Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-16 / 4. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 augusztus 16. választóközöségre osztatlan örömmel és lelkesedéssel értesült nagyiméltóságodnak szándékáról, hogy a mai napon közöttünk megjelenni lesz kegyes és beszámolót fog tartani. JJekom jutott az a szerencse, hogy Nagy méltóságodnak ezért köszönetet mondjak. Felkérem kegyeskedjék a beszámolót megtartani. (Halljuk! Halljuk!) A vármegyeháza falai között még nem harsogott olyan riadó éljenzés és taps, amely a miniszterelnököt köszöntötte. Az óriási tömeg fölállt a padsorokban és percekig tartó ovációt rendezett, amely mélyen meghatotta a miniszterelnököt. Lukács László áliitatos'csöndben, halk hangon kezdte a beszámolóját: A MINISZTERELNÖK BESZÉDE. Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt hálós köszönetemet fejezzem ki a fogadásért és bocsánatot kiérjek azért a mulasztásért, amelyet azzal követtem el, hogy ilyen későn jelentem meg képviselői kötelességem teljesítésére. A mulasztás mentsége, nagy elfoglaltságom és most, amidőn szerencsém van az önök körében megjelenni, sajnálattal kell konstatálnom, hogy a nemzeti munkapárt keletkezése óta a legújabb időkig csak félkézzel volt képes dolgozni, a másik kezével harcolni volt kénytelen ama támadások ellen, .amelyek a kisebbség obstrukciója résziéről ellene intéztetett. (Kritika az ellenzékről.) A helyzet az volt, hogy a kisebbség felíhasznáilván a házszabályok hiányait és a kezelésében létrejött enyhe eljárást, arra a meggyőződésre jutott, hogy a kisebbség van hivatva a parlamenti munka vezetését kezébe venni. És amikor az nem történt meg, amiket ők kívántak, akkor azt hitték, licgy nekik joguk van a parlamenti munkát megszüntetni. Később az ellenzék nem állapodott meg ennél az álláspontnál, hanem az aktív politika irányítását is kezébe aikarta venni, programot állított fel, junktimot létesített, a anunka sorrendijét megállapította, és el volt (határozva, hogy amint a többség nem veti magát alá az ő kívánságaiknak, azoknak a kívánságoknak, amelyeket a többség a maga részéről károsnak és vészthozónak tartott az országra nézve, akkor az ellenzék tönkreteszi a parlamentnek egész működését, És ezt a fenyegetését meg is valósította. Hogy ez tarthatatlan állapotot idézett elő, azt nem szükséges bővebben bizonyítani. A kisebbségnek ez a magatartása mélyen sértette a többségnek nemcsak tekintélyét, nemcsak jogait, die teljesen illuzóriussá tette az egész országra nézve a maga álláspontjának érvényesítését is és egyszersmind a legnagyobb veszélynek tette ki az országot a parlamentarizmus és az alkotmány szempontjából. És iitt egy sajátságos álláspontra kell utalnom, amelyet az ellenzéknek kiváló v<ezérpolitikusai foglaltak el, akik azt állították, hogy az obstrukció megtartandó intézmény és ennek az intézmény-érvényesülését nem szabad meggátolni. Én kénytelen vagyok a magyar választó polgárok többségének nevében a leghatározottabban visszautasítani ezt a felfogást és ki kell jelentenem, hogy a magyar törvényhozásnak mai többsége sohasem helyezkedett ellentétbe a magyar nemzet érdekeivel, akkor sem, amidőn az olbstrfukoiót meggátolta. Az lehetetlen állapot és akármelyik parlamentben igen könynyen előfordulhat az az eset, hogy egyszer összeverődik egy kisebbség, amely tényleg nem követ nemzeti célokat és ha meg van engedve, hogy az a kisebbség a maga obstrukciójával a parlament működését megbénítsa, akkor nyilvánvaló, hogy ez a parla mentárizmnsnak rég veszélyét jelenti. Én nem kutatom azokat az indokokat, amelyek az ellenzékit ebbgú az eljárásban vezérelték. Én mindenkiről i a legjobbat akarom feltételezni és nem kutatom, hogy vájjon egyéni indokok vem szerejpeltek-e ebben az eljárásban, vagy nem játszottak-e ebiben szerepet bizonyos pártpolitikai szempontok, vagy hatalmi vágy. Mindenesetre áll m&fogy ilyen sajátságos állapotokat foglalnalpí' az ellenzék vezáriférfiai akkor, aanikor annak az obstrukeiónak támogatásáról van szó, amelyet régebben, különösen midőn hatalmon voltak, elitéltek, ezt én egyáltalában meg nem magyarázhatom. (Kik szövetkeztek ?) Ha látjuk például azt, hogy azok az urak, akik születésüknél és elfoglalt állásuknál fogva mindig a konzervatív irányzat támogatóiként szerepeltek, az ilyen urak, akik a