Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-21 / 34. szám

80 DfibMAOYARORSZÁQ 1912. szeptember 19. társát, kiknek az ügyre vonatkozó előadását jegyzőkönyvbe vette. A kormány félhivatalosnak az a kijelentése tehát, hogy Désy Zoltánnak nemsokára alkalma icsz ez ügyben beszélnie, nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy Lukács László az esküdtbíróság utján felelősségre akarja őt vonni. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor: SZOMBAT: Rablólovag, vígjáték. VASARNAP d. u.: Kis gróf, operett. — ESTE: Rablólovag, vígjáték. HÉTFŐ: Rablólovag, vígjáték. KEDD: Leányvásár, operett. SZERDA: Kis dobos, operett. CSÜTÖRTÖK: Asszony faló, operett. (Bemutató.) PÉNTEK: Asszony faló, operett. SZOMBAT: Rákóczi Ferenc fogsága, dráma. VASÁRNAP: Asszonyfaló, operett. A rablólovag. — Bemutató előadás. — Péntek este a bemutatók finom párás melegsége áradt el a színház nézőterén és a színpadon izgalmas, gyönyörködtető játék folyt. Percekig hallottuk azt a csöndet, a melynek tükörlapján a szavak szinte testet öltve siklanak és amelyből a szinházi illúzió forró kitörései szinesen szövődnek az előadás ügyeimet bilincselő menetébe. A dráma, a mely ma estére felváltotta a nivótlan operetteket, érdekes és mindvégig izgató alkotás, ha meg is kell tagadni tőle a belső barmoniát, a kiforrottságot, a teljes irodalmi standardot. Biró Lajosnak, a kiváló magyar novellistának szenvedélye a színpad, de nem képessége a dráma. Vérbeli iró, akinek hivatott érzéke irodalmivá avat minden témát és minden gondolatot, aki ismerős a színpad' titkaival és számol a kulisszák lélektanával, de nem drámaíró, aki a megfigyelt és kiragadott életet a színpadi konstrukció biztonságával fogja össze és nem poéta, aki a szellemi ós erkölcsi életerőknek a művészetben finomodott, tompított harmóniáját megőrizni tudná. A meseszövése merészebb, a dikciója változatosabb, a cselekvényben való okfejtése lázasabb a színpadi jó átlagnál, de viszont hézagos és sokszor hazug a motiválása, üres kongásu a drámai sulydobása ós banális a humora. Teknikájában sok az ördöngösség ós a kifejletek saltomortáléival különösen Molnár Ferenccel vérrokon, az idegek feszítésében, izgatásában, bernsteini lendületű, de mégsem olyan káprázatos, mint az előbbi és nem annyira a lius és vér közvetlenségével ható, mint ez utóbbi. * * * A rablólovag cselekménye örökösen váltókon rohan át és nem egyszer ugrik, sőt ki is siklik. Az első két felvonás majdnem tiszta dráma és ahol nem az, ott bántó az az abrokatai balansz, amellyel az iró a drámát s a komédiát váltogatja. Az utolsó felvonás igazságot akar szolgáltatni a darab inüfajelnevezésének és itt fejetetejére áll minden, a mi az ekszpozicióban drámai, a dikcióban pedig egészen triviális hangok szólalnak meg. A közönség sokszor nem tudja: sirjon-e vagy nevessen és a mikor már tudja, akkor észreveszi, hogy csalódott a következtetésben. Az öreg gróf, aki hatvan éves kora dacára erősfejü és keményakaratu ember, családjának büszke és zsarnoki öntudatu feje és teljes erkölcsi komolysággal szereti a menyasszonyává emelt polgárleányt, egyáltalában nem vigjátéki figura és nem az egészen az utolsó jelenetig, ahol egy zsenilis öreg szentimentális szavaival • és mozdulataival teszi össze az imádottja és a kijátszója kezét — a kiuzsorázott birtokaival együtt. Ugyancsak nem vigjátéki jellem maga a rablólovag sem, az elvetemült kalandor, ki meghívásra jelenik meg az ősi kastélyban, hogy a reszkető örökösök megbízásából dus összegért eltántoritsa és pellengérre állítsa azt a leányt, akit valaha szeretett és aki törhetetlen ragaszkodással csüng ő rajta és aki ezt a vállalt föladatot kemény és rideg lelkiismeretlenséggel faragja ki a környezete lelkéből. És mégis: a második fölvonás nagy jelenetében meghódol a leány egyetlen érzelgős kis meséjének, lemond a tervéről, a pénzről és a diadalról és eljegyzi a gróf aráját, akit lelkében megbecsteleniteni kész. A leány, Anna tiszta drámai alak, majdnem tökéletesen azonos a Sárga lililom cimalakjával; hozzáférhetetlen, büszke, szerelmes és szenvedő két felvonáson keresztül, mig végül cinikus hallgatással lesz osztályosává mindannak a frivol