Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)
1912-08-17 / 5. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 18. — Szervusz Erzsike, — üdvözli egy vidám társaság az egyik leányt, akii néhány perc múlva már szintén köztük van. A vizre épített uszoda két részre van osztva. Két tábla jelzi: ez a férfiaké, ez a rész a nőké. A megkülönböztetés azonban csak formai, mert a derékig érő |yiizbeii mini|dikét mem egyiiijt hancúrozik. Egy helyt vizipólót jászának, más helyt deszkahintán sorakozik a fiatalság. Vannak, akik csusztatón locscsannak bele a felcsapó vízbe. Mások verse'nyuszást rendeznek. Mindenki megtalálja a maga szórakozását. Ezalatt a parton körbe heverve adomázó és pletykázó társaságok alakulnak. Jaj annak, aki mesterséges bájakkal csapta be az embereket! Akad olyan, aki iszappal keni be a testét és hatalmas ornt formálva belőle, élénk derültséget keltve sétál körül. Van olyan is, aki homokból fantasztikus várakat épít, Sőt iszappal megmintázza a kiráy ismert portréját. Az ilyet áhítattal megbámulják a gondtalan emberek és talán nagyobb érdeklődéssel figyelik, mint a művészi alkotásokat. A háttérben az árnyas fűzfák közelében ütött tatanyát a sport és az atlétika. Az olympiai versenyek hatása itt is meglátszik. Pötömnyi gyerekek hatvan centiméterrel világrekordot akarnak elérni a magasugrásban. Az Íróasztal mellett elpuhult beamterek sulyokkal birkóznak és a korláton próbálják ki, hogy mi maradt még meg liijuságuk fürgeségéből és ügyességéből. Lányok és fiuk együtt rúgják a footbalt a kényelmes pályán. Nem egy közülök már is Slozlnak képzeli miagát. Akik ezekkel nem érik be, nyújtóznak és kötelet húznak vagy versenyt futnak. Közben a forró napsugarak vörösre sütik beteges fehér testüket és az ilyenek a lesülés kellemetlenségeit inkább szónélkül tűrik, csakhogy hasonlók legyenek azokhoz, akiket már sötét barna szinüre festett be a nap. A szegedi partfürdő ebben a formájában méltán sorakozhatik a tengeri strand-fürdők mellé. Ebben az intézményben előtte állunk a fővárosnak, ahol a homokos part hiánya kizárja ennek a lehetőségét. A fürdő 'látogatottsága élénk bizonysága annak, hogy közönségünk felismerte ezt. Reméljük, hogy ez a szegedi Riviéra a jövő nyáron többeket visszatart majd a külföldi drága fürdőktől, ahová egyébként többnyire csak szórakozni és lesülni — mondjuk leégni — mennek. Filancolni? Persze ez is mérvadó. Csakhogy azt mással is lehet, talán még jobban, mint ezzel. Az USZODÁK sorsa érdekesen kapcsolódik bele a partiürdö finomabb lélektanába. Visszavezethetjük azt a sejtés titokzatosságának izgató hatásáig. Eddig ugyanis az uszodák két részre osztották a napot. Délelőtt a nők, délután a férfiak fiirödhettek. Volt olyan, mint például a Lorenc- és a kis Nascbitz-rfürdő, ahol egyidőben nők és férfiak fürdöttek. Az elsőben a férfiak, á másodikban nők. A kettő között néhány méter csak a távolság. Ki tudja, vájjon nem tudatosan volt-e ez igy?! Tény, hogy mindkét fürdőt igen sokan látogatták. Most, hogy a két nem a partiürdőben fesztelenül sétál már együtt, eloszlott a sejtés és Iáin, nincs baj, sőt mintha igy lenne jobban. Ezt észrevették az uszodatulajdonosok is és a Regdon-íéle már hatósági engedélyt kért és kapott arra, hogy közös fürdő legyen. Utána valószínűleg 'következik majd a többi, mert a konkurencia kell, ihogy ezt az alakulást kivívja. Ez helyes .is, csakhogy egy baj van: a mai formájukban nem maradhatnak, mert hát — mondjuk ki nyíltan — mégis túlságosan közvetlen tenne a keveredés. Igy csak egy megoldás marad hátra és ez az, hogy lassan átvándorolnak a bal partra. Ez meg is fog történni és ez a partfürdő létesülésének igazi ós üdvös hatása a többi tiszai fürdőre, nem pedig a közönség elvonása. Ezen a helyen kelt megemlékeznünk a város szociális értékű intézményéről', az ingyenfürdőről is, mely a vasúti hid közelében van. Ezzel a szegényebb néposztály is alkalmat nyer lehűteni fáradt és munkás testét a hűs habokban, eltekintve a tisztaságtól, amely lehetővé tette, hogy városunkat a járványos betegségektől oly sikeresen megóvhattuk. A fürdők mellett- a CSOLNAKÁZÓ EGYESÜLETEK vonják magukra figyelmünket. Eddig csak egyről tudtunk, ma már két uj egyesület építette fel hajóházát. Ezzel kapcsolatban természetesen az evezősport is fellendült, melynek jelentőségét felesleges küllőn hangsúlyozni. Tekintve, hogy innen elkerült evezőseink országos versenyekben is bebizonyították életrevalóságukat, reményünk lehet, hogy rövidesen az egyesületek között lefolyó szép versenyekben lehet részünk és egy-két év elteltéve! az ország nagy versenyeiben Szeged is fog babért aratni. Még talán A HAJÓFORGALOM van a legmostohább helyzetben, ámbár a Tisza szabályozása óta az is fejlődött. Eddig csak Csongrád felé van személyszállító' és rendes hajőösszek'öttetésiink ez azonban a Duna-Tisza csatorna elkészülésével kapcsolatban valószínűleg szintén ki fog bővülni. Valamivel szerencsésebb a helyzet a kereskedelmi forgalommal. Ennek fejlesztését szükségszerüleg a város folytonosan erősbbödő kereskedelmi és ipari élete vonja maga után. A gabona- és homokszállitás jelenlegi állapotát bizonyítják a modern uszályok és a régi módi szegedi „bőgő" és „borjaszáju"' uszályok hosszú .sora. Ezeket jórészt még lovakkal vontatják, de -ezt is .lassankiint kiszorítja a gőzhajó. A fakereskedés fejlettségét bizonyítják a nagyszámú tutajok, amelyek észak hatalmas szálfáit hozzák a szegedi piacra. A szorosabban vett kereskedelem mellett említést érdemel a 'halászipar is. Igaz ugyan, hogy mióta a különböző vizijármü szántja .keresztül-kasul a Tiszát, ez észrevehetően hanyatlik. A -közúti hid lábánál vannak a halászbárkák, de a hal már édes kevés, ugy, hogy ma már drága mulatság a finom szegedi halpaprikás. A szomszéd fal-vakkal' kis bárkák tartják fenn az összeköttetést, de igy is jelentős mennyiségű piaci áru .kerül ez uto.n a városba. Körülbelül ez az a kép, ami a Tiszapartról ima elibünk tárul. Tisztán láthatjuk a 'kifejlődésre irányuló törekvést és éppen ez a törekvés -az -értékes benne, mert lehetővé teszi, hogy el is érje a célját. Ha kissé .félreliibbentjitk a jövő fátyolát, káprázatos dolgokat pillanthatunk meg. A tökéletesen szabályozott Tiszán gőzhajók közlekednek, merész ivbajláissal egy harmadik hid köti össze a két partot, közvetlenül a Bertalan-emlék mellett (ez már is tervbe van véve) és szines, monumentális paloták állnak tömör sorfalat a két parton. És ez nem is olyan merész ábránd. Ha tovább is ugy halad fejlődésében, mint eddig, ugy biztosan bekövetkezik, csak lankadatlan és egyetemes munkálkodásra van szükség. Ha mindazt a szerencsés helyzetet és termézeti adományt kihasználjuk, amivel Szeged dicsekedhetik, ugy méltók leszünk az ország második városa jelzőjére és betölthet jük -azt a szép hivatást, amit ránk rótt és meg is követel a nemzet. Boga Dezső. Mozgósít Bulgária és Montenegró — Diplomáciai lépések. — (Saját tudósitónktód.) A berlini iszignatárius nagyhatalmaknál Berchtold gróf osztrák-magyar közös külügyminiszter a nagykövetek utján diplomáciai lépéseket tett a régből, hogy biztosítsa a nyugalmat a Balkánon. Az a terve a közös külügyminiszternek, hogy az érdekelt nagyhatalmak pacifikálják Albániát és Macedóniát, ;a mi egyszeriben véget vetne Bulgária és Montenegró nagyratörö ambícióinak. A Jd jplomáciai -tétel igy hangzik: „véleménycsere Törökország nemzetiségi politikája fölött". Berchtold gróf egyidejűleg adatta le jegyzékét Berlinben, Rómában, Párisba/n, Pétervárott és Londoniban. Nem akar nemzetközi konferenciát, a terv az, hogy az érdekelt nagyhatalmak e részben diplomáciai jegyzékek, utján állapodjanak meg. A cél nyilvánvaló, mert nem is lehet más, mint Albániának és Macedóniának a Balkán-államok mintájára autonómiát biztosítani. Ha nem is jött váratlanul a kezdeményezés, mégis nagy meglepetést keltett a kettős szövetség kormányainál: Parisban és Pétervárott, viszont a némdt birodalom külügyi kormánya barátságosan fogadta az eszmét. Arról még nincs liir, hogy milyen álláspontra helyezkednek a Porreigii Oíficeban és milyen ürügyek alatt fog kibújni a nemzetközi feladat alól Olaszország. Az esethez még a következő jelentések érkeztek: Berlin, augusztus 16. Konstantinápolyból táviratozzák: A porta jelentést kapott, hogy Bulgária és Montenegró mozgásit. A montenegrói ügyvivő tegnap tudatta a külügyminiszterrel, hogy kormánya visszavonja a mozgósítási rendeletet, mihelyt a porta elintézi a határrendező vegyesbizottság jelentését, amely másfél hónapja hever a török kormány előtt és a döntés -olyan lesz, hogy a két szomszédos államnak többé nem kell félnie Törökország provokálásaitól. ? Ischl. augusztus 16. Szögyény-Marich László gróf berlini osztrák-magyar nagykövet ideórkezdtt és audiencián fog megjelenni a királynál. TJtja oszszefüggésben van Berchtold gróf balkáni békeakciójával. Páris, augusztus 16. Falliéres elnök állítólag ugy nyilatkozott, hogy a Balkánon elhatalmasodoltt állapotoknak véget kell vetni, mert nyugtalanítják az európai (nagyhatalmakat. Bécs, augusztus 16. Bécsi tudósittónk telefonálja: Bizonyosra vesziik, liogy a Berchtold külügyminiszter missziója a kivánt eredménnyel végződik. Általában megegyeznek abban a fölfogásban, hogy a beavatkozás el nem maradhat. A szegedi honvédkerületi parancsnokság ekszhumáltat. — Megmérgezett őrmester. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi honvédkerületi parancsnokság különös ügyben nyomozott néhány nap óta. A szabadkai honvéd huszárlaktanyában hétfőn hirtelen meghalt Vavlik János számvevő őrmester. A katonai orvosok megállapították, hogy az őrmester halálát husmérgezés okozta. Az őrmestert szerdán délután katonai pompával eltemették. Még alig hantolták •el a sírt már elterjedt a hire, hogy Vavlik János halálát nem véletlen szerencsétlenség okozta. Boszu áldozata az őrmester, ezt rebesgették a huszárkaszárnyában. Minthogy ez a hír komoly formát öltött, a szegedii honvédkerületi parancsnokság elrendelte a vizsgálatot. A vizsgálat megállapította, hogy ugyanabból a húsból, amelyből Vavlik vásárolt, mintegy húszan ettek, köztük az őrmester felesége is, Vavlikon kivül azonban senkinek nem történt baja. Ez a körülmény gyanút keltett és a honvédkerületi parancsnokság elrendelte az őrmester holttestének az ekszhumálását. A sirbontás a legközelebbi napokban történik. A katonai parancsnokság valószínűnek, tartja, hogy az őrmestert egyik alantosa boszuból megmérgezte. Már csak ez a gyanú is jellemzi a szabadkai huszárlaktanyában uralkodó állapotokat. A legény-