Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-22 / 35. szám

1912. szeptember 22. DÉLMAGYARQRSZÁG 3 is uj érv arra, hogy az ideirányuló törekvések j nem annyira reménytelenek és alap nélkül valók, mint sokan hirdetni szeretik. Ha a magyar állam ugyanazt a politikát követné a szövetkezetekkel szemben, amit a Preussencassa követ, a nép nagy tömege még kevésbbé érezné a pénzszűkéből eredő megpróbáltatásokat. Gazdasági életünk alapja ezzJ a politikával még inkább megerősülne. aaccaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaiBaaacaBBiiBanaaBaaaaiaaia Magyar szőlősgazdák ünnepe Szegeden. — Vasárnapi program. — (Salát tudósítónktól.) Nagy napja lesz vasárnap nemcsak a szegedi, de az ország összes szőlősgazdáinak. Vasárnap nyitja meg a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesülete országos bor-, szőlő- és gyümölcs-kiállítását a Horváth Mihály-utcai kiállítási helyiségében. E napon délelőtt tartják meg az országos szőlősgazdák kongresszusát is a városháza közgyűlési termében. A kiállítás már rendezve készen áll és igazán meglepő látványt nyújt. Aki a kiállítás kapuján belép és végigsétál a szebbnélszebb szőlővel és gyümölcscsel telt asztalok között, annak nagyan nehéz elhinni azt, hogy az idén az ország szőlő- és gyümölcstermését a fellépő elemi csapások majdnem teljesen tönkretették. A fiatal, alig két éves múlttal biró Homoki Szőlősgazdák Országos Egye sülete az országos kiállítást olyan eredményesen rendezte meg, hogy az felülmúlja a régi kiállításokat. A magyar szőlősgazdák országos egyesülete Budapesten szintén hirdetett országos szőlő- és gyülmölcskiállitást, azonban ezt beszüntette azzal a kijelentéssel, hogy ezidén rossz évben lehetetlen szőlő- és gyülmölcskiállitást rendezni. A fiatal Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesülete megmutatta, hogy önzetlen és fáradságos munkával az idén is nagyan szép eredményt lehet fölmutatni. A kiállításon gyönyörű kollekciókkal vannak képviselve a szegedi gazdasági egyesület feketeszéli, alsóközponti, röszkei, zákányi és felsőtanyai alosztályai. Mindegyik alosztály kollekciója külön is egy-egy szép kiállítás. Rengeteg nagy mennyiségű gyümölcscsel van képviselve Halas, Szabadka és Kecskemét, ezenkívül az ország minden részéből elküldték a homoki gazdák, amit az idén produkáltak. Miután a gyümölcs- és szőlőkiállitás vásárral vagy egybekötve, módjukban lesz a szegedi gazdasszonyoknak kittinő gyülmölcsöt olcsón bevásárolni. A borkiállítás eredménye az 1910. évi szépen sikerült országos kiállítás eredményét is felülmúlja. Az ország minden részéből rengeteg sok bor gyűlt össze. A biráló bizottság hatszáz borfajnál többet kóstolt és birált meg. A bírálatra bocsátott borok nagyon csekély kivétellel mind elsőranguak, mely nagy dicséretére szolgál a homoki szőlőkulturának, mely ma már Magyarországon a közgazdasági ágak között a legfontosabb. De talán a kiállítás legfontosabb része a fölállított borkóstoló. A kiállításra küldött összes borok és pezsgők 10 fillér pohárdij ellenében megkóstolhatok és igy a közönség saját maga tapasztalhatja meg a bor minőségét és megismerkedhetik a termelőkkel is. A bort és pezsgőt közvetlenül a termelőtől vásárolhatja, ami igen hasznos, mert ugy a gyümölcsök, mint a borok árát a három-négy fokú közvetítés annyira megdrágitja, hogy bár a termelő olcsón adja, mégis a fogyasztó a termelőtől közvetlenül vásárol, a termelő is sokkal többet kap, de a fogyasztó is sokkal olcsóbban jut az áruhoz. A bor-, szőlöés gyümölcsbirálat eredményét a zsűri vasárnap fogja kihirdetni. Szombaton este hat órakor érkezett meg Szegedre gróf Serényi Béla miniszter kiküldöttje, dr Hampel miniszteri tanácsos, kit a vasúton a rendező bizottság fogadott. Ugyanekkor érkezett Szegedre a kongresszus két előadója, Bánffy Gyula dr egyetemi tanár és Jablonovszky József m. kir. rovartani állomás igazgatója. Szombaton este a biráló bizottság és a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének tudósítói társasvacsorára gyül tek össze a Tisza-szálló külön termében. A kiállítás vasárnapi megnyitása a következőképen fog megtörténni: A miniszteri képviselőt fél kilenc órakor a kiállítás területén fogadják. Gerle Imre, a rendező bizottság elnöke a fogadás után báró Gerliczy Ferencnek és Bokor Pálnak, az elnököknek adja át a szót, akik beszédet intéznek a miniszteri kikiildötthöz s fölkérik, hogy a kiállítást hivatalosan nyissa meg. A kiállítás megnyitása 9 órakor lesz, a mi után az a nagyközönség számára is megnyílik. A kiállítás ettől kezdve kedd estig nyitva marad, mindennap reggel 8-tól este 8-ig. Szerdai napon a kiállítás borai közárverésen fognak eladatni. A kiállítással egyenrangúan fontos az a kongresszus, melyet a szőlőmivelés érdekében vasárnap tartanak meg. A kongresszuson a miniszteri kiküldött elnököl, első előadó Istvánffy Gyula lesz, ki a peronospóra elleni véA leány: Nem tudom. Talán beleőrültem volna. Valahányszor elváltunk, mind félelmetesebben kérdeztem magamtól: nem vagyok-e őrült, hogy ennyire átérzem a hazugságaimat. Mind kisebb-kisebb lett a valóság és a képzelgés határa, mind jobban-jobban hittem el magam, amit neked meséltem. Mikor azt mondtad, hogy láttad a grófot, megijedtem: talán már igaz is, amit képzelek? Vagy olyan erősen képzelem, hogy más is meglátja már? (Néhány percnyi csönd. A leány kezébe temeti arcát.) A fiu (csöndeseri): Most már igyál te is. A leány: Egy pohár vizet. ( Megkapja.) A fiu: És én vagyok az oka? A leány: Nem, nem. Nem tudom. Erre te csakugyan nem gondolhattál. A fiu: És nem fogsz többé hazudni? A leány: Miért kérded? A fiu: Mert tudni akarom, hogy ezentúl hihetek-e neked? A leány (karját a fiu nyakába fonja): Csókolj meg. A fiu: Nem, mig kérdésemre nem felelsz. A leány: Felelek, de ne lökj el magadtól. A fiu: Nem mered mondani, hogy nem hazudsz többet? A leány: Ha mondanám, jogod volna kételkedni benne. ígérem neked, hogy nem akarok többé hazudni. A fiu: De fogsz? A leány (csöndesen sir): Nem fogok akarni, de ne lökj el soha magadtól, akármit hiszel is, mert a nő mindig hazudik annak, akit szereh Meggyújtotta a kis lámpát és kipakolta az ételkincseket. Birkózott a pezsgő dugaszával, nem igen értett hozzá. Végül mégis sikerült s teletöltött két vizespoharat. — Isten éltessen. — Édes, — szólt a leány — iszom, eszem, meghalok, de félek. Ha ittál, akkor még iszonyúbb leszel s most már fojtogatja a szó a torkomat. Hadd beszéljek előbb. A fiu fölhajtotta az egyik poharat s megtántorodott. Részegen hullt a székre. — Most beszélhetsz. Most már részeg vagyok. Most talán még el is hiszem, a mit mondasz. A leány: Elhiheted. Nem is szép ahhoz, hogy hazug is legyen. A fiu: Röviden. Mért hazudtál? A leány: Talán nem is hazudtam. A fiu (orditva): Mit? A leány: Istenem, csillapodj, hát hazudtam, nem azt akartam mondani, hogy minden igaz volt, semmi sem igaz, de én sohasem gondoltam, hogy hazugság. Olyan volt, mintha álmodtam volna. A fiu: És én is álmodtam! A leány: Nem, nem értesz. Istenem, hogy is mondjam, hogy megértsed? Olyan boldog voltam veled és mindig koplaltunk és mindig szegénységben. S színésznő vagyok s minden színésznő álmodik nagyságról és dicsőségről, és én tudom, hogy sohasem leszek nagy, mert rossz szinésznő vagyok. Aztán az ember ebből a biztos örökös nyomorúságból mégis csak kivágyódik s akkor arról kezd álmodni, ami mégis lehetséges. Te mondtad, hogy na- • gyon szép vagyok s mások mondták, hogy ' csak akarnom kell és gazdag lehetek, jön a ! gróf, mihelyt hivom. S én nem tettem meg és tudtam, hogy sohasem fogom megtenni, mert téged szeretlek s akkor kezdődött a dolog. Játszottam magammal. Álmodtam arról, ami nem lesz. Mindennap elképzeltem magamnak, milyen lennék, ha meglenne. Hogy jö a gróf és hi és én kinevetem. Aztán jön a gróf és egy negyedmilliót kinál. S elmondtam neked, mert kellettél partnernek, kellettél próbának, hogy helyesen álmodom-e. S te nem tartottad lehetetlennek, hogy nekem valaki egy negyed milliót kínáljon s akkor folytattam a képzelgést és büszke voltam, hogy hódítottam grófot és büszke voltam, hogy ezt a lehetséges jólétet föláldozom neked s szörnyen fáljt, hogy te odaadsz s aztán megtörtént, — aztán azt gondoltam . . . A fiu (csöndesen): Mit gondoltál? A leány: Aztán azt gondoltam, hadd legyen nekem is regényem, hadd érezzem át, mi az, csakugyan lemondani a szerelemről pénzért, — aztán tudtam, hogy én örökké szegény leszek s ha öreg leszek, nem lesz semmi, a mire visszagondolhatok, — aztán, aztán . . . megismertelek téged és fölháborodtam ellened . . . A fiu: Te? Ellenem? A leány (kiabálva): Igen, én ellened. Mert hogy én elhagytalak a grófért, az nem volt igaz, de hogy te lemondtál rólam a grófért, az igaz volt. A fiu: Emmus! A leány: Ó, mennyit szenvedtem. S mivel téged megkívántalak, az az én kínszenvedésem volt. Hazudtam neked? Hazudtam magamnak is. Otthon, a nyomorúságos hónapos ágyamon tényleg átszenvedtem azt az életet, melyre engem kárhoztattál. Képzeletemben tűrtem a gróf undoritó szerelmét s minden hazugság közepette igazán éreztem, hogy lelketlen voltál, hogy romlásba vittél, mert te igazán rám mérted volna a valóságban azt az életet, mely elképzelve is elviselhetetlen volt. • A fiu: S ha rá nem jövök, tovább folytattad volna.