Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-22 / 8. szám

94 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 (augusztus 18. Samassa József Aranyosmaróton, 1828 szeptember 30-án született. Iskoláinak elvégzése után 1843-ban a papi pályára lépett és 1852 julius 23-án pappá szenteltetvén, nyilvános pályáját mint a nagyszombati főgimnázium tanára kezdte meg, 1859-ben Esztergomba, a teológiai székre került, ahol azonban csak két évet töltött. Itt irta remek latinságáról híres Palaestina cimü müvét. 1861-ben a budapesti egyetem tanszékét nyerte el. 1869-ben szülővárosa egyhangúlag országos képviselővé választotta. A Deák-párthoz tartozott és felszólalásai nagy 'feltűnést keltettek. 1871-ben szepesi püspökké nevezték ki, már 1873 junius 18-án pedig egri érsekké nevezték ki. Irodalmi munkájának eredménye egy kis könyvtárra való. Az elhunyt érsek temetése iránt még nem történt intézkedés. * A király kabinetirodája a következő rószvéttáviratot intézte Szmrecsányi 'Lajos egri érsekhez Samassa József elhunyta alkalmából: Ő császári 'és apostoli királyi 'felsége mélyen meghatva ér testült Samassa József biibornokérsok ur elhunytáról és ia legmelegebb elismeréssel emlékezvén meg példaszerű életéről és az egyház, trón 'és haza érdekében kifejtett áldásos és mindvégig fáradhatatlan tevékenységéről. Nagyérdemű főpásztoruk elvesztése fölött Méltóságodnak és a főikáptalannak legbensőbb részvétét fejezi íki legfelsőbb parancsra, báró Schiessl. Részvóttáv iratokat küldtek az összes megyés és címzetes püspökök, József főherceg, Vaszary Kolos hercegprímás, Lukács László miniszterelnök a maga és a kormány nevében, Zichy János gróf kultuszminiszter, Serényi Béla gróf földművelésügyi miniszter, Emuszt Kelemen, Balogh államtitkár, Széli Kálmán és Berzeviczy Ailbert. KALEIDOSZKÓP Szeged, augusztus 21. Szeptember elsején Pusztaszer síkján ünnepi szólamok vegyülnek ismét a porba, amit az odavándorolt kevés számú hivü ver föl. Sajnos, ezek a szólamok nem szállnak le a porral együtt, a levegőben vannak mindenhol és mindenütt, tele van velük az ország, állandóan járják a várost, a falut, a tanyát. Sokan összevétik velük a hazafiságot és ez legfőbb oka armak, hogy a hazafiságot hosszú éveken át ugy lehetett föltüntetni, mint egyes pártok kizárólagos programját, amit különben ezek a pártok sem vitattak, De talán lehetne is anynyi koncessziót tenni, hogy hazafias ünnepélyeken helyükön vannak a frázisok. Szükségüket és jogosultságukat ugy gondolom, mint a vallásét. Politikailag érett embernél minden jogosultságukat elvesztették és igy ezek a frázisok nem is lennének annyira kellemetlenek, ha csak hazafias ünnepélyeken, ezeken az állami miseféléken lenne kénytelen az ember végighallgatni őket. A csődbe jutó kereskedőnek még se lehet föladni a halotti szentséget, mielőtt a csődöt megkéri maga ellen és a segéd nem mormorhat imát. ha akárhogy villámlik és dörög, amikor a portékát kell a kuntsaftba bebeszélnie, Így vagyunk a hazafisággal és annak szótárárai is. Tizenhat éves korától husz éves horáig minden diák megtanulhatja ennek a szótárnak szavait és mondat fűzéseit, Elnézők, sőt esetleg örvendezők is tudunk lenni, ha egy „nagyreményű" ifjú ajkairól ünnepélyes alkalmakkor halljuk ezeket a nagy, hístag, de talán ismert mondatokat. Még egy, még egy, még egy hazafi. De ha ezek a nagyreményű ifjak valamennyien széjjelmennek a hazafias ünnepélyekről és ugy közéletieskednek, hogy észrevétlen, talán öntudatlanul és bizonyára tehetség híján telehazafiasi'mnepélyeskedik az országot, az ember igazán megijed, ha megint egy hazafias ünnepélyről hall. Nyoc-tiz évvel ezelőtt Pusztaszer síkján Arpád-ünnepekor kis város támadt. Az ünnepnek országos híre kelt. Ma csak alig érdeklődnek utána. Országos érdeklődésről beszélni sem lehet. És igy vagyunk minden hazafias ünneppel, Tisztára a kereskedőket izgatják és — pogányságnak ne vegye senki — csak ezért van értelmük, jelentőségük, A szavalatokat, a hosszú beszédeket megszokták, megunták az emberek, Minek lopták ki őket az állami misékről? A hazafiságban sokkal kevesebben hisznek, mint azelőtt. Miért profamizálták? A hazafias ünnepélyekre nem járnak. Miért csinálták olyan' haszon nélkül, gyakorlatiatlanul és hazafiság ellenesen a közéletet, hogy a hazafias ünnepélyek vég nélkül való, unalmas sorozatának tűnjék föl. Pusztaszer síkján, Árpád szobra, nem lesz nagy, emlékezetes és országra szóló az ünnep előtted, Hangulataidat elaprózták, akik emléked papjainaik csaptak föl és a tömjént kicipelték a templomból. Kár, mennyi őszinte, áhítatos érzés lenghetne be egy-egy ilyen ünnepet. Cigányhalál a Csillagbörtönben. — Távirat az igazságügyi miniszterhez. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi ügyészség az igazságügyminiszter rendeletére a napokban igen érdekes ügyben nyomozott. A jászkuni cigányok táviratban értesítették az igazságügyminiszteriumot, bogy Kovács Máté István jászkuni cigányt, aki a szegedi Csillagbörtönben ült vizsgálati fogságban pénzhamisítás vádja miatt, a börtönben agyonverték. Az ügyészség már befejezte a nyomozást, amelynek eredménye megcálolja a cigányok vádaskodását. Kovács Máté István tüdővészben és agytuberkolózisban halt meg néhány héttel ezelőtt, amint azt Regdon Károly dr. börtönorvos bizonyítványa tanúsítja. Az ügyészség a nyomozás eredményéről jelentést küldött az igazságügyminisztériumnak. Müller Mór, a Csillagbörtön igazgatója, a „Délmagyarország" munkatársának a különös eset eredetéről a következőket mondta: — Néhány hónappal ezelőtt a Csillagbörtönben vizsgálati fogságban ült egy cigánytrupp pénzhamisítás vádja miatt. A vizsgálati foglyok között volt többek között Kovács Máté István jászknni cigány és az édes atyja. Az öreg Kovácson a börtönben kitört a téboly. Folyton azt hajtogatta, hogy meggyilkolják a fiát. Egy éjszaka tört-zuzott a cellájában föllármázta az egész börtönt. Bementünk a cellájába. Kétségbeesve panaszkodott, hogy épen most verték agyon a fiát. Csak ugy nyugtathattuk meg, hogy a cellájába vezettük a fiát. — Kovács Máté István néhány héttel ezelőtt meghalt tüdővészben és agytuberkolózisban. Alig néhány nap multán szabadonbocsátották az egész cigány-truppot, mert a törvényszék nem talált elég bizonyítékot a bünnösségükre. A tébolyodott öreg cigány a falujában valószínűleg fanatizálta a pereputtyot és igy juthatott el az a bizonyos távirat az igazságügyminiszteriumhoz. Az ügyészség nyomozása teljes elégtételt szolgáltatott a megvádolt Csillagbörtönnek, amely a magyar igazságügy egyik legkiválóbb intézménye. A jászkuni cigány esetének különben érdekes epizódja van. Amikor Kovács Máté István vizsgálati fogságban ült, jászkunból százharminc