magyarországi legnagyobb latifundiumokat képviselik, szoros szövetségbe lépnek azokkal, akiknek törekvései, ha sikerre vezetnének, szomorú állapotba vezetnék az országot és ilyen sajátságos dolog az is, hogy egy párt, amely kezdettől fogva a szocialistákkal, azokkal, akik most legbensőbb szövetségeseik ellentétben állott, most a nemzetre nézve legfontosabb törvény, a választójogi törvény megalkotásánál szövetkezzék azokkal is, hogy mi, akik kezdettől fogva a közös hadsereget tartottuk előnyösebbnek, folytonosan ellenünk támadnak ugy a Házban, mint künn a sajtóban és e folytonos támadásaikkal a parlament munkaképességét meggátolják. (A kormány álláspontja.) Mi minden politikai szolgálatra hajlandók vagyunk, ha arról van szó, hogy azok az állapotok, amelyek junius l-ike előtt és után a parlamentben uralkodtak, megszűnjenek, — de arra nem vagyunk hajlamdók, hogy a nemzetre nézve általunk és minden magyar hazafi által károsnak ítélt választójogi tervezetet elfogadjunk. Azt hiszem nem szükséges bizonyítanom, hogy a többségnek, miután .megkísérelt mindent, miután elment, az engedékenység legszélsőbb határáig és midőn belátta, liogy mindez eredménytelenül végződött, belátta, hogy nem marad más; Ihátra, mint hogy a többség az ország iránt fennálló kötelességeit teljesítse és e kötelességeinek teljesítésének útjában az akadályokat, ha kell, erőszakkal is, elhárítsa és az ellenzék obstrukciójának megszüntetésével a többségi akaratot érvényesítse: Ez történt junius Likén, amikor a véderöre vonatkozó és már egy esztendő óta napirenden levő javaslatot a többség a házszabályok kissé alaki kellékeinek megkerülésével ugy általánosságban, mint részleteiben, valamint harmadszori olvasásálban elfogadta. (Élénk éljenzés és taps.) Én azt hiszem, hogy ezzel a többség nemcsak kötelességet teljesített, hanem természetes jogát is gyakorolta. (Ugy van! Ugy van! Éljen Tisza!) (Julius 4-én . . .) Egyetlen parlamenti párttól sem szabad elvonni azt a jogát, hogy a maga véleményét, ka erre a nemzettől többsége van, érvényesítse. (Helyeslés.) Csak egyetlen egyszer, julius 4-én, érvényesítette a többség a maga akaratát a kisebbség akarata ellenére is. Ez az az óriási sérelem, amely miatt az ellenzék az alkotmány eltiprása feletti fájdalmában telekiabálta az egész világot, ez az a rettenetes sérelem, amely őket arra inditotta, hogy a parlament további munkáját síppal, dobbal és más cirkuszba illő muzsikával megakadályozták. A második sérelem az, hogy igen sokan voltak még szólásra feliratkozva, akiktől azután a véderőj avas lat gyors elintézése által a Ház szólásjogot megvonta, de, akiik ezt kifogásolják, elfelejtik ugyanakkor, hogy azoknak egy egész esztendő állott rendelkezésükre, hogy mondanivalójukat előadhassák. Elfelejtik ugyanakkor, hogy névszerinti szavazásokkal, napirend előtti felszólalásokkal, jegyzőkönyvi vitákkal ők maguk vonták jneg magiuktó! a szólásjogot. Másik rettenetes sérelem az, hogy a törvényjavaslat harmadszori felolvasása ugyanabban az ülésben történt, amikor az általánosságban és részleteiben megszavaztatott. Hát igaz, hogy ez a házszabályok bizonyos homályos intézkedése ellenére történt, de később a Ház többsége által ez az eljárás formálisan és a házszabáilyok intézkedéseinek megfelelően revideáltatoti. De, akik ez ellen kifogást emelnek, azok nem mondják meg, hogy ők, akik éveken keresztül lábbal taposták a házszabályok szellemét, obstruáltak, megakadályozták a Ház működését, nem . mondják meg azt, ki viseli a felelősséget azokért az óriási károkért, amelyekei obstrukcióiukkal a nemzetnek okoztak? Ami junius 4-ike után történt, az nem volt egyéb, mint bár szomorú, de köteles alkalmazása a házszabályoknak, az 1848. évi 4. .törvénycikk intézkedése alapján. A házszabályok azért vannak megalkotva, ihogy a Ház rendjét biztosítsák és hogy a Ház tanácskozását (ehetővé tegyék. A házszabályok arra nézve, hogy azokkal szemben, akik engedetlenséget tanúsítanak, az elnökség, vagy a Ház iránt, milyen, eljárás követtessék, nem intézkednek. Azokkal szemben .alkalmazhatók a házszabályok .azon intézkedései, amelyek szerint az illető renitens képviselő a mentelmi bizottsághoz utasittatik, a mentelmi bizottság joga, illetőleg kötelessége súlyosabb esetekben azilyen képviselőre az időleges kizárás büntetését alkalmazