Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-21 / 34. szám

6 DÉLMAOYARORSZAQ 1912. szeptember 81. aztán megreggeliztünk és a férjem délben Mezőhegyesre utazott. Itt abbahagyta elbeszélését a bárónő, az ablakhoz ment és idegesen dobolt az ablaküvegen, aztán visszajött és nevetve kérdezte: — Alles muss ich erzaehlen? A feleletet be sem várva, nevetve mondta: — Álso liören Sie! tam rá őrjöngve és rettegve. A férjem ugy látszik nem birt feltalálni, mert mai napig se kaptam hirt felőle. De a szerelmesem, a gróf ur se adott életjelt magáról. — Két nappal ezelőtt aztán bejöttem ide a szállodába és a vendégkönyvből megállapítottam, hogy Valderóde gróf 13-án itt lakott megint egy napig. Tehát Szegeden volt és fel se keresett. A porcellán-nadrág. — Történet a nyárból. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes affér ügyében ítélkezett pénteken a szegedi járásbíróság. Az aífér egy divatos percellán-nadrágból keletkezett, amely Fennesz József szedi felsőipariskolai tanár lábához simult. Ugy történt az eset, hogy a felsőipariskolai tanár junius tizen harmadikán kissé szokatlan nyári-kosztümben jelent meg a kis Kass-ban. A szokatlan ebben az esetben a 'tanár rendes viseletével vonatkozólag értendő. Fennesz József ugyanis élesen vasalt, finom tapintási és könnyed libbenésü poreellán-nadrágban, fehér mellényben, sötétkék zakkóban és panama-kalapban üdvözölte nyájas mosolygással az asztaltársaságot. A barátai nagy hűhóval fogadták. — Ahá! Éljen a porcellán-nadrág! — viccelődtek a jóbarátok. A jelenetet a szomszéd asztaloknál is élénk figyelemmel kisérték. A szomszédos asztalnál ebédelő Kalmtis Frigyes, aki abban az időben a Back-malom hivatalnoka volt, meglehetős hangosan megjegyezte, anyanyelvén, németül: — Ugy kell neki! Igy nem is lehet öltözködni! A tanárt fölboszantotta az illetéktelen kritika és dühösen rákiáltott az alkalmi kritikusra: — Ha még egy megjegyzést tesz ez a jött-ment osztrák, hát arcul ütöm! Erre, mint mondani szokás, nagy felnézés lett a vendéglőben. A vendégek a tányérba ejtették a kanalakat és izgatottan fölugráltak a helyekről. A hivatalnok, akinek a sértést adresszálták, megértette az esetet ós támadó szándékkal a tanár felé rohant. Az inzultust azonban megakadályozták a résen levő abonnensek. A porcelán-nadrág karrierjén közben folt esett: rácsöppent a mártás egy eltévedt csöppje. A nyári afférnek a járásbíróságon; játszódott le az utolsó jelenete. A hivatalnok ugyanis a „jött-ment" kifejezés miatt becsületsértésért följelentette a tanárt. A tárgyaláson Kálmus Frigyes nem jelent meg. A képviselője, Qrűn Béla dr bejelentette, hogy időközben eltávozott Szegedről. Somlyódy István dr járásbiró proponálására békésen elintézték az affért. Ez olyasképen történt, hogy Fennesz József visszavonta a sértő kifejezést, a szokásos „sajnálom az esetet" hozzáadással. Igy végződött a porcellán-nadrág históriája. BBBBBBBBBI IBBBBBBBBBBBBBI BBBBBBBBBBB BB RNHN1BBBBBB Nagy olasz vereség. Frankfurtból jelentik: Az olaszokat Dernánál nagy vereség érte. A törökök és arab csapatok tizenhetedikén reggel megtámadták az olaszok hadállását és elfoglalták. Tőrök részen két tiszt és száztíz ember elesett, száznegyvep megsebesült. Egy egész olasz zászlóalj megesebestilt. A törökök sok fegyvert zsákmányoltak. TALÁLKOZÁS A RÉGIVEL — Az uramat én nem szeretem. Nem is szerettem soha se. Apám, aki nagyon gazdag ember, hat évvel ezelőtt kényszeritett hozzá, mert nagy katonai karrier előtt állott. Akkor már, mint főhadnagy a vezérkarban volt osztva és ő miatta ki kellett kosaraznom egy másik kérőmet, Valderóde Janis gróf hadnagyot, akibe valósággal szerelmes vol' tam. — Hogy a hat év mint telt el, amellett az ember mellett, akit soha, egy