Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-13 / 27. szám

szeptember 13. PÉLMAGYARORSZÁQ 3 JSécsíoí Pozsonyig. %/l miniszterelnök szalonkocsi]ában. Lukács László nyilatkozik a helyzetről, az ellenzék követeléseiről, a kibontakozás lehetőségéről, a mandátumfosztásról, a pénzügyi válságról. ráesettel és a modem idők minden harcos IiÖlgygeregével. Noha tiszteli őket, az igaz. Vezéreik okosak, kitűnő szónokok, müveitek és hivatottak. De itt Magyarországon vagyunk és . . . amint Tisza István mondja — a nemzeti sZubreináciát és az értelmiség fölényét biztosítani kell. Az asszonyok Tiszája éppen igy. Tyüh, de nagy baj lesz ebből. Már hallik a kardcsörtetes, az ágyúdörej. Buda ellen vonulnak á pesti feministák . . . Róna Lajos. •nlllHlÉiilt>IUlílll»H»»»l»»<»»»»»» Á szabadkai törvényszék pöre a szegedi táblán. (Saját tudósítónktól.) Szenzációsnak Ígérkező pörben Ítélkezik csütörtökön a szegedi Ítélőtábla főlebbézési tanácsa. A pör súlyosan érdekelte a szabadkai törvényszéket és ezért jogászkörökben szokatlan érdeklődés előzte meg a tárgyalást. Csikós Pál, a szabadkai törvényszék irnoka azzal vádolta meg Varga Lászlót, a szabadkai törvényszék irodaigazgatóját, hogy íosszhiszeinüleg és jogtalanul visszatartotta a lététjutalékot. A szegedi ítélőtábla eínökéhéz intézett beadványában azzal is megvádolta az irodaigazgatót, hogy önkényesen elnöki teendőket is végez, mert Dekker Gyula dr, a törvényszék elnöke keveset törődik az ügyekkel. A szokatlanul érdekesnek ígérkező tárgyalás összezsugorodott, mert a tábla lem engedte a valódiság bizonyítását, épen ugy, mint néhány hónappal ezelőtt a törvényszék. Kray István, a szegedi Ítélőtábla elnöke ugyanis Csikós Pál beadványára Varga László irodaigazgató ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot. A fegyelmi vizsgálat valótlannak találta az irnok vádjait. A vizsgálat befejezése után az igazságügyminiszter engedelmével az irodaigazgató rágalmazás miatt följelentette Csikós Pált. A szegedi törvényszék néhány hónappal ezelőtt tárgyalta az ügyet. A tárgyalásra tanúnak beidézték Dekker Gyula dr, Szabadkái törvényszéki elnököt és több birát. A tárgyaláson az irnok, aki védő nélkül jelent meg, kérte a valódiság bizonyításának az elrendelését. A bíróság, a fegyelmi vizsgálat eredményére való hivatkozással, elutasította az előterjesztést. A tárgyalás során kiderült, hogy egz 1907-ben kelt igazságügy miniszteri rendelet értelmében a törvényszék elnökének vagy annak intézkedésére az irodaigazgatónak joga van visszatartani a letétjutalékot. Minthogy pedig az Írnokot hanyagnak minősítették, visszatartották a letétjutalékát. A biróság mindezek alapján hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében bűnösnek találta Csikós Pált és száz korona pénzbüntetésre ítélte. Az Ítéletet sok enyhítő körülmény befolyásolta. Elsősorban a vádlott irnok szánalmas védekezése. Kétségbeejtő hangon panaszolta, hogy állandóan üldözték, büntetésből áthelyezték egy határszéli községbe és emiatt a felesége elhagyta. Nem nyugodott meg az elitélésében megfölebbezte az Ítéletet. Az Ítélőtábla fölebbezési lanácsa Perjéssy Mihály dr elnöklésével tárgyalta az ügyet. A vádhatóságot Frayber Vince főügyész képviselte, az Írnokot Fáry István közvédő védte. Csikós Pál nem jelent meg a tárgyaláson. A tábla helybenhagyó ítéletében ugy a főügyész, mint a közvédő megnyugodott. (A Délmagyarország budapesti tudósítójától.) Szerdán reggel érkezett Bécsbe Lukács László. Méltóztattak értesülni a félhivatalosak nyomán, hogy a rövid pár óra alatt, a mait a most oly kábitóan feketesárgába és és fehérsárgába borult császárvárosban töltött, éppen elég egy sereg miniszerrel konferált, diszmagyarba öltözött lés a Burgba ment egy főhercegnő (boldog menyasszony) ünnepélyes lemondására a trónutódlásról vagy miegyébről, — hamarjában nem tudom. (Istenem, milyen szépek és meghatóak ezek a lemondó fenséges kisasszonyok!) Azután frakkal cserélte föl a díszmagyart és magánkihallgatásra ment a nyolcvanharmadik évét járó királyhoz. Legfölebb ebédelni maradt még ideje és arra, hogy tudomásul vegye jelentkezésemet, amelynek tolmácsa a minden titkárok titkára, a szeretetreméltó és egész fiatalon kész diplomata Latinovics Endre dr volt. — A miniszterelnök ur őexcellenciája — mondta a titkár — a Staatsbahnhofon fogadja és a szalonkocsijában beszélhet vele. Utazás: délután négy óra ötvenkor. Az utasoknak még nem lehet, de a szalonkocsiban már elhelyezkedik a miniszterelnök kiét fogadott gyermeke: királdi Lukács Lucy és királdi Lukács György, a Teheréziánnm elegáns növendéke. És a kiséret. A hoszszu zöld szalónkocsihoz magyar államvasutl kalauz van kirendelve. Néhány perc múlva LátinovicS titkár izgatottan szól: — A kegyelmes ur várja. Ott, a szalonkocsi följárója előtt ... — Hát olyan nagyon muszáj1? — szól mosolyogva Lukács László és mikor belekeveredek egy körmondatba a nyilvánosságról, a közönség nagy és szent jogáról, amelyét a sajtó képvisel, — már a szalónkocsin vagyok, mint Lukács László vendégé. A gardrób. gyanánt szolgáló szélső fülke mellett fogadott a miniszterelnök. Kettős fülkének felel meg ez a kis, pompásan berendezett terem. Középütt asztal, körülötte zöldszövetü pamlag és karosszékek. Lukács Lászlón pulia kalap, fekete átmeneti kabát, a kezeit botra támasztja. Olyan, mint akár a nevezetes junius 4-én, akár — busz év előtt. Arany csíptető jén keresztül élesen hordozza szét tekintetét. — Jó, — beszélgessünk. De csak Marcheggig . . . Engedje meg, a családommal utazom." * — Mire ki váriősi tulajdoniképpen? — Legyen kegyes Excellenciád, jelölje meg a politika legközelebbi fejleményeinek vonalát s főkép, ha lehet, nyilatkozzék a szövetkezett pártok tegnapi határozatáról. A miniszterelnök egy pillanatig kinéz az ablakon, kissé ráncokba fut a homloka, aztán elfogultan társailgó-bangon beszél: — őszintén óhajtom a békét. Nagyenyedi beszámolóm óta minden nyilatkozatom a békés kibontakozást szolgálja. Éppen ezért őszintén sajnálom, 'hogy az ellenzék olyan álláspontra helyezkedett, a mély egyenesen lehetetlen és amelynek én nem látóim a gyakorlati kivibetőségét. Ha áz ellenzék nem akar tárgyalni azokkal, akik a többség exponensei, akkor semmiféle tárgyalás nem lesz lehetséges. Ami az ellenzéki határozatnak a választójogra vonatkozó részét illeti, amellyel saját népszerűségét igyekszik lefelé biztosítani, oly szerencsétlen formában van 'beállítva, a mely egyenesen illuzóriussá teszi, ihogy valaha is létrejöjjön a választójogi törvény. Az ellenzék ugyanis olyan előfeltételekhez köti a választójog megalkotását, amelyek nem teljesíthetők és ennk folytán íéljiesen 'hiába igérik a választójogi törvényt, ha megmaradnak az előfeltételek követelése mellett. — A kormány (—és itt emeltebb hangon beszél —) be fogja terjeszteni minél előbb, az igért időben a választójogi javaslatot; ha azonban a túlsó oldalról lehetetlenné akarják tenni a normális parlamenti tárgyalást, akkor a legjobb esetben az következik be, hogy annyira kifogyunk az idő bői, hogy a legközelebbi választás idejére nem lesz meg az uj választójogi törvény. Mindenesetre a parlemtnti turbulenciának folytatása nem eredményezhet mást, mint hogy kockáztatja és eltolja, esetleg bizonytalan időre mindazokat a legsürgősebb feladatokat, amelyek megvalósítása a parlamentre vár. Ez dk: az állami és nem állami tanítók fizetésrendezése, amely ia költségvetésbe be van álltva, a nyugdíjtörvény, amit alig várnak és — természetesen — 'a terminushoz kötött választójogi törvény. Nemde, mind igen fontos és elsőrendű feladat? — És a mandátumfosztás kegyelmes uram? — Mikor a mandátuirrífosztő javaslatot tárgyaltuk, félre nem érthetően megmondottam, hogy abból csak akkor lesz törvény, ha az ellenzék rákényszeríti a többséget. A mandátumfosztás is tehát egyedül tőlük függ. Az ellenzék sérelme: junius negyedike. Erre nézve pedig kimondtuk, hogy nem lehet precedens, hogy az csak egy kényszerűség volt, amelyet őlk akartak. Mi hajlandók vagyunk minden objektiv intézkedést megtenni, hogy ily eset többé dlő ne forduljon. De természetesen nemcsak az elnök jogkörét akarjuk körülhatárolni, hanem rendelkezésére adjuk a megfelelő erőt és eszközöket, mert csak ugy lehet nélkülözhet övé tenni a parlamenten kivül álló erők igénybevételét, ha a parlament önmaga orvosolja a maga bajait. Ebben a keretben minden tárgyilagos követelés teljesülhet. Aki pedig nem akceptálja a bajok orvoslásának ezt az objektiv, egyedül célra; vezető módját, az nem akarja a parlament í egységes állapotát. * Kipirult arccal, némi orátori lendülettel beszélt. Most vettük észre: már tnl va gyünk Marcheggen, holott a megáll ipodás