Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-04 / 115. (179.) szám

2 dfilmag¥ arország 1912. augusztus 4, Nök harca a választójogért (Saját tudósítónktól.) Az angol suffragettek paroxizmusig fokozódó küzdelme nemcsak mint esemény érdekelhet bennünket. Nagyon mély jelentősége van, amelynek hatása alól nem szabadulhat a kontinens sem. Nálunk is, ahol csak egyes közismert feminista szószólók hirdetik a női szavazatjog elvét és követeléseit, mái- ismételten fordulnak meg az angol propagálók, s legközelebb ismét várják Corbett Cicelyt, aki egyszer már járt nálunk s a személyes rábeszéléssel és a feministák elveinek szinte rajongóan lelkes magyarázatával igyekezett híveket szerezni. A feministák törekvését, hogy helyesebben megítélhessük, két részre kell osztanunk. Az egyik az elvi, a másik a taktikai. Ez utóbbi annyi tűzzel, de egyszersmind annyi hamis fogalommal van összevegyülve, hogy könnyen ronthatja, sőt rontja is az elvi álláspont tisztaságát és igazságát. Magyarországon még elég higgadtan, jórészt közömbösen viselkedik a női közönség e kérdés iránt, jóllehet az általános választói jog jelszavának türelmetlen hangoztatása a legközvetlenebb alkalom lehetne arra, hogy a nők választói jogának kérdését is feszegessék. De éppen ennek mellőzése mutatja, hogy mennyire nincsenek még tisztában a választói jog körülményeivel és föltételeivel, mert hiszen épen azok, a kik a kik a legerőszakosabban követelik az általános választó jogot', tudni sem akarnak róla, hogy ezt a nőkre is kiterjesszék. Pedig a kultura haladása, a szociális viszonyok nagy átalakulása mellett nem lehet már hosszú időre kitérnünk e kérdés elől. Megjegyezzük itt ujra, hogy a társadalmi bajok orvosságát épen nem látjuk abban, hogy derüre-bomra kiterjesszük a választói jogot. Az csak a mandátuméhes demagógok hamis tantétele, hogy az általános választói jog fogja meghozni a gazdasági javulást. Ez uein szaporítja meg a kenyeret, sem a keresetet; legfölebb egyesekét, akik igy remélnek tekintélyhez és konchoz jutni. Hanem a jogegyenlőség eszméje és a közös teherviselés az, amely ennek a jognak megadását követeli. És igy nem zárhatók ki belől azok a nők sem, akik értelmiségüknél, vagy önállóságuknál fogva „nemcsak egyenlők a férfiakkal, hanem a férfi-tömegeknél különbek is. Mi tehát épen nem tartanok helytelennek, még kevésbbé természetellenesnek, vagy igazságtalannak, ha a nők egy része is politikai jogot nyerne, miután kiveszi részét a nemzeti munkából és az adózásból. Sőt ez megfelelne a magyar hagyománynak is. A magyar nemes asszony, igaz, hogy közvetve, de inógis részt vehetett a törvényhozásban. Ma is megvan a joga az önálló nőnek, hogy képviselő utján a községi választásokban részt vegyen. Mert az bizonyos, hogy az intelligens földbirtokos nő, vagy egy iparág önálló vezetője, az előképzettséggel biró tisztvk-előnő, tanítónő stb., a ki nem csak hivatalos és házi dolgait intézi, hanem a közterhekhez is hozzájárul, a politikai kérdésekben is érettebb gondolkozású és megbizlíatóbb, mint a műveletlen férfiak egész tömege, amelynek számára pedig, úgyszólván, kikötés nélkül akarnák megadatni a választói jogot. Természetes, hogy az asszonyok tömegét rászabadítani a politikai jog gyakorlásra, őrületes hiba volna. Az angol suffragettek épen ezzel akadályozzák a kérdés méltányos megoldását. A jogkiterjesztés csak fokozatosan történhetik. Az ilyen fontos jogi kérdést természntesen nem fanatizmussal lehet megoldani. Az a hóbort, amely az angol suffragetteknek már őrült tetteiben nyilvánul, mindent bizonyít inkább, mint azt, hogy az illetők csakugyan rászolgáltak a jog élvezésére. De hiszen a női jogegyenlőségért küzdők műveltebb része maga is elitéli azt a megtébolyodott csoportot, a mely levetkőzve még az emberiséget is, vad ösztönének túlkapásában ablakot tör, rendőröket pofoz, gyújtogat, baltát dob a miniszter kocsijába. Mindez azt a föltevést keltheti a női szavazatjog ellenségeiben, hogy ezt a jogot nem is követeli más, csak egy fanatikus olvasmányaitól megkábított csoport. Pedig a valóság mást mond. A női mozgalom már annyim fejlődött, hogy követelése elől mereven sokáig nem lehet kitérni. Csak a formát kell rá megtalálni, s ez épen nem könynyü feladat. Á legjogosabb aggodalom mindenesetre az, hogy a jog megadása esetén vaíamiképen nagyrészt még a férfiaknál is történik, épen nem az értékes elem fog szerepet kivánn vállalni. Különösen óvatosnak kell a • mink Magyarországon, ahol ma még ig.v/án csak akadémikus diskusszió tárgya lehet ez a kérdés. Mert ma még ugy