Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)
1912-09-18 / 31. szám
1912. szeptember 18. DÉLM AGYARORSZÁG Óriási kavarodás Irtózatos lárma, hangszerek zsivaja közt ngilt mecf a Ház. — Tiszát és Lukácsot gyalázza az ellenzék. — Nem lehet tárgyalni. — Minden fölborul! — Az elnök kihirdeti a határozatot. — Merénylet-mese Szacelláryról. — Este háromnegyed tízig tárggaltak. — Rendőrök az ülésteremben. — Károlyi arculütötte Pavlikot. — Eltávolítják az ellenzéket. (Saját tudósítónktól.) Pokol parlamentje: — igen, ezzé tették a magyar képviselőházat. Az ellenzék terrora leírhatatlan. Borzalmasan erkölcstelen. Itt csak radikális eljárás segithet. Hogy hosszabb idő után újra összeült a Ház, tulajdonképen a nyári merényleteket kezdték meg újra. Teljesen elkészült az ellenzék az erkölcstelen munkájára. Az ellenzék ugyanis reggel a kupolacsarnokban azt határozta, hogy a harcot az eddigi fegyverekkel ott fogják folytatni, ahol juniusban elhagyták. Tisza István reggel tiz óra tizenöt perckor megjelent az elnöki emelvényen, de még le sem ült, még a csengőt kezébe sem vette, már az ellenzéken kitört a fülsiketítő hangzavar. Az emberi hang, még ha üvöltésig fokozódott is, a legártatlanabb és legharmonikusabb volt ebben a rettentő koncertben. A munkapárt megadással és türelemmel hallgatta a sipok, fütyülök, kelepelők zaját, amelybe a legsúlyosabb sértések és szitkok vegyültek bele. Ahányszor Tisza a csengőhöz nyúlt, annyiszor ujult ki a lárma. Végre a munkapárt temperamentumosabb tagjain is erőt vett az indulat és kitódultak a középre. Legott az ellenzék is lenn volt a miniszteri székek előtt. Egy percre ugy tetszett: a testek összetűzését nem lehet többé elhárítani. Károlyi Mihály gróf egészen behatolt a munkapárt tömött soraiba, ahonnan kezdték kiszorítani. Szerencsére néhány nyugodtabb temperamentumu honatya széjjelválasztotta az izgatott feleket. Tisza magához rendelte a gyorsiróiroda főnökét és egy-két irást adott neki. A főnök lediktálta társainak az ellenzék szörnyű zajongása közben: „a két királyi kézirat az uj ülésszak megnyitásáról és a delegációk egybehivásáról a munkapárt tapsai közben tudomásul vétetett". Délben Tisza az ülést fölfüggesztette tiz percre s ez alatt a főrendiházban Jósika Samu báró alelnök szintén kihirdette a királyi Írásokat, mindössze tizenöt-husz főrend jelenlétében. A szünet után pihent erővel ujult ki és néhány hangszerrel meg is gazdagodott a nemzeti hangverseny. A mai ülésen akkor tört ki legjobban az indulatos dühöngés, amikor Szacelláry György képviselőt megvádolták, hogy revolvert rántott Károlyi Mihály grófra. Megbízható szemtanuk ezzel szemben azt vallották, hogy kulcscsomó volt Szacellárynál. Délután negyed 3-kor tört ki a féktelen tombolás. És eltartott este háromnegyed kilencig. Öt órakor megjelent a rendőrség is az ülésteremben. Amikor Pavlik rendőrfelügyelő odalépett Károlyi Mihályhoz, ez hirtelen rávetette magát és kétszer arculütötte. Károlyit megragadták a rendőrök és kifelé hurcolták. Közben izgalmas eset történt. Amikor Pavlik fölszólitotta a 2205. számú rendőrt, hogy vezesse ki Apponyi grófot, a rendőr igy szólt: — Magyar képviselőhöz nem nyúlok! Letartóztatták. Közben kifelé hurcolták az ellenzéki képviselőket. Károlyi olyan izgatottan védekezett, hogy az izgalmaktól elájult. Jürmy Bélával hat rendőr viaskodott és kirántották a karját. A fájdalomtól eszméletlenül terült el. A klinikára vitték. Az izgalmaktól Batthyány Tivadar és Szterényi is elájultak. Kilenc óra előtt végre eltávolították az ellenzéki képviselőket és Tisza István gróf elmondta azt az elnöki megnyitót, amit az ülés kezdetén akart elmondani. A Ház mai üléséről ez a tudósításunk számol be: Az ülés előtt. OSOND AZ UTCÁN A nagy Ma szenzációjának nincsen — udvara és semmiféle látható kisugárzása. Akik az utcát a parlament környékére várták — félve vagy reménykedéssel, tökéletesen megcsalódtak. A megnyitó koncert nem vonzotta az embereket, az éles, csipős