Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-09 / 183. szám

1912 augusztus 9. DELMAGYARORSZÁG 5 Szobrot Magyar Gábornak! — Megindult a gyűjtés. — (Saját tudósitónktól.) Alig fedlte be még a hant a nagy piarista holttestét, már is megindult a mozgalom; hogy mint annyi fciváló férfiúnak, ugy Magyar Gábornak is ércszobor örökítse meg emlékezetét. Ma­gyar Gábor kétségen kivül kiváló ember volt. A legszebb és legnemesebb emberi vonások voltak meg benne. Szelídség, mély tudással kapcsolatban, szeretet ne­mes ambíciókkal, elnézés és atyai jóindu­lat mindenki iránt. Hivatásában pedig va­lósággal úttörő volt. A szegedi városi fő­gimnáziumot ő tette az ország egyik leg­első középiskolájává és ezenkívül nagy­ban hozzájárult itt tartózkodása, Szeged kulturális és társadalmi életének felvirá­goztatásához. Mikor elkerült Szegedről, akkor is to­vább élt hivatásának. Kartársainak tiszte­lete, becsülése és szeretete a legtekinté­lyesebb pozicióra emelte, dé ő ekkor is megmaradt egyszerű dolgos embernek, aki a piarista-rendnek élt, de jóindulatá­ban és emlékezetében megtartotta azt a várost is, amely őt mindég szerette. Sze­ged később díszpolgárává is választotta Magyar Gábort, ezzel is illusztrálva há­láját azon férfiú iránt, aki mint pedagógus páratlan pártfogója volt a diákságnak, a magyarságot Szegeden akarta győzelem­re juttatni és ezt a nagy magyar várost igazi pátriájának tekintette. Szegedet érte tehát első sorban is Ma­gyar Gábor halálával a legsúlyosabb gyász. Egymás után halnak el azok a nagy •emberek, akiket az élet régi, összekuszált szálai még valamennyire ebez a városhoz fűznek. Szeged' azonban ezekhez soha nem volt hálátlan. Most mozgalom indult meg Szegeden, hogy szobor örökítse meg itt e nagy alföldi metropolisban Magyar Gábor emlékezetét: itt, ahol annyi éven át fejtette ki áldásos működését. És ezt a mozgalmat, ezt a szép eszmét mindenki­nek támogatni kell. Ma már ugy is oly ke­vesen állanak az igazi kultura szolgálatá­ban és annyian keresnek olcsóbb dicsősé­get és olcsóbb babért. Ugy tervezik a mozgalom vezetői, hogy Magyar Gábor szobra a kultur palotával szemben, a Stefánián fog állani. A szo­borra való gyűjtést a Dugonics-Társaság kezdte meg száz koronával, de már is so­kan adakoztak Magyar Gábor tisztelői és régi tanítványai közül. A temetés idején Platz Bonifác nyugalmazott tankerületi főigazgató 100 koronát, Eisenstaedter Ró­bert 500 koronát, Gróf Árpád dr pedig 100 koronát irt alá. A szükséges összeg valószínűleg hamarosan egybegyűlik s a szobor fölállítása sem fog sokáig késni. KflPIJHIREK Éjjel a hidon — tul a hidon. Megvallom őszintén és szégyen nélkül, nálam az éjjel reggel háromkor kezdődik. Ilyenkor nyugszik el teljesen a város, ilyen­kor térnek rövid pihenőre a lumpok is, az éj­szaka hivatásos élvezői. Csend és némaság van már három órakor; a fülledt levegő a ká­véházakból kitakarodik és a Tisza felől hal­vány fénysávok hintik be a sötét égboltoza­tot, A homályos utcák ködös távlatában rit­kán csillan fel egy-egy kósza fény: cél nél­kül bolyongó bérkocsik kialvó lámpása. Ez az igazi éjjel! A gáz sápadt katonái már régóta elpihentek, a szemhatár elvész a nagy néma­ság, az örök bizonytalanság hatalmas miszti­kumában; egy két ember még itt-ott és alszik és halott a mindig résen levő, éber társadalom. Menjünk Újszegedre, ki a rózsák erdejébe, ahol ilyenkor már dalol a pacsirta, ébredezik a pitypalaty és kinyitja remegő, élni vágyó kelyhét a bus rozmaring hervadó virága. Mi­lyen kolosszális is ilyenkor ez a megszokott, elnyűtt, összegázolt közúti hid, amely vezet bennünket jóbarátként a végtelenül folyó vi­zek felett. Alsó fele a szegedi oldalra köyiyö­köl bizalmasan a gigászok nyugalmával, tes­te pedig lomhán nyúlik át a túlsó partra és az óriási ívelések kontúrja szinte belenéz az ember lelkébe. A hid elején egy kis torony van, előtte pedig két pad-házikó áll némi világossággal, mint valami szundikáló éjjeli őr, akinek lecsukott szeme előtt lámpás van, hogy el ne aludjon mélyen. Mindegyik házi­kóban egy ember ül, Az egyikben az ügyesebb és öregebb, aki elveszi a pénzt és jegyet ad érte. a másikban ülő pedig csak a jegyet veszi el, ő neki a pénzhez nincs köze. Most már al­szanak ők is. A pénzzel bánó ember fejét fél­oldalra hajtja a. felsőkarján, a másik kezével pedig még igy is a jegyeket fogja. Profilja kiemelkedik kissé és félszemével a hidföt figyelheti. De most az is le van csukva és halk horkolása elárulja, hogy talán álmában a Léthe vizénél ártilja a jegyeket, A másik már kényelmesebben csinálja ugyan ezt. Melegszőrü, öreg subát terített magára és legörnyedt egész a pad alá, hogy csak a sipkának a tekintélye őrzi pozícióját. Mikor oda érümk, ahol jegyet kell váltani, meg sem mozdul egyik se. Az embernek meg­esik a szive az elcsigázott, fáradt „alkalma­zottakon" és szinte lábujjhegyen lépünk to­vább. De alig hagytuk el a fabódét, már fel­neszel az egyik és harsányan kiált az éjsza­kába: — Hát mi lösz, kérőm, a jegygyei? Visszamegyünk jegyet váltani, aztán hala­dunk át a hidon, mig ők ismét nyugalomra térnek, A hid túlsó végénél egy automobil ér utol bennünket. A soffőr folytonosan tül­köl már messziről és a hatalmas gépkocsi éber trombitája nagy visszhangot kelt min­denfelé a gyakori oszlopok között. Egyszerre csak megnyílik a toronyszoba kis ajtaja a tülkölés zajára, onnét is előbújik egy subás ember, elkapja a soffőr kezéből a jegyet és mialatt már az autó messze száguld, megy vissza az alvó Cerberus, ide-oda támolyogva. Kint vagyunk Újszegeden. Itt nincs hid és nincs őr. A természet szabad kedélye csapong és a felkelő nap buja világa telepszik meg a harmatos füveken. Egy lélek sem mutatkozik a széles, platános utakon és mi a nagy néma­ságban egy-két órával megtoldjuk az éjszakát. H. I. — Lukács László a helyzetről. Egy bécsi újságíró ímeginterjubolta Lukács László miniszterelnököt, a magyar politikai helyzet­re vonatkozólag. A miniszterelnök a követ­kezőket mondotta: — Én inkább bizalommal, mint pesszimiz­mussal mézek a legközelebbi eshetőségek ele. A béke természetesen senkinek sem okozna nagyobb örömet, mint a magyar kormány­nak, de a kormány azonban még sem lehet kezdeményezője a bókeakeiónak. Az ellenzék­nek kell módozatot keresni ia békére és nem arra az álláspontra helyezkedni, ihogy a le­győzött fél diktálja, a győz' nek a békefel­tételeket. A kormány mégis hajlandó volna némi deklarációban kifejezést adni az ellen­zék kívánságainak, azonban a hozott határo­zatokat, amelyek a főrendiház jóváhagyásá­val és a király szentesítésével törvénymyó váltak, semmiesetre sem fogja elejteni. A miniszterelnök ezután kijelentette, hogy kerületében, Nagyenyeden, e hónap 15-én be­számolót fog tartani, amelyen részletesen ki­fejti nézetét a politikai helyzet alakulásáról. — A honvédelmi miniszter Bécsben. Karlsbadból jelentik nekünk: Hazai Samu honvédelmi miniszter ma reggel feleségével, fiával és titkárjával Budapestre elutazott. A honvédelmi miniszter Bécs­ben rövid időre meg fogja szakítani utazását. — Szabadságon. Faragó Ödön dr tiszti fő­orvos két heti szabadságra ment. Távollété­ben Wolf Ferenc tisztiorvos helyettesiti. — Árverezik Gromon Dezső garderobját. Aki csak egyszer látta ritka elegáns férfias alakját, aki csak hallott valamit azokról a legendákból, amelyek körüllengték múltját, mindaz tudja, hogy néhai Gromon Dezső báró egyike volt a legkülönb magyar gavallérok­inak. A változó idővel imás és más külsőségek, más és más divatok testesitik meg ia gavallér fogalmát mi csak olvasmányainkból, a hoz­zánk leszűröd öt t emlékekből, anekdotákból tudtunk arról a típusról, amelyet a magyar táj utoljára Gromon Dezső alákjában muta­tott fel. Alkalmunk volt még látni a dandyt, é hóditöt, akit annyira elismer a főváros, hogy egy-kettőnél több nem is lehet belőle. Hogy lakott ez a finom grand siegneur és milyen az a legendás ruhatár? A Váci-utca 52. számú ház első emeletén tartott négyszo­bás lakást. Magunk mögött hagyva a fogadót, a dolgozót s hálót, pompás, összhangolt drá­ga .szőnyegekkeil és festményekkel ékített in­terieur mindegyik — ott állunk a néhai háró öltözőjében. Egy nagyszabású divatszalon va­lamilyen fogalmat adhat Gromon fölszerelé­séről. Valami busz rnhaszekrény következik egymásután. A husz szekrényben — természe­tesein a legkitűnőbb állapotban — harminc­hét rend ruha, tizenhat felöltő és rengeteg külön darabokból álló ruhadarab van. Két szekrény őrzi aztán a nyakkendőket. Kala­pot harmincat számolunk össze, cipőt ugyan­annyit. A harisnyákból annyi van, hogy bát­ran üzletet lehetne nyitni velük. Következ­nek a fehérnemüs szekrényók. Egyik a má­sik után: légíónyi inggel és más fehérnemű­vel. Külön figyelmet érdemel a szivar- és ci­garetta-fölszerelés. Száztizenhat szivartárca, hetvenöt tajték, arany és ezüst mivü cigarettaszipka hever szanaszét. A fürdő­szoba leírásánál azokat a részleteket kellene kölcsönkérni, amelyeket Goncourt Faustin Julián cimü regényében olvashatunk. Csupa csillogás, fény minden . . . Mi lesz a sorsuk? Alighanem dobra kerülnek. — Lemondott Muiej Hafid a trónról. Parisból jelentik: Tangerből jelentik, hogy Mulej . Hafid szultán tegnap hivatalosan lemondott a trón­ról. A szultán tizennégy nap múlva Tangerbe érke­zik, ahol állandóan fog lakni. — Két uj tőzsdebiróság Aradon és Te­mesvórott. Székely Ferenc igazságügyminisz­ter munkaprogramjáról egy újságíróval való beszélgetése során megemlítette, hogy a pol­gári perrendtartás életbeléptetésével kap­csolatban két uj tőzsdei bíróságot létesitenek és pedig Aradon és Temesvárott. Ez a hir a gazdasági szempontokból fontos vidéki tőzs­dék fejlesztését jelenti. Az nj tőzsdei bíró­ságoktól a budapesti áru- és értéktőzsde bíró­ságának lényeges teherfnentesitését lehet (várni. Az óriási mértékben anegnövekedett

Next

/
Thumbnails
Contents