Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-03 / 18. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. • • Telefon 305. • a ár Szegeden félévre.... K 12-• negyedévre K 6"— egy hónapra K 2"Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési egész évre . K 241 Előfizetési ár vidéken egész évre . K28 — félévre.... K 14 — negyedévre K 7'— egy hónapra K 240 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. • • Telefon 81. • a Szeged, 1912. I. évfolyam 18. szám. Kedd, szeptember 3. Béke. Vasárnap nem hangzott el az or- ' szágban jelentősebb politikai nyilatko- ; zat, nyilvánosságra jutott ellenben a szövetkezet tellenzéknek az a kiáltványa, ! amelyet az intéző bizottság szeptember 10-iki üléséből intézne a nemzethez. i A kiáltvány hangja startalma meglepő. A miniszterelnök készen áll a békére, ; és odaát, a megzavart ellenzéki táborban j tájékozatlan, fejetlen világ van, ugy, j hogy egyelőre Lukács László sem szá- [ mithat arra, hogy komolyan és nyiltan megkezdődnék a békeakció. Legalább is azzal a manifesztummal nem, amely most jutott nyilvánosságra. Az ellenzék még mindig nem tud kellőkép magához térni abból a kábulatból, melybe a képviselőház munkaképességének helyreállitáskaor esett. De ez érthető is. Addig gyakorolt diktátori hatalmat, — és ez meglátszik a kiáltványon is — amig elszokott igazi jogainak és kötelességeinek gyakorlásától s nehezen tud a hatásban ugyan szerényebbnek látszó, de értékében annál nagyobb igazi ellenzéki munkakörhöz visszatérni. ! S mert még elénk emlékezetében van : az elveszett diktátori hatalom s mert I nem reméli azt többé visszanyerhetni, de a veszteségbe belenyugodni még sem tud, a megváltozott helyzethez alkalmazkodni pedig nem akar — a manifesztummal is abba a beteges állapotba esett, amely szélsőséges láztünetekben, majd túlzott izgatottságban, majd ; kétségbeesett lehangoltságban nyilatkozik, j Csupa benső ellentmondás, vergődés, | végletes kapkodás minden szava. Bensőleg, titkos meggyőződéssel az | ellenzék minden tagja békét kiván, bé- j kéért sóvárog, — csak azt nem tudja, j hogy mi is legyen a béke ára, helyeseb- ; ben szólva, mi is legyen a béke tar- ; talma ? Békét, békét akar az ellenzék, bár ; látszólag végletekig menő harcot hirdet, 1 de ugyanakkor lázasan kutatja, nyujt-e a miniszterelnök nyilatkozataiban béke- j eredményt? Parlament tüntetésekkel is fenyegetődzik, de a szerzett tapasztala- ; tok után már nem bizik azok sikeré- | ben s a kormánytól remél közeledést, „méltányosságot." S ugyanannak a fejét i követeli, akitől a méltányosságot várja, j Határozatlanság és kapkodás tűnik ki abból a sok kerülgetésből, amelyek a béke lehetetlenségét hirdetik, inkább csak azért, hogy cáfolatot kapjanak és kivülről induló akciónak tüntessék fel azt a békevágyat, amely a haragos ellenzéki vezérekben él. Ilyen kapkodás az az állítás, hogy az uj rendben, a béke rendjében a miniszterelnök felfogása szerint az ellenzéknek csak az „álmodozás" szerepe jutott. A miniszterelnök teljes szabatossággal állapította meg az ellenzék feladatát, amely a világon mindenütt a kormány ellenőrzéséből és eszmei agitációból áll. Ámde a természetes és egyedül jogosult keretbe nem szivesen tér vissza az ellenzék, holott csak ott van helye s csak ott töltheti be hivatását. S a házszabályok, melyek a Ház munkaképességét biztosítják az ellenzék igazi működését, még jóval tágabb teret engednek neki, mint akárhány müveit állam parlamentje. Voltaképp az ellenzék csak most térhet rá igazi feladat betöltésére, melyet egy évtizednél hosszabb időn át elhanyagolt. A szó magasabb értelmében nemcsak hogy nem veszt teret, hanem visszanyeri csaknem feledésbe ment munkakörét. A diktatúra gyakorlása közben, az obstrukciós visszaélések korában nem volt sem ideje, sem ereje