Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-17 / 5. szám

1912 augusztus 17. DÉLMAGYARORSZÁG 5 ség körében nagy az elkeseredés a kérlel­hetetlen szigorúság miatt. A számvevő őr­mestert is szigorú embernek ismerték, aki a legcsekélyebb mulasztást is könyörtele­nül megtorolta. Ha az ekszhumálás után valóságnak bi­zonyul, hogy az őrmestert megmérgezték, akkor kemény rést ütöttek a hires katonai fegyelmen. Arra még nem akadt példa a hadseregben, hogy egy katonát az alan­tosa megmérgezte volna. Az ekszhumálás eredményét, különösen magasabb katonai körökben, óriási érdek­lődéssel várják. Hová tűntek a Kölcsönös milliói? (Saját tudósítónktól.) A Budapesti Kölcsö­nös Segélyzőegyesület néhány hét óta fizetési hajókkal küzd és a piacot az a veszedelem fe­nyegeti; hogy ez a legnagyobb fővárosi hitel­szövetkezet összeomlásával a kis egziszten­ciák ezreit magával fogja rántani, Tegnap a szövetkezet érdekeltjei, adósok és hitelezők értekezletet tartottak, amelyet az igazgatóság abból a célból liivott egybe, liogy a státust előterjessze. Ez azonban nem történt meg, mert a státus végleg még el nem készült, il­letve nem publikáltatott, A mérleg összeállí­tását a Magyar Általános Hitelbank két fő­tisztviselőjével végeztette a pénzügyminisz­ter megbízásából, akihez a bajba jutott szö­vetkezet segítségéért folytatott. A Hitel­bank kiküldöttei által megállapított staátust már fölterjesztették a minisztériumhoz, de a mérleg számszerű eredményét még nem pub­likálták. Értesülésünk szerint a státus főbb tételei ezek: Takarékpénztári betétek 900.000 korona, részjegyek 1,200.000 korona, reeszkompt tar­tozás 1,300.000 korona, mig a szövetkezet ösz­szes váltóbeli künlévősége a 2 és fél millió koronát meghaladja. A tegnapi gyűlésen, mely helyenként viha­ros volt, a felszólalók legnagyobb része az intézet megmentésének szükségét hangoz­tatta, mivel csőd esetén az összes követelések esedékessé válnak és a kis adósok ezrei hir­telen és készületlenül egyszerre fizetni tartoz­nak. A legnagyobb veszed élem az a osődkér­vény volt, melyet Vajda Imre nyújtott be a kereskedelmi és váltótörvényszéknél a szö­vetkezet ellen 50.000 koronás követelése fejé­ben. A tegnapi gyűlés bizottságot küldött ki, melynek fel allatává tette, bogy az intézet megmentése végett a. szükséges lépéseket fo­lyamatba tegye. Ez a bizottság nyomban érintkezésbe lépett. Vajda Imrével, aki a csődtárgyalást készségesen elhalasztotta. Az intézet fizetési zavarait a már unosun­tig ismeretes hitelmegszoritás okozta. A nagy bankok, melyek addig pénzajánlatok­kal elárasztották a szövetkezetet, már a rpult év szeptembere óta lassanként visszahúzód­tak tőle s egyre nagyobb mértékben csök­kentették, részben pedig egészen beszüntették a visszleszámitolást. A szövetkezet, mely egész .forgó tőkéjét kihitelezte, s melynek kis adósai csa'k apró részletekben törlesztik tar­tozásaikat, kénytelen volt sok százezer koro­nányi váltót a nagy bankó,kiöl készpénzzel visszaváltani, arnig végre is elfogyott a tő­kéje és képtelen volt a rászakadt fizetések­nek eleget tenni. A szövetkezet mintegy három év óta nagy hitelt nyújtott az Általános Berendezési Vál­lalatnak, mely kávéházakat rendez be hitelre aként, hogy a kávésok a berendezés fejében