Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-09 / 183. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 9. tehető, összesen 526 dollárt -fizettek kárt-éritésképen. Némiképen megkönnyíti az állapotokat a Carnegie-al-ap, -melyből a muniká-s Iheti öt dollár befizetése ellenében, ©lszerénesétlenedése esetén -nyolcszáz dollárt is kaphat. -Valamivel vigasztalóbb az a -kép, melyet -a bevándorlottak takarékosságáról s a régi hazájukba küldött utalványok -számáról fest a könyv. A-znban az -aranyról való álmoknak ez sem felel meg. Távolról -sem. IAZ ujon-nan -bevándorlott-aik rendesen keresetük nyolcvan százalékát kül-diik haza, mig íkésőbb leapadnak a hazaküldött összegek a jövedelem husz százalékára. Nagyobb az öszszeg, am-elyet -odakünn takarítanak -és magúikkal b óznak haza. Ren desen han-k-okban kamatoatatják félretett pénzüket, lEzek tekintetében azonban szomorúan -áll Amerika, Maróiból napra bankár lehet valaki. Évente nem is egy bankár szökik meg áldozatainak vérre] megkeresett, keservesen -meg'k-nporgatott filléreivel. Á Ennek ellenére is eléggé impozáns összegre rúgnak a bevándorlottak lététéi. Hét esztendő alatt, 1900-tól 1906 végéig Magyarországba 709,700 postautalványt küldtek 22.917.566 dollár értékben. Ausztriába 892,865 utalványt 22.452,492 dollárról. Ez azonban csak kicsiny töredéke annak a pénznek, amely -a t-engeren keresztül jön. -Sakkal többet küldenek -a bankok és sokkal -töbet hoznak magukkal a vissza vándorlók. Egg szegedi kereskedő komikus esete. (Nem megy olyan könnyen a névmagyarosítás.) (Saját tudósitónktól.) Nem rég járta be az összes latokat a rendezetlen nevü emberekre nézve egy örvendetés hir, hogy ezután nemcsak a vezetékneveket, hanem a gyanús felekezeti viszonyokat feltüntető keresztneveket is, belügyminiszteri engedélylyel el lehet tüntetni. A zsidóknál! tudvalévően régóta az a szokás, hogy az újszülöttnek héber nevet is adnak, sőt fanatikus rabbinusok az anyakönyvből egyszerűen kifelejtik a gyermek magyar nevét. Az illető aztán felnő azzal a magyar névvel, amelyet a szülei adtak neki, az anyakönyvben pedig ott éktelenkedik a keltemetlen hangzású héber név. A belügyminisztériumban legutóbb áll-itólag ugy rendezkedtek, hogy elég -ha két egyén azt igazolja: X. urat egész életében Jenőnek hívták és csak a rabbi tévedéséből, vagy rosszul értelmezett hitbuzgósága -következtében jegyezték az anyakönyvbe a Pinkász nevet. Azt újságolta a hir, hogy elég ez az igazolás és a fiatalember okmányaiba menten bevezetik a csúf Pinkász helyett a magyaros Jenő nevet. Ezt mondta a hir — papiroson. Na most lássuk; hogyan fest ez a magyarosító törekvés a valóságban. Erre pompás bizonyságot szolgáltat egy szegedi kereskedő névmagyarosítást ügye, aki mostanában költözött Aradról Szegedre azzal a jó szándékkal, hogy itt már szép, uj, magyaros nevével1 fog üzleteket csinálni. Nevezzük a derék boltost Jajtelesz Ödönnek. Ugy-e, ez nem a legszebben hangzó név? Ezzel a legnagyobb zsenik se lehetnek püspökök, vagy oldalkanonokok. A jóravaló üzletember tehát Szegedre jött, az AlföHd szivébe, „a legmagyarabb városba." Gyorsan be is adta a névmagyarosítás iránt való kérvényét a belügyminisztériumba s kérte, hogy nevét Jakabéira változtathassa. A kérvényben természetesen mellékelte az Aradon beszerzett születési bizonyítványát is, amelyből kitűnt, hogy őt az akkori rabbi nem Ödön, hanem Izidor néven könyevlte el a szent anyakönyvben. Hamarosan megjött a belügyminiszteri engedély a névmagyarositási kérvényre. A minisztériumban is nyár van és ráérnek humorizálni a fiatal,segédíogal« mazók. Ennek tulajdonitható, hogy a magyarosodn-i akaró kereskedőnek ma a következő minisz-teri. határozatot kézbesítették: A belügyminiszter 87.669—1912. számú határozatával megengedi, hogy Jajtelesz Ödön vezeték nevét Ja-kabfira változtathassa. Egyben elrendelem, hogy ezután keresztneve gyanánt az Ödön nevet ne használ-ja, mert a születési bizony-itvány szerint öt Izidor-nak hívják, tehát a jövőben csak az Izid-or nevet használhatja. Igy tehát Jajtelesz Ödönnek a nevét Jakabfi Izidorra — magyarosították. K ALEID Q5ZKQP Szeged, -augusztus 8. A napokban nagy nekifohászkodás utá/n villamosra ültem (illetőleg csaik állottam a -bakon mert vasárnap délután volt és őzzel -mindent megmondottunk) és áteveztem az Eiffel-llervez-lje -gyönyörű közúti hidon Uj-szegedre. Mentünk mendegéltünk (-a, szegedi vill-amos igazán magyar tempójú inem ideges -s nem vérszomjas jármű) és egyszer esaik gyönyörű kis panoráma tárult ki előttem. Azaz, hogy -nem előttem, -inert ott egy -másik, kapcsolt villamos ment, szép barna -ós szőke szegedi leányókkal -a bakon, -mint virágos csón-aik, ha-nem jobbra és balra afféle szük alföldi völgy volt, viruló, kedves szegedi pagony vagy berek, rnaj-d egy remek park jött a táncos dobogó mellett, elragadóan kedves és magyar tájék volt ez -mindenképen. Osak azért irom le én ezeket, bogy egyszerűen bejelentsem azofkanaik is, akik nagyon jól tudják (egynémely lusta benszülöttek h-allomáso.-. csupán) viagy akik eddig vakon és gőgösen (haladtak el mellette liogy milyen szép ez -az uj-szegedi szöglet erre, ez a szegedi -Zugló vagy Hűvösvölgy. Á park amolyan magyar Versailles, kissé bánatos, kissé egyszerű, mint a táncos -dobogón a onunkásleányok ünnepi vig-anója, -a szomorúfűz gyászoló szürke lombja 'dominálja az egészet. Most l-átta-m annyi idő után, mindenféle végekről hazatérve, hogy -a -mi monumentálisan nemes és tiszta Széchenyiterünkön tul is v-ann-ak igazi ós jellemzően magyar, sőt szegedies bájai is ennek a városnak. Azután -a ikét fakóval kibailagtam a sétányon keresztül a villák közé -és itt megint /kénytelen vagyok elragadtatással irni: milyen szép nyaraló pavillonok páváskodnak ebben -az acélszürke nyárban itt, a villasor mindkét oldalán és milyen kedves, -mezei idilli élet van e tájon, nem messze a pangó üzletektől, az úgynevezett világ z-ajától, Szegedtől egy .lisszu sóhajtásnyira. Filigrán, színes, jól -ápolt és pormentes levegőjű tuszkulániimok, az ember irigykedve nézi -a babér/lombok árnyén guggoló fauint és a biiborszinü átrium mélyén pipázó házigazdát, aki horatiusi -derűvel -és nyugalommal olvassa a Bu-dapesti Hírlapot. A magamfajta szegény városi költő, aki az esztendő gondja és a szünidő fáradt, ólmos nyugalma és kávéházi infernója után hirtelenül kihajókázik egy kis ujszegedi Cytherébe: ime, ily szépnek, gyönyörűnek találja a világot vasárnap alkonyatán. Lehet, ha európai hirü operettlibretti-sta lennék, vagy, hogy álmaim netovábbjáról beszéljek, egy igazi (nem hamis) tej/nagykereskedő, akkor nem igy -beszélnék és Újszeged helyett, mindjük, Norderneybe rándulnék ki ós nem írnék róla, hanem annál hangösabban beszélnék róla a kávéház terraszán ugy, hogy a szomszéd ház erkélyén is meghallják: és pukkadjanak, igy azonban e lelkes lokálpatrióta sorokban rovom le hálám és tiszteletem ujaíbb jelzőit Szeged iránt, -amely egyébként a magy-ar nyár tökéletes jegyében él és virul: -a ikultúrát nem kitiozza és pihenni 'küldi szépen, még a nyári színházat is aludni hagyja, 'bölcsén és lovagiasan. Juhász Gyula. Balasssa „báró" kalandja. — Mentőkacsin a rendőrségre. — (Saját tudósitónktól.) Szerdán este kilenc órakor nagy botrány volt a Kass-kávéház előtt. Egy züllött külsejű ember aludt a terrasz háromszögén, odament hozzá egy pincér és felköltötte. — Hé! Keljen föl', itt nem szabad aludni. Az alvó embernek nehézkesen megmozdult a teste, nyújtózkodott és egy pillanatra szétnyílt a szempillája. —• Keljen már föl! — nógatta a pincér. A züllött átok föltápászkodott és rárivalt a pincérre: — Mars innen! A fölébresztett emberből döl-t a pálinkaszag. Ingadozó lépésekkel megindult a kávéház felé, de az útját állták. — Vel-em ne kukoricázzanak, én Balassa Jenő vagyok, hires ember, örüljenek, ha szóbaállok ilyen népséggel. Engem akaVnak kiutasítani . .. Az önérzetében dü-höngő embert a rendőrőrszem akarta pártfogásába venni, Balassa Jenő hires ember azonban olyan lármá-t csapott, hogy összecsődült az utca népe. A rendőr be akarta kisérni a dühöngöt, akii azonban kétségbeesett erőfeszítéssel rugkapálózott. Minthogy másképen nem boldogultak telefonáltak a mentőkért, akik nagynehezen betuszkolták a kocsiba és ugy szállították a rendörségre. Sass Lajos ügyeletes rendőrtiszt az elkeseredett részeget lekísértet-te a városháza szuterénjébe. Csütörtökön délelőtt Szakáll József dr helyettes kihágási biró elé állították Balassa Jenőt. — Botrányos részegség miatt elítélem, — mondta a rendőrkapitány. l — Engem akar elítélni! — tiltakozott Balassa azt szeretném látni. A kihágási biró szobájában megismételte a szerda esti lármázást. Hadonászott, alig tudták megfékezni. Újból lekísérték a rendőrség fogházába. Balassa Jenő a szeged-i züllött társaságok egyik legé'rdekesebb alakja. Valósággal tipusa a kétes egzisztenciáknak. Magas, meggörnyedt allak, beesett arcú, a haja öszbecsavarodó. Eekete ruhája szakadozott, fényes és pecsétes. A zugkávéiházakban nagy tekintélynek örvend. Az asztalát állandóan körülállja nyolc-tiz ember, akiknek szabad előadást tart a politikai helyzet legújabb fejleményeiről', valamint a kávéház kasz-irnőjének erkölcsi viszontagságairól. Közben snapszot iszik, amenny-it fizet neki a társaság egy elkeseredett tagja vagy amit hitelez neki a főpincér. Néha reggeltől éjfélig ki sem mozdul a kávéházból. Közben egyesek fölkérik, hogy fogalmazzon nekik valamit, legtöbbször fölebbezést a kihágási bíró marasztaló ítélete ellen. Mert Balassa Jenő írástudó ember. Öt-hat gimnáziumi osztályt végzett, valamikor jobb napokat látott. Most már teljesen leziilött és kissé paralitikus az öreg. Ijesztően beképzelt. Tragikus sorsú zseninek képzeli magát és megköveteli, hogy tiszteletben tartsák a személyét. Aki el nem ismeri a tehetségét, azzal szóba sem áll. A zugkávéházakban „Balassa báró"-nak titulálják. Amikor délelőtt tiz óra tájban „két lágytojást pohárban!" föl-kiáltással föltűnik a zugkávéház ajtójában, a vendégek összesúgnak: — Jön a Balassa báró. Így tart ez már évek óta. Balassa báró minden nap pontosan megjelenik a kávéházban és kifogyhatatlan fantáziával regél a társaságának. A végén pedig hanyag elegánoiával adós marad a főpincérnek. Reggeltől éjfélig benn üí" a kávéházban. És egyszer térién el a szokásától — már is pechje van.