Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-15 / 29. szám

1912. szeptember 14. DÉLMAQYARORSZÁO 9 HÍREK Magyar Gábor emléke. (Saját tudósítónktól.) A szoborváros Szeged fényes ünnepet ül a közel jövőben. Négy szoborról lehull a lepel és ebből az alkalomból Szegeden találkozik az ország előkelősége. Még alig van kibontakozásban az országos ünnepség, már ujabb szobor-terv kelt szárnyra: Szobrot Magyar Gábornak! Lázár György dr polgármester fölhívást bocsátott ki Magyar Gábor szegedi szobra érdekében. Megkapó az a törekvés, amellyel Lázár György dr polgármester sikra száll a piarista-rendház országos hirü főnökének emlékmíiveért. Hosszú évekig együtt küzdöttek ennek a városnak fejlődéseért, ábrándoztak az eljövendő dicsőségen ... És a küzdelemből kidőli az egyik, akit életében díszpolgárnak tüntetett a város hálás közönsége. A polgármester akciója remélhetőleg már a közel jövőben sikerrel végződik. A meleghangú fölhivás a következő: Magyar Gábor volt tanítványaihoz és tisztelőihez! Perikies mondása szerint a jeles férfiaknak siremiéke támad minden szívben, amely valaha lelkük tüzénél melegedett. Sok ezren vagyunk régi szegedi diákok, akik hálával és kegyelettel őrizzük Magyar Gábor eszmévé finomult emlékezetét, momentum aere perenniust; még többen, akik a Délvidék kulturája és magyarosítása körül majd egy félszázadon át kifejtett áldásos munkásságának a hála és hódolat érzetével adózunk, — ám kötelességünk gondoskodni arról is, hogy a jelen nemzedék kidőltével ez az érzés az utódokra is átszálljon. Szegeden állítsunk neki mellszobrot; ebben a városban, mely három évtizedes munkássága jutalmául fiává fogadta őt. Ez a szobor hirdesse emlékezetet a szegénységet és engedelmességet fogadó papnak, aki lemondott a családalapításról s mindenkinél nagyobb családot nevelvén, szerteküldötte fiait az országban, hogy hirdessék azt, amit ő tanított: erkölcsben a legtisztábbat, tudományban a fenköltet, hazaszeretetben a (megalkuvást nem ismerőt. Hirdesse a szobor emlékezetét az ihletett pedagógusnak, aki egy hosszú életen keresztül lángbuzgalommal segített lelket teremteni a szegedi gimnázium falai közt, amely az ő keze alatt lett kirepítő fészke a magyar közéleti munkások légióinak. Hazafias üdvözletlet: LAZAR GYÖRGY dr, polgármester, a szoborbizottság elnöke. A szoboralap javára szánt adományokat Fajka János városi főszámvevő cimére kell küldeni. Bettikből krizantémum. (Saját tudósítónktól.) A fölkelő Nap országában letépték a krizantémum kertjeit és a gyász még inkább megnőtt, mint gondolták. A jelentések egyre érkeznek Európába, az egész világba és mind elzokogják, hogy Nogi tábornok és a felsége uruk császárukért, Mtnsu'hiitóért öngyilkosságot követtek el a nagy mikádó temetésén. Ezt a híradást mi, koravén európaiak itt a kulturáltság csodás, de megszokott, hatalmak erőktől lüktető, de enerváló világában egy pillanatra nem tudtuk megérteni. Mi ez?! A lelkesedés szent csapongásának mártiri fanatizmusa, vagy pedig esa'k bigott, középkori őrülete?! Hőstett vagy dervisi téboly, amely a mondvacsinált bálvány előtt önmagát tépi, szúrja, vágja, kínozza halálig álmártiruma deliriumos kábulatában?! Mi ez?! Még most se értjük. A kis majomarcu, macskatestü sárga ördögök, a filigrán ós torz, kiesi nipponok azonban megértik, érzik, lelkesednek és leborulnak, mint akkor, amikor ez