Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-18 / 31. szám

1912. szeptember 18. DÉLM AGYAR ORSZÁG 7 HIREK Az első messengei. (Saját tudósítónktól.) A lapokban tegnap egy négysoros hir jelent meg arról, hogy a budapesti Messenger Boy Company nevű vállalat negyedmillió korona alaptőkével részvénytársasággá alakult át. Rövid négy sor volt az egész hir és mégis szenzáció, mert azt bizonyítja, hogy Magyarország elég jó talaj arra, hogy felvirágoztasson praktikus és ame­rikai stilü vállalatokat is. Egy kis pillanatfelvételt leszek bá­tor most a papírra vetni abból az alka­lomból, hogy a budapesti messenger vál­lalat kasszájába negyedmillió koronát helyeztek el. Egy kis ünnepélyes meg­emlékezést irok. Komoly történeti irók az utolsó mohikánról, vagy az utolsó bohémról szoktak megemlékezni. Én pe­dig — mert nem vallom magamat ko­moly történeti írónak — arról fogok me­sélni, hogy milyen volt Pesten az első messenger boy fogadtatása. A Newyork kávéházban ültünk egy délelőtt. Újságírók és színészek voltunk együtt. A többi asztaloknál bankárok, kereskedők és egyéb más csirkefogók ül­tek. Amint igy ültünk és beszélgettünk csendesen, egyszerre a kávéház veszti­bülje előtt éktelen berregéssel megölt egy bicikli és az ajtót felszakította ro­hamléptekkel egy fiatal katona. A fiatal katona odavágtatott az asz­talunkhoz, ott feszesen haptákba vágta magát és szalutált. (Általános bámész­kodás. Többen felugrálnak a kávéházban és kidüllesztett szemmel nézik a szalu­tálást.) A fiatal katona szalutálása után Betényi Imre dr ujságirókollégám meg­nyálazott egy borítékot és átnyújtotta az egyenruhás ifjúnak a következő har­sány parancs kíséretében: — Ezt a levelet elviszed a Bársfa­utca 10b. alá. — Igenis! — mondta a fiatal katona s udvariasan szalutálva kifogástalan hátraarcot csinált, aztán kifordulva a ká­véházból felpattant a kerékpárra, amely gyors iramban vitte tova a kávéházi ablakok mellett. — Mi volt ez? Mi volt ez? — kér­deztük meglepetten. — Szamarak! Egy messenger boy — felelte büszkén Betényi és akkorát krá­kogott, mint egy tábornok, Természetesen, miután megtudtuk, hogy a pesti hordárság leverésére és teljes tönkretevésére alakult ez a kül­dönc vállalat, rögtön vitatkozás indult meg afelett, hogy ennek a boyvállalat­nak semmi létjogosultsága nincsen, — Egykettőre beadja a kulcsot — mondUik és már előre is sajnáltuk a me­rész vállalkozót, Azóta mintegy húsz boyvállalat ala­kult Pesten, Mindegyik nagyszerűen megy. Illetve egyik jobban megy, mint a másik. Még a vidéki városokban is ki­tűnően bevált a biciklis küldönc-intéz­mény. Szegeden is jól jövedelmez a mes­senger boy vállalat, Most pedig azt kell olvasnom a Mes­senger Boy Companyról, hogy negyed­millióval alakult át részvénytársasággá. És csak most értem meg igazán, hogy miért sáppadt el ugy a New-York ajtajában két öreg hordár, mikor meg­jelent az első messenger. LOVÁSZY KÁROLY. — Statisztika a katonák szállitásáról. Immár minden katona otthon van, a városá­ban és kaszárnyájában, aki csak részt vett a délvidéki nagygyakorlaton. Az államvasút óriási munkát végzett, meglepő szép ered­ménnyel. A hatnapos — szeptember 10-től szeptember 16-ig terjedő — rendkívüli me­netrendben a rendes személyvonatokon kí­vül közel száz rendkívüli vonat szerepelt. A mult szerdán történt a gyarkorlat lefuvása és már csütörtökön reggel megindultak az összeállított üres teherkocsisorok a kijelölt állomásokra, ahol megkezdődött a katonák vonatraszállitása. Szeptember 12-én és 13-án összesen negyvenhat katonaszállitó vonat indult útnak körülbelül felerészben Szeged és felerészben Arad felé, ahol azután a Máv. vonalaira tértek át a fegyveres és fülig sá­ros bakákaki, agyongaloppozott katonalovak kai zsufolásig megrakott vonatok. A negy­venhat megrakott vonatnak természetesen ugyanannyi üresen, a bewaggonirozásra ki­jelölt állomásra haladó vonat is szerepelt a nagygyakorlati menetrendben, ugy, hogy a szükségessé vált mozdonyjáratokat is számí­tásba véve száznál több vonatot indítottak ezen a két napon az arad—szegedi vonalon. Ebben a számban a rendes személyszállító vonatok és motorok nincsenek is benne. — Domborművek Rákóczi szobrán. Rákóczi Ferenc szegedi szobrának talapzatán dombormű veket akarnak elhelyezni. A relie­fekre egyelőre nem volt elég pénz. A helyük­re most majd Rákóczi két jelmondatát, vésik. Vastagh György szobrász, a szobor alkotója el fogja idővel készíteni a dombormüvc­ket is. — A zárgyár bukása. A Délmagyarország legutóbbi számában részletesen foglalkozott a szegedi Kertész-féle Zárgyár Részvénytár­saság bukásával. A gyár már beszüntette az üzemét, száznyolcvan munkását már egy hó­nappal ezelőtt elbocsájtották, miután már előzőleg fölmondták nekik. A gyárban most már csak tiz inas jár-kel, akik néhány