Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-26 / 38. szám

130 DRLM AGYARORSZÁG 1912. szeptember 26. szággal való szövetségünket, továbbá a Romániával való legszívélyesebb viszonyt értéke szerint méltányolta, a külpolitikai helyzetre vonatkozó nézeteit e nagyjelen­tőségű szavakba foglalta: „A jelenlegi hely­zet a nagyhatalmak kormányai között a béke föntartására irányuló törekvések te­kintetében fennálló egyetértés dacára ko­rántsem megnyugtató ... Az állandó vil­lámlások a Balkán felett a politikai légkör fokozottabb elektromos feszültségéről tesznek tanúságot anélkül, hogy a megol­datlan problémák körül uralkodó sötétsé­get megvilágítanák." Majd hozzátette: „Földrajzi helyzetünk folytán közel állunk a tűzveszélytől fenyegetett talajhoz és a monarchia fontos érdekei forognak koc­kán. A jövő elé csak ugy nézhetünk nyu­godtan, ha fegyveres készültségünk szá­razon és vizén tökéletes." íme, igy tölti ki az ekszpozé ama kép kereteit, melyet a delegáció fogadtatása­kor elhangzott királyi kézirat nagy, mar­káns körvonalakban állapított meg. A kép nem derűs, — s nem is akar derűs hatást kelteni. S nemzetünkre vonatkozólag ko­moly tanulságokat foglal magában, oly ta­nulságokat. amelyeket életképes és élni akaró nemzet nem hagyhat figyelmen ki­vül. Nem csoda tehát, hogy az ekszpozé értéke, súlya, jelentősége és nagy hatása szerint való megbeszélésben és méltatás­ban részesült már ma is, a delegáció mai ülésén. Nem lesz béke? Rómából jelentik : Ouchy­ból nem éppen kedvező hirek érkeznek Ró­mába. E szerint a béketárgyalások válságos vonthoz jutottak. Most közvetlenül a döntés előtt állanak, de hogy milyen lesz az a dön­tés, azt ebben a percben senki meg nem jó- j solhatja. A jelek arra mutatnak, hogy a bé- { kés megegyezés körül váratlanul nehézségek ' merültek föl. Egy Konstantinápolyból érke­zett távirat szerint Husszein Hilmi basa, volt nagyvezér nyilatkozatot tesz közé, amelyben ! kereken megcáfolja azokat a híreszteléseket, , hogy az a látogatás, amelyet vasárnap tett j a nagyvezérnél, akár a békekérdésnek, akár más kérdésnek szólt. Ép ilyen valótlan az a hir is, hogy a békeközvetitéssel meg van bizva. Megnyugvással vették tudomásul Auffenberg ekszpozéját. (Saját tudósítónktól.) Auffenberg Mó­ric hadügyminisztert, amióta a mult év­ben elmondotta ekszpozéját, igen sok tá­madás érte. Különösen Magyarországról főként az ellenzék részéről. Tény az, hogy tulszigoru és határozottan követelő han­gon beszélt akkor. Már csak emiatt is igen nagy érdeklődés előzte meg mostani sze­replését a magyar delegációban. És te­gyük hozzá mindenekelőtt, hogy Auffen­berg mostani: mai szereplése kellemes csa­lódást hozott. Olyan respektáló, fölvilágo­sító hangon mondotta el ekszpozéját és olyan nagy mértékben redukálta a kívánsá­gát, hogy mindenki meglepődve hallgatta végig a hadügyminisztert. Amikor aztán az ekszpozé elhangzott, a legnagyobb örö­met keltette a delegáció tagjaiban, hogy a hadügyi kiadások csak a legszükségesebb kérdések megoldását foglalják, ugy, hogy a monarchiában teljes megnyugvást fog kelteni Auffenberg lovag beszéde; — A hadügyi kormány a legnagyobb takarékosságot tartotta szem előtt és sok szükségletet, mint például az erődítési in­tézkedésekre és a léghajózásra különben igénybe veendő összegeket, mélyen t tulaj­áé csak a szesztől való teljes tartózkodás esetében — ismét egészségessé lesz, ellenke­ző esetben azonban állandóan beteg, ugy, hogy a nemzés minden esetben terhelt utó­dokat eredményez. Az alkohol ilyen módon csakugyan a legveszedelmesebb okozója a tajok degenerálódásának, mert a beteg sejt­ből fejlődött magzat már terhelten, minden káros befolyásra fogékonyan születik, maga után pedig önmagánál is nyomorultabb em­beri produktumokat hagy. Bertholet professzor táblázatokkal bizo­nyítja álláspontját, amely megegyezik a Eo­rel professzoréval. Ugyanígy Wlassák professzor megfi­gyelte, hogy az alkoholistáknak már születé­sükkor kisebb agyvelejük volt a normálisnál, amiből következik, hogy szenvedélyük nem okozója, hanem következménye betegségük­nek. Ezt a megfigyelést, további kutatás vé­gett ajánlja, későbbi beszédében elismeri, hogy ma még a tudomány nem állapítja meg, milyen mértékben hat az alkohol a degenerá­lódásra. Csak abban az esetben lehetne szó teljes bizonyosságról, ha az alkoholista szü­lők utódait teljesen zolálni lehetne. Annyi bi­zonyos, hogy például a katonai sorozóbizott­ságük tapasztalták, hogy oly 'eriiletben, a ' hol sörgyárak vannak, az apá ak még 76 százaléka volt „tauglich", de a ;aik közül már csak 43 százalék. Az eddig leírtakkal szemben Alderton és Pearson professzorok müveire hivatkozik Petren stockholmi professzor, akik a tu­dós világ legnagyobb ámulatára iskolákban eszközölt megfigyelések és az ezekből készí­tett statisztikai adatok alapján