a inártir megcsinálta és megcsináltatta velük a lehetetlenség őrjöngő virtuozitását és bevette a bevehetetlennek tartott Port-Arthurt. Igen, ezen leliet kontemplálni, ezt lehet kigúnyolni, őrjöngésnek, kulturátlanságnak, ázsiai dervis-kengiilésnek minősíteni, de ez a nagyszerű, példátlan és a megrenditésig pompás mártirság magyarázza, hogy miért győzött az a kis, kigúnyolt és lebecsült ázsiai fajta mindig és fog is győzni mindig. Ez a hihetetlen, ragyogó és szinte emberfeletti lelkesedés, fanatizmus és vakliit, amelyik bizik, rajong és ha kell bálványért lelkesedésének paroxismusábau odadobja az életét. És ezt lekiesi nyelni nem lehet. Mert a japán a legcivilizáltabb népek egyike. Monarchiája alkotmányos, közigazgatása európai, hadserege a legkiválóbbak kö zül való a világon, tudományossága magas, művészete és irodai ina a uaaga ázsiai elszigeteltségében különösnek látszó, primitívnek tetsző, — de nagyszerű és fejlett. Ezek nem buta kozákok, akik Verescsagin képén őr.iöngő fanatizmusukban a folyóba fekszenek ezerszámra, liogy legyen min keresztülvontatni az atyuska ágyúit. Nem dervisek, akik piszkosan,, férgesen, tudatlanságuk bigott őrjöngésében vagdossák késsel és tépik tüzes vassal öntestüket Allali szent nevében. Nem kulturálatlan kannibálok, a kiknek fanatizmusát ép kulturálatlanságuk indokolja. A japán tudatos, felvilágosodott és kulturált. És mégis tud hinni. iSzentté lenni vagy mártírrá. A hazájáért, hitéért, a nyelvéért és a császáráért. És ne hozakodjanak elő Ázsiával, mert ez a darab Ázsia európaibb sok darab Európánál. A budhaizmussal, mert a budhaiznms egyike a legszebb, legbölcsebb és legnemesebb vallásoknak, amelyek dogmái nagy-vonásokban szent azonosak a Krisztus bitével, azzal a különbséggel, liogy egy félezer évvel előbb csinálódott. Más a dolog nyitja. Az, hogy Japán még tud lelkesedni, bízni és áldozni. És ezzel több, nagyszerűbb, romlatlanabb, de értékesebb is Európánál. Ott még a felvilágosodás nem áll ellentétben a haza, a hit és az ural kodó fanatikus szeretetével. Ott még az ő forrongó, fejlődő kulturéletükben tudnak a civilizált emberek hősök lenni és vértanuk is. — Ezért tudott meghalni Nogi, de győzni is életében. Mi pedig elismerő, csodáló szeretettel ál dozunk holtteste mellett és rajongó lelkesedéssel bámuljuk nagyszerű lelkét, amely azóta az ő hitük Nirvánájába költözött, liogy ott iis azjt szolgálja, akit itt len szolgál; hazáját. hitét és császárját! Óriási dolog ez az egész. Véres, emberfölötti, legendás, a krizantémumok világában. Mai jelentés már el is mondja, hogyan történt Nogi és neje öngyilkossága. Igy történt: A tábornagy rövid karddal keresztül vágta a nyakát, felesége pedig késsel a hasába szúrt abban a pillanatban, amikor ágyúdörgés hirdette, 'liogy a gyászmenet a császári palotából elindult. Mind a ketten japán nemzeti ünnepi ruhát öltöttek és öngyilkosságuk előtt az úgynevezett szaké japán bucsu-italt iiritették ki azokból az arany kelyhekből, a melyeket a mikádó ajándékozott nekik. A miikádónak gyászfátyollal boritott arcképe volt az asztalon. Nogi és felesége az öngyil kosságot Akazakiban lévő szerény lakásukon követték el. A holttestek mellett levelet ta láltak, amelyben a házaspár az uj császártól elbúcsúzik. Egy diák, aki az öngyilkosság után a tábornagy lakásába ment, mindkettőjüket még életben találta. A