Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-21 / 34. szám

1912. szeptember 22. DÉLMAGYARORSZÁG 81 Egy öreg építőmester szerelme és halála. (Saját tudósítónktól.) Ibsen Solness épí­tőmesterére gondolunk, amikor ismertetjük egy szegedi építőmester tragikus halálát. A nagy északi költő álmát lepergette az élet, minden stilus nélkül, durván, kegyetlenül, ki­csinyesen és véresen. Papp János 58 éves építőmester életének ez volt a tartalma: fiatalon nagyratörő ál­mai voltak, építeni akart hatalmasan, közben sajái boldogságának vált az építőjévé, meg­nősül*, családja lett, később családi bajokat képzel' be, öregen egy leányba szeretett, az ellen gyilkossági kísérletet követett el, aztán öngyilkos akart lenni, de ő is (szerelmese szintén) meggyógyult, azóta, hónapok óta nem találta nyugalmát, ma hajnalban a vo­nat elé vetette magát. Eddig van. Ma délelőtt a szegedi rendőrség a követ­kező jelentést adta ki: Papp János 58 éves építőmester ma reggel 4 óra ötven perckor a Budapest­felé menő személyvonat elé vetette ma­gát", a Rendező-pályaudvar és a Szabad­kai átjáró között. A fején két hatalmas ütés ölte meg. Levelet hagyott hátra, a feleségének, melyben bejelenti, liogy ön­gyilkos lesz. Holttestét a közkórház hul­laházába szállították. Ennyit mond a hivatalos jelentés. Ma hajnalban, a szokott időben indult a Szeged-állomásról a budapesti személyvo­nat. Négy Óra ötven perckor "ért a Rendező­pályaudvar és a Szabadkai-ut átjárójához, a mikor a vonat nyilt pályán, hirtelen megállt Az utasok közül sokan leugrottak. Látták, amint a mozdonyról és utána következő ko­csiról vasúti emberek leugranak és vizsgál­ják amozdony, majd a többi kocsi kerekeit. A nyolcadik kocsi kerekei alatt aztán megtalál­tak egy emberi holttestet. A feje a sineken, összezúzva az egész arc és a koponya első része. A test a töltésoldalon. Az emberek dl deregve, borzongva ültek vissza a meleg ku­péba. Közben értesítették a rendőrséget s a hul­lát elszállították a közkörházba. Csak ott de ritették ki, hogy az öngyilkos Papp János építőmester. A szerencsétlen ugyanis egy le­velet hagyott hátra a zsebében, amelyet a fe­leségéhez intéz. Meghalok, — írja — mert a Feketesas­beli borzalmas éjszaka után nem volt nyu­galmam. Folyton érkeznek hozzám névtelen levelek, megöléssel fenyegetnek. De a börtönbüntetéstől ís félt az építő­mester. Ugyanis gyilkossági kísérletet köve­tett el julius 10-én, hajnalban, a Feketesas­szállóban. Ekkor a kedvesét, Kiskovács Ilona husz éves fésülőnőt akarta revolverből meg­ölni. Ennek ez a története: Az öreg férfi beleszeretett a nem szép, de fiatal leányba. Akit segített és aki köve­telte, hogy Papp váljon el a feleségétől, hagy­ja el a családját és őt vegye nőül. A férfinek nem volt annyi bátorsága, hogy visszauta­sítsa a leány kivánságát. Annyira megrémült, hogy csak a halálát találta kivezető útnak. Megszállt a leánnyal a Feketesasban s hajnal­ban, mikor a fáradt leány elaludt, a férfi re­volvert fogott, háromszor rálőtt a leányra. Aztán fejbelőtte magát. Az orvosok aztán megoperálták a súlyosan sérülteket s az épí­tőmester néhány hét múlva elhagyta a beteg­ágyat, a leányt pedig a napokban bocsátot­ták ki a kórházból. Papp János ellen büntető eljárást is in­dítottak, szándékos emberölés kisérlete miatt. A vád közben súlyos testisértés büntette miatt maradt fönn. Ezek az előzmények teljesen megvilágít­ják az építőmester halálának okát. A megszökött baronesz. — Elhagyta Szegeden az urát egy fő­hadnagyért. — A főhadnagy meg a bárónőt hagyta cserben. — A 30.000 koronás nyakék. — A királygyakorla­tok szomorú epilógusa. — (Saját tudósítónktól.) 'Mikor megszűnt néhány órára az ólmos, szürke, őszi eső és napfény lopódzott az utcára, fölszáritotta a nedves aszfaltot és behintette arany sugará­val a sápadt faleveleket, akkor rendszerint megjelent a szegedi korzón egy elegáns, nyúlánk, karcsú úriasszony, végigsétált né­hányszor a platánok alatt, azután hirtelen el­tűnt. Észre vette-e más, vagy se, azt nem tu­dom. Az elmúlt hét néhány estéjén egyik sze­gedi kávéházban is megjelent egy cvikkeres, borotvált képű, diplomata kinézésű ur kísére­tében és a kávéházban már általános feltű­nést keltett. Az asszony arcvonásai szelidek voltak és intelligenciát kifejezők. Tetőtől-talpig selyem ruhába öltözködött, nagy, kék plörözös kalap­jának karimája pedig beárnyékolta titokza­tos arcát. Elegáns barátjával alig-alig váltott szót, a pincérekhez németül és franciául be­szélt. Egymásután gyújtott rá az aranyvégű Figaró cigarettekre, megitta