Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-16 / 4. szám

1912 augusztus 16. DÉLMAGYARORSZÁG 3 követtek el, amelyek a Ház tekintélyét aláásni szándékoztak, amelyeknek azonban az elnök ellenállott (Felkiáltások: Éljen Tisza!) gyalázatosságok, aljas merényletek a nemzet ellen. Láttuk azt is tisztelt uraim, hogy hirdették nagy hanggal, hogy ők csak az erőszaknak engednek és amikor a rendőrség megjelent a teremben, minden erőszak nélkül kimentek. (Igaz, ugy van!) Láttuk azután, hogy megjelentek a kordon előtt és a rendőrséget és katonaságot kötelességeik megszegésére akarták rábírni, de ez nem sikerült s akkor kijelentették az utcai gyerekek nagy gaudiumára, hogy a katonaság és a rendőrség a magyar nemzet alkotmányára tör, ha őket nem engedik ibe a Házba. (Óriási derültség.) Tisztelt uraim! Ezeket a handabandázó ellenzéki vezérférfiakat lehet jó vagy rossz színésznek tekinteni, de bocsánatot kérek, martároknak nem fogja őket tekinteni senki. (Nagy éljenzés és taps.) Ezekután tisztelt uraim be is fejezhetném idevonatkozó iejtegéteseimet, ha nem volna még egy kérdés, amelyre ki kell térnem és ez a felelősség kérdése. Az ellenzéki politikusok nagy hangon hirdetik, hogy mindenért a Ház elnöke és Én vagyunk íelélőssek. A Ház elnöke teljesen tisztázta ezt a kérdést a legújabb időben lefolyt vitában, hogy ő a legkorrektebbül járt el, (Éljenzés) méltóztassék megengedni, hogy én is megvizsgáljam azt a kérdést, vájjon engem térhelihet-e felelősség azokért a dolgokért, amelyek a parlamentben bekövetkeztek. Ez annál szükségsebb, mert a többek között Andrássy Gyula gróf egyik •legutóbbi levelében megmondotta azt a véleményét, Jiogy nekem már régen kötelességem lett volna Justh Gyulával megegyezni és hogy igen nagy felelősség származik abból, hogy mi ezt a békét nem létesítettük. Elmondotta az ellenzékkel való tárgyalásokat és utána kijelentette, liogy a felelősség egyáltalán nem terheli és hogy a felelősséget •visszahárítja az ellenzékre, amely ezt a leihetetlen parlamenti állapotokat előidézte. Majd igy folytatta: (Nem lesz többé obstrukció.) Tisztelt uraim, azt hiszem természetesnek fogják találni, hogy azok után a mit a többség legutóbb tett kötelességének tartotta, mindent megtenni arra nézve, hogy az az obstrukció jövőre lehetetlenné váljék. Erre a házszabályok revíziója volt szükséges, atnely meg is történt és nagyon örülnénk, ha az ellenzék megelégednék egyenlőre ezzel, hogy revidiáltatiik a házszabály, amely ma már a Ház tanácskozási rendjét teljesen biztosítsa. Azonban, ha az ellenzék tovább fogja harcát folytatni, akkor erre már ibe van terjesztve a Házhoz egy törvényjavaslat, amely az engedetlenséget tanúsító [képviselőnek súlyosabb esetekben mandátuma elvesztését állapítja meg. (A jövő alakulása.) Ily körülmények [ között kérdés, íhogy mikép fog most már a jövő alakulni? Mert a jövő alakulása attól függ, hogy az ellenzék minő magatartást fog a. jövctSen tanúsítani. Annyit előre is mondhatok, (hogy a munkapárt nyugodtan nézhet az események elé, mert már lerakta az alapját annak, hogy tovább dolgozhassék és ha nem is könnyen és nem is kellemes) viszonyok köza. dolgozhatunk, mégis tudom, hogy amire az országinak szüksége van, azt már eddig biztositottuk, t. i. a törvényalkotás békés munkáját. lAzonban azt hiszem, azt senkisem vonja kétségbe, hogy mi igenis óhajtjuk a rendes, békés parlamenti állapotok\ visszaállítását, óhajtjuk, hogy az ellenzék abba a helyzetbe jusson, hogy vele a morális állapotokat egyetértéssel visszaállíthatjuk, óhajtjuk, hogy az ellenzék visszatérjen végre-valahára a régi parlamentig módokihoz, szokásokhoz ós gyakorlathoz. Teljesítse mindenki a kötelességét. 