tábornagynak I és feleségének öngyilkossága leírhatatlan fel tünést keltett ós egész Tokiót a legményebb gyászba ejtette. És Japán újra gyászol. A nemzeti fájdalom visszaadására talán még Japánország krizantémumai se elegek. A világ minden részéből küldik számukra a betü-krizanitéimimokat, mert az egész világ fájdalmas érdeklődéssel veszi tudomásul ezt a világtörténelemben is páratlan tragédiát. — Ferenc trónörökös, mint katona. Ferenc Ferdinánd trónörökösről s az ő szerepléséről részletesen beszámolt a Délmagyar ország kiküldött munkatársa. Az egyik fővárosi hirlap ma is hosszasan foglalkozik a trónörökössel és a hadijátékokkal. Érdekesnek találjuk idézni azokat a sorokat, melyek a katona Ferenc Ferdinánddal foglalkoznak. Mint katona\, — irja — a trónörökös a legkiválóbbak közé tartozik. Ezt el kell hogy ismerjék még azok is, akik eddig nem tettek egyebet, mint állandóan azt suttogták a magyar nép fiilébe, hogy soha még olyan ellensége nem volt a magyarnak, mint Ferenc Ferdinánd. Fáradalmakat nem ismer, ha arról van szó, hogy kötelességét teljesítse, ezt legjobban éppen a mezőhegyesi hadgyakorlatokon mutatta meg, ahol esőben, szélben órák hosszat tartózkodott a terepen. Sőt megtörtént, hogy éjszakai nyugalmát is föláldozta, mert attól félt, hogy esetleg el találna mulasztani akár csak egv nüanszot is valamely érdekes ütközetből. Hogy szigorú és hogy kérlelhetetlenül üldözi a teheségeleneket, az még nem jelenti azt, -hogy alkalom adtán kellő méltánylásban nem részesiti azokat, akik arra rászolgáltak. Az is érthető, ha a hadsereg felsőbb tisztikarát ugy akarja átreformálni, hofjy ott a fiatalabb elem domináljon. A mióta neki szava van a legfelsőbb vezetésben, azóta ritkán látni a hadgyakorlatokon öreg, törődött tábornokokat, akik alig tudnak lóra ülni, de akiket a magas rokonságra való tekintettel nem lehetett nyugdijba küldeni. — A termésbecslés mai mérlege. A földmivelésügyi miniszter szombaton délután félkettőkor adta ki hivatalos jelentését a mezőgazdaság jelenlegi állásáról. A jelentés szerint a túlságosan bő esőzés a mezőgazdaságnak sokat ártott. Késleltette a cséplést, az őszi érést hátráltatta és a vetést kitolta. Számokban az évi termés a következő; Búza 46.656 millió, rozs 13.644 millió, árpa 15.515 millió, tengeri 48.615 millió, burgonya 52.014 millió métermázsa. (Csökkenés 17 millió.) A takarmányok jól fejlődnek, gyümölcs, szőlő, rozs. A gabonafélék minősége alatta van a mult évinek. — Eötvös a modern magyar írókról Eötvös Károly, a vajda, megunta Budapestet és az Abbázia kávéházat és másfélév előtt nyomtalanul eltűnt a fővárosból, A napokban felfedezték az újságírók az öreget, Szemesen, Balaton melletti villájában. A vajda egy újságírónak szokott humorával nyilatkozott a modern magyar Írókról. Először is Molnár Ferencen kezdte: — Nagyra vagytok azzal a Molnár Ferivel. Az is egy iró? Én ugyan nem tartok felőle semmit. Ott nőtt fel a pesti flaszteron, ott volt zsurnaliszta, mi lehet az ilyenből? Irkálfirkál, utánozza a francia irókat, azt hiszi, hogy Pest az Páris. Ilyen zsidógyerek akar ugy irni, mint Jókai! Hohó öcsém, ez nem megy olyan könnyen. Ahhoz, hogy valaki ugy irjon, mint Jókai, ész kell, tehetség kell, még pedig bőviben. Azt holmi pesti zsurnaliszták, meg utánzó mitugrászok nem tudják elérni. Jókai az egy scudálatos tehetség volt, olyan, amilyenhez