pillanatig se szerettem, azt képzelheti. A grófot esküvőm óta soha viszont nem láttam, ö Wienben szolgált a gyalogosoknál, mi pedig Laibachban laktunk. Nem mondom, hogy pokol volt férjem mellett az élet, de higyje meg, igazolja tettemet a kikényszeritett házasság ... — Alig hogy az uram eltávozott Szegedről, másnap kivel találkoztam a foyerben: Walderóde gróffal. Mind a ketten elsápadtunk egy pillanatra, a gróf hirtelen félrefordította a fejét és a kijárat felé tartott. Majd a lépcsőnél megállott, rám nézett, barátságosan szalutált, odajött hozzám és kezet csókolt. Csakhamar felujult közöttünk a régi szerelem. A grófnak másnap szintén a hadgyakorlatokra kellett utaznia. Előző éjjel tehát megbeszéltünk mindent és döntöttem sorsom felett, Elhatároztam, hogy hat évi szenvedés után elhagyom az uramat és követem azt, akit szeretek. A gróffal a legparányibb részleteket is megterveztük. Itt Szegeden kellett a válásnak megtörténni. Én még aznap elköltöztem a szállodából egy szegedi magán lakásba és levelet hagytam hátra a portásnál az uram cimére. A levélben megírtam őszintén mindent. Megírtam, hogy nem szeretem és nem élek tovább együtt vele, hanem visszautazom Wienbe a szüleimhez és lia valami kedves emlék köti még hozzám, akkor töbhé ne kerüljön az utamba és engedjen boldogulni azzal, akit már leánykoromban szerettem. CSERBEN BAGYVA — Tényleg azonban nem utaztam el Szegedről, csak ezt azért irtam az uramnak, hogy rám ne akadhasson. A gróffal megbeszélt helyre mentem lakni és ugy volt, hogy ott bevárom a grófot, aki a hadgyakorlatokról visszajön értem Szegedre és együtt utazunk néhány nap múlva haza. És képzelje, megtörtént az, amire egy asszonynak még gondolni sem szabad. (Itt sírni kezdett a bárónő). . . . Még gondolni sem . . . akiben bízunk, aki elszöktet bennünket az urunktól, aki boldogságot igér és elcsábit, az hagyjon bennünket cserben. Majd méltatlankodva sikoltotta: — Ein Gráf, ein Oberleutnant! ... És már az első Ígéretét sem tartotta meg. Vissza se jött értem. Négy napig vár A NYAKÉK — Visszajöttem a szállodába lakni. A pénzem elfogyott és nem tudtam, hogy mi tévő legyek. — Pardon, hogy közbevágok érdekes beszédének, — szólottam, — de arra is kivánesi vagyok még, hogy ki volt az a barna ur, akivel esténként a Korzó-kávéházban többször megjelent Méltóságod. — Az egy régi ismerősöm volt ,— válaszolt a bárónő Budapestről együtt utaztam vele és ő kalauzolt el Szegeden arra a helyre, ahol öt napig laktam. Különben is már ő sincs Szegeden, visszautazott Budapestere, a hol egy nagy wieni gyárat képvisel. — De hogy visszatérjek a délelőtti esetre; a hirtelen beállott kétségbeejtő helyzetemben az utolsó eszközhöz kellett folyamodnom. Elhatároztam, hogy drága nyakékemet, amit esküvőm napján egy igen gazdag nagybácsimtól kaptam nászajándékba, elzálogosi, tom. És ebben a rettenetes helyzetben ért az a megszégyenítő csapás, hogy tolvajnak nézi tek és a rendőrségre cipeltek. Csak ezt meg ne tudja soha a családom, mert akkor szégyenemben öngyilkos leszek. A nyakéket később mégis csak elzálogosítottam és egy óra múlva már utazom Wienbe, sok-sok csalódással, keserűséggel és egy zálogcédulával tapasztaltabban . . . A bárónő felkelt és megint hozzálátott a csomagoláshoz. Én elköszöntem tőle, de az ajtóból visszahívott és szivemre kötötte, hogy szomorú szerelmi históriáját meg ne irjam elutazása előtt. Ezt meg is Ígértem és be is tartom Ígéretem. A megszöktetett és cserbenhagyott bárónő, tegnap délután 3 óra 26 perckor utazott a keleti ekszpresszel Bécsbe, uj csalódások | elé. Herczeg István. Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24. 12. 6. 2. — kor. » » n Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 28.— kor. 14.- „ 7.- n 2.40 „