azt hirdetik, hogy az alkoholnak nincs befolyása az utó­dokra. Gyakran tapasztalható, hogy szeszes italokat fogyasztó szülők gyermekei erőtel­jesek, testileg és szellemileg fejlettek, mig a teljesen józan életet élő szülőké gyöngék, be­tegesek. Az emiitett professzorok mindezt megdönthetetlen tényekkel bizonyítják az al­koholisták javára. Svédországban például még ezelőtt nyolcvan esztendővel erős alko­holisták voltak a lakosok, s degenerálódás még sem tapasztalható. Viszont Norvégiában sokkal nagyobb a tüdővészesek száma, mint Dániában, pedig emitt fékezetlenül isznak az emberek, mig a norvégok tartózkodnak az alkoholtól. Valószínűnek látszik, hogy nem annyira az alkohol, mint inkább a környezet, az alko­holizmus következtében beálló elszegénye­dés, rossz táplálék, egészségtelen lakás okoz­za az utódok degenerálódását, ebben vonja össze a svéd tudós eddigi tapasztalatait és ehez hozzájárul a krisztianiai Scharffenberg is, aki határozottan állitja: „még nincsen be­bizonyítva, hogy az alkoholista szülők gyer­mekei az alkoiiol következtében degenerá­lódnak-e?" Csak annyi bizonyos, hogy az alkoholiz­mus szociális szempontból ártalmas. A milánói Ferrari és A. J. Burt hozzá­szólásai után Forel professzor előadását kö­vető rendkívül érdekes vitatkozás annak a megállapításával fejeződött be, hogy a tudó­soknak s orvosoknak töliik telhető lelkiisme­retességgel kell folytatniok kutatásaikat. Ma még nem állapitható meg határozottan, váj­jon a degenerálódás főkép az alkoholnak tu­lajdonitható-e, vagy nem. donképeni szükséglet által megszabott ha­táron alul kellett leszállítani. Kiemeli ezt a pénzügyi tekintetekből történt megszorítást s kéri a bizottságot, fogadja el előterjeszté­seit, — mondotta a hadügyminiszter. Csak természetes, hogy általános meg­nyugvással vette tudomásul a hadügyi al­bizottság Auffenberg ekszpozéját. A neve­zetes ülésen megjelent Lukács miniszterel­nök, valamint Hazai Samu honvédelmi miniszter is. A hadügyi költségvetés tárgyalását október 2-án kezdik meg. A mai ülésről ez a tudósításunk szá­mol be: HEGEDŰS LÓRÁNT JELENTÉSE Az ülés megnyitása után Hegedűs Ló­ránt előadó terjesztette be jelentését a közös hadügy minisztérium 1912. évi költségvetésé­ről és egyéb jelentéseiről. Hegedűs Lóránt: Tételenkint bizonyít­ja, hogy az egyes megszavazandó összegek milyen következményekkel fognak járni a következő években. A rendkívüli hiteleknél különösen felhívja a ügyeimet arra, hogy a folytonos átutalások az egyik évről a má­sik évre, az egyik hitelcsoportból a másikba, az összehasonlítást rendkívül megnehezítik és az ellenőrzést bonyolulttá teszik. Bizonyít­ja, hogy a mostani költségvetés teljesen megfelel az 1912. évi véderőtörvény azon költségtervének, amelyet a képviselőház el­fogadott. Mindezen tények azon következte­tésre juttatják, hogy a hadügyi költségve­tés összeállításának mai rendszere mellett a pénzügyi és az alkotmányjogi ellenőrzés év­ről-évre nehezebbé ós bonyolultabbá válik és merőben mechanikus alapon daraboltatik fel a költségvetés, amelynek szerves összefüg­gést, egységet kellene mutatni. Indítványozza tehát: mondassák ki, hogy az egyszer ^megkezdett hiteleknek későbbi részletei ugyanabba a hitelcsoportba irá'­nyoztassianak elő és a rendkívüli kiadósokból a rendes szükségletbe való áthelyezés nem önkényesen, hanem mindig a tényleges szer­vezetnek megfelelőleg fog történni. Indítványozza továbbá, hogy a hadügy­miniszter által a folyó év május és október hó elsejére tervbe vett személyzeti javítások csak a delegáció megszavazása után, novem­ber 1-én lépjenek életbe és ezen az alapon az előirányzat 381.000 koronával csökkentessék. Megjegyzi, nem helyesli, hogy néhány tétel­nél a személyzeti kiadások már előzetesen felemeltettek, bár elismeri, hogy azok több­nyire humanitárius szempontból történtek. Végül megállapítja, hogy a közös had­sereg rendes kiadásának 18.8 millióra rugó növekedésében 11.3 millió voltaképpen nem egyéb, mint a régi zárszámadás alapján ösz­szeállitotit többköltségnek a szanálása. A HADÜGYMINISZTER BESZÉDE Általános figyelem között állott fel ez­után Auffenberg hadügyminiszter, hogy el­mondja expozéját. — A legutóbbi delegáció óta — úgymond a miniszter — életbelépett az uj véderőtör­vény és ezzel a haderő megkapta az alapot ama súlyos kényszerhelyzetből való kibonta­kozásra, melyben már évek hosszú sora óta szenved. Ezek az intézkedések nemcsak ka tonai szempontból jelentenek haladást, ha­nem a tényleges szolgálati idő rövidítése ál­tal a védkötelezettség teljesítésében is lénye ges előnyt nyújtanak, noha ezek hatásaikban csak két-három év múlva fognak teljes mér­tékben érvényesülni. Ezekért a fontos elő­nyökért nemcsak a hadvezetőség, de bizonya ra az egész lakosság is köszönettel adózik a népképviseletnek,

Next

/
Thumbnails
Contents