Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-18 / 6. szám

'912 I. évfolyam, 6 ssöm Vasárnap, augusztus 18 Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ^ ftorona-uica 15. szám c= Sadspesti szerkesztőség és Kiadóhivatal VI., Liszt Ferenc-tér 9. c= ELÖPIZETESI AR SZEBEDEn egész évre . S 241— félévre . . . R 12-— negyedévre . K 6*— egy hónapra H V— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AK VRiEREN: egész évre , R 28-— félévre . . . R 14'~ negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ár3 10 fihér. TELEFON-SZÁM-. Szerkesztősei 305 c... Hadóhivataf 834 Interurbán 365 Budapesti szerkesztősig telefon-száma 2!—76 , A király. A tüzérek kivontatják az ágyukat és mély dörgések reszkettetik meg a levegőt. A katonaság felteszi a csákót és sortüzet ad. A harangok megkondulnak. A katonazenekarok fölverik a várost. A házakra kitűzik a nemzeti lobogót. A király születésnapja van. A király most nyolcvankét esztendős. A'legutóbbi évszázad világtörténelmében egyedülálló uralkodó I. Ferenc József, aki annyi évtizeden keresztül megingathat!anul ült trónján és nemcsak, hogy megtudta védelmezni az idők folyamán az uralkodóház tekintélyét, de még sokkal tovább vitte. Az ősz uralkodó tartja kezében az európai béke egyensúlyát. Apai szava elhat a világ legmesszibb sarkába. Józanul, megfontoltan tesz minden lépést és nem igaz az, hogy cselekedetét a környezetében élő udvari emberek készítik elő. Másutt ez igy van és épen I. Ferenc József az, aki az uralkodói intézkedések jogát kizárólag magának tartja fenn. Pedig már nagyon öreg ember. Annyi csapás, oly sok szenvedés jutott ki osztályrészül ebben az életben, hogy régesrégen össze kellett volna törnie és megroskadnia a súlyos terhek alatt, amik a vállaira nehezedtek. És ennek a sokat szenvedett, sok csapást átélt, hófehér fejű öreg uralkodónak még ma is mosolyra áll a szája. Az arca derűs, miint egy szépen elmúlt nyári nap végén az alkonyati égbolt. Ennél ideálisabb, ennél szebb királyfejet még nem festettek a világtörténelem kitörölhetetlen lapjaira. Az arca hü tükre a lelkének. Annak is megvan a titka, hogy arcán mi varázsolta az örök fiatalság sugarát. Az a tudat, hogy a folytonos munkában eltöltött évtizedek hosszú sora uán is tisztának érezheti lelkiismeretét. Öregek, ti, kik messze túlhaladtátok már a férfikort, irigyeljétek az Ő alkonyát. A király születésnapja együttes ünnepe a polgárságnak és katonaságnak. Volt idő, talán a téves félreértések ideje volt az, amikor csak a katonaság ünnepelte augusztus tizennyolcadikán az uralkodót. Ma már egészen más a helyzet. A tömegek szive közelebb lopódzott a király szivéhez. Ágyúdörgés, sortűz, katonazene, harangszó és trikolórlengés nélkül is szeretettel gondolunk ősz uralkodónkra az augusztus tizennyolcadiki napon. És ne higyjük azt, hogy a király elsősorban katona. Nem. A -király elsősorban ember. Az ágyúdörej és harangszó után augusztus tizennyolcadikának reggelén csak egyetlen pillanatra fogja büszkén tartani fejét, de jóságos két kék szeméből sokáig fognak hullani a könny-ek, ha kis unokái elébe teszik a születésnapi virágcsokrot... Főiskolánk. Irta Lázár György dr. Aíea jact-a est. A Debrecenben és Pozsonyban 'fölállítandó tudományegyetemekről szóló törvény -a király által szentesittetett. Amiért Szeged három évtizedet meghaladó idő óta legjobb -erőit áldozá, amiért saját emelkedése és az Alvidék kulíurája érdekében oly áldozatot volt hozni hajlandó, amilyent egyetlen város sem ajánlott föl: -az a kívánsága nem teljesült. Roma locuta, causa finita: az egyetemtől elestünk. Az évtizedek óta folyó versenyben Szeged rovására más városok vitték