Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-21 / 34. szám

1912. szeptember 22. DÉLMAGYARORSZÁG 81 Egy öreg építőmester szerelme és halála. (Saját tudósítónktól.) Ibsen Solness építőmesterére gondolunk, amikor ismertetjük egy szegedi építőmester tragikus halálát. A nagy északi költő álmát lepergette az élet, minden stilus nélkül, durván, kegyetlenül, kicsinyesen és véresen. Papp János 58 éves építőmester életének ez volt a tartalma: fiatalon nagyratörő álmai voltak, építeni akart hatalmasan, közben sajái boldogságának vált az építőjévé, megnősül*, családja lett, később családi bajokat képzel' be, öregen egy leányba szeretett, az ellen gyilkossági kísérletet követett el, aztán öngyilkos akart lenni, de ő is (szerelmese szintén) meggyógyult, azóta, hónapok óta nem találta nyugalmát, ma hajnalban a vonat elé vetette magát. Eddig van. Ma délelőtt a szegedi rendőrség a következő jelentést adta ki: Papp János 58 éves építőmester ma reggel 4 óra ötven perckor a Budapestfelé menő személyvonat elé vetette magát", a Rendező-pályaudvar és a Szabadkai átjáró között. A fején két hatalmas ütés ölte meg. Levelet hagyott hátra, a feleségének, melyben bejelenti, liogy öngyilkos lesz. Holttestét a közkórház hullaházába szállították. Ennyit mond a hivatalos jelentés. Ma hajnalban, a szokott időben indult a Szeged-állomásról a budapesti személyvonat. Négy Óra ötven perckor "ért a Rendezőpályaudvar és a Szabadkai-ut átjárójához, a mikor a vonat nyilt pályán, hirtelen megállt Az utasok közül sokan leugrottak. Látták, amint a mozdonyról és utána következő kocsiról vasúti emberek leugranak és vizsgálják amozdony, majd a többi kocsi kerekeit. A nyolcadik kocsi kerekei alatt aztán megtaláltak egy emberi holttestet. A feje a sineken, összezúzva az egész arc és a koponya első része. A test a töltésoldalon. Az emberek dl deregve, borzongva ültek vissza a meleg kupéba. Közben értesítették a rendőrséget s a hullát elszállították a közkörházba. Csak ott de ritették ki, hogy az öngyilkos Papp János építőmester. A szerencsétlen ugyanis egy levelet hagyott hátra a zsebében, amelyet a feleségéhez intéz. Meghalok, — írja — mert a Feketesasbeli borzalmas éjszaka után nem volt nyugalmam. Folyton érkeznek hozzám névtelen levelek, megöléssel fenyegetnek. De a börtönbüntetéstől ís félt az építőmester. Ugyanis gyilkossági kísérletet követett el julius 10-én, hajnalban, a Feketesasszállóban. Ekkor a kedvesét, Kiskovács Ilona husz éves fésülőnőt akarta revolverből megölni. Ennek ez a története: Az öreg férfi beleszeretett a nem szép, de fiatal leányba. Akit segített és aki követelte, hogy Papp váljon el a feleségétől, hagyja el a családját és őt vegye nőül. A férfinek nem volt annyi bátorsága, hogy visszautasítsa a leány kivánságát. Annyira megrémült, hogy csak a halálát találta kivezető útnak. Megszállt a leánnyal a Feketesasban s hajnalban, mikor a fáradt leány elaludt, a férfi revolvert fogott, háromszor rálőtt a leányra. Aztán fejbelőtte magát. Az orvosok aztán megoperálták a súlyosan sérülteket s az építőmester néhány hét múlva elhagyta a betegágyat, a leányt pedig a napokban bocsátották ki a kórházból. Papp János ellen büntető eljárást is indítottak, szándékos emberölés kisérlete miatt. A vád közben súlyos testisértés büntette miatt maradt fönn. Ezek az előzmények teljesen megvilágítják az építőmester halálának okát. A megszökött baronesz. — Elhagyta Szegeden az urát egy főhadnagyért. — A főhadnagy meg a bárónőt hagyta cserben. — A 30.000 koronás nyakék. — A királygyakorlatok szomorú epilógusa. — (Saját tudósítónktól.) 'Mikor megszűnt néhány órára az ólmos, szürke, őszi eső és napfény lopódzott az utcára, fölszáritotta a nedves aszfaltot és behintette arany sugarával a sápadt faleveleket, akkor rendszerint megjelent a szegedi korzón egy elegáns, nyúlánk, karcsú úriasszony, végigsétált néhányszor a platánok alatt, azután hirtelen eltűnt. Észre vette-e más, vagy se, azt nem tudom. Az elmúlt hét néhány estéjén egyik szegedi kávéházban is megjelent egy cvikkeres, borotvált képű, diplomata kinézésű ur kíséretében és a kávéházban már általános feltűnést keltett. Az asszony arcvonásai szelidek voltak és intelligenciát kifejezők. Tetőtől-talpig selyem ruhába öltözködött, nagy, kék plörözös kalapjának karimája pedig beárnyékolta titokzatos arcát. Elegáns barátjával alig-alig váltott szót, a pincérekhez németül és franciául beszélt. Egymásután gyújtott rá az aranyvégű Figaró