1 (A parlament munkaképessége.) A restuiicio in' integrum alatt azt érteim, •hogy a Ház munkaképességét biztosítsuk, gondoskodunk arról, hogy többé ily esetek, hogy kisebbség! a többség akaratának érvényesítését megakadályozhassa, elő ne forduljanak és bármi képen alakuljon is a dolog, ezt a központot érintetlen fenn kell tartani, mert a Ház munkaképességének biztosítása ez; ez olyan pont, amelyen változtatni nem •engedhetünk. A legfontosabb szempont tehát, amelyet szem előtt kell tartanunk, a parlament munkaképességének biztosítása, mert •erre a munkaképességre' az, ország érdekében szükségünk van és mert igen fontos kérdések várnak a legközelebbi' jövőben megoldásra. Nem akarok a távol jövőbe tekinteni, ezért csak általánosságban fogok ezekkel foglalkozni. /Az egyik a jövő évi költségvetési előirányzat. amelyben igen fontos az, hogy a vasutaknál igen nagy beruházások vannak kilátásban, a belügyi tárcában pedig különösen •két dologra helyezek nagy .sulyt. Az egyik a közbiztonság, közrendészet állapotának javítása, a másik a közegészségügy javítása, a melynek érdekében a jövő évi költségvetési előirányzatban kórházakra és egyéb! gyógyintézetekre fognak nagyobb összeget felvenni, továbbá a nyugdíj törvényt szintén be fogjuk nyújtani és ez megfelel annak a feladatnak, hogy a nyugdíjazott állami alkalmazottak tisztességes ellátásban rószesitessenek. (A választójogi reform.) A vólaztójogi reformot a. kormány szükségesnek és üdvösnek tekinti. Sürgősnek kell tekinteni ennek a javaslatnak a megalkotását azért is, mert célunk és azt hiszem, mindenkinek az a célja, hogy a legközelebbi választáson már az uj törvény alapján történik. A cél a választójog megalkotása tekintetében az, hogy elmenjünk, Ihogy) a,z engedékenység legvégső határáig, hogy elmenjünk addig a határig, amelyen tul már az ország érdekei szenvednek sérelmet, amit azt hiszem senki, aki íhazafiasan gondokozik, tőlünk joggal nem kívánhat, különösen, hogy kiterjeszthessük a választójogot arra a társadalmi osztályra, amely az utcán élt, amely akkor, amidőn a mai választójogi törvényt megalkottuk, már igen tekintélyes szerepet játszik az életben ós különösen nagy sulyt helyezek arra, hogy ezeknek igényei kietegitessenek főképen az által, hogy egyes nagyobb ipari centrumokban a választójogot nem kötjük értelmi cenzushoz. Én nem vagyokl abban a helyzetben, hogy ma a választójoggal megismertessem önöket, ezért csak általános vonásokban jelzem a kormány álláspontját. A választójogi törvény cenzusa lesz megállapítva és pedig oly módon, hogy ahol az értelmiség magas fokon áll, ott minden további kellék nélkül megszerezhető a választójog. Ott, ahol az értelem alacsony fokon áll, kell gondoskodni bizonyos kellékekről, amely a rendszer általánosságával nem jön összeütközésbe. A titkosság eszméje a szavazásnál be fog hozatni a gyakorlatba mindenütt, ahol ennek jogosultsága fennáll, a. szavazás községen•kint fog történni, a választásoknál szigorúan ügyelünk a választás tisztaságára és igyekezni fogunk, hogy a. pressziót a választásoknál eltüntessük. Hasonlóképen a kerületi beosztás újonnan lesz létesítendő ós végül gondoskodnunk kell arról, hogy a községi és törvényhatósági jog szabályoztaseék. A miniszterelnök beszéde után bosszú percekig zúgott a taps, az éljenzés s az elragadtatás minden jelével elhalmozták a miniszterelnököt. A BESZÁMOLÓ UTAN. A beszámoló után lakomát rendeztek a SeidLféle