügy minisztérium 1912. évi költségvetéséről és egyéb jelentéseiről. Hegedűs Lóránt: Tételenkint bizonyítja, hogy az egyes megszavazandó összegek milyen következményekkel fognak járni a következő években. A rendkívüli hiteleknél különösen felhívja a ügyeimet arra, hogy a folytonos átutalások az egyik évről a másik évre, az egyik hitelcsoportból a másikba, az összehasonlítást rendkívül megnehezítik és az ellenőrzést bonyolulttá teszik. Bizonyítja, hogy a mostani költségvetés teljesen megfelel az 1912. évi véderőtörvény azon költségtervének, amelyet a képviselőház elfogadott. Mindezen tények azon következtetésre juttatják, hogy a hadügyi költségvetés összeállításának mai rendszere mellett a pénzügyi és az alkotmányjogi ellenőrzés évről-évre nehezebbé ós bonyolultabbá válik és merőben mechanikus alapon daraboltatik fel a költségvetés, amelynek szerves összefüggést, egységet kellene mutatni. Indítványozza tehát: mondassák ki, hogy az egyszer ^megkezdett hiteleknek későbbi részletei ugyanabba a hitelcsoportba irá'nyoztassianak elő és a rendkívüli kiadósokból a rendes szükségletbe való áthelyezés nem önkényesen, hanem mindig a tényleges szervezetnek megfelelőleg fog történni. Indítványozza továbbá, hogy a hadügyminiszter által a folyó év május és október hó elsejére tervbe vett személyzeti javítások csak a delegáció megszavazása után, november 1-én lépjenek életbe és ezen az alapon az előirányzat 381.000 koronával csökkentessék. Megjegyzi, nem helyesli, hogy néhány tételnél a személyzeti kiadások már előzetesen felemeltettek, bár elismeri, hogy azok többnyire humanitárius szempontból történtek. Végül megállapítja, hogy a közös hadsereg rendes kiadásának 18.8 millióra rugó növekedésében 11.3 millió voltaképpen nem egyéb, mint a régi zárszámadás alapján öszszeállitotit többköltségnek a szanálása. A HADÜGYMINISZTER BESZÉDE Általános figyelem között állott fel ezután Auffenberg hadügyminiszter, hogy elmondja expozéját. — A legutóbbi delegáció óta — úgymond a miniszter — életbelépett az uj véderőtörvény és ezzel a haderő megkapta az alapot ama súlyos kényszerhelyzetből való kibontakozásra, melyben már évek hosszú sora óta szenved. Ezek az intézkedések nemcsak ka tonai szempontból jelentenek haladást, hanem a tényleges szolgálati idő rövidítése által a védkötelezettség teljesítésében is lénye ges előnyt nyújtanak, noha ezek hatásaikban csak két-három év múlva fognak teljes mértékben érvényesülni. Ezekért a fontos előnyökért nemcsak a hadvezetőség, de bizonya ra az egész lakosság is köszönettel adózik a népképviseletnek,