apránként a bevételiből tő ítészük a váltókat. Az Önsegélyző ós Berendezési Vállalat vál­tóit leszámítolta és tovább adta a bankok­nak, amelyek azután a pénzviszonyok rossza­bodásakor e váltóik teljes beváltását követel­ték. Maga ez a váltóanyag igen jó, mert a kávésok bevételeiből a törlesztési részletek pontosan kikerülnek, de a kihitelezett összeg oly nagy volt, hogy azt most egyszerre a. szö­vetkezet képtelen felteremteni. Az összeom­lást tehát szemmelláthatóan az okozta,, liogy a szövekezet a maga pénzét imrnobilizálta, ellenben íeeszkompthitelét elveszítette. Érdekes, hogy az önsegélyző a kiskereske­dők, iparosok és főleg a kereskedelmi alkal­mazottak körében mily nagy bizalmat élve­zett. Ugy hordták be a pénzüket, mint vala­mely nagy öreg takarékpénztárba. E nagy bizalom alapja az volt, bogy a Szövetkezet 23 év óta áll fenn, tul élte az összes válságo­kat és még az 1907. évi gyászos szövetkezeti krízis idején sem ingott meg. Az igazgató­ság csupa tekintélyes, gazdag emberből áll, akik most vállvetve erőlködnek az intézet megmentésén és anyagi áldozatokkal próbál­ják az összeomlását feltartóztatni. Az adó­sok ós részjegy tulajdonosok csupa szerény emberekből rekrutálódnak. Legtöbbje üzlet­nyitás céljából vette fel kölcsönét, akár­hány leányának kiházasitása végett csinált a szövetkezetnél adósságot. Két tételben két millió koronával van érde­kelve néhány ezer ember. Ugy hirlik, bogy az igazgatóság néhány tagja a bukás elhárí­tása érdekében súlyos anyagi áldozatokat hozott, de mindez nem volt elegendő a fize­tésképtelenség elkerülésére. Igy Kanitz ve­zérigazgató mintegy 70.000 koronát fizetett be a szövetkezetnél. Annyi konstatálható, liogy az érdekelt betevők és rószjegytulajdo­ncsok körében mindenképen az intézet meg­mentését óhajtják és a mentési munkálatok útjába akadályokat nem görditenek. Politikai hírek. (Lukács beszédének hatása. — Miniszter­tanács. — A külügyminiszter a királynál.— Justh Gyula beteg.) (Saját tudósítónktól.) Lukács László miniszterelnök nagyenyedi beszédének ha­tása alatt állott ma az egész ország. A nagy értékű beszámoló általában meg­nyugtatólag hatott a kedélyekre. Akik ér­deklődéssel tekintenek az ország jövője elé, azok a miniszterelnök beszédéből ki­vehetik, hogy hatalmas és erős munka előtt áll a magyar parlament, amely őszkor is­mét összeül. Nem csak hangzatos névnek választotta a mostani többség a munka­párt nevet, hanem igazán dolgozni, mun­kálkodni akar az ország jóléte érdekében. Nagy örömet keltett mindenfelé, hogy a kormányelnök először is a béke megte­remtésével igyekezik megalapozni az őszi parlament munkaképességét. Az ellenzék bár mindég szivesen hárította a kormányra az áldatlan politikai viszonyok eredetét, most azonban nyilvánvalóvá válik, hogy ha a béke nem jön létre, annak egyedül csakis az ellenzék az okozója. Mert a többség a harctól sem riad vissza és ha az ellenzék további akadékoskodása harcra kényszeríti, akkor a többség ismét felveszi a küzdelmet és minden kimélet nélkül tö­rekszik oda, hogy amit eddig sikerrel ke­resztülvitt az ország érdekében, annak ér­vényt szerezzen a jövőben is. Épen ez a törekvése a miniszterelnöknek találkozott általános helyesléssel országszerte. Nagyenyedről Lukács László még az éjjel Budapestre utazott. Ma délután öt órakor minisztertanács volt a miniszter­elnöki palotában. A minisztertanácson Beöthy László kereskedelmi és Hazai Samu honvédelmi minisztereken kivül az összes miniszterek megjelentek. A tanács­kozás esti félnyolc óráig tartott, tárgya a folyó ügyek elintézése volt. íschlből jelentik: A király ma délelőtt Berchtold gróf külügyminisztert hosszabb magánkihallgatáson fogadta. Berchtold gróf Kinsky gróf követségi titkár kíséreté­ben ma reggel hét órakor érkezett Ischlbe és a király délelőtt tizenegy órakor fogadíta kihallgatáson. Justh Gyula, aki néhány nap óta tornyai birtokán tartózkodik, augusztus második felében nagy agitációs körútra készült. Ez most néhány nappal későbbre marad. Justh Gyula ugyanis a napokban meghűlt, ágynak esett s most betegen fekszik tor­nyai kastélyában. Betegsége könnyű ter­mészetű ugyan, de orvosai szerint jó né­hány napig eltarthat, amíg egészsége any­nyira helyreáll, hogy elindulhat országos ' körútjára. WAPI_HIREK A vendég idomítása. Láttam már kutyát idomítani, láttam már lovat idomitcmi, láttam bolhák, ele­fántok, majmok, oroszlánok, fókák, jeges­medvék idomitását, de becsületszavamra mondom, hogy olyan idomitást, amilyet tegnap éccaka láttam Szegeden, soha éle­temben nem láttam még. Az idomitást két pincér végezte az ut­cán, egy kávéház ajtaja előtt. A pincérek egy vendéget idomítottak. Az idomítás egészen uj módszer szerint történt. Mielőtt azonban annak elmesélésébe kezdenék, hogy minő módon zajlott le a vendég idomítása, előbb meg kell ismer-, kednünk a helyszíni viszonyokkal. A szegedi vasúti állomás felé kell kisé­tálnunk. Hajnali fél három felé jár az idő. A gázlámpák sápadtan, álmosan ég­nek és már-már arra várnák, hogy jöj­jön hosszú, két méteres pálcájával a lám­paoltogató bácsi. Az utcán senki sem jár» csak egy kóboi* kutya, aki mikor este haza akart menni, a kaput zárva találta. Ala­csony termetű lévén, a csengőt nem tudta elérni és ennélfogva kénytelen-kelletlen muszáj volt keresztülvirrasztania az éc­cakát. - ? A kihalt utcán, a sápadt gázlámpák és a kóbor kutya társaságában áll egy kávé­ház a sarkon. Diszkréten, lefüggönyözött ablakokkal. Diszkréten áll ott a kávéház, mint egy mélyen lefátyolozott hölgy. Va­lami cigány féle hangszert pönget benne csendesen, hogy egy arra vetődő rendőr meg ne hallja. Egyszerre az ajtó hirtelen kinyilik és kissé dülöngélve kilép rajta a vendég. Ki­nyitja az ajtót, kilép, becsukja az ajtót, lelép a lépcsőn, megigazítja a nadrágszij­ját, a hüvelyk és mutató ujja közvetítésé­vel kifújja az orrát, aztán gondolkozik. Nyilván azon, hogy hova menjen. A ven­dég ur papucsban van. Egyszerre hirtelen megint kinyilik az ajtó és két pincér rohan ki az utcára. Most kezdődik a vendég idomítása. Az egyik pincér hátulról lekapja a ven­dég fejéről a kalapot. (Mikor a pesti állat­kertben délután hatkor etetés van, az oroszlánok szokták igy lekapni a lóhúst az elibük nyújtott rud végéről.) A pincér a vendég fejéről lekapott ka­lappal visszaszalad az ajtóba. A másik pincér is visszaszalad. Meg kell jegyezni, hogy a pincérek azért vannak ketten, mert némelyik vendég az idomitásnál rúgni és harapni is szokott. A vendég ijedten kimereszti a szemet

Next

/
Thumbnails
Contents