Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-16 / 4. szám

16 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 18. rainak az egészségére iiritem a poharamat. (Éljenzés és taps.) A TÖBBI SZÓNOK. Bávffy Kázmér alispán a vendégeket .kö­szöntötte föl. Dániel Gábor báró v. b. t. t. a nemzeti mun­kapárt elnöke: Különösnek és nevetségesnek tartam, hogy a kormánynak és a nemzeti munkapártnak az ellenzék akar diktálni bé­kefeltételeket. Becsületes munkát végeztünk, akár mit is kiabálnak. Hazafias kötelessé­günket teljesítettük. (Harsány éljenzés.) — Nem nevetséges-e, liogy az ellenzék a vezérek fejét követeli? Ezekre a. fejekre szüksége van az országnak. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk nincs okunk bókét keresni, mert nincs háború! Örömmel látjuk, Ihogy együtt érez velünk az ország. (Lelkes éljen­zés.) Török Bertalan Tisza. István gráfot, Esz­terházy Kálmán gróf pedig Lukács László miniszterelnököt éltette a jelenvolt képvise­lők óriási lelkesedése közben. A lakoma délután öt órakor ért véget. A miniszterelnök és kísérete este nyolc órakor visszautaztak Budapestre. Az utcákon és az állomáson lelkesen ünnepelték a miniszterel­nököt. Kettészakadt a gyorsvonat. — Három kocsi kisiklott Oroszlámosnál. — (Saját tudósít ónktól.) Ma délben vasúti szerencsétlenség történt a szeged—temes­vári vonalon, Oroszlámos állomás közelé­ben. A gyorsvonat kettészakadt és három kocsi kisiklott. A baleset következtében életveszélyes sérülés is történt. Egy asz­szony lezuhant a vonatról és koponya­törést szenvedett. Ezer szerencse, hogy nagyobb veszedelem nem történt és az utasoknak, akik meglehetős nagy számban voltak a vonaton, az ijedelmen kívül bajuk nem történt. A vasúti balesetről tudósítónk a követ­kezőket jelenti: Szegedről 11 óra 41 perckor indult el Temesvár felé a gyorsvonat. Alig három­negyed óra múlva a szegedi pályaudvar állomásifőnöke a következő táviratot kapta: Oroszlámosnál gyorsvonat három ko­csija kisiklott. Sebesültet két órakor teher­vonat viszi Szegedre. A vasúti baleset 12 óra tiz perckor tör­tént Oroszlámos vasúti állomásának bejá­rójánál. Amikor a temesvári gyors be akart futni, a vonat hirtelen nagyot zükkenL a kocsisor kettészakadt és a következő pilla* natban három kocsi kifordult a vasúti sí­nekről. Az utasok és a személyzet között óriási pánik támadt. Az emberek leugrál­tak a kocsikról és rémülten siettek meg­tudni, hogy mi baj történt. A balesetnek egy életveszélyesen sérült áldozata is van. Szabó Rozália, a gyors­vonat takarítónője lezuhant és koponya­törést szenvedett. A takarítónő épen a szerencsétlenség pillanatában akart át­menni egyik kocsiból a másikba. A vasúti kocsikat összekötő vashídon tartózkodott, mikor a vonat azon a helyen kettészakadt. Lezuhant és eszméletlenül terült el a síne­ken, mert testét és fejét az előrelökődő hátsó kocsik kerekei is összezúzták. A sebesültet egy később Szeged felé in­duló tehervonatra tették és táviratilag ér­tesitették a szegedi állomásfőnököt, aki nyomban intézkedett, hogy a mentők a 2 óra 5 perckor érkezp 'tehervonathoz ki­menjenek. Szabó Rozáliát a szegedi közkórházba vitték. A rendőrség ki akarta hallgatni a sebesültet, de nem lehetett, mert eszmé­letlenül fekszik a kórházi ágyon. A szegedi állomásfőnökség a következő­ket jelenti a balesetről. — A temesvári gyorsvonat kisiklása az oroszlámosi pályaudvar bejárójánál nyil­ván hibás váltóállítás következtében tör­tént. A vizsgálat ebben az irányban indult meg. A baleset a személyszállítás lebonyo­lításában zavart nem idézett elő. A vona­tok rendesen közlekednek. Magyar Játékbarlang Newyorkban. — Kicsoda Sam Paul ? — (Saját tudósítónktól.) Jelentettük mi is, hogy a newyorki vizsgálóbíró szabadlábra helyezte Sam Pault, aki gyanúsítva volt, hogy részes Rosenthal Hermann játókbar­langtulajdonos meggyilkolásában. Sam Paul egy hétig volt fogoly. Whitman főügyész ki­jelentette, Ihogy hijján van minden bizonyi­téknak, amely Saim Paul bünrészessógét iga­zolná s a vádelejtésre következett Saim Paul szabadlábrahelyeziése. Szabadulása megiható volt. Saim Pault Ignác nevü fivére várta s a kiszabadult fogoly könnyezve borult fivére kőidére. Budapesten is omlott könnyű a Sam Paul szabadulásának hírére. Egy tisztes matróna arcára, aki soktagu családjával sok esztendő előtt került Szatmárról Budapestre s akinek iSaan Paul édes gyermeke. Sok esztendő előtt Sam Paul édesapja Szatmáron lakott. Derék, szorgalmas iparos ember volt s Samon kívül még öt fia viselte a nevét: Móric, Berci, Lipót, Dávid és Ignác. A sok fin közül az egyiket, Dávidot, édesapja világot látni küldte. Háromszáz forintot tett a mellénye belső zsebébe, amelynek