Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)

1912-09-13 / 27. szám

DÉLMAQYARORSZÁG 1912. szeptember 13. a magyar határig szólt. A miniszterelnök kegyesen meghosszabbította az audienciát, a szalonkocsiban való utazásom gyönyörét. Gasteini üdülése került szóba. — Eltekintve az idő mostohaságától, — mondta — jól töltöttem azt a néhány hetet. Pihenésről persze szó sem volt. Épugy dolgoztam, mint itthon, (— magyar földön voltunk már ekkor, bátran mondhatta —) naponta rengeteg akta, jelentés, — csak éppen audienciák nem voltak. Ennek örültem legjobban. Az audieneiázás nagyon fárasztó és sok időt vesz el. Egyelőre Budapesten sem tartok audienciákat. Holnap ott folytatom a munkát a minisztériumokban, ahol Gasteinban abbahagytam. — A felséges úrról kegyeskednék valamit . . . — Oh, őfelsége nagyon jó színben t an. A legnagyobb érdeklődést tanustija minden kérdés és mindért részlet iránt. Audienciám egy óra hosszat tartott és az uralkodó nem csökkenő figyelemmel követte jelentéseimet ... De már közeledünk Pozsonyhoz s t.H még a pénzügyi helyzetről — nem az államéról — szerettem volna hallani az ország legelső finánetekintélyének Súlyos véleményét. Kiesé bátortalanul gyújtottam rá a kérdesre: — Hogyan látja Excellenciád a pénzszűke folytán válsággal fenyegetett magyar kereskedelem helyzetét. — és magam se tudom miért a spanyol : akvizícióra gondoltam, amely talán a mai iaíei vju-csinálónál is szelídebb eszközökkel dolgozott. A miniszterelnök igy válaszolt: — Igen, az egész országban pénzszorultság van. Túlságos könnyelműen immobilizál tul: a rendelkezésre álló összeget és nem vagyunk képesek gyorsan kivonni, — másrészt a külföldi, főleg a francia pénz kivonult, a német pénz pedig magának Németországnak kell. Azonkívül tul spekulációk voltak, ész nélkül alapitások. kellő bázis nélkül. Nem lehet mondani, hogy nálunk nagyobb vállalat tönkrement volna. A pénzszükség olyan, mint a dér: a gyögébb növényeket .megcsípi. Krizis nincs, de pénz sincs. Különben igy őszszel normálit-i viszonyok között is rendszerint kevés a pénz. Fordulat nem várható. Nagyfontosságú volna, ha sikerülne egy állami kölcsönt csinálni, amit ebben az esztendőben nem tettünk, — tudniillik nem vettük igénybe a fölhatalmazást, pedig százhatvanöt milliót vehettünk volna föl, * Áthaladtunk a pozsonyi alagúton. Nem mertem tovább elvonni őexcellenciáját a hozzá legközelebb állóktól. Barátságos, szíves mosoly, búcsúzás. Vájjon mit hoz a jövő? . . . Duruzsolnak a kerekek, játszszák örök melódiájukat és egy pirosarcu magyar úriember odaszól hozzám: — A miniszterelnökkel méltóztatott beszélni? Mit mondott? Tessék n válasz, kedves útitárs. Molnár Jenő. Magyar államférfiak kitüntetése. A hivatalos lap csütörtöki számában tették közzé azokat a királyi kéziratokat, amelyek a legutóbbi kitüntetésekről szólanak. Feltűnő a Lukács László miniszterelnökhöz intézett királyi kézirat, amelyben ő felsége nyomatékosan hangsúlyozza tartós bizalmát a miniszterelnök iránt. A kézirat szövege ez: Kedves Lukácsi Indíttatva érzem Magamat Önnek a véderőről, valamint a honvédségről. továbbá a katonai bűnvádi perrendtartásokról szóló törvények létrejötte körül kifejtett sikeres tevékenységéért hálás köszönetemet nyilvánítani. Elismerésem látható jeléül, valamint tartós bizalmam kifejezéséül Önnek Szent István-rendem nagykeresztjét díjmentesen adományozom. A Tisza István grófhoz intézett királyi kézirat szövege mindenben megegyezik ennek a kéziratnak a tartalmával. Székely és Hazai miniszterek következnek. Székely Ferenc igazságügyminiszternek ezt irta a király: Kedves Székely! A véderőről, valamint a honvédségről, továbbá a katonai bűnvádi perrendtartásokról szóló törvények létrejötténéi való sikeres közreműködése elismeréséül, Önnek első osztályú vaskorona-rendemet díjmentesen adományozom. Ugyanilyen szavakban fordul a király kegye báró Hazai Samu honvédelmi miniszter felé, azzal az érdekes különbséggel, liogy a kézirat a vaskoronarend helyébe a báróságot adományozza. Ma jelenti a hivatalos lap a két képviselőházi alelnök kitüntetését is. ttBa&ncaBssHBSiBBBnBaBBaBflBaBBBBSHBBeaaaaEBSKiSiiHBiiBfl fül Szinházi niüsor: PÉNTEKEN: Mayerék, bohózat. SZOMBATON: A kisdobos, operett. (Bemutató. Mayerék, Rettentően unalmas família ez a Mayerék. Gazdagok, mint Rotschild, keresztények, mint a Lipótváros újdonsült főnemesei és szellemtelenek, mint azok a kicsi elemi iskolai tanulók, akikkel szemben a tanitó bácsi kérdéseire a kis Móric szokta kivágni a rezet. Az egyik két napja, liogy kikeresztelkedett, a másik két, a harmadik liusz éve, hogy ugyanezt cselekedte. Az egyik fiatal Mayer ur ügyvéd, de a pálya nem tetszik neki, zsentrimódra a „közigazgatáshoz" húzza a szive, a másik huszárönkéntes és aktiváltatni akarja magát. Csak nem csoda ezek után, ha az öreg Mayer azért keresztelkedett ki, mert ő felségének egy izben szüksége akadt egy keresztény tanácsosra is. íme az expozíció. A bohózati mag. A pénz és a vallás nem elég, az ifjú Jaeques, igazabban Izsák, szerelmes a Ladányi bárónő leányába, akinek arisztokratikus dobhártyája nem tudja elviselni a Mayer nevet. A fiatal Kaméleon, akinek Wellington név alatt futnak a lovai, örökbefogadtatja magát de le Roche lovaggal, a nemesi származású francia pezsgőügynökkel és igy megy leánykérőbe. A leányt természetesen megkapja, de a mig megkapja össze kell bonyolódnia és ki kell bonyolódnia annak a sokszor megénekelt hülyeségnek, amit az efajta „bobózat"-okban bonyodalomnak neveznek. Ez aztán annak rendje és módja szerint a sugó, a jó Isten és a közönség angyali türelme segítségével meg' is történik és a végén még az a bizonyos erkölcsnemesitő jelenet is beadódik a közönségnek, amikor a nemesszivii Mayer a szív és a jellem felsőbbségét arcába vágja az antiszemita világrendnek, amely előtt a Mayer et Comp. cég neve oly gyűlöletes. Ha ennek a darabnak (cs ó, az előadásnak) mérlegét a nevezett kitűnő cég főkönyvelőjével készíttetné el a földi igazságszolgáltatás, hát az bizonyára a követelések rovatába helyezné a humort, az ötletet, az irodalmat, a szinpadiaisságot és az érdeklődéskeltést. Kevés bohózatot láttunk, amely ennél unalmasabb és kevés szinpadi terméket, a mely a. színpadról kipofozandóbb volna. Ride' gen: zene, tánc és burleszk nélkül megy végbe ez a szomorú komédia és ráadásul még a színészek is éreztetik a közönséggel a da1 rab iránt való megvetésüket. Okkal, ha nem is joggal. Az előadásról — a Heltai Jenő szereplését kivéve — nem sok feljegyzésre érdemes van. Az öreg Mayer szerepéhen nagyon kedves és finom alakítást ékelt be ez az értelmes, jeles színész a vigasztalan darabba. Melegszívű, okos, lehiggadt életbölcsességii öreg zsidót játszott, Ízléssel, humorral s jellegzetesen, a vérbeli színész uralkodó biztonságával, darabvivő fölényével. Sokat kacagtak és tapsoltak neki, akit csak operettében láthat a közönség, de akinek vígjátékban a helye. Egy kis karrikirozástól eltekintve élvezetes volt Solymossy Sándor és pár szavas jelenések során kedvesek voltak Gyöngyössy Teréz és Kállay Margit. A rendezés dolga volna a próbában a markirozással be nem érni és teljes játékot követelni, akkor talán kilehetne hozni egy kis stílust és összjátékot. * Puccini a magyar talentumokról. Egyik magyar újságírónő meglátogatta Olaszországban Puccinit, a „Pillangó kisasszony" és annyi opera világhírű szerzőjét. Többek között mult évi magyarországi útjáról is nyilatkozott a zeneszerző. Az újságírónő ama kérdésére, hogy a magyar királyi Opera gyökeres változásokon megy át mostanában a gróf Bánffy erős keze alatt, — vájjon tud-e erről és mit vár tőle? —- ezeket mondotta: — Tudom és sokat várok ettől az európai műveltségű, kitiinő embertől. Csak legyen benne kellő adag könyörtelcnség, erő, mert igen sok kiirtani való akad az Andrássy-uti gyönyörű palotában, ahol annyi tehetség és fiatalság vár felszabadulásra. Én nagyon megszoktam és megszerettem Budapestet, sok jó barátot és meleg figyelmességet találtam •ott. Sehol annyi talentum, annyi fiatal erő, mint Magyarországon. * Két szegedi leány művészeti pályán. Sokan jelentkeztek az idén is az Országos Színművészeti Akadémia vizsgálóbizottsága előtt, az ország minden részéből. Rendkívül megválogatják, hogy kiket képezzenek ki. Jellemző erre, hogy az első napon százhatan jelentkezlek és ebből csak hatot vettek föl, közöttük a szegedi Szüts Mariskát, Szűcs József nyugalmazott rendőrkapitány gyönyörű szép talentumos leányát. — Szegedről különben még egy leány indul a legbiztatóbb jövő elé a művészeti pályán. Névszerint Miksa Ilona, a zeneiskola kiváló növendéke, aki anynyi tudást és rátermettséget árult el, hogy ugrással vették föl az Országos Zeneakadémia III. akadémiai osztályába.