feketéjét, átfu­totta a bécsi lapokat; a cvikkeres ur ekkor már fizetett is és a következő pillanatban már a titokzatos nő az ajtóból szólt vissza a haj­longó fizető pincérnek: — Bon nui, monsieur! KÜLÖNÖS LÁTOGATÓ Az egyik szegedi zálogházban tegnap reggel érdekes nő jelent meg. Kocsin érke­zett, amelynek fedele le volt hajtva és gyor­san ment át a hosszú termen egyenest a be­csüs ablakához. A különös látogató sötét bar­na kosztümöt viselt, fején pedig egyszerű fekete kendő volt. Kinyitotta hirtelen a kis kézi táskáját és egy brilliáns coliért vett ki, amelyet átadott a becsüsnek és németül kér­dezte tőle, hogy mennyi pénzt kaphatna rá. | A becsüs elámult. A gyönyörű szív alakú nyakéken platina foglalatban szebbnél-szebb, tiszta csiszolású, mogyoró nagyságú brillián­sok csillogtak. A középen egy mélytüzü, ha­talmas rubint kő volt, amely valóságos szik­rákat vetett a nagyitóprizma lencséje alatt. A becsüs rögtön megállapította, hogy a kendőbe hurkolt nő ékszere, legalább har­mincezer korona értéket képvisel. Ez termé­szetesen gyanút keltett benne, szónélkül át­ment tehát a raktár helyiségbe, honnan tele­fonon felhivta a rendőrséget és két detektí­vet kéretett a zálogházba. Visszamenet meg­kérdezte a nőtől, hogy mennyi kölcsönt, kí­ván. —. Geben sie dreiszigtausend Kronen, — válaszolt nyugodtan a nő. A becsüs leült asztalához és írni kezdett. Ugy tett, mintha a zálogcédulát állitaná ki, közben többször felvette az asztaláról a nyak­éket és nézegette. Tiz perc múlva megérkez­tek a detektívek és felszólították r, padon ülő asszonyt, hogy kövesse őket a rendőrségre. A nő elsápadt, franciául és németül tiltako­zott a meggyanusitás ellen, de végül is felült a kocsira 's behajtatott a két titkos rendőrrel együtt az igyeletes rendőrtisztviselőhöz A rendőrségen nagy titkolódzás között kihallgatták és tiz perc múlva, őrületes bo­csánatkérések között szabadon bocsájtották. A zálogház különös látogatója: B. r. T. Milán Bittér vezérkari százados neje, született Schossberg Adrienne bárónő volt. INTERVJU A BÁRÓNŐVEL Még a délután folyamán felkerestem a Royal-szállodéban levő lakásán Schossberg Adrienne bárónőt. A méltóságos asszonyt nagy munkában találtam. Egy hatalmas bő­rönd előtt, fotelben ült és rakosgatta a bő­röndbe egymásután féltő gonddal a drága selyem ruhákat, a finom angol kosztümöket, a csipkés, szalagos fehérneműt és más egye­bet, amit a női öltözék ezer raffinériája szük­ségessé tesz. A szoba tele volt strucctoll as, plörözös, rájeros kalapokkal, egyik fotelon gyönyörű rókaprém hevert és mindjárt látni lehetett, hogy igen előkelő, nagyvilági nő a lakója, az egyszerű két ablakos, szállodai szobának. Mikor bemutatkoztam és megmondtam, hogy a Délmagyar ország munkatársa va­gyok, nagyon meglepődött. Azután kellő diszkrécióval tudomására hoztam, hogy a délelőtti kínos szerepléséről szeretnék egyet­mást megtudni. A bárónő eleinte kitérő vá­laszt adott és csak mint kicsinyes félreértés­ről és kellemetlen afférról tett említést a délelőtt történtekről, — de mikor kérdeztem, hogy mit csinált Szegeden, miért utazik ilyen hirtelen el, akkor rászánta magát a be­szédre. — Hiszen úgyis elutazom az ekszpresz vonatta], — szólt ekkor már mosolyogva, — miért ne tegyek egy kíváncsi újságírónak én is egyszer szívességet. Holnap már Wienben leszek és soha, soha többet Magyarországra nem jövök. Hallja hát az egész történetet, amely egyszerű ugyan, de nagyon regényes. A bárónő felkelt a fotelból, helyet kínált, a sezlónon maga mellett és cigarettára gyúj­tott, majd lila selyem zsebkendőjével meg­nem mondom) B. v. T. Milán Ritter vezérkari volt minden, egy élet komponálta regényhez. MEGKEZDŐDNEK A HADGYA KORLATOK — Először is arra válaszolok, — mondot­ta, — amit először kérdezett. Szeptember 9-én érkeztem Szegedre férjemmel (a teljes nevét gyorssal érkeztünk ide. A férjemnek nem kle­századossal, aki állandóan Laibachban állo­másozik. Már régóta kíváncsi voltam Ma­gyarországra és mikor metgudtuk, hogy az idei hadgyakorlatokra az uramnak is el kell jönni, elhatároztuk, hogy Szegedig az utat együtt tesszük meg. Nyolcadikán indultunk el Laibachból és kilencedikén délelőtt a ' gyorsai érkeztünk ide. A férjemnek nem kel­lett volna Szegeden kiszállni, de ugy beszél­tük meg, hogy én itt várom meg a hadgya­korlatok végét és ide jön értem az uram, aki­vel együtt utazok visszafelé. Férjem is kiszállt tehát, de csak né­hány óráig tartózkodott Szegeden. Automo­bilon jöttünk a szállodába, szobát béreltünk,

Next

/
Thumbnails
Contents