szél, amely frissen nyargalászott a Duna-partján, még kevésbé. Akármelyik szinliáz előtt nagyobb az élénkség egy bemutató estén, mint amekkora a parlament kapuja körül a mai premiért várta. Kevéssel kilencedfél óra előtt kezdtek gyülekezni az ellenzékiek. Gyéren jöttek és csöndesen, nyugodtan beszélgettek a nap várható eseményeiről. A taktikáról hivatalosan bizonyosat senki sem tudott, mindazáltal nyilvánvaló lett az elejtett megjegyzésekből, liogy az ellenzék nem változtatja meg eddigi taktikáját. A zaj, sipolás, fütyülés újra kezdődik, — suttogták. — Negyed tizkor egyenként, vagy kisebb csoportokban a kupolacsarnok felé szállingóztak az ellenzékiek. A KUPOLACSARNOKBAN Nem sokan voltak együtt. Várakoztak, de csak gyéren jelentkeztek az ellenzékiek. A vezérek közül ott voltak: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Károlyi Mihály gróf, Batthyány Tivadar gróf, Mezőssy Béla, Désy Zoltán és mások. Lehettek vagy ötvenen. Pár perc múlva Désy Zoltán beszédhez fogott. Röviden szólt. — Minthogy a helyzet semmiben sem változott, a sérelmek nem orvosoltattak, folytatjuk a harcot ott, ahol elhagytuk. Éljenzés és helyeslés hallatszott. A tanácskozás ezzel véget is ért. A FOLYOSÓN Az ellenzék határozatáról azonnal tudomást szerzett a munkapárt is, melynek tagjai tulaj donképen csak most kezdtek gyülekezni. — Újra Wagner-zenét hallunk tehát! — mondották a párt humoristái. Hirül vitték a határozatot a Ház elnökségének és a kormány tagjainak is és a Ház elnöki termében tanácskozást kezdtek a taktikáról. Rendőr, egy díszruhás rendőrfelügyelőn kivül egyetlen egy sem volt látható a parlament egyetlen nyilt helyiségében. Néhány perccel tiz óra előtt az ellenzékiek bementek az ülésterembe és csöndesne elfoglalták helyüket. Körülbelül ekkor érkezett a folyosóra Andrássy Gyula gróf. Kissé sápadtan, idegesen foglalt helyet a jobboldali folyosón Pallavicini György őrgróffal, alig két lépésnyire a munkapártiak nagy csoportjától. Ott várták Tisza Istvánt. A miniszterek ezalatt egyenként mentek be a terembe. Negyedtizenegy lehetett, mikor Tisza az elnöki szobából a folyosóra lépett. Pár pillanatig beszélgetett hiveivel, azután az ülésterembe ment. Alig, hogy eltűnt a bejáró nehéz függönye mögött, kiabálás, sivitás, fütyülés hallatszott ki. A folyosó hirtelen elnéptelenedett. A pokol parlamentje. KITÖR A VIHAR! Az ülésterembe az ellenzék vonult be először, pontban tiz órakor mindenki elfoglalja helyét a baloldalon. A vezérek közül csak Justh Gyula hiányzik, itt van Kossuth Ferenc is, aki most hall majd először ilyen zenebonát; juniusban ugyanis betegsége miatt nem jelent meg az üléseken. A jobboldalról apránkint szállingóznak be a munkapárt tagjai. A karzatok zsúfolva vannak, az elnöki emelvény fölött az első emeleten ott ül Lukács László miniszterelnök felesége is a fiával. A második emeleti karzat az elnök fölött teljesen üres, csak két detektív gunnyaszt rajta. , Egynegyed tizenegykor bejönnek a terembe Teleszky, Serényi, Hazay Székely és Zichy miniszterek. Az ellenzék némán fogadja őket. Pár pillanat múlva azonban egyszerre, mintha zsilipeket nyitottak volna föl, beomlik a többség is a terembe. Jön a miniszterelnök és Tisza István. Az ellenzék, mintha megcsípték volna, fölugrik, sipszó sivít föl a baloldalról s dühös kiáltások kórusa hangzik, amelyből eleinte alig lehet érthető szót följegyezni. KIK A HŐSÖK! A Kossuth-pártból Mezőssy Béla, Désy Zoltán, Palugyay Móric, Zlinszky István, Héderváry Lehel, Pap Zoltán kiabál a legjobban, a Justh-párt kissé hallgatagon iil helyén; a nagy zajban Batthyány Tivadar fenyegeti Tiszát fölemelt karokkal, a néppártból Zichy Aladár gróf, Zboray Miklós, Szmrecsányi György, Huszár Károly a leghangosabbak; Károlyi Mihály a néppárti sorokból segit a lármacsinálásban. Mikor Tisza és a miniszterelnök elfoglalják helyüket, még erősebb lesz a sipszó és a kiáltozás. Mezőssy Béla Lukács Lászlóra mutat és közvetlen közelből igy kiáltja:
