Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-18 / 31. szám

44 DÉLMAG YARORSZÁü 1912. szeptember 15. — Svindler, országosaié. — Ez a gazember az oka mindennek! — orditja Zlinszky István. — Tisztességes ember ne üljön vele egy padba Justh János tölcsért csinál a tenyeréből s ugy kiabálja Tisza felé: — Fizetett gazember! Eladta az országot a Szent István-rendért! — Nem játszunk parlamentet! — Szent István megfordul a sirjában! — orditják a baloldalon. Tisza t'öbb izben csengetéssel próbál csen det teremteni, de minden mozdulatára még erősebb tombolás felel a baloldalról. — Nyilt abszolutizmust kérünk! — Nem kell királyi kézirat! Közben szakadatlanul tart a sipolás, a padokat verik, a lábak dobognak. Bódulatos a zaj. Tisza egy iratot nyújt át Nyegre László jegyzőnek, valamit mond neki. Károlyi Mihály gróf és Szmrecsányi György sorra járnak a baloldalon s ugy instruálják az ellenzéket: — Ne sipoljatok, csak akkor, lia Tisza mondani akar valamit. Igy ki fogtok fáradni. A munkapárt szemmellátliatóan türelmetlen lesz, Pál Alfréd, Szacelláry György, Farkas Pál, Nagy Sándor, Kubinyi Géza és többen a középről előrenyomulnak. DULAKODNAK! Károlyi Mihálynak szóváltása támad Szacelláry György gyei, erre jobboldalrólbalról mindenki középre rohan a padokon keresztül. Andrássy Gyula gróf s Esterházy Móric gróf csittitani próbálják Károlyit, Múzsa Gyula, Zlinszky István, Szmrecsányi György, Ráth Endre, Gedeon Aladár a munkapárti képviselőkkel dulakodnak. Justli János a miniszterelnök felé rohan, de elállják az útját. Jó negyedóráig tart a pokoli kavarodás. Mikor egy kis csönd támad, hallatszik hogy Zichy Aladár gróf, Serényi Béla földművelésügyi miniszterrel verekszik. — Gyáva, ne bújjon el! — kiáltja Zichy a miniszterelnök felé is, aki erre int a munkapárti képviselőknek, hogy ne álljanak elibe. A többség megélj enzi a miniszterelnököt. Tizenegy órakor a lárma változatlanul tart. — Igy lesz a delegációban is! — kiáltja Huszár Károly. Tisza nyugodtan ül a helyén és jegyezget. Néha megpróbálja, hogy szóhoz jusson, de abból, amit mond, csak ennyi érthető: Je lentem ... a többit elnyomja a rettenetes zsivaj. Az ellenzék néha-néha elunja a sipo lást. Justli Gyulát, Andrássy Gyulát és Ká rolyi Mihályt éltetik néhányan s a Kossuth nótát próbálgatják, amire a munkapárt gúnyos éljenzéssel felel. Tisza ismét és ismét megkísérli, hogy fölolvasson egy iratot; az ellenzéki képviselők azonban a gyorsírókhoz tódulnak s ott fújják hangszereiket. BŐGNEK, TROMBITÁLNÁK Féltizenkettőkor Tisza fölhivatja a gyors iroda főnökét, Antalik Károlyt s utasításokat, ad neki. Az ellenzéket ez még jobban felbősziti. Mindenki a padokra ugrál s ugy folyik tovább az idegtépő sipolás, üvöltés, dobogás és sikoltozás. — Csak kitartás! — kiáltja Csuha István az elnök felé. — Mindjárt megbolondul! Zichy Aladár gróf, a néppárt elnöke, sipolót vesz ki s beáll a zenekarba. Huszár Károly trombitát fuj meg, amely tulbőgi az egész hangversenyt. — Bol van Zichy János? — Bol van Kabos Ferenc? — kiabálják a munkapárt felé a néppártról. Báromnegyed tizenkettőkor Tisza csenget s a tíz ujját a többség felé tartja, föláll helyéről s elhagyja az elnöki emelvényt. Ez azt jelenti, hogy az ülést tíz percre felfüggeszti. A munkapárt tomboló éljenzéssel kiséri ki Tiszát és a miniszterelnököt a teremből. Tisza ismét bevonul. POKOLI BANGVERSENY Tizenkét óra tiz perckor berregnek a csengők. Tisza és gárdája fölvonul az elnöki emelvényre. Az ellenzékiek berohannak és vadul kiáltoznak. Óriási lárma kerekedett s a fülsiketítő koncertbe most már uj hangszerek is vegyültek: kereplők, mély hangú trombiták és csengők. A miniszterek közül ekkor csak Lukács és Serényi volt a teremben. A kavarodás egyre nő. Tisza nem tudja megnyitni az ülést. Igy tart ez egy óra hosszáig. Újra meg újra kezdődik a hangok orgiája, amelyben szerepet kap és hangszerré avanzsál minden eszköz. Egyik padban ébresztő órákat húznak föl, Huszár Károly pedig kis csengőket sorakoztat egymás mellé, hangolja őket a skála szerint, hogy nótára igazodjanak. Beöthy László az emelvényre megy és Tiszával beszélget. Szmrecsányi György odaharsogja az emelvény felé: — Ez a munkaképesség?! Tisza meghallja és felel: — Én ráérek! Az elnök hosszasan csenget. Az ördöngös koncert még áll s