vagyunk társadalmunkban, hogy érett, müveit férfiakban sem bővelkedünk. Mert ínég az egyetemi végzettség sem jelent abszolúte véve érettségett; sőt a mi dologtalan és fényűző társaságunkban legtöbbször csak paszszus a léháskodásra. Hogy társadalmi egyesületi téren sok üdvös dolgot köszönhetünk a nőknek, aztelismerjük. De nem szabad figyelmen kivül hagynunk az érem revers-oldalát sem. Ugyancsak ez a társadalmi szereplésük nagyon sok gyönge lelkű, hiu nőt elvont az igazi női feladattól. Beszélhetnek az emancipáltak, amennyit akarnak, csak a mai kóros divat mellett vethetik la Látogatás Pierre Lotfnál. Páris, julius közepén. A Saint-Lazare pályaudvarom kis tömeg verődött össze, talán ötven ember, akik valamennyien ugyanarra a körutazásra egyesültek, a amelyben részt vettem ón is. Az ut főbb állomásai ezek voltak : Rouen, Le Havre, Oherbourg, Rochefort, Blois, Chartres ós Páris ujra. Rochefortba érkezve, a kis társaság elszéledt a parton, ez a sasfészkhez hsoiuló fekvésű város nem keltette tel t . deklődéeüket túlságosan, egyedül ém vágtam neki a ki6 girbe-görbe utcáknak, bogy megkeressem Pierre Lotti lakóházát, tudomásomra jutott, 'hogy a Madame Chrisantéme szerzője, legkedvesebb tartózkodási helyéről Hendayiból visszaérkezett, hogy ősei házában néhány hónapig megpihenjen Pierre LotiA neve megőrizte sajátos csengését ós noha könyveit olvassák az egész világon, egyénisége távoli és idegen marad, titokzatos fátylaktól elfedett. A kilencvenes éveklven a francia Loti-kultnsza, rajongása határt nem ismert, azóta azonban eltűntek az előkelő lakásokból a japán, indiai, arab interieurök, a divat, amely hozta el is söpörte őket, a párisi hölgyeknek pedig izgalmasabb szenzációkra, nagyobb emóciókra van szüksége és Pierre -w>s ^bvutbq — qqpjnsef — uq^iq u<n noté volt minden lelkesedésük. A snobok elfordulása azonban mit sem ártott dns fantáziájú, finom és szenzibilis p oézisének. Családi néven Julién Viaudnak hívták. Ezernyoiloszázötvenben született jan. tizennegyedikén, ősi huguenot fmiliáiból. Tengerászvér- folyik az ereiben. A mult évszázad Leg borzasztóbb katasztrófái közé tartozik a „Medusa" nevü fregat zátonyra jutása. (Géricavl .megrázó® nagyszerű képet festett róla) A fregatt ezernyolcszázitizenbat január tizenhetedikén indult el Szenegálba, hogy hivavatalnokokat vigyen a gyarmatba, de július másodikán megfeneklett egy homokszigeften. Kétszázötven embernek volt hely a mentőcsolnakban, a többi száznegyvenhat számára pedig egy tutajt ácsoltak össze, amelyet a csolniakokhoz kötöttek és ugy vonszoltak. A helyzet azonban reménytelenné lett és egy éjjel a csolnakban ülők elvágták a köteleket és szabadjára engedték a tutajt, amelyet elragadott a tenger. Tizenhét napig bolyongott étlen-szomjan a tutaj a hajótöröttekkel és az utasok nagyrésze elhullott miközben. Akik megmaradtak vért ittak és társaik holteetéből táplálkoztak, mig végre, az uiolsó órában meglátta őket az „Árgus" nevü i vitorlás és a megmaradtakat felvette fedéij «té . A - n jyvenha ember közül tizenöt . lélegzett, csontvázzá fogyva, hörögve, ia halállal küzködve: Közöttük volt Pierre Loti dédapja Louis Marié Vlaud, a francia kor'I mány küldötte . . • A házat, amelyben Loti rooheforti napjait tölti, ez a dédapa építette. Külsőleg igényit* len, kétemeletes, szürke épület, amelyen észrevehetni, hogy lakói kegyeletesen Őrzik Beflk ne as elmúlt időket, ódon keretét régi ecnbsreknek és irégi történéseknek. Ha neonban beléptünk hatalmne ajtaján egyszerre átváltozik a kép. Fantasztikus teamek következnek, amelyek az ezeregyéjszaka kábító színeivel, tarkaságával kápráztatják a szmet. Arab niosé, mór fürdőszoba., japán teaház, kinai pagodo, szalon XI. Lajos modorában, renai.sance ebédlő, ebben a fantasztikus miliőben él, érzi jól magát a kőitől Hogy tüll van a hatvanon, 'külseje után. senki sem hinné. Rövid haját alig hogy érte a dér sápjvadt arcán ránc nincsen, a mozdulatai ruganyosak, gyorsak és biztosak, férfiaisak, a kezei hosszú, keskeny, de energikus kerei gyönyörűek, ugy sötét szemei különös fényiben ragyognak, mintha megőrizték volna a csodákat, amelyeknek tanúi voltak exotikus országokban. A legmélyebb benyomást azonban nem az exterieurje kelti bennünk. Más. A hangja. Halk, mély zengésű monoton a ,beszéde, akcentus nélkül való, melodikus szinte és ellenáililliataitlan a varázsa. Zene. Sohasem felejti el, akinek része volt benne. Aktualitásokra szerdtném terelni a beszédet. Arra a nyilt levélre, amelyet a tripoliszi affér alkalmából tett közzé. Kérdésemet nem fogadja el szívesen.