cigarettekre, megitta feketéjét, átfutotta a bécsi lapokat; a cvikkeres ur ekkor már fizetett is és a következő pillanatban már a titokzatos nő az ajtóból szólt vissza a hajlongó fizető pincérnek: — Bon nui, monsieur! KÜLÖNÖS LÁTOGATÓ Az egyik szegedi zálogházban tegnap reggel érdekes nő jelent meg. Kocsin érkezett, amelynek fedele le volt hajtva és gyorsan ment át a hosszú termen egyenest a becsüs ablakához. A különös látogató sötét barna kosztümöt viselt, fején pedig egyszerű fekete kendő volt. Kinyitotta hirtelen a kis kézi táskáját és egy brilliáns coliért vett ki, amelyet átadott a becsüsnek és németül kérdezte tőle, hogy mennyi pénzt kaphatna rá. | A becsüs elámult. A gyönyörű szív alakú nyakéken platina foglalatban szebbnél-szebb, tiszta csiszolású, mogyoró nagyságú brilliánsok csillogtak. A középen egy mélytüzü, hatalmas rubint kő volt, amely valóságos szikrákat vetett a nagyitóprizma lencséje alatt. A becsüs rögtön megállapította, hogy a kendőbe hurkolt nő ékszere, legalább harmincezer korona értéket képvisel. Ez természetesen gyanút keltett benne, szónélkül átment tehát a raktár helyiségbe, honnan telefonon felhivta a rendőrséget és két detektívet kéretett a zálogházba. Visszamenet megkérdezte a nőtől, hogy mennyi kölcsönt, kíván. —. Geben sie dreiszigtausend Kronen, — válaszolt nyugodtan a nő. A becsüs leült asztalához és írni kezdett. Ugy tett, mintha a zálogcédulát állitaná ki, közben többször felvette az asztaláról a nyakéket és nézegette. Tiz perc múlva megérkeztek a detektívek és felszólították r, padon ülő asszonyt, hogy kövesse őket a rendőrségre. A nő elsápadt, franciául és németül tiltakozott a meggyanusitás ellen, de végül is felült a kocsira 's behajtatott a két titkos rendőrrel együtt az igyeletes rendőrtisztviselőhöz A rendőrségen nagy titkolódzás között kihallgatták és tiz perc múlva, őrületes bocsánatkérések között szabadon bocsájtották. A zálogház különös látogatója: B. r. T. Milán Bittér vezérkari százados neje, született Schossberg Adrienne bárónő volt. INTERVJU A BÁRÓNŐVEL Még a délután folyamán felkerestem a Royal-szállodéban levő lakásán Schossberg Adrienne bárónőt. A méltóságos asszonyt nagy munkában találtam. Egy hatalmas bőrönd előtt, fotelben ült és rakosgatta a bőröndbe egymásután féltő gonddal a drága selyem ruhákat, a finom angol kosztümöket, a csipkés, szalagos fehérneműt és más egyebet, amit a női öltözék ezer raffinériája szükségessé tesz. A szoba tele volt strucctoll as, plörözös, rájeros kalapokkal, egyik fotelon gyönyörű rókaprém hevert és mindjárt látni lehetett, hogy igen előkelő, nagyvilági nő a lakója, az egyszerű két ablakos, szállodai szobának. Mikor bemutatkoztam és megmondtam, hogy a Délmagyar ország munkatársa vagyok, nagyon meglepődött. Azután kellő diszkrécióval tudomására hoztam, hogy a délelőtti kínos szerepléséről szeretnék egyetmást megtudni. A bárónő eleinte kitérő választ adott és csak mint kicsinyes félreértésről és kellemetlen afférról tett említést a délelőtt történtekről, — de mikor kérdeztem, hogy mit csinált Szegeden, miért utazik ilyen hirtelen el, akkor rászánta magát a beszédre. — Hiszen úgyis elutazom az ekszpresz vonatta], — szólt ekkor már mosolyogva, — miért ne tegyek egy kíváncsi újságírónak én is egyszer szívességet. Holnap már Wienben leszek és soha, soha többet Magyarországra nem jövök. Hallja hát az egész történetet, amely egyszerű ugyan, de nagyon regényes. A bárónő felkelt a fotelból, helyet kínált, a sezlónon maga mellett és cigarettára gyújtott, majd lila selyem zsebkendőjével megnem mondom) B. v. T. Milán Ritter vezérkari volt minden, egy élet komponálta regényhez. MEGKEZDŐDNEK A HADGYA KORLATOK — Először is arra válaszolok, — mondotta, — amit először kérdezett. Szeptember 9-én érkeztem Szegedre férjemmel (a teljes nevét gyorssal érkeztünk ide. A férjemnek nem kleszázadossal, aki állandóan Laibachban állomásozik. Már régóta kíváncsi voltam Magyarországra és mikor metgudtuk, hogy az idei hadgyakorlatokra az uramnak is el kell jönni, elhatároztuk, hogy Szegedig az utat együtt tesszük meg. Nyolcadikán indultunk el Laibachból és kilencedikén délelőtt a ' gyorsai érkeztünk ide. A férjemnek nem kellett volna Szegeden kiszállni, de ugy beszéltük meg, hogy én itt várom meg a hadgyakorlatok végét és ide jön értem az uram, akivel együtt utazok visszafelé. Férjem is kiszállt tehát, de csak néhány óráig tartózkodott Szegeden. Automobilon jöttünk a szállodába, szobát béreltünk,