alatta Lukács hoszszasan tanácskozik Székely Ferenccel. Tisza századszor is beszélni próbál: — Tisztelt Ház! . . . Újra elvesz a szava s Beöthy Pál a gyorsírókhoz futva, hallgatja, érti-e? Egy ép szó sem értődik s int Tiszának, hogy hiába beszél. Rendőrök az ülésteremben. CSÖNDESEBB SZÓRAKOZAS Beöthy alelnök egynegyed bárom órakor újból megnyitja az ülést. Óriási lárma. Félháromkor Andrássy bejön a terembe. Fráter Lóránd huszár-trombitán riadót fuj. Zboray Miklós sonkát és kenyeret hoz egy papirosban, kinyitja a bicskáját és jóizüen falatozik. Aztán szivarra gyújt. Báromnegyed báromkor Beöthy fölfüggeszti az ülést. A képviselői padsorokban egymásután veszik elő a szivarokat és csakhamar óriási füstfelleg száll föl a menyezet felé. Tisza. megjelen a teremben. Trombita, síp. Polónyi cintányért hoz magával. Szluha Pál huszártrombitán takarodót fuj. Bárom óra negyvenöt perckor szünet, amely négy óráig tart. Ekkor híre jár, hogy a rendőrök már mozgolódnak és a keresztfolyosót Pavlik vezetésével elfoglalták. A Dunaparti folyosón már látni is lehet a rendőröket. Az ellenzékiek gúnyosan kiabálnak a munkapárt felé. Aztán bevonulnak a terembe. Négy óra busz perckor kigyuladnak az ülésteremben a lámpák. Az ellenzékiek a Báz asztalát félretolják, hogy helyük legyen a középen. Négy óra negyven perckor Pavlik rendőrfelügyelő megjelenik a teremben és elkiáltja magát: — Kérem a képviselő urakat, hogy foglalják el helyeiket, vagy pedig távozzanak az ülésteremből! — Nem megyünk! — kiáltja az ellenzék. Andrássy Gyula határozott lépésekkel középre megy. Pavlik fölszólítja, liogy menjen vissza. Andrássy nem engedelmeskedik. Pavlik ekkor Apponyihoz lép és őt is fölkéri a távozásra. Apponyi karját összefonva, mereven áll egy helyben. öt órakor Pavlik átmegy a másik oldalra és a miniszteri padsorban ülő Károlyi Mihály grófot távozásra kéri. — Nem megyek! Mostan a rendőrfelügyelő Andrássyhoz lép: — Kegyelmes uram, szíveskedjék elhagyni a helyét! — Nekem itt a helyem! — feleli Andrássy és ülve marad. Pavlik szalutál és Apponyilioz lép. Apponyi sem távozik. Mezőssy Béla a főterembiztos kezéből kitépi a névsort. Károlyi Mihály gróf magánkívül kiáltja: — Lövessen közénk! VISZIK A KÉPVISELŐKET! Pavlik kimegy a folyosóra és Boda Dezső főkapitánynak jelentést tesz. Pár perc múlva erélyesebb lépésekkel Semsey László grófhoz tart és igy szól: — Távozzék innen, képviselő ur! — Nem megyek! Közvetlenül ez után óriási dulakodás kezdődik a képviselők között. Amikor a rendőrök Pallavicini György őrgróf ot megragadják Károlyi Mihály gróf kétszer egymásután Pavlik arcába vág. Pavlik int egy rendőrnek, hogy Apponyi Albert grófot vezesse ki. Ez a rendőr a 2205-ös számú volt, Polyák Istvánnak hívják. A rendőr feszes haptákba vágta magát és harsányan kiáltotta: — Nem nyúlok magyar képviselőhöz! Az ellenzék tombolással és éljenzéssel fogadta ezt a kijelentést. Beniczky Tamás rendőrfelügyelő odaugrott az engedelmességet megtagadó rendőrhöz és nyomban letartóztatta. A rendőrt, kardjától és rangjától azonnal megfosztották, a képviselőházban levő rendőrőrszobába, onnan pedig a főkapitányságra kisérték. VEREKEDNEK! Az ellenzéki képviselők a szó szoros értelmében verekedtek a rendörökkel. Jármy Béla olyan borzasztó erővel védekezett hat rendőrrel szemben, hogy a dulakodásban kirántották a karját. A képviselőt Alföldi Béla dr képviselőházi orvos részesítette első segélyben, azután a klinikára vitték. Ezután Bockelberg és Gerzich rendőrfelügyelők vezetésével ujabb csapatok érkeznek a terembe. A rendőrök megragadják a képviselőket. Gerzich rendőrfelügyelő Ráth Endrével és Héderváry Lehellel birkózik. Barcsay Andor hat rendőr közül óriási erővel kiszabadítja magát. Károlyi Mihály grófot a rendőrök áthajitották a gyorsírói padokon. Károlyi eszméletét vesztve összeesett. — Orvost! Orvost! — kiáltozzák a képviselők kétségbeesetten. Károlyi Mihály grófot kivonszolják a folyosóra, ahol egy mentőorvos eszméletre tériti. Batthyány Tivadar és Szterényi József az izgalmaktól rosszul lesznek. Az orvosi szobába viszik őket. Károlyi Mihály gróf negyed óra multán, amikor magához tért, visszamegy a terembe, ahol a dulakodás még mindig tart. Esterházy gróf megkérdezi Pavlikot: — Szeretném tudni, hogyan szól a kivezetésre vonatkozó parancs!