visz­szamaradt vasredőnnyel foglalatoskodnak. Az Osztrák Zárgyár Kartellal még nem si­került a megegyezés a gyár berendezésének megvételere vonatkozólag. Jelenleg csak az Osztrák Kartellel tárgyal az igazgatóság. A részvénytársaság huszonkettediki közgyűlé­sére már készülődnek a részvényesek. A közgyűlés a fölszámolás ügyében határoz. Perjéssy László, a részvénytársaság elnöke minden lehetőt elkövetett a gyár talpraálli­tása érdekében, a pénzkrizis és az osztrák kartell azonban gátat vetettek a sikeres meg­oldás elé. — Megnyitották az egyetemet. Ma dél­előtt folyt le a szokásos ünnepi díszben az Egyetem megnyitása. A kultuszminisztériu­mot Tóth Lajos miniszteri tanácsos és Gop­csa László miniszteri osztálytanácsos kép­viselte. Az ünnepélyen Fröhlich István dr miniszteri tanácsos, lelépő rektor megtartot­ta búcsúbeszédét, amely után az uj egyetemi tanács, Kiss János újonnan választott rektor vezetésével elfoglalta helyét. Az uj egyetemi tanács Lukcsics Imre pápai titkos tanácsos­ból, hittudományi dékánból Földes Béla jog­tudományi dékánból, Preisich Hugó dr orvos­tudományi és Fináczy Ernő dr bölcsészet­kari dékánból áll. A rektor székfoglaló be­széde után a kari dékánok tartottak beszé­det, amely után az ünnepség véget ért. — Léghajó Makó felett. Tegnap délelőtt tiz órakor mint makói tudósítónk jelenti, egy léghajó repült át a széltől hajtva a vá­ros felett. A léggömb méltóságteljesen lebe­gett a város felett mintegy 300 méter ma­gasban. A kosárban ülőket nem lehetett meg figyelni. A léghajó gömbje hófehér szin volt. Igen valószinü, liogy katonai léghajó. Sze­ged felől jött és Arad felé haladt. A léghajó a városi közgyűlést is megzavarta, aliol mindenki az ablakhoz sietett, hogy lássa a fehér csodát. — A bécsi polgármester és az orvosok. Bécsből jelentik: A bécsi orvosok körében nagy a fölháborodás most Naumayer polgár­mester ellen. A fölháborodás oka az, hogy a polgármester tüntetően meleghangú távira­tot intézett a himlőoltás ellen alakult egye­sület minapi hamburgi gyűléséhez. Ezt az egyesületet a természetes gyógymód hívei alakították, akik harcot üzentek a mostani or­vosi tudomány ellen. Naumayer meleg han­gon üdvözölte az egyesületet és kifejezte örö­mét a felett, hogy Ausztriában is élénk moz­galom van a himlőoltás ellen. A bécsi orvo­sok és néhány bécsi lap, most erősen tá­madják a polgármestert azért, hogy egy ilyen sarlatán egyesület mozgalmához csatlako­zott. — A szabadkai uj városháza felava­tása. Vasárnap volt a szabadkai uj városháza fölavatása és azóta is a környékből sokan rándultak be, hogy a város uj látványossá­gát megtekintsék. A szabadkai uj városháza, amely harmadfél millió korona költséggel épült, ugy egészében, mint részleteiben a nemzeti stiltörekvések megvalósítása. A ter­vezők, Komor Marcell és Jakab Dezső gyö­nyörűen oldották meg föladatukat. Ornamen­fumosan magyarosak, a szemnek tetszető­sek és az építőművészeket dicséri az épület rendkivül áttetsző, logikus strukturája is. — Az őrült a vonat előtt. Tegnap reg­gel a szegedi személyvonat ellen egy őrült ember merényletet akart elkövetni Szabadka határában. Amint a vonat Ludapusztára ért, a mozdonyvezető egy embert látott a sinek közt feküdni. A mozdonyvezető azonnal fé­kezett s a vonat pár lépésnyire állt meg a fekvő embertől, aki erre fölugrott s menekül­ni akart. A hirtelen megállás nagy riadalmat keltett az utasok közt, akik azt hitték, hogy szerencsétlenség történt s leugráltak a ko­csikról. A vonat személyzete a menekülőt űzőbe vette s hamarosan el is fogta. Kérdőre vonták, hogy mit keresett a sinek között, de válaszát nem tudták megérteni. Erre föltusz­kolták őt is a vonatra s Szabadkán átadták a rendőrségnek. Itt megállapították, hogy az idegen nyelvű embert Pulpán Józsefnek hív­ják, csehországi illetőségű s pár napja érke­zett Mezőhegyesről, ahol a cukorgyárban volt alkalmazva. Pulpán, akit tolmács utján hallgattak ki, nevetve vallotta be, hogy kö­veket akart a vágányok közé helyezni, hogy a vonat kiugorjon. A további kérdésekre za­varos feleleteket adott, amiből a rendőrség azt következtette, hogy a merénylő elméje nincs rendben. A folyton nevető embert meg­vizsgáltatták s az orvos konstatálta, hogy Pulpán agylágyulásban eredő elmezavarban szenved. Egyelőre a szabadkai kórház elme­osztályán helyezték el. — A kanizsai tragédia. Nagykanizsáról jelentik: Megállapítást nyert, hogy Joó, aki családos einber és két gyermek apja, mái­évek óta üldözte Veres Eszti színésznőt sze­relmével Egy balatoni fürdőhelyen ismer­kedtek össze s azóta Joó nem hagyott békét a primadonnának, állandóan ajánlatokkal kínozta, liogy elvalik feleségétől, elveszi őt, csak legyen az övé. Veres Eszti azelőtt Szé­I kesfehérváron játszott. Állandóan zaklatta

Next

/
Thumbnails
Contents