a kormány rendszeres parlamenti ellenőrzésére. Nem is volt mit ellenőriznie, hisz nem is engedte meg, hogy a kormány alkotó munkát végezzen. A közvéleményt rendszeresen érlelő ellenzéki agitációról sem lehetett szó, hanem csak Lötyög a feje. : Irta: Lovászy Károly. Az itt következő történetet civilek és ka- j tonák egyformán elolvashatják. A szerző ugyan i a férfiaknak szánta olvasmányul, de azért a > hölgyek is átfuthatják, mert megtudhatják belőle, hogy a férfiaknak van egy „fej" nevezetű valamijük a nyakra ráillesztve, amelylyel különféle bajok történhetnek. Az itt leirt fejbetegség tudományos szempontokból is nagyon érdekes, azok az orvos urak tehát, akik az emberi fej különféle betegségeinek és nyavalyáinak gyógyításával hivatásszerűig foglalkoznak, nagyon okosan teszik, ha az alant leirt fejbetegséget, annak kezdetét, lefolyását, kórtüneteit és meggyógyitását e novella elolvasása által beható tanulmányozás tárgyává teszik. Körülbelül ennyit tartott szükségesnek előrebocsátani a szerző, aki a következőképen adja elő a különös fejbetegség történetét: A Nagykörúton délelőtt tiz órakor két öreg, őszbevegyült, pocakos ezredes nagy örömmel borult egymás nyakába. Az öreg tisztek két éve nem látták egymást. Együtt jártak kadétiskolába és ugyanegy ezredben szolgálták le hadnagyéveiket. A találkozás örömére a két ezredes (nevezzük az egyiket Fricinek, a másikat Maxi- j nak) betért egy nagy sörcsarnokba. Frici öt | krigli sört ivott, Maxi csak kettőt, ellenben | három sóskiflit evett hozzá. Mikor készen vol- i tak, fizettek, föltették fejükre a tisztisapkát, s az ajtóban elbúcsúztak egymástól, aztán Frici jobbra ment, Maxi pedig balra. j Frici alig indult egy pár lépést, hirtelen , nagyon rosszul lett. De azért ment tovább, i A Király-utca sarkán találkozott egy őrnagy barátjával. Az őrnagy ijedten kérdezte: — Mi bajod van? — Lötyög a fejem, — felelte fájdalmasan az ezredes. — Lötyög a fejed? — Igen. lötyög a fejem. — És ha nem vagyok indiszkrét, mióta lötyög a fejed. — Körülbelül tiz perc óta folyton lötyög. — Akkor, barátom, legjobb lesz, ha azonnal hazamész, belefekszel az ágyba és orvost fogsz hivatni. — Köszönöm a tanácsot, kedves jó barátom, már sietek is haza. Szervusz! — Szervusz! Az ezredes rohant haza. Felesége az előszobában fogadta. — Fricikém, te rosszul nézel ki. Az arcod egészen sápadt. Mi bajod van ? — Fánikám édes, én azt hiszem, hogy nékem szörnyű nagy betegségem van. Lötyög a fejem. — Lötyög a fejed ? — Lötyög a fejem. Készíts, édesem, ágyat, hadd fekszem bele és hivassál, aranyom, orvost. Az ezredcsné rohant a konyhába: — Mari szedje gyorsan a lábát és fusson az orvoshoz. Mondja meg, hogy a méltóságos asszony tisztelteti és kéreti, hogy jöjjön ide gyorsan, mert a méltóságos urnák lötyög a feje. Mari szaladt az orvoshoz. — Doktor ur, kérem, tessék gyorsan jönni, mert a méltóságos urnák lötyög a feje. Az orvos szaladt a beteghez, aki már ágyban feküdt. — Mi baja van az ezredes urnák ? — kérdezte az orvos a beteg pulzusát tapogatva. A beteg igy felelt: — Lötyög a fejem. — Most is lötyög? — kérdézte orvos. — Most már nem lötyög, de az elébb még lötyögött. — Nem tesz semmit, — felelte erre az orvos, — de egy kis idegesség az egész. Sokat kell sétálni, édesem, szellőztetni a kis beteg fejecskét. A férj szellőztetése elősegíti a vérkeringést. Már pedig a vérkeringés rendessége az, amely alapja az egészségnek. En nem irok most tehát semmiféle receptet. Úgyis hiábavaló volna. Én csak azt tanácsolhatom, hogy tessék azonnal felkelni és lemenni az Andrássy-utra egy kicsit sétálni. — Köszönöm a tanácsot, doktor ur — i felelte az ezredes és felöltözködött. A beteg ezredes fejébe nyomta a tiszti ! sapkáját és lement az Andrássy-utra sétálni. ' Alig sétált azonban tiz percig odalenn, ismét