Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-15 / 29. szám

DÉLMAQVARORSZÁQ 1912. szeptember 15. A szegedi tőzsdebiróság. Négy év előtt a Szegedi Lloyd társu­lat áru és értékcsarnokot létesített, nagy körültekintéssel és még nagyobb buzgóság­gal megalkotta ennek szabályzatait s meg­állapította a szokványokat a helyi viszo­nyoknak megMelőleg. , Soknak várakozását nem elégítette ki az áru- és értékcsarnok eddigi működése, mert benne a forgalmas élet jeleivel nem találkoztak. De megfeledkeztek az illetőik arról, hogy a vidéken hasonló intézményeknek sok-sok nehézséggel kell megküzdeniük és figyelmen Ikivül hagyják azt, hogy tulaj­donképpen 'a tőzsdebiróság igénybevételé­ben, gyarkoriati ténykedésében <és működé­se eredményes kihatásaiban rejlik a tőzs­déknek egyik különös fontossága. Eddig is megvolt a mi tőzsdebirósá­gunlk, azonban korlátolt hatáskörrel birt, a mennyiben döntései törvényileg nem nyer­tek oly védelmet, hogy azok erejüknél fog­va végrehajthatók lettek volna. Ugyanez az eset áll fenn az utóbbi időkben létesített többi vidéki tőzsdéknél is. A magas kormány egy felmerült kon­krét esetben elismerte a Szegedi Lloyd tár­sulat választott bíróságának illetékességét és már ez a tény azt a meggyőződést ér­lelte meg ennünk, hogy tőzsdebirósá­gu'nk a kivánt értelemben már a közel jövő­ben szankszion áltatni fog. Örömünkre szolgál, hogy e reményünk valóra vált, mert a kereskedelemügyi mi­niszter egy, a napokban hozzánk érkezett leiratában e szándókát közli velünk a kö­vetkezőkben: Szegedi Lloyd társulatnak, Szeged. Értesítem a társulatot, hogy a pol­gári perrendtartásról szóló 1911. évi I. t.-c. életbeléptetéséről alkotott 1912. évi LIV. t.-c. egyes rendelkezései s igy an­nak 25. §-a meiy szerint az igazságügyi és a kereskedielmügyi miniszter megen­gedhetik, hogy olyan tőzsde vagy ter­mény és gabonacsarnok is állithasson fel külön biróságot (u. n. tőzsdébiróságot), amely ily bíróság fölállítására most ha­tályos jogszabályaink értelmében nem jogosult — az igazságügyminiszter ur által ugyanezen törvénycikk 108. §-ában nyert fölhatalmazás alapján az egész törvény életbeléptetését megelőzőleg •előreláthatólag már 1913. évi január hó 1-én életbe fog léptetni. Amennyiben tehát ezen törvény idé­zett §-ában említett külön biróság fölál­lítását a saját kebelében kívánatosnak és szükségesnek vélné, ugy ezen biró­ság eljárási és ügyviteli Iszabályainak tervezetét sürgősen készítse el s azt hoz­zám megfelelő számú példányban mi­nél előbb terjessze fel. Megjegyzem azonban, hogy az 1912. évi LIV. t.-c. 24. §-ának rendelkezésé­hez kénest a szóban levő külön bíróságok eljárására a törvényhozás további ren­delkezéséig az 1881. évi LIV. t.-c. 94— 99. §-ai irányadók, minélfogva az eset­leges alkotandó eljárási és ügyviteli sza­bályoknak ezekhez kell niok. Budapest, 1912. szeptember hó 5. A miniszter helyett: Kálmán, s. k. államtitkár. íme egy jelentés mozzanat előtt áll a szegedi áru és értékcsarnok. A kívánt tőzsdebírósági eljárási és ügyviteli szabályok kidolgozásához mi­előbb hozzálátunk és reméljük, hogy sike­rülni fog az áru- és értékcsarnok ügyét jó­val előbbre vinni. VERMES ZSIGMOND. alkalmazkod- ! A BÜDÖS SZEKÉR 1 ÉS EGYÉB HADGYAKORLAT! A sándorfalvai erdő titka. (Saját tudósítónktól.) A tegnapi kettős szerelmi dráma, amelynek első felvonása a sándorfalvai erdőben, a második felvonás pe­dig a városi gőzfürdőben játszódott le, ma délutánra teljesen tisztázódott. Vecsernyés Man­cika holttestét megtalálták. Tegnap a sándorfalvai csendőrség a falu népével felkutatta az egész erdőt, de a leány holttestét nem tudta feltalálni. Ezt táviratilag még tegnap este közölték is a szegedi rendőr­kapitányi hivatallal. Szombaton reggel a kutatást a szegedi rendőrség vette át. Szakáll József dr kapitány lovasrendőrökkel és detektivekkel ment ki a helyszínére és nemcsak az országút mentén levő bozótot, hanem az egész