szállóiban. A lakomán megjelent 1 Lukács László miniszterelnök, Székely Ferenc igazságügyminiszter, az összes képviselők és az egész vármegye előkelősége. Szász József főispán a királyra mondott felköszöntőt, amely után Lázár István teológiai igazgató a miniszterelnököt üdvözölte. Lukács László iminiszterelnök óriási éljenzés közben emelkedett szólásra Mélyen tisztelt uraim - mondta a miniszterelnök -. különös játéka a sorsnak, hogy ebben a varosban, ahol harmincnégy évvel ezelőtt, mint a törvényhatósági bizottság igenytelen tagja szerepeltem, most megjelenek mint miniszterelnök és a kerület képviselője. — E rövid beszéd keretében nem tehet elmondani, hogy mennyi fáradság és gond, mennyi siker vagy dicsőség és mennyi igazságtalanság kisérte közéleti szereplésemet. Mint közpályán haladó ember, bálát adok a gondviselésnek, hogy lehetővé tette az ország csodálatos fejlődésében való részesedésemet. (Éljenzés és taps.) • — Mert, tisztelt uraim, ugyan ki merné összehasonlitani a mai állapotokkal a harminc négy óv előtti viszonyokkal? Pénzügyminiszterségem első ideje óta, amelynek fájdalom, már tizennyolc éve, gazdasági és kulturális téren annyit haladt ez az ország, amelyet Európa egy civilizált állama sem tud fölmutatni. (Ugy van! Ugy van!) — Mindenben haladtunk, tisztelt uraim, csak egy dologban maradtunk vissza: a politikai bölcseségben! (Éljenzés ós taps.) Mert olyan eseményeknek, amelyek a híres november tizennyolcadika után történtek, talán még sem szabadna előfordulni civilizált országban. — Nem egyszer példát szolgált már arra ez az ország, hogy a legnagyobb erőt képes kifejteni. Legyünk most is mesterei az összetartásnak. Ha ez bekövetkezik, akkor nemcsak a monarchiában szilárdítjuk meg helyzetünket, hanem az összes európai államok szimpátiáját és elismerését is megnyerjük. (Élénk helyeslés.) — Alsófehérvármegyében — folytatta a miniszterelnök — mindig akadtak olyan férfiak, .akiknek a rendithetetlen hazafisága és politikai bölcsessége az ország első vármegyei sorában emelte ezt a területet. Igen sok alsófehérmegyei család története összeforrt Erdély történetével. Ezek közé tartozik Zeyk Dániel nyugalmazott főispán családja. Engedjék meg uraim, hogy régi barátomra, Zeyk Dánielre és családjára ürítsem a poharamat! (Percekig tartó éljenzés és taps.) SZÉKELY MINISZTER BESZÉDE. A miniszterelnök után Székely Ferenc igazságügyminiszter beszélt. — A miniszterelnök ur bölcs mondásai után — kezdte feszült figyelem közben az igazságügyminiszter — nekem igen kevés lehet a mondanivalóm, Mi most egy kis háborúban -vagyunk, de engedjék meg, tisztelt uraim, éni ezt a háborút nem tudom komolyan venni. A harcoló ellenzék soraiban van egy pár régi jó barátom, aki néhány évvel ezelőtt bizonyosan ínég nem is sejtették, hogy valaiha, •mint politikai ellenfelek kerülünk össze. — Elmondok egy történetet, amely méltóképen jellemzi a mi kis háborúnkat. Amikor nemrégen Bécsben véres verejtéket hullattunk a magyar nyelv érvényesüléseért, megkérdezte egy ellenzéki képviselő barátom, hogy lesz-e magyar nyelv a katonai perrendtartásban? Azt mondta az a képviselő barátom, hogy ha tesz, velünk tartanak, mint egy ember. Lesz-e nyilvánosság benne? — kérdezte aztán. Biztatott, hogy ragaszkodjunk a nyilvánosságihoz. Hát mi ragaszkodtunk is hozzá. De mit tesz isten, jobban mondva az ellenzék szelleme? Amikor a parlamentben tárgyaltuk a javaslatot az én képviselő barátom fölszólalt, hogy a pártjának meg kell akadályozni a javaslat törvényerőre emelkedését. — Nagyenyed derék és becsületes polgá-