Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-21 / 34. szám

1912. szeptember 22. DÉLMAGYARORSZÁG 83 Tüzérkaszárnya és közkórház. — Érdekes tervek. — (Saját tudósítónktól.) Amint azt már megírta a Délmagyarország, Szeged honvédtüzérséget kap. A városok hosszas versengéséből ez a város került ki győztesként. A kormány nem hagyta figyelmen kivül azokat a szempontokat, amelyek az uj intézmény létesítését Szegedre predesztinálják. Ez a kérdés most már a legaktuálisabb, mert már a honvédtüzérség kaszárnyáját is kijelöuék. A vegyes-bizottság ülést tartott Lázár György dr polgármester elnöklésével. A vegyes-bizottság az uj kórház telkét jelölte ki a tiizérlaktanya fölépítésére. Az egyetemért való küzdelem idején tudvalevőleg elhatározta a város, hogy ötszáz ágyas kórházat építtet, a Gedó-népliget környékén. Az uj kórház fölépítését három millió korona költségen terveziék, később azonban kitiint. hogy négy millió koronát igényel az uj kórház fölépitése. Lukács László pénzügyminisztersége idején nem mutatkozott akadálya a négy milliós kórház építtetésének, Telcszky János pénzügyminiszter azonban keresztülhúzta a számításokat. Az uj kórház építésének iigye igy bizonytalan időre elodázódott. A kórház most telek nélkül maradt. A tüzérlaktanyát már 1914. május elsején fölépitik. Most már az a gond a városházán, hogy hová építsék a kórházat? Eleinte ugy tervezték, hogy a szeszgyár telkét jelölik ki a kórház céljaira. Ez a terv azonban megdőlt, mert' a szeszgyár telke kivül esik a városon, a köryéke rendezetlen, a közlekedési utvonalak is elkerülik. A kórháznak pedig könnyen megközelíthető helyen kell lennie. Az a terv is fölmerült, hogy a régi kórház helyén épitik föl az uj kórházat, a szomszédos, szükséges teriileteket pedig kisajátítják. Éz a kisajátítás azonban horribilis őszszeget fölemésztene és igy ez a terv is elesett. Lázár György dr polgármesternek különben is az a terve, hogy a régi kórház helyére kerüljön a jogakadémia. Van már tehát helye a tüzérlaktanyának és van a jogakadémiának, csak a kórház hajléktalan. Bizonyos az, hogy az az ütött-kopott, évszázados épület, amely a Kossuth Lajos-sugáruton terpeszkedik, nem viselheti sokáig azt a cimet, hogy : Szeged városi közkórház. ••••••••••••••••••••••••^•••••••••••••••••••••assa Hirdetéseket felvess a kiadóhivatal Szeged, Kárász-utca 9. ÍREK NEMENYINE FOG MÜ MESTER ME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt leszrtek kielégítve. - Bármilyen javítás hat óra alatt elkészül. 522# i es >«••• m ••••• HHM» ® Az eső és a házasság. (Saját tudósítónktól.) A tudósok és számböngészők, vagy érthetőbben: a statisztikusok már minden elgondolható vonatkozásában megfigyelték azt a véghetetlenül komoly elhatározást, amelynek gyümölcseképen egygyel-eggyel mindig megszaporodnak a házassági anyakönyvek teleírt rubrikái. Például, ha valahol a nagy Alföldön igen megsokasodnak az egerek, akkor Túróéban, Árvában mindjárt több az esküvő, mert a tótok rengeteg egérfogón adtak tul és már van mire családot alapítani. Nem is szólva arról, ha a krumplitermés is kiadósabb a szokottnál. De arra még senki sem merészkedett, liogy kapcsolatot keressen a házasságra való hajlandóság és az — eső között. Nem is valami tudósfélének jutott az eszébe az a kalandos és elszomorító föltevés, hogy az unalomig ismert, ezerféle anyagi és erkölcsi nehézségen kivül még az eső is azon ravaszkodik, hogy megakassza a férfiembert a párját kereső útjában, aki pedig amúgy is csak keservesén szánja el magát erre az útra. Az eső szaporasága és a házasságok ritkulása között lévő láthatatlan, de erős láncszemet egy éltes francia hölgy vette észre, akinek szörnyen fáj, ha az emberek nem házasodnak, amit könnyű megérteni, mivelhogy az illető aszszonyság házasságköz vetítő. Ez a jó hölgy — évtizedes megfigyelés alapján — rájött, hogy a francia két nembeli fiatalság között rendszerint nyaralás idején, de legkivált a fürdőhelyeken kezdődik az a veszedelmes harc, amely mindkét fél örökös rabságával végződik. Azelőtt jó alkalmul szolgáltak erre a célra a téli időben rendezett hálok, most már azonban szó sem lehet erről. A táncmulatságokat most már mindenütt a tömeg számára rendezik, ahol lehetetlenség, hogy egyegy pár akár csak néhány megértőbb és^ bizalmasabb percet is átélhessen. A házaséletre való vágyódás azonban nem maradt hajlék nélkül, amikor kizavarták a báltermek villámossággal telitett atmoszférájából, más vidékre röppent és fészket rakott a tengerparti fürdőhelyeken, még a lomb-boritotta nyaralók környékén. És a tenger, meg^ az erdőzúgás sem volt kevésbé hatásos a táncnál. Egy-egy divatosabb plage-ról tucatjával jött mindig a tudósítás, hogy ez is, az is házasodik s nem ritkán a társaság legkonokabb agglegényei adták be a derekukat. Hiába, akad egy-egy olyan kacér és csábító fürdőruha, amivel szemközt már igazán nem nyújtanak védelmet az — elvek. Az idén azonban nem volt (nyár Franciaországban sem. A kalendáriumban most is benne volt, pontosan a szokott helyén, a tavasz és az ősz között, de nem volt ott, ahol a franciák keresték, a nyaralókban, a fürdőkön, sehol. Az év két legszebb részét, a tavaszt és a nyarat elmosta az örökös szürke eső és elmosta — legalább erre az esztendőre — sok-sok száz házasságnak a lehetőségét is. A francia tudósok csak azt vették sézre, liogy az idén nagy sikkasztás történt a természet kincsesházában, már ami Franciaországot illeti, mert eltűnt, a tavasz simogató és a nyár forró, termést és érzést érlelő napsugara. S ami tudó soktól telhetik meg is tették: a francia Akadémia első őszi ülését annak a kikutatására fordították, hogy miért maradt el az idén mindaz a szépség s öröm, ami más években májustól októberig mindig kijutott a köztársaság lakóinak. De arra csak a föntebb emlegetett idős asszonyság gondolt, hogy ez az ér nemcsak a szőlőben, de a házasságokban is fölöttébb szűk termést hozott és egyúttal arra is gondolt, hogy segíteni is kellene a hajon. A mit kitalált — szó sincs róla — nem túlságosan elmés Újságot alapított — Les Fiancaílles — a jegyesség — címmel, azoknak a számára, akik az idén nem mehettek fürdőre és akik ilyformán nem tehettek szert főkötőre, illetve — házisapkára. Azt ajánlja a jó asszony, hogy, akik hoppon maradtak, irják meg és közöljék az uj lapban a lelki, a testi, és az anyagi szépségeik inventáriumát majd csak célt érnek valahogy. Ami azonban nem valószínű, mert a legköltőibb leirás sem pótolhatja azt a pillanatot, amikor a hullámokból kibontakozik és kilép a partra egy-egy fürdőruhás — Vénusz. — Engesztelés napja. A zsidóvallásnak legnagyobb ünnepe: az engesztelés napja szombaton lesz. Az ünnep szigorú böjttel jár: péntek délutántól szombat délutánig. A zsidó templomban a hosszunapi istentisztelet péntek este háromnegyed hatkor, szombat reggel nyolc órakor kezdődik. — Rákóczi-lobogó. A Szegedi RákócziEgyesület hatalmas hófehér selyemzászlót készíttetett, amelynek ünnepélyes fölavatása Rákóczi Ferenc lovasszobrának leleplezése előtt lesz. A művészi kivitelű, aranyhímzéses zászlót a Lemle-üzlet kirakatában szem léi heti meg a közönség. — Önkéntesek vizsgája. Hélfőn kezdődik a 46. gyalogezred önkénteseinek vizsgája Nagyváradon. Jóny tábornok, nagyváradi dandárparancsnok előtt vizsgáznak. — Október 6. Október hatodikát Szegeden is megünneplik. A lionvédemlék előli lesz az ünnepség Temesvári) Lajos dr szónoklatával. — Avató-linnep. A Szegedi Mérnök- és Építész-Egyesület avató ünnepe október 13. lesz. Szombaton délután 6 órakor tartják a Belvárosi Kaszinóban az előkészítő értekezletet. — Hír a pápáról Parisból jelentik: Az „Eclair" római tudósítójának alkalma volt a szentatyát látni. A pápa kiheverte legutolsó meghűlését, hangja ismét ércesen cseng, de betegségének nyomai meglátszanak rajta, nehezen jár s hamar elfárad. Ebben a hónapban sem hivatalos audiencia, sem magánkihallgatás nem lesz, csupán legszűkebb környezetét fogadja a szentatya. — A zsablyai nótárius. Még a legcifrább esetek között is első helyen áll az, ahogyan Aranitzky Athanáz zsablyai községi jegyzőtől elvették a földjét. Aranitzky Athanáz Bács-Bodrog vármegye Zsablya községének jegyzője volt 1885-től kezdve. Aranitzky tisztét 1894-ig kifogástalanul látta el, de ettől az időtől kezdve egymást érték ellene a feljelentések és panaszok különféle szabálytalanságok miatt. 1901-ben egy zsablyai lakos a községbe való felvételeért 50 koronát fizetett és ezzel az összeggel a jegyző elfelejtett elszámolni. Ezért az összegért fegyelmit indított ellene a megye alispánja és a vizsgálat vezetésével Nikolics Izidor főszolgabírót bizta meg. A jegyző azzal védekezett a sikkasztás vádja ellen, hogy 150 hold földje van, nincs rászorulva ötven koronára és a pénzzel csak feledékenységből nem számolt el. A vizsgálat során olyan körülmények merültek fel, amelyek szükségessé tették Aranitzky elmeállapotának megvizsgálását. A vizsgálattal Földes Samu dr járásorvost bizta meg az alispán. A járásorvos véleményében megállapította, hogy Aranitzky Athanáz zsablyai községi jegyző agylágyulásban szenved, szabad rendelkezési képességgel abszolúte nem bir, tettei beszámítás alá nem eshetnek. Ezt a véleményét Földes dr 1902. április 5-én adta. Ugyancsak a vizsgálat folyamán Nikolics Izidor főszolgabíró a következő jelentéseket küldte az alispánhoz. 51673/901. szám alatt jelentette, liogy 1901. októberben Aranitzky agy gutarohamot kapott. 8206/902. szám alatti felterjesztésében kérdi, hogy az orvosi jelentés ellenére is folytassa-e a vizsgálatot, végül 16640/902. sz. alatt jelenti, hogy a jegyzőt 1902. március 31-én ujabb roham érte és igy rá életveszélyes volna a fegyelmi határozat kihirdetése. A fegyelmi vizsgálatot a belügyminiszter a Földes-féle orvosi bizonyítvány és még számos más orvosi bizonyítvány alapján 1902.