kalandorságnak, amellyel becsapja és kifosztogatja a rablólovag — selyemfiu az egész grófi társaságot. Valósággal bántó ez a kifejlet, amelyben a komisz kalandor és a magaserkölcsü leány gügyögő, pajkos, szerelmes gyerekpárrá vedlik és az érzelmek kánkánja után a grófi családtagok ügyefogyott zavarán mulat. Mulatságosak a darabban csak a mellékszereplők és a befejezés, amelyet megront az előzményekre való élénk emlékezet. * * * Ez a hármas-kép hü képe a darab hatásának is. Két felvonáson át izgalmas, lüktető drámát élvez a közönség, visszafojtott lólekzettel figyel és csak kényszeredetten nevet az itt-ott felcsillanó élceken. Az utolsó felvonásban pedig — mit tehetne egyebet — nevet az aktuális vicceken, mint aminő a Jardin de Paris, a sóbivatal, az „ilyen" fiatal, a pénzhiány és az a fifikus, de szinte szigerlatian szakszerű magyarázat, amelyet a tudatlan strici szolglátat a házassági törvény néhány szakaszáról. Általában a mi humor, vagy komikum akar lenni ebben a darabban, az irodalmiatlan ós sótalan, ami pedig dráma, azt megrontja az erőszakolt vigasság és az a neoromentikus túlzás, amely a Sárga liliomnak is legfőbb hibája. Ám sikerült a grófi alakok jellemrajza, hellyel-közzel nagyszerű a párbeszéd, az iró legjobb novelláira emlékeztető, szinte zavartalan hatású az egész első felvonás és igen szép a nagy szerelmi jelenet. A darab félvér, de egykópen lehetett volna belőle jó dráma vagy jó komédia. * • * A szinészek ezúttal kiválót produkáltak. Első helyen kell szólani a színház uj tagjáról, az egyéves vendégszereplésre idejött Virányi Sándorról, aki kitűnő színész és osztatlan rokonszenvet vivott ki magának a mai szereplésével. Az öntudatosság, a belső kidolgozottság és az artisztikus kivitel ritka harmóniája jellemzi ezt az alakítását, amely után érdeklődéssel ás bizalommal várjuk a többit. Valami rendkívüli folyamatosság, zseniális gördülékenység van a játékában, — a beszédében, az aktivitásában, a hallgatásában egyaránt — a karakter és az élet folytonossága, maga az az egész következet es")[OA 9}S9 S9)9Z9AJ9 '39[9m 9p 'tl3{9)J9 fejezésig kidolgozta. Nem az a sima rutin ez, amely a már beérkezetteket és a mértékhiteles sablon játékosait jellemzi, hanem az az egyensúly, kerekdedsóg, amely az iró intencióinak, a szinész eszközeinek és tudatosságának találkozásából fakad és annak külső megjelenési formája. Intelligens, rokonszenves és biztos játéku szinész a javából. Nagyon kedves, szép és hangulatos volt Gömöri Vilma, akinek különösen a második felvonásban keltett nagy hatást egy pár mély és finom akcentusa, Pompás kis kabinetfigura volt Solymossy, egy idült enfante terrible szerepében és intelligensen1, komolyan jól játszott Baráti, a gyámkodó fő-örökös. Csiki, Szathmáry, Lebeda, Pogány, Csáder Irón és Szűcs Irón játszottak még, a többiekkel összhangzatosan. Megismételjük: vitás művészi értékű, dó meleg, éilvezetes este volt. Pálos Endre. * A stockholmi olympiád az Urániában. Óriási érdeklődés mellett mutatta be a szegedi Uránia Patbe Fréres remek filmét, mely élethűen szemünk elé varázsolja a szenzációs versenyek lefolyását, A közönséget valósággal frappirozták a remek képek. Tekintettel a szokatlanul nagy érdeklődésre az igazgatóság elhatározta, hogy vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor délutáni hely árakkal lejátsza a szenzációs darabot, szóval az Urániában vasárnap délelőtt is megy A stockholmi olympiád cimü film. Az előadásra már is tömegesen jelentkeztek, ajánlatos a jegyeket előre megváltani. * Az aranyszív. Pénteken este premiér volt a Vass mozgófényképszinházban. A nézőteret előkelő közönség töltötte meg. A Nordish sláger óriási sikert aratott, a közönség nem győzött eleget tapsolni a bájos jeleneteknél, hol régi kedvenceire Wied Klárára és Wied Károlyra ismert. A gyönyörű és poétikus drámán kivül még sok filmnek volt jól megérdemelt sikere. A remek műsor még két napig fogja a műértő közönséget gyönyörködtetni. * Legjobb szinházi cukorkák LincAnfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. BBBBBBBBBBBBBBBBB A ntcsterdalnoH... Cipőm szép és tökéletes, Benne járni élvezetes, Mert ha cipőt szegzek, varrok kaucsuk sarok. y