Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-18 / 6. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 18. el van látva s igy a bölcsészeti fakultás fölállítása megkönnyittetik. Nagy kórházunk, amelyet — mint biztosra veszem — a jövő évben már építeni megkezdünk, országos hirü bábaképezdénkkel és szemkórházunkkal az orvosi fakultásnak képezhetik alapjait. Boldogult Dessewffy püspök Ígéretet tett, hogy a szegedi egyetem létesülése esetén papnöveldéjét Szegedre átteszi; ha városunk haladásáért oly nemesen lelkesülő utódja ez Ígéretet föntartja, ugy ez intézmény a hittudományi fakultásnak fogja alapját képezni s igy a négy szak idővel olykép alakulhat ki, hogy azok a bizonyára létesülő főiskolai internátusok által támogatott nagy népességükkel az ötödik, a természettudományi kart is meghozzák. Ez az egyik perspektíva. A másik perspektívát az idők iránya tárja elénk. Ha tekintetbe vesszük azon törekvést, amely az utóbbi időben általában megnyilvánul s amely ifjainkat oda tereli, hogy a jog- és államtudományok mellett a közgazdasági ismereteket vagy azok egyes ágait is elsajátítsák s amely irány legutóbb a jog- és államtudományokkal kapcsolatos gazdasági, ipari és kereskedelmi szakokból alakuló közgazdasági egyetem eszméjét vetette fölszinre, ugy ennek bealapitása is komoly konszidieráció tárgyát képezheti. A fejlődés ezen iránya annál inkább érvényesülhet, mert bizonyos alapvető intézmények Szegeden már mindhárom irányban léteznek. Gazdasági főiskolára nézve itt lesz a kenderakadémia a kendertermelés, a királyhalmi erdőőri szakiskola az erdészet, a Fehértó hizonyára bekövetkező hasznosítása a haltenyészíés dolgában. Az ipari főiskolára nézve itt van már a mai tanulmányi rendszerhez képest teljesen kiépített iparoktatásunk, élén a faipari szakiskolával, virágzó és nagyjövőjü felső ipariskolánkkal. A kereskedelmi főiskolát ilieAz ő felesége. Irta Herczeg Ferenc. Egy túlfűtött szóiba. Az asztalon a vacsora maradványai. A férfi, egy fehérarcú óriás, szivaroz,gatva bolyong a selyemkárpitos falak között. Olykor ,megáll egy kép előtt, vagy kezébe vesz valami' csecsebecsét és figyelmesen nézegeti, mintha most látná életében először. A vacsora kitűnő volt ós ő ugy emlékszik rá vissza, mint egy művészi hangversenyre. Élvezete az olasz saláta izgalmas crescendója után érte el tetőfokát, azután szeliden elhalt .a mokka tompa .végakkordjaiban. Az asszony ,a sarokban ül, jókedvűen elmerengve, tunyán és ugrásra készen, mint a sütkérező macska. Csillogó, kíváncsi tekintete figyelemmel kíséri ,a férfi minden mozdulatát. Arcán finom redőnyomokat hagyott a száz különféle szerep, melyet az életben és a színpadon már eljátszott. A korai fonnyadtsága azonban érdekes, mint a nemes érc patinája. — Meddig vagy szabad ? — kérdezi. — Ameddig tetszik. Akár holnapig is. — Hogy tudtad ezt kicsinálni otthon? Hazudtál? A férfi elnézően mosolyog bele fehér nagy kezébe, rftelyhen a szivart tartja. — Arra nem szorultam rá. Azt mondtam: elmegyek, nem bizonyos, hogy mikor jövök haza — punktum! — Még most sem gyanakszik a feleséged? tőleg virágzó állami felsőkereskedelmi iskolánk s emellett a most nagy és jogosultnak látszó remények mellett alakulóban levő városi felsőkereskedelmi akadémia fölállítása és szervezése is már tanulmány tárgyát képezi. Mindezeket alapul véve, kellő módon fokozatosan kiépítve, állandóan fejlesztve s a jogi szakkal egyesitve s mindenik tanulmányi csoportot önálló karként szervezve, kialakul lelki szemeink előtt egy jógi, gazdasági, kereskedelmi és ipari egyetem fönséges képe, amely nem az, amit becsületes törekvéssel és nagy munkával elérni akarunk; de az, apii azzal legalább is egyértékü, mert a jövő igényeinek még inkább megfelel. Hát akár egyik, akár a másik irányban alakuljon is kii főiskolánk szervezete, kettő kétségtelen. Kétségtelen először az, hogy — amint eddig sem tettük — a sült galambnak szánkba való repülését keleti fatalizmussal várnunk nem szabad, hanem cselekáflnünh, kezdeményeznünk kell. Kétségtelen másodszor az, hogy ily irányú törekvéseinkben ugy a kormány, mint a nemzet közvéleményének támogatására bizton számithatunk. A kormányéra azért, mert érzi azt, hogy Szeged indokolatlan mellőzése folytán annak adósa maradt; a nemzetére azért, mert az mindig mellettünk volt. A kérdésnek egész komplekszumában való megoldása nem rövid idő kérdése. Magának a pozsonyi jogakadémiának idebelyezése is igénybe vesz két-három évet; annak akár egyik, akár a másik irányban való kifejlesztése évtizedeket. De ez ne csüggesszen bennünket. Aki aratni akar, annak vetnie is kell. Azt az érdemünket, hogy egy főiskola befogadására Szeged talaját fáradságos munkával alkalmassá tettük s a magot elvetettük, el fogják ismerni a már az acélos termést élvező utódaink. A város mai közéletét vezető úgynevezett árvizi nemzedék pedig akkor, — Dehogy. Neki nagyon jó természete v,an. -— Nem boldogtalan? A férfi kissé türelmetlenül, de becsületes meggyőződés hangján válaszol: — Miért volna boldogtalan ?Mindeue megvan, amit kivánbat. Most már abba kellene hagyni ezt a tárgyat. Az asszony kíváncsiságát azonban nagyon csiklandozza a régi kérdés, hogy mi lappang a nyugodt és kíméletlen erő mögött, melylyel ez a nagy gyermek az életét intézi. Fölkel, maga is cigarettára gyújt és nyújtózkodva támaszkodik a kandallónak. Igazán fejedelmi termete .van. A férfi különös mosolylyal ál] meg előtte, de ő szelíden félreIháritja. — Mondd csak, nem kellemetlen neked, ha a féleségedről beszélek? A férfi a fejét rázza. — Csak tessék! Nem szereti ezt a témát, hogy szeretné? Da a barátnője mindenkor előkelőnek és önzetlennek mutatta magát vele szerűiben, nem bánbatik vele ugy, ahogyan fizetett kedvesével szokott bánni az e'mber. — Csak tessék! Az asszony az égő cigarettáját nézi és halkan beszél. — A te feleséged szép. Sokkal szebb, mint ón . . . — Nem szebb, csak más — mondja oktató hangon a férfi. amidőn a közélet vezetését a jövő generációnak átadja, a lelkiismeret teljes nyugalmával elmondhatja: cursum consummávi, íidem servavi. A szeged! kereskedelmi és iparkamara őszi munkaprogramja. — Hajózás a Maros folyón. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi kereskedelmi és iparkamarában már megindult az őszi munkaprogram előkészítése. A legsürgősebb föladatok sorába tartozik a Maros folyó szabályozása, ugy hogy a hajózásnak semmi akadálya ne legyen. A kamara az aradi és a kolozsvári iparkamarák bevonásánál óhajtja a jelentőséges közgazdasági kérdés megoldását. Az őszszel több törvénytervezet kerül megvitatásra, amelyek a legközvetlenebbül érintik a kereskedőket ős az iparosokat. A legfontosabb az uj ipartörvént, amelynek tervezete már három évvel ezelőtt a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek legélénkebb vitájának a tárgyát képezne. Abban az időben azonban alakjában és tartalmában nem volt alkalmas a minden oldalról támasztott igények kielégítésére., A kereskedelemügyi minisztérium most igen helyesen eltért attól a tervtől, hogy az egész iparjogot egy törvénybe foglalja össze. Az uj tervezet szerint az egyes ipari jogterületeket külön törvények utján szándékoznak szabályozni. Két ilyen törvénytervezete — az épitő- ps vándoriparról szóló — már meg is jelent. Az építőiparról szóló törvényjavaslat tervezete régi hiányt pótol, mert a jelenlegi ipartörvőny e fontos iparágról mindössze egy-két szakaszban intézkedik ós igy a leglényegesebb intézkedések a könnyen megváltoztatható rendeleti uton történtek. Ez a szokás a joggyakorlat kialakulására nem volt valami kedvező. Az építőiparosok helyzete az 1884-kj ipartörvény óta különben is sokban változott. Ugyanilyen jelentőségű a vándoriparról — Az egész asszonykát valami megkapó mondhatnám megható egyszerűség, tisztaság és szelídség jellemzi . . . Valami kis ügyefogycttság is van benne, de az jól illik hozzá, nőiessé és vonzóvá teszi . . . Sokat elnéztem két 'évvel ezelőtt, mikor ugyanegy .fürdőhelyen nyaraltunk .. . . Senki sem tud ellenállani a varázsának, sem férfi, sem nő és ahol megjelenik, ott mosolygó pillantások fogadják. — Egészen neki lelkesedel! — mondja némi gunynyal a férfi. Meglátszik azonban rajta, hogy szívesen hallgatja. — Ma már bevallhatom neked, — folytatja az asszony — engem tulajdonképpen a feleséged vonzott feléd. — No, ez furcsa. — A kiváncsiságomat és a hiúságomat egyformán izgatta a kérdés, hogy érek-e anynyiit,; mint ő . . . Ma, persze, már nemcsak a kíváncsiságom és a hiúságom a tied . . . Az emJber megállott az asszony előtt és fehér kezével fölemelte annak makacs állát. — Szóval, hasznosabb foglalkozás hiányálban megint azon töröd a szép fejedet, hogy mért csalom meg tulajdonképpen a feleségemet? — Felelj őszintén: nem bánt á lelkiismereted? — Nem, mert ugy találom, hogy senkit sem csalok meg. Formailag talán igen, lénye-