Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-17 / 30. szám

» Í912. szeptember 17. DÉLMAGYARORSZÁG 3 belügyminisztériumban, hogy Kacskovics Lajos alispán végzése ellen sikraszálljanak. Egész Kaposvár közönsége most lázas érdeklődéssel várja, hogy a belügyminiszter miképpen fog dönteni. Milliós bukás Szegeden. — Megszűnt a Kertész-féle zárgyár. — (Saját tudósítónktól.) A pénzkrizis áldozatainak a száma egygyel megszaporodott: a szegedi zár gyár tönk szélére jutott. Minden erőfeszités, a pénz után való kétségbeesett kapkodás sikertelen maradt. A gyár beszüntette az üzemét. Száznyolcvan'munkásnak utilapot kötöttek a talpára, a műhelyekben már nem kattog a gép. Szomorú szenzáció a zárgyár bukása. Amikor néhány évvel ezelőtt megindult a vállalkozás, a szegedi ipar fejlődésének pompás perspektivájába gukkerezett az a társadalom, amely rajongással szemléli ennek a városnak kibontakozását, szédületes fejlődését. És most a pénzválság orkánja elsöpörte a Délmagyarország közgazdasági életére jelentőséges vállalkozást. Mint a szines kártyalapokból alkotott torony, összeomlott a gyár. A Szegedi Gazdasági- és Iparbank ismeretes válsága okozta a zár gyár bukását. A bank alapitotta a Kertész-féle Zárgyár Részvénytársaságot. Fényes Marcell idejében. A Gazdasági Bank finanszírozta a gyárat és amikor a pénzintézet válságba jutott, a gyárat egy fillérrel sem támogathatta. A szanálási akció még mindig befejezetlen, az eredmény kétséges, a gyár nem uszhatta meg a válságot. Belefulladt a Gazdasági Bank örvényébe. A négyszázezer korona részvénytőke utolsó fillérig odaveszett. A Gazdasági Banknak huszonötezer korona névértékű részvényén kivül több mint ötszázezer koronára rug az érdekeltsége. A gyár bukása legsúlyosabban a bankon kivül Goldschmiedt György dr orvost, a főrészvényest és Kertész Izidort, a gyár igazgatóját érinti. A részvények javarésze vállalkozók, ügyvédek és kereskedők kezében van. A gyár valószínűleg az Osztrák Zárgyár Kartell zsákmánya lesz. A tárgyalás már betek óta tart ebben az irányban. Az osztrák kartell a berendezést, a kész- és nyersárut hajlandó átvenni, mintegy négyszázezer koronáért. Ez a megoldás a magyar ipar szégyenletes csődjét jelenti. Az osztrák kartellnek szemet szúrt ennek az életrevaló, egészséges szegedi ipari vállalkozásnak az alakulása és a mult évben fölajánlotta a gyár megvásárlását. Amit akkor a sikeres fejlődés reményében büszkén visszautasított a részvénytársaság, ime, most önmaga fölajánlja. Az osztrák kartellnek természetesen eszeágában sincs a gyár üzemének föntartása. Ha sikerül a megállapodás, a gépeket és minden más berendezést kivisznek Ausztriába. A bank abban reménykedik, hogy időközben konkurrense akad az osztrák kartellnek és igy fölverheti a gyár árát. A magyar élbetetlenségnek szomorú példája ez a bukás. A ZABGYAR ALAPIT AS A A szegedi Kertész-féle Bevéső Zárgyár Részvénytársaság 1909. februárjában alakult. Kertész Izidor lakatosmesternek a Báró Jósika-utca 27. számú házában volt műhelye. A műhely céljaira egy emeletes épület épült az udvarban. Kertész Izidor 1908. őszén szabadalmaztatta találmányát, a bevéső zárat es íi. ttól kezdve Kertész-féle zárgyár cimen folytatta az üzemet. Fényes Marcell, a Szegedi Gazdasági- és Iparbank annak idején volt igazgatója fejlődésreképes, egészséges vállalkozásnak találta a zárgyárat és rábirta Kertészt részvénytársaság alakítására. A részvénytársaság háromszázezer korona alaptőkével alakult, ötszáz korona névértékű részvények kibocsátásával. A részvénytőkéből Goldsclimiedt György dr százezer, a Gazdasági Bank huszonötezer, Bőhm Sándor terménykereskedő tizezer koronát jegyzett. A többi részvényes csak kisebb összeggel érdekelt. Kertész Izidor a szabadalmáért és a berendezésért százezer koronát kapott — részvényekben. Két évvel ezelőtt két szárnyépületet emeltek a gyárban. Az udvar baloldalán háromemeletes raktárhelyiséget, a jobboldalon két emeletes épületet emeltek műhely céljaira. Erre az építkezésre hetvenezer korona kölcsönt vett föl a gyár a Szeged-Csongrádi Takarókpénztártól, betáblázásra. A részvénytársaság alaptőkéjét 1910-ben fölemelték négyszázezer koronára. A mult évben fuzionálni akart a gyár a Soproni Zárgyár Részvénytársasággal és ezért egy millió koronára tervezte az alaptőke fölemelését. Ez az ötlet azonban, amely Fényes Marcell agyából pattant ki, befagyott. A GAZDASAGI BANK SZEREPE A zárgyárat Fényes Marcell kezdeményezésére a Szegedi Gazdasági és Iparbank financirozta. A bank összesen kétszázötvenötezer korona elfogadvány- és háromszáz t izennégyezer s katszázkarmincnyolc korona folyószámla-hitelt nyújtott a gyárnak. A részvényekkel együtt teliát majd