Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-08 / 182. szám

1912 augusztus 9. DELMAGYARORSZÁG 5 biró végzését, akár megváltoztatja, mind a két esetben azonban helyt fog adni az ügyészség kérelmének, hogy az orvosszak­értők véleménye fölterjesztessék az igaz­ságügyi orvosi tanácshoz. Ezért nyomban a vádtanács döntése után maga a vádta­nács fogja az orvosi szakvéleményt az ira­tokkal együtt főiküldeni az igazságügyi or­vosi tanácshoz. A vádtanács döntéséig Ko­vács Gyula természetesen fogva marad. Ki győz Albániában ? — Az ipeki forradalmárok közt. — lpek, augusztus 4. A forradalmi mozgalomnak úgyszólván a 'középpontjában vagyunk. Innen indult ki a fölkelés és itt csapott át tulajdonképen forra­dalomba. A városka, mely piszkos utcáival, szennyes 'házaival egészein stílszerű az ilyen zűrzavaros állapothoz, nagyon érdekes hatást gyakorol a szemlélőre, A boltok bezárva, min­den bazár, mely ipedig ia balkáni közéletnek egyetlen területe, árván elhagyatva, (kereske­dőik nélkül. Vásárokról szó sincs. Látszik az egész városon, hogy meghatározhatatlan nyo­más alatt tesped. Az utcákat járva, csak ka­tonákkal találkozunk. Az ő hivatásuk a rend fentartása, de, ugy látszik, ez csak rosszab­bítja a helyzetet. Eddig az a hir volt elterjedve, hogy Ipek a forradalmárok kezei közé került. Magam is igy tudtam, mikor ideérkeztem, de itt aztán •arra az érdekességre jöttem rá, hogy maga a lakosság sem tudja, hogy milyen párti is ő voltaiképen. Vannak, akik szakállukra eskü­döztek, 'hogy a város fegyveresei mind a kor­mányt támogatják, mások ugyanolyan nagy esküvel azt bizonyítgatják, hogy azok a leg­jobb- ifjutörökök, mig akadnak olyanok is, Ikik kijelentették, hogy ők az albán nemz,eti mozgalom hivei. A katonaság, amint tapasz­taltam, maga sem tudja, hogy miit csináljon. A imitesarif, mikor a forradalmárok jöttek, a forradalmi zászlót tűzte ki, mikor a kama­ra, követei jöttek, azoknak a zászlójával tün­tetett. Forradalmi kedv, hangulat, az általá­ban nem állapitható meg, ha csak abból nem, hogy a fölkelők gyakorlatozás helyett nagyo­kat lustálkodnak. Iudolensebb és korlátoltabb népet, mint az itteni, soha életemben nem láttam imég. Nem törődnek ezek semmivel. Odamennek, ahová hívják őket. Nincsen ennek a népnek semmi úgynevezett érzelme.. Sem albán, sem török, sem ifjútörök, isem pedig konzervatív. A katonái? dobpergésre sorba állnak. Min­denki érdeklődéssel várja, mi lesz. Egy kapi­tány áll a sorok elé. Iratot szed elő és olvasni kezd. Tolmácsom sebtibeii lefordítja azt, amit törökül adnak elő. A szultán irádéját olvasta fel, mely megtiltja a politizálást. Mikor en­nék a népünnepségnek vége volt, a katonák elmasiroztak és csak a tisztek maradták együtt. Emelkedett hangon szónokolt az egyik. Meglepetéssel értesültem, hogy ép azt fejtegeti, mennyire igaza van az irádénak^ hogy politizálni nem szabad, mert íme, a poli­tizáló katona kergette Törökországot abba a válságba, amelyben most szenved, ez okozza a mozgalmat, melynek gátat kell vetni. Az­tán áttér a kormány, gyámoltalansáigára és ugy elmerül a politikában, hogy szinte elve­zet. Társai komolyan hallgatják és csak néha­néha szólnak közbe egyet-egyet. Helyeselnek, Azután kiderült, hogy ügynökök fegyvert nyomtak az albánok kezébe és vitték őket ma­gukkal. Ezeknek ugyanis csak a fegyver im­ponál és vakon követték azt, aki adta nekik. Ezt egyébként észrevették már az ifjutörökök is és mit tehettek, ők is fogadtak ügynököket és osztogattak fegyvereket. Ilyen módon kontara bandákat szerveznek, melyek műkö­déséről nemsokára hirt fogunk hallani. Beszéltem egy ilyen fegyverügynökikel, ki elmondta, bogy a dolog igazán mulatságos. Itt a fegyvert tekintik valódi értéknek, nem a pénzt és igy, mint ahogy Európában pénz­zel (kenyerezik le az embereket, itt puská­val cselekszik azt. A fölfegyverzett emlber úgyszólván eladta magát az ajándékozónak, aki rendelkezik vele. Ha netán ezt a magától értetődő dolgot megszegné, rokonai megvet­nék, úgyszólván bojkott .alá kerülne. Ettől pedig mindegyik fázik. — Akinek több a pénze, vagyis a fegyvere, az győz! — mondta a mutesarif. És csakugyan ez az egész forradalom titka, A porta pénzét pedig szerencsétlenségére elvitte az olasz há­ború, üres az állam kasszája. És épen ez az a momentum, amely az albánok forradalmát diadalra viszi. Igaz, Izsa Boljetin! A fölkelők vezérének alighanem nagyon is merész tervei vannak, hagy egyszerre felcsapott igy szahadsághős­uek. Eddig ugyanis közönséges haramiave­zér volt és a nem egészen tisztességes uton szerzett pénzzel, most fegyvereket toboroz össze. Annyi azonban kétségtelen, hogy az egész mozgalom halálosan veszélyes Török­országra, amelynek egész európai egziszten­ciája épen Albánián fekszik. A nagyon is ve­szélyes helyzetből csakis szerencsés alku ut­ján vághatja ki magát a porta, ami azonban teljes vereséget jelent. Mert az albánok áz' első -sikeres lépés után bizonyára megteszik a másodikat is! L. K. Magyar Gábor temetése. (Saját tudósítónktól.) Az a nagy részvét, amelyet Magyar Gábor halála keltett or­szágszerte, tulajdonkép csak ma nyilvá­nult meg teljes egészében, a rendfőnök te­metésén, amely alkalomból az összes ren­dek képviseltették magukat. Délelőtt 9 óra­kor a kerepesi-temető halottasházában lévő ravatalnál Jászay Rezső kormánytanácsos rekviemet mondott az elhunyt lelkiüdvéért. A ravatalt nagy és előkelő résztvevő kö­zönség vette körül. A ravatalos terem fel volt disziíve pálmákkal és délszaki növé­nyekkel, a koporsót pedig teljesen elborí­totta a sok koszorú. Délután négy órakor volt a temetés. A kiváló embert utolsó útjára nagyon sokan kisérték el. Ott voltak -a régi tanítványai, barátai és tisztelői. Szegedtől felutazott Lázár György dr polgármester és Jászai Géza püspök. A kegyes tanitórend tagjai nagy számban jelentek meg Hénap Tamás dr rendfőnök vezetése alatt. A Ferenc-ren­diek, a Bencések, a jezsuiták és a kapuci­nusok szintén megjelentek a temetésen. A katolikus tanitó egyesület, az Országos Közoktatási Tanács és a Magyar tudomány egyetem képviseltette magát. Lázár György dr polgármester meleg­hangú megemlékező beszéd keretében he­lyezte el Szeged város koszorúját, a ko­porsón. Fináczy Ernő a Közoktatási Ta­nács képviselője tartotta meg Magyar Gá­bor fölött a gyászbeszédet. Unnepies sza­vak keretében emlékezett meg az elhunyt kiváló érdemeiről és méltatta tevékenysé­gét, amelyet a tanügy és a piarista rend érdekében kifejtett. Ezután megindult a temetési menet a Kerepesi temetőbe. A diszes érokoporsót, hat fekete ló húzta és a koporsó' után ha­ladtak Heinrich Gusztáv, Ballqgi Aladár, Négyesi László és Kovács Gyufa egyetemi tanárok, Tomcsányi Lajos páter, Takács János apátplébános, aki a beszentelési szertartást végezte fényes papi segédlet mellett. A piarista rend az ország minden részé­ből kapott részvét táviratot, volt kiváló főnökének halála alkalmával. Maga a rend az alábbi gyászjelentést tette közzé: A magyar kegyes tanitórend kormánya és budapesti társházának tagjai fájdalom­tól sújtott szívvel tudatják, hogy nagysá­gos és főtisztelendő Magyar Gábor tiszte­letbeli rendfőnök, címzetes királyi főigaz­gató, a Ferenc József-rend lovagja, az or­szágos közoktatási tanács előadó tanácso­sa, Szeged szabad királyi város díszpol­gára, a szegedi Dugonics-Társaság tiszte­letbeli tagja, ez évi augusztus hónap 5-én esti 6 órakor hosszas betegség és a nagy­betegek szentségeinek fölvétele után, korá­nak 71, szerzeti életének 53. évében az Úr­ban csendesen elhunyt. Drága halottunk hűlt porait e hó 7-én d. u. 5 óraikor szen­teljük be a kerepesi-uti temető halottashá­zában s onnan temetjük a rend sírboltjába. Lelke üdveért az engesztelő szent miseál­dozat e hónap 7-én reggel kilenc órakor lesz. NflPIJIIREK Tekintetes Városi Tanács! (Ne méltóztassék megijedni tekin­tetes Városi Tanács, mert ezúttal sem folyamodványról, sem egy el­intézetlen akta sürgetéséről lesz szó. A tekintetes Városi Tanácsot most arra kérjük, hogy legyen kegyes meg­hallgatni az itt következő történetet, amely egy csodagyermekről szól.) Eddig olyan esödagyermekeket ismertünk, akik nyolc éves korukban művészek voltak a zongorán, vagy virtuozok voltak a 'hegedűn. Ismertünk csodagyermekeket, akiik nyolc esz­tendős korukban jobban 'számoltak fejből, mint a leghíresebb számtantanárolk papi­roson. Áriadon is él egy kis csodagyermek. De ezt a csodagyermnket 'az egészen uj idők vihará­nak hulláimai vetették felszínre. Ez a csoda­gyermek nem a billentyűk mellett ejti bámu­latba az embereket, nem is fejszámoló mű­vész. Sokkal több, sokkal nagyobb mind­ezeknél. Az aradi esodagyermek naphosszat ott fut­károz a Maros partján. Kékcsikois trikója meg­feszül a mellén, napbarnított arcán mély gon­dolatok ülnek, szandál ós rövid harisnya van a lábán, rövid térdnadrágján alul pedig kis gyermekeknél soha nem tapasztalt és szokat­lanul erősen kifejlett izmokat láthatunk. Az aradi gyermek nyolc esztendős mind­össze. Tizenlkét-tizenÖt éves fiukkal barátko­zik mégis. Ez azért van, mert az öregebb fiuk szájtátva szokták hallgatni azokat a történe­teket és hasznos tudnivalókat, amiket a kis gyermek mesél nekik. A csodagyermekben ugyanis sportlángész lakozik. A esodagyennelk megmondja neked, hogy hány sportegylet, labdarúgócsapat van a vi­lágon. Ha arra kéred, hogy sorolja fel Ame­rika legjobb ifootballistáit, ezt is megteszi. Ügyesen és kimerítően felelne arra a kérdés­re is, hogy Kamosatkában milyen ék jelenleg a sportviszonyok. Számontartja a magyar ós külföldi jeles foatballlisták életkorát, szárma­zását, születési helyét. Hóiba nem látta ós mégis megmondja pontosan, bogy hány mé­ter bosszú ós hány méter széles ez, vagy az a versenypálya. Ez a kis esodagyermek egyszer bement a nyomdába és ott várta a lap megjelenését,

Next

/
Thumbnails
Contents