aláírással kérvény érkezett a szegedi törvényszékre a huszonyolc éves cigány szabadonbocsátása érdekében. A jászkuni cigányok ugyanis rajongtak Kovácsért, aki mindenben szószólójuk volt. Egy jászkuni Írnokkal foglaltatták irásba a kívánságukat, az ügyészség azonban nem reagált a különös közbenjárásra. A jászkuni cigányok nem hagyták föl a küzdelmet, ujabb ötletük támadt Kovács Máté István kiszabadítása érdekében. Gyűjtést indítottak óvadék összegyűjtésére, melynek ellenében remélték, hogy a szószólójuk előtt megnyilik a börtön kapuja. Néhány nap alatt kétezer koronát gyűjtöttek össze egymás között. Némelyik cigány az utolsó fillérét is odatta. Amikor már összegyűjtötték a kétezer koronát, a Csilagbörtön igazgatósága értesítette Kovács Máté István szüleit a halálesetről. Ilyen körülmények után érthető az a fanatizmus, amely lázba hozta a jászkuni cigányokat. Az utolsó muri. — Öt napig mulatott, aztán meghalt. — (Saját tudósítónktól.) Egy szegedi munkáscsaládiban történt ez a kis tragédia szerdán 'délután. Az eset maga a (mindennapos rendőri események közül való. Berkes András harmincöt éves munkás mellbelőtte magát lés meghált. Ezt a hiirt rövidem, három sorban liis lehetne intézni, de ennek az öngyilkosságnak története és előzményei annyira érdekesek, liogy részletesebben kell vele foglalkoznunk. Az öngyilkosság részletei szomorúan világítanák be egy szerencsétlen munkáscsalád életébe. Ilyen szerencsétlen munkásfaimilia nagyon sok vam. Az apa könnyelmű, elissza a keresetét ós elküldi az asszonyt roboít'olnii, hogy a 'gyermekek ében ine inaljanak. Az ilyen életnek mindig- tragikus a vége. Az .apa bűne miatt az egész család szerencsétHemné lesz. Hányszor, de hányszor látjuk, hogy az anya nem hirjia tovább a szenvedéseket, az örökös nyomorgást megunja és inkább ia halálba menekül. Nem egyszer a gyermekeket is magával viszi :a sirba. Az apa bűnei miatt a legtöbb családban a gyermekek (iskolázatlanok, elhanyagoltak lesznek, kikerülnek az utcára, ahol aztán elzüllenek. A imai esetnél másképen történt. Az apa imiag-a látta he, hogy az iszákosság, a könynyelmü élet, a dorbézolás nem méhet tovább. Arra, bogy mindezekről leszokjék, nem volt elég lelkiereje. Elhatározta tehát, bogy még egy utolsót mulat, aztán isteniliozzádot mond a világnak. Öt napig mulatott egyfolytában. Öt napi dorbézolás után hazament és mellbelőtte magát Az életunt munkást Berkes Andrásnak b ivják. A redőnygyárban dolgozott és a Teréz-utca 27. számú házábain lakott. Berkes nagyon szerette a kocsmát. Ha kézhez kapta keresetét, egyenesen a kocsmába ment és az utóbbi időben már annyira könnyelműen vette az életet, hogy addig haza sem nézett amig egy krajcár volt a zsebében. A felesége, liogy két kis gyermekének tudjon enni adni, a szegedi dohánygyárba ment dolgozni. Ami kevés pénzt itt kapott heteniként, abból éldegélt, sőt még ;az urát is ebből a pénzből etette. Pedig Berkes keresett szélien. Berkes augusztus tizenhatodikán, tehát öt .nappal ezelőtt, megint elment mulatná. Mulatott öt nap, öt éjjel egyfolytában. Egészen .ma reggelig. Ma, szerdán délben vetődött icsak haza. A házbelieknek azt mondta az udvaron: — Meglássák, bogy még ma meg fogok halni. '! Átment a boltba és vett egy iv papirost, hogy majd erre irj.a utolsó sorait. Fel és alá sétált laz udvaron izgatottan, aztán bement a lakásába.