erdőt, annak minden cserjéjét, bokrát gondosan átkutatták, valósággal tűvé tették, mig végre délben 12 órakor Szery Károly rendőrtiszthelyettes a holt­testet a sándorfalvai erdőben egy bokor alatt megtalálta. Szakáll rendőrkapitány nagyszerűen ido­mított rendőrkutyájával reggel indult útnak több rendőr kíséretében. Az országút sürü er­dő közepén vezet keresztül. Az erdő a Palla­vicini uradalomhoz tartozik. Útközben fácánok röpködtek ijedten és megriadt őzikék futkostak az erdő mélyébe, amint a rendőrök fölfelé ha­ladtak az erdőszélen. Délben tizenkét órakor megszólalt a rend­őrsip. Szery Károly rendőrtiszthelyettes adott vészjelt. A holttestet ő találta meg. Vecsernyés Mancika Gál András szétterí­tett télikabátján feküdt hanyatt. Fölötte szomo­rúan hajolt össze két terebélyes akácfa. Galamb­szürke kosztüm volt rajta. A lábán gombos félcipő. Formás lábain fekete selyem harisnya. Amint feküdt, kivillant piros selyem harisnya­kötője. Az arca fehér zsebkendővel volt letakarva. A haja lebomlott. Az eső egészen átáztatta dus fürtjeit, amelyek kétoldalt hozzátapadtak az arcához. Vonásai nyugodtak és mintha ajkához odafagyott volna egy mosoly. Ugylátszik, hogy nem szenvedett egy pillanatig sem. A golyó nyomban megölte .. . Minthogy a holttestet Sándorfalva területén találták meg, átadták az ottani csendőrőrsnek. A rendőri bizottság visszafelé jövet talál­kozott az országúton a szerencsétlen leány szüleivel. Gyermeküket mentek keresni. Mikor értesültek, hogy a holttestet már megtalálták, az anya elájult. Gál András még mindig eszméletlenül fekszik a kórházban. Az orvosok azt mondják, hogy aligha éri meg a reggelt. KOMÉDIÁK. Auffenberg Móric közös hadügy minisz­terrel esett meg az itt következő történet. A pocakos exellenciás ur ugyanis Csanádpalo­tára igyekezett, de a rettenetes sárban el­akadt a busz lóerőis gyönyörű automobil. Már az a veszély fenyegette a hadügyminisztert, hogy gyalog kell folytatni útját. Az autó má­sik utasának mentő ötlete támadt. A soffőrt beküdték a legközelebbi tanyára s két erős. ökröt kértek kölcsön. A szép vörös állatok aztán nyugodtan bevontatták Csanádpalotá­ra a kegyelmes ur „büdös szekerét." * Az igazság megsértése nélkül állapitható meg, hogy Ferenc Ferdinánd megjelenése a csanádi nép körében különösebb szenzációt nem okozott, melegebb érdeklődésről pedig egyáltalán nem lehet szó. Ámbár az illusz­trált lapok és a krajcáros kis képes újságok is elég gyakran közlik az arcképét, a legtöbb paraszt ember mégsem ismerte fel. Amikor az újságírók közé került Bordács iNagy dá­nos gazdaember, akinek legalább negyven holdnyi kukoricáján gázoltak át a huszárlo­vak, némi érdeklődéssel tudakolta: — Hát aztán melyik is vóna a trónörö­kös'? Az újságírók egyike nagy megütközéssel mondta: — Gazduralm nem ismeri föl a trónörö­köst? — Nem hát. Ugyan honnan ismerném, amikor olyan ritkán gyön Csanádpalotára. * A Makó felé vezető országút mentén be­ver egy kis csapat a kékek ármádiájából. őket már lefújták, annál is inkább, mert elő­zőleg olyan csatatüzbe jutottak, amely igazi háborúban mind egy szálig megsemmisítette volna őket . . . Ezek után a derék bakák nyugodtan fek­tették fejüket bornyujokra és részben alud­tak, részben cigarettáztak . . . Egyszerre csak egy gyalog század közele dett az országúton élükön a lovagló őrnugy­gyal. Vörösök voltak . . . Az őrnagy megpillantja a kimustrált el­lenséget, odahívja magához a káplárt . . . A káplár kaptákban jelentkezett: — Nézze káplár, — mondó jóindulatú hangon az őrnagy. — Menjen csak innen ezer lépésnyire az országúton egyenesen és... A káplár félbeszakítja a magasrangu tisztet és szegedi tájszólással mondja: — Alássan jelentem, őrnagy urnák, nem möhetek . . . — Nem mehet? Miért? ­— Mert én már hót vónék. Hót ember inog nem mehet! Hirdetéseket felvesz a kiadóhiva­tal, Szeged, Kárász-utca 9. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents