Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-04 / 115. (179.) szám

író 2 115 Vasárnap augusztus 4 m 19 £ ti •bbw * üzponti szerkesztőséi és kiadóhivatal Szeced, «sa Korona-ntca 15. szóm {wttpesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., «=s Városház-utca 3. szám e=i ElőfiZETESI AK SZEöEBKft glCPIZCTESI VlSShtns íüész évre . ft 24"— félévre . . . ft 12'iiegyedévre . K (>•— egy hónapra K 2'-Egyes szám ára 10 fillér. sgesz évre j R 2í'— télévre . . 8 negyedévre . & 7-— egy tmsprn Si 2.40 Egyes szám ára 10 SS>ér. luí'uk-a.am: izerkeszíósev ím c:_ diadóhivatJi. m mlermpáii juj Budapest! smamtóset, leleion-száma Uc -- \f A miniszterelnök nyilatkozata és Tisza István válasza A parlamentben csönd van, a politikában is, csak a népgyűléseken és az újságok hasábjain akad még politika. Ellenzéki képviselők főként a népgyűléseken adják le bombasztikus véleményüket, pártvezérek és igazán vezető államférfiak pedig tekintélyes lapokban nyilatkoznak. Szombaton Lukács László miniszterelnök nyilatkozott részletesen a Pesti Hírlapban. Ugyanezen a napon Tisza István gróf házelnök válaszolt Az Újságban, Andrássy Gyula és Apponyi Albert megjelent nyilatkozatára. Lukács és Tisza Írásának egy-egy részlete rendkívül jelentős, mert kicseng belőle a legközelebbi jövő. Lukács László miniszterelnök arra a kérdésre, hogy miként képzeli és várja a parlament további működését, — igv felelt: . — Az ellenzék felfogásának jogosságát semmilyen parlamentárisap gondolkozó ember nem ismerheti el. Egyelőre még kizárólag a királyt illeti a miniszterelnök knevezésének joga és az, hogy milyen kormány vezesse az ügyeket, teljesen attól függ, hogy kit biz meg ezzel ő felsége és hogy ő felsége bizalma mellett kicsoda bir ja a többség támogatását is. Az ellenzék tehát nem lehet illetékes arra, hogy valamely kormány meddig maradjon hivatalában. Erre csupán ő felségének vagy a többségnek lehet befplyása. Ha az ellenzéki urak mindezek ellenére azt hirdetik, hogy a jelenlegi kormány működését minden módon meg fogják akadályozni, erre csak az lehet a feleletünk, hogy a kormány és a többség mindent el fog követni, hogy a parlament munkás tevékenységét törvényadta módon biztosítsa. Fenyegetésektől nem ijedünk meg és lesz erőnk megmutatni, hogy a parlament munkálkodásának alapjait, amelyeket egyszer leraktunk, továbbra is fenn tudjuk tartani. Majd elválik aztán, hogy a közvélemény melyik fél mellé szegődik; amellé-e, amely dolgozni akar, vagy amellé, amey a munkát meg akarja akdályozni. — Arra kell talán ebből következtetni, — kérdeztük, — hogy excellenciád a házfeloszlatás és az uj választások eszméjével foglalkozik? — Mi ettől sem félünk, — igy válaszolt a miniszterelnök. — Csakhogy mi lesz akkor az uj választói joggal? A méltán sürgetett reformra nézve az uj választás minden esetre ujabb halasztást jelentene. En a roagaim részéről ősszel be lógom terjeszteni választójogi javaslatomat. Javaslatom oly liberális és oly demokratikus lesz, hogy joggal számitok a liberális és demokratikus felfogású közönség támogatására. Az ellenzékre hárulna a felelősség, ha a javaslat tárgyalását késleltetné, vagy pláne megakadályozná. És a választóközönség bizonyára könnyen eldöntené, hogy ki mellé álljon, a kormány mellé-e, amely a régóta sürgetett választói reformot meg akarja valósítani, vagy az ellenzék mellé-e, amely ezt egyrészt sürgeti, másrészt megakadályozza? A dolog ugy áll, hogy az ellenzék egy helytelen taktika zsákutcájába kerül, amelyből az ország érdekében és a maga érdekében hamarosan vissza kell fordulnia, hogy a parlament működéséből a maga méltó részét kivegye. íme, Lukács László miniszterelnök nyilt és határozott nyilatkozata. Ugyancsak közöljük Tisza István grófnak, válaszát is Andrássy és Apponyi támadására. Külföldről hazaérkezve, csak ma jutnak magyar lapok kezeibe s vehetek tudomást Andrássy Gyula és Apponyi Albert utolsó nyilatkozatairól. Ami ez utóbbit illeti, vitatkozási modorának jellemzéséül csak két példát hozok fel: Azt állítja, hogy ,,az angol speaker a pártok fölött áll, ellene ellenjelöltet sem állítanak s életfogytiglan megmarad, ha pártja el is veszti a többséget", holott tudnia kellene, miszerint a speakert á többség rendszerint leghívebb tagjai sorából választja; az a Brand, akit 189t-ik évi „erőszak" emelt a köztiszteletben álló nagy elnökök sorába, liberális első whipp-ből lett speakerré; uj képviselőválasztás után az elnökválasztás szokott a pártok első nagy mérkőzése lenni, s az az eset, amidőn a többségbe jutótt unionista párt újból a liberális Gullyt választotta meg elnökké, óriás feltűnést okozott, kivétel volt. Másik példám saját csekély személyemre vonatkozik. Rólam egész egyszerűen azt állítja, hogy csak az obstrukciöt látom, de nem látom, hogy választói joguk hatvannégy év óta nem tágult s az egész vonalon reformra szorul. Teszi ezt — minden egyéb, ő előtte is jól ismert ténytől eltekintve — aradi levelem után amelyben a többség becsületbeli kötélességénÁ nevéztem olyan reform megalkotását, mely jelentékeny lépést tesz a demokratikus haladás terén. Hát a vitatkozásnak legkönnyebb, de egyszersmind legsilányabb módja az, a mely tényeknek és az ellenfél állításainak elferditésére támaszkodik, s amidőn sajnálattal látom, hogy már Apponyi Albert is idáig jutott, egyben konstatálom, hogy mult vasárnapi cikke nemcsak meg: nem dönti, de nem is érinti az aradi levél egyetlen érvét, vagy állítását sem. Ami Andrássy Gyulát illeti, az angol közéletre vonatkozó fejtegetéseivel más téren, behatóan szándékozom foglalkozni. Azt hiszem, szolgálatot teszünk vele, ha kissé jobban .megvilágítjuk a magyar közönség előtt az angol parlamentárizmus működését és szellemét. Itt csak a Khuen-kormúny alakulásával kapcsolatos ténykedést kívánom tisztába hozni. Erre vontkozólág Andrássy ezt mondja: „Tisza akkor azért nem válla'k >zott, mert szerinte az egyetlen helyes és célhoz vezető eljárás az lett volna, ha ő felsége megadja az általam eléje terjesztett katonai reformokat."" Hát kérem, igy két külön dolgot zavarunk össze. Az Andrássy-féle program 1909. első hónapjaiban volt napirenden. Ennek a programnak az elfogadását én is a legmelegebben ajánlottam, mert egészben véve szerencsés módnak tartottam arra, hogy a közjogi alapra helyezkedjék. De akkor természetesen szó sem volt az én vállalkozásomról, mert hiszen a programot, elfogadtatása esetén, annak megalkotói vitték volna keresztül. E megoldást lehetetlenné tette Justh Gyula, aki a bank körüli formula fejében minden katonai reform nélkül felkínálkozott (1. Andrássy Gyulának 1910. évbeli nyilatkozatait), és csakis ekkor, 1910 végén és 1911. legelején került szóba az én megbízatásom is. Ezt a megbízatást — s ezt Andrássy Gyula akkor igen jól tudta — természetesen a magam programja alapján vállaltam volna el, amely katonai kérdésekben a Khuen-Héderváry gróféval teljesen azonos, s ha nem válalkoztam, ez kizárólag csak azért történt, mert erre az j időt elérkezettnek, a helyzetet megéretti nek még nem tartottam. Közöltük Lukács nyilatkozatát és Tisza ! válaszát. Hadd lássák, hogy a korrhányelnök s a házelnök becsületesen, félre nem] érthetően, határozottan halad a maga utján. Azon az uton tehát, amelyre a magyar nemzet óriási többsége följogosította. Sőt, amely uton minden ténykedést ujjongva, megelégedve és mindenképen helyeselt. Ezzel szemben kínosan látjuk, hogy milyen utakon tévelyeg még ma is az ellenzék. Harci fegyvere a gyűlölet és a tények félremagyarázása. Semmi egyéb! Láthatjuk tehát a mérleg két oldalát. És tudhatjuk az ország akaratát.