hatszázezer koronával érdekelt a bank. Amikor ez év tavaszán, Fényes Marcell esete után már nyilt titok volt a Gazdasági Bank helyzete, megindult a szanálás munkája. Ennek a műveletnek egyik legjelentősebb része volt a követelések leírása. A zárgyár-tételénél kétszázötvenezer koronát leirt a bank követeléséből. A leirt összegen kivül most veszélyben van a fönmaradó háromszázötvenezer korona is. A bankot tehát igen súlyosan érinti a zárgyár bukása és ezért minden követ megmozdít, hogy a sok százezerből legalább néhány visszavándoroljon a pénztárába. Ez a veszettfejsze nyeléért való küzdelem most van a tetőpontján. A bank jelenleg az Osztrák zárgyár kai' teliel tárgyal. A kartell négyszáztizenhatezei koronát kinál a gépekért, az árukért, a nyersvasért és minden berendezésért. Az ingatlanra nem reflektál az osztrák kartell. Az Ujpest-erzsébetfalvi egyesült vasgyárral is tárgyalt a bank igazgatósága, a tárgyalás azonban sikertelenül végződött. AZ ALLAMSEGELY A zárgyárnak mintegy félévvel ezelőtt, kétszázezer korona államsegélyt szavazott meg a kereskedelemügyi minisztérium. Az államsegélyt — ugy szólt a híradás — évi húszezer koronánkint utalták volna ki. Ijz az államsegély is befagyott. Egy fillért sem kapott a zár gyár. A kereskedelemügyi minisztérium ugyanis két föltételhez kötötte az államsegély kiutalását. 1. A gyár legalább háromszáz munkással dolgozzék. 2. Telepítsék ki a gyárat. A zárgyár egyik föltételnek sem tehetett eleget. Száznyolcvan munkás helyett nem dolgozhatott háromszázzal, mert erre még nincs berendezve az üzeme. A gyárat nem telepithette ki a Báró Jósika-utcábói, mert ez óriási költséget fölemésztett volna. A gyár tárgyalásokat kezdett a várossal a kitelepítés ügyében. A Rókusi-tón szándékoztak gyárat építeni, de csak a tó feltöltése is olyan nagy összeget igényelt volna, hogy végképen elesett a kitelepítés terve. Minthogy pedig a minisztérium ragaszkodott a két föltételhez, a gyár egy fillér államsegélyt sem kapott. SZÁZNYOLCVAN MUNKÁS A zárgyárban már egy hónappal ezelőtt beszüntették az üzemet. A gyárban száz nyolcvan munkás és nyolc hivatalnok dolgozott, akiknek már előzőleg fölmondott az igazgatóság. A munkások egy része kenyér nélkül maradt, a javarésze kénytelen volt elköltözni Szegedről. Száznyolcvan munkást hirtelenében lehetetlen elhelyezni ebben a városban, ahol alig szaporodnak az üzemek. A megrendelések javarészét teljesitette a gyár, amelynek Ausztriában és Boszniában is volt üzletfele. Épület fölszereléseket, vasalásárukat igen nagy mennyiségben előállított a zárgyár. A gyárban most mindössze tizinas dolgozik, akik a még hátralevő, lényegtelen munkákat elvégzik. A gyártelepen kihalt a zaj, csak hé be-korba csendül meg az udvaron az inasok kalapácsa. A műhelyekben szanaszét hever minden. ELVESZETT A RÉSZVÉNYTŐKE A zárgyár bukásában legszomorúbb, hogy a négyszázezer korona részvénytőke utolsó fillérig elveszett. Kis ekzisztenciákat, akiknek a bukás vagyoni romlásukat okozná, csak a legcsekélyebb részben érinti a zárgyár sorsa. Goldschmiedt György dr-nak százezer, Kertész Izidornak százezer, a Gazdasági Banknak (a félmillió koronán kivül) huszonötezer, Bőhm Sándornak tizezer koronája veszett oda a részvényekben. A többi részvényest ötszáz — ötezer koronával sújtja a zárgyár bukása. Megemlítjük végül, hogy a zárgyár részvénytársaság szeptember huszonkettedikén közgyűlést tart az iparkamarában, Perjéssy László, a részvénytársaság elnökének az elnöklésével. A közgyűlésen a jövő teendők fölött határoznak. — Béke az olaszok és törökök között. Konstantináoolyból jelentik: A török béketárgyalók legközelebb elhagyják Svájcot, miután az olasz béketárgyalókkal való előzetes tárgyalás kielégítő véget ért. Római magántáviratok jelentik, hogy a fő dologban, a tripoliszi szuverénitás dolgában megegyezés jött létre. A béke szerződésben csak az olasz okkupáciö elismeréséről lesz szó. — Parisból jelentik: Ámbár az olasz-török békeszerződés aláírásáig és ratifikálásáig még sok idő múlhat el, diplomáciai körökben mégis meg vannak róla győződve, hogy eljutottak az ellenségeskedés végleges megszületésének fázisához és hogy mind a két fél őszintén akarja a békét. A békeszerződésben nem lesz határozottan szó arról, hogy a szultán lemond a Tripolisz és Kirenaika fölött való világi szuverénitásáról s Olaszországnak be kell érnie azzal, hogy Törökország megparancsolja csapatainak, hogy Afrikát hagyják el. A szultán egyházi fönhatósága megmarad. Olaszország az általa okkupált tartományokat nem fogja közigazgatási tekintetben az olasz királyságba bekebelezni, hanem meghagyja az összes tartományoknak helyi autonómiájukat. Olaszország elvállalja továbbá a tö-