el a pálmát. A magyar kultúrpolitika szempontjából helytelenül, érthetetlenül. Magyarország felső fele —- mdn-t azt már gyakran ki mutattam, köztudomásu is — főiskolákkal bőven el van látva; alsó felében csak -két jelentéktelen áll fönn: a pécsi és kecskeméti. Sem Debrecen, sem Pozsony nem fekszik Magyarország alsó felében. Visontay János ugyan földrajzában — amelyet kisdiák korunkban tanultunk — Debrecent a nagy magyar Alföldre, Pozsonyt pedig a -kis magyar Alföldre helyezi; világos azonban, hogy az akkori időben kiváló geográfus az Alföld fogalma alatt nem az ország alsó felét, hanem a hegyes vidékkel szemben sikföldet értett. Amellett Debrecent lakossága zárkózott, -exkluzív karakterénél fogva sokan nem tartják alkalmas miliőnek. Pozsony pedig az ország határára esik. Politikai evolúciók után bekövetkezett államterületváltozások folytán kerülhet egyetem az ország határára, de hogy normális viszonyok között az ifjúságot bizonyos periférián belül összpon-tositani hivatott intézet studio a periferia szélére tétessék, az helytelen is, érthetetlen is. Amellett kétségtelen, hogy kulturális hivatást teljesíthet mindkettő, magyar nemzeti missziót megoldani egyik sem fog. Mindkettőt és teljesen csak Szeged oldhatta volna meg. De hát a lett dologgal szemben a filozofálás nem segit: kétségtelen, hogy a magyar Alvidék igénye kielégittetlen maradt. És ha nem cselekszünk magunk, vagy magunk is, ugy kielégittetí-en marad évtizedek hosszú során át. Hiába mondta Héderváry gróf akkor, amikor egyetemi deputációnkat fogadta, azt, hogy „mondjuk 10 éven. belül megkapja Szeged a főiskolát." Az ország pénzügyi viszonyai nem ugy alakulnak, hogy ezt remélhetnék. Nemcsak Európa, hanem Ázsia és Afrika is lázban ég. Mi, akik benne vagyunk a jelen forgatagában, alig vesszük észre, hogy világtörténeti jelentőségű időket élünk, három-négy világrész státusait megrendíteni alkalmas -konvulzionális világesemények küszöbén állunk. Az európai államrendszer közepébe szerencsétlenül beszorult hazánk s az azzal szövetséges Ausztria oly hatalmi erőkifejtésre van és lesz sokáig utalva, amely hosszú időre absorbeálja anyagi erőinket. Uj tudományegyetem fölállítására annál kevésbb-é fog telni az anyagiakból, mert az eddigiek után annak föltétlen szükségessége vagy sürgőssége is vitássá tehető. Ha ezenfölül tekintetbe vesszük azokat az enormis költségeket, amelyeket az uj egyetemek berendezése és fejlesztés föltét-lnül -és szükségszerüleg megkövetel, bizony beletelik félszázad, amig egy uj tudomány-egyetem fölállításának kérdése napirendre kerül. Ha mi azt a nemzeti hivatást, amelyet városunk évszázadok óta hűségesen betölt s amely a tudományegyetem iránti igényünk indokolásánál főérvünk volt, továbbra is föntartani, érvényesülésének alapjait állandóan fokozatosan és megszakitás nélkül fejlesztem és erősíteni akarjuk; ha azt a kulturális magaslatot, amelyet eddig az ország provinciális városai között elfoglaltunk, föntartani szándékozunk, ha az általunk sajnosan meg nem változtatható helyzettel szemben biztosítani akarjuk azt, hogy a negyedik egyetemi város hazánk határain belül valóban Szeged legyen: ugy kishitüleg nem szabad energiánkat elveszítenünk, hanem főiskolánk létesítése ügyében magunknak kell kezdeményeznünk, mert hisz kétségtelen, hogy az államhatalom kezdeményezését az adott és fentvázolt viszonyok között sokáig nem remélhetjük. E célhói elsősorban oda kell törekednünk, hogy a magyarországi tanulmányi alapból föntartott pozsonyi jogakadémia Szegedre áthelyeztessék. E jogakadémia Szegeden a negyedik tudományegyetemnek magva lehet. Történelmi és filozófiai tanszékkel már eddig is t