Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-03 / 18. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1912 szeptember 3. rohamosan váltakozó uj és uj hamis jelszavakról, melyek mindig azért korholtattak, hogy yalamely uj obstrukciós merényletnek igazolásául szolgáljanak. Most azonban újra lehet ellenzékünk, amely birál és ellenőriz, eszmét érlel és agitációt folytat, bármily nehéz feladat ez azoknak, akik elszoktak hivatásuk gyakorlásától. A kiáltvány hangja ellenére hittük, hogy forrnak, érlelődnek a béke útjára vezető elhatározások, amelyeknek oda kell vezetniök a józanabb ellenzékieket a munka útjára, a békés, becsületes parlamenti munkássághoz. Berchtold gróf akciója. (Saját tudósítónktól.) Berchtold gróf ismert kezdeményezésére immár az összes nagyhatalmak válaszoltak. Az összes hatalmak hozzájárultak külügyminiszterünk indítványához. Berchtold gróf oly pillanatban határozta el magát erre a lépésre, mely nem nélkülözött némi bizonytalanságot s amely Európa államainak felelős vezetőit a mielőbbi kibontakozás szükségességére figyelmeztette. Monarchiánk kezdeményezésének momentuma egyúttal azonban mintha a megoldás járható útját is mutatná, A Szaid kormánynak és röviddel utána a csaknem kizárólag ifju-törökökből álló kamarának a hadsereg nyomása alatt távoznia kellett helyéről' miután egyoldalú pártpolitikája nem volt. tovább fentartható és megérett a felváltásra. Az uj kormány, a mult hibáinak jóvátételére hivatva, már az első naptól kezdve arra törekedett, hogy a lakosságot előzékeny magatartásával megnyugtassa és benne a helyesen értelmezett és páratlanul kezelt alkotmányos kor- . mányzat iránt igazságos eljárás által újból bi- ? zalmat keltsen. Ausztria-Magyarország az uj kormány igyekezetét a legnagyoob rokonszenvvel kisérte. Monarchiánk annak idején a török ( alkotmány helyreállítását kettős okból is üdvö- j zölte, mert, miután politikája mindig az ozmán birodalom fenmaradását és a Balkán-népek békés fejlődését kívánta, meg volt győződve, hogy a török nemzet az alkotmány helyreállításával életképességéről tett bizonyságot és azt a reményt táplálta, hogy most már Törökország összes népeinek megadatott az a lehetőség, hogy aspirációkat alkotmányos uton érvényesítsék. Törökország életképességébe vetett hitünket elsősorban az ozmán hadsereg és hajóhad fejlődése igazolta. A nemzetiségek tartós megnyugtatása iránt táplált reményünkben azonban mihamar csalatkoztunk, mert az ifju-törökök — eltekintve a török-birodalom megifjuhodása körül szerzett tagadhatatlan érdemeiktől — Ruméliában hibás belpolitikát folytattak, melyet a parlament kíméletlen majorizálása és később a választások keresztülvitelének módja jellemzett a legjobban. A török történelem legújabb fázisa újból igazolja a Törökország fejlődési képességébe vetett hitünket, mert az ozmán közvélemény, a hadsereggel az élén, az eddigi rendszer téves voltát belátta s az uj irányhoz csatlakozva, Runiélia összes népeinek igazságosabb elbánásban való részesítését kívánja. Teljesen megfelel az osztrák-magyar politika hagyományainak, hogy ezt az alkalmat megragadva, a török közvétemény egészséges meggyőződése iránt rokonszenvét nyilvánította és ama reményének adott kifejezést, hogy az ottomán birodalomhoz tartozó Balkán népek is fel fogják ismerni az uj útnak rájuk nézve is üdvös voltát. E természetes gondolatmenet vezetett Berchtold gróf indítványához, melyet egész Európa indokoltnak és időszerűnek tart. A porta minden akciója, mely Törökország belső békéjének tartós alapot adhatna, a Balkán-népek bizalmatlanságával Találkozik. Ez okból Berchtold gróf javaslatának ama tanácsokra is ki kellett terjednie, amelyek a Balkán-államokat elhamarkodott lépésektől visszatarthatják és bennük azt a meggyőződést keltik, hogy az uj törökországi rendszer Rumélia öszszes nemzetiségeinek javára fog szolgálni. A portának azonban a rendszerváltozással összefüggő nehézségek legyőzésére időre és nyuvisszajött. Az arca halálsápadt volt. Homlokáról babszemnagyságu verejtékcsöppek csurogtak alá. Kezei, lábai reszkettek. Tüdeje hullámosan, hörögve mozgott a mellkas felületén, az orrcimpák tágra nyíltak és a szemek kidülledtek, mint a hálóba került és megrémült csukáé. A felesége karjai közé rogyott a előszobában. — Fánikám, édes, most még sokkal rémesebben lötyög a fejem. Az ezredesné táviratokat küldött mindenfelé a következő szöveggel : . . . Gyere azonnal, Fricinek lötyög a feje. Fáni. A beteg ezredes ágya körül összegyűlt az egész rokonság. Azután hosszú sorban jöttek az orvostanárok. Késeket, tűket, ollókat és fürészeket cipeltek a hónuk alatt. A profeszszorok fejcsóválva nézegették a beteget. Az egyik azt mondotta: — Az én véleményem szerint legjobb lesz, ha a beteg fejetetején egy ötcentiméter hosszú és három centi széles léket vágunk, a fej belsejébe beletekintünk és a fölösleges daganatot, vagy benne talált tárgyat, amely a lötyögést okozza eltávolítjuk. — Én sokkal jobbnak találnám, — felelte erre a másik professzor, — ha a beteg ' fejet vízszintes irányban kettéfürészelnők és a koponya tetejét leemelnénk, mert igy sok- j kai könyebben nyerhetnénk betekintést a fej 1 belsejében. ; E pillanatban azonban kinyílt az ajtó és • berontott rajta Maxi ezredes, akivel a nagybeteg Frici tegnapelőtt együtt sörözött a Nagykörúton. A professzorok útját állták a belépő ezredesnek: — Bocsánat itt súlyos operáció van, ne tessék a beteget háborgatni. — Kérem, tanár urak, — mondotta erre Maxi ezredes, — engedjék meg, hogy a beteghez egy igen fontos kérdést intézzek. — Tessék. — Mondd Fricikém, nem lötyög a te fejed ? — De... ig ... en — felelte nyögve az ezredes. — Akkor már tudom, hogy miért dagadt meg ugy az én fejem. — Miért? -— Azért, mert elcseréltük a sipkánkat. Próbáld csak fel, ugy-e, ez a te sipkád? Az ezredes feltápászkodott, feltette fejére a sapkát és az orvostanárok legnagyobb rémületére igy kiáltott fel: — Most már nem lötyög a fejem! Most már nem lötyög a fejem 1 De már erre beszaladt az egész rokonság is. Leírhatatlan volt az öröm. Az ezredesné kifizette az orvostanárokat, akik kissé kedvetlenül távoztak. Aztán három napig tartó lakoma következett. Az ezredes pedig még most is él, ha ugyan azóta véletlenül sírba nem vitte valami komolyabb betegség. galomrá van szüksége és ennek biztosítása a Balkán-államok kötelessége. Bizonyos elégtétellel utalhatunk már ma arra, hogy — kevés kivétellel — Európa egész közvélemény megértette az orsztrák-magyar indítvány alapgondolatát. Európaszerte rögtön felismerték, hogy egyetlen célunk az uj Törökország megerősítése és a jelenlegi állapoton belül, melynek fentartását az összes hatalmak óhajtják, oly irány szilárdítása, mely a török birodalom javára az összes ottomán nemzetiségek bizalmát megnyerni és a tartós belső rend feltételeit megteremteni igyekszik. De nemcsak a hatalmak járultak hozzá meglepő szívességei Berchtold gróf javaslatához. Az osztrák-magyar kezdeményezés ott is megértésre talált, ahol azt, hogy hasznosnak bizonyuljon, jól meg is kell érteni. A mai Törökország markáns politikai személyiségei erre nézve oly értelemben nyilatkoztak, amely igazolja azt a várakozást, hogy Konstantinápolyban a monarchia és a hatalmak barátságos szándékainak keresztülviteléhez segédkezet fognak nyújtani. Konstantinápolyban jól tudják, hogy ez a javaslat nem az európai Törökország autonóm berendezéseit és territoriális körülhatárolásait ajánlja, vagyis, hogy az a kedvezményezés, melynél senki sem gondolt intervencióra, vagy a hatalmaknak a portánál teendő együttes lépésre, teljes összhangban áll a török politika mai irányával és Törökország létének alapfeltételeivel. A hatalmak konverzációja abból a feltevésből indul ki, hogy a Kelet status quojához hozzányúlni nem szabad és hogy ennek fenntartása az összes kabinetek politikájának legfőbb célja. Már e puszta ténynek is előnyösen kell a keleti helyzetre hatnia s már ez magában is alkalmas arra, hogy előkészítse azt a nyugodtabb légkört, amelyben, miként a hatalmak remélik, az összes Balkán népek javára a további békés fejlődés végbe fog menni. Szerbia és Törökország. Belgrádból jelentik: Tegnap délelőtt a város főterén volt az a népgyűlés, amelyet a nemzeti védelem hazafias egyesülete hívott össze. Sok tiszt jött el s lehettek vagy háromezren a népgyűlésen. Harcias hangulat uralkodott és végül határozati javaslatot fogadtak el, amely felszólítja a kormányt, hogy követeljen elégtételt Törökországtól a Sjenicában és Bjelopolieben megölt szerbekért. A gyűlés után a sok ezernyi tömeg ezt kiáltotta: — Háborút Törökország ellen I A szegedi főispánság. Napok óta hire jár már a városban, hogy Szeged főispánt kap. A beavatottak és jólértesültek, már az uj főispán személyében is megállapodtak. Ezek szerint Haller József gróf, Marostorda megye volt főispánja lenne Szeged uj főispánja. Megkérdeztük erre vonatkozólag Lázár György dr polgáruestert, aki határozottan megcáfolta a hir valódiságát és azt mondotta, hogy most járt Budapesten, de ott mitse tudnak erről az egész dologról. A negyedik duma. Pétervárról jelentik: Még e hét elején fog megjelenni a cári ukáz, amely feloszlatja a harmadik dumát és elrendeli az általános választásokat. A kormány újév előtt össze akarja hívni az uj országgyűlést.