nyilasát maga varrta össze. A fiúnak utasításul adta, hogy a] Varrást Newyorkban partra szállta után tépje fel. Paul Dávid megérkezett Newyorkba. Erről értesítette szüleit s ezt a levelet követte még egynéhány. Az utolsók egyike panaszos. Be­tegségéről szólt. Aztán elmaradtak a levelek. Félévig nem érkezett Mr Dávidról, akinek sorsán való aggódás sorvasztotta ia szülőket. A család fője fordült Newyorkban ismerő­sökhöz, konzulátushoz: ide fiáról értesítést sehonnan sem kapott. — Egyik fiamnak — mondotta a családfő — ki kell utaznia Newyorkba, Kell, bogy ki­kutassa Dávid fnamat. De melyiket küldjem? Négy fiamat köti az iskola. Az ötödik? Igaz, iskolakerülő. Métázáson, liancurozáson jár az esze. Ö volna a legalkalmasabb. De még csak tiz éves. És mégis az történt, hogy a tiz éves fiút küldték Newyorkba, hogy nyomozza ki és hozza haza Dávidot. Az eleven eszű fin New­yorkba utazott, kikutatta bátyját, aki bete­gen, elhagyottan feküdt bérelt szállásán s haza is hozta.1 De ő maga hamarosan visszautazott. Be­lekóstolt Amerikába s nem birta meg Euró­pát. Elszegődött kocsisnak, volt pincér, tit­kosrendőr, vegyült mindenfajta népséggel: a mélységből a csúcsig és bogy busz esztendős­sé serdült, kiformálódott a. szatmári zsidó­gyerekből a tökéletes amerikai jenki. Szivargyárakat rendezett be. Két fivérét, akiket itthon balsors üldözött, átplántálta Newyorkba s egy-egy gyárat ajándékzoott ne­kik. A két fivér Bertalan és Ignác. És amikor gyárait fivéreire átruházta, ő, a volt rendőr, játékbarlangot alapított, egyikét a legfénye­sebbnek, amely Newyork városában a valódi és a k al an dor vagyont játékra csábítja. Tán öt-hat esztendeje, hogy Sam. Paul Bu­dapesten járt, hogy özvegy édesanyját, akit rajongással szeret, meglátogassa. Széles vál­lú, magas termetű, deli legény vált belőle s akik beszéltek vele, azt mondják, hogy mo­dorával beülhetne akármelyik kaszinó elnöki székébe. Hogy a vagyona mennyi? Ö maga mondta: nem kell neki a vagyon, megél ő tiszta [jövedelméből, amely se több, se keve­sebb, mint évi másfél millió korona. A feministák Szemere röpiratáról. (Saját tudósítónktól.) A női választójog! Félév előtt még mosolyogva beszéltek róla, ez a fogalom felidézett három-négy nevet, annak a bárom-négy tántorithatlan, bátor, kiváló, tanult erőnek a nevét, akik magasan hordozták a feminista zászlót: — ez volt az egész. Ma már kétségtelen, hogy az uj vá­lasztójog ki fog terjeszkedni a nőkre is, leg­följebb arról fognak majd vitázni, meddig és kikre fog kiterjedni a jog. Amióta nyil­vánosságra került, hogy a Lukács-iféle vá­lasztójogi tervezet is számol a női választó­ljoggal, téma lett a női választójog, a leg­élénkebben pertraktált téma, ami mindenké­pen érthető. A női választójog Európa leg­több államában ismeretlen, ahol behozták, •ott is csak a kísérleti hatásokról beszélhet­nek, arról, milyen változásokat fog előidézni a női választójog a mai államéletben, termé­szetszerűleg még nem számolhat el alapos­sággal a tapasztalat. A sok vélemény és meg­beszélés közül, amik nap-nap után körülrajz­zók e témát, különös érdekességre tarthat számot a Szemere Miklósé. Jelentős név, nemzeti: sovén politikus, bizonyos tekintet­Ihen konzervatív — és hive a női választó­jognak. Akárhogy is: a megnyilatkozást be­szédes jelnek kell tekinteni; jelenti a női vá­lasztójog kérdésének közelségét és komolysá­gát. Ilyenképen érdekesnek találtuk hát megkérdezni néhány harcosát a női választó­jogi irányzatnak, mi a véleményük Szemere cikkéről és mit várnak a közeljövőtől? BÉDYiSÖHWIiMMER RÓZSA: — Mi minden uj segítségnek örülünk, bár­milyen oldalról jöjjön is. Szemere mun'kába­lépésénél különösen annak örülünk, hogy ő a politikai élet purifikációj ának szempont­jából nézi a dolgot. Ez különösen egyezik a mi felfogásainkkal és tapasztalatainkkal, mert hiszen a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy mindmaz országokiban, ahol a nők vá­lasztójogot kaptak, a női választók elsősor­ban arra néztek, vájjon tisztességes ember-e a jelölt. Igy például Amerikában, ahol eddig csupán a tőkések jutottak mandátumhoz, eze­ket a nők befolyása teljesen kipusztította a közszereplésből, Itthon is különösen válasz­tási időben, ha nők kisérték a jelölteket, a választói gyűlések egész tenorja sokkal tisz­teségesebb volt. Szemere könyve nagyon jó­zanul kezeli az egész .kérdést. A választójog­inak a nőkre való kiterjesztése több tisztessé­get visz majd bele a politikába. Örülünk en­nek a könyvnek, mert Szemere mögött még •egy nagyobb tálbor áll, akik szintén küzdőink: sorába fognak lépni. ZIPERNOVSZKY KÁROLYNÉ: — iSzemere röpiratát eddig még nem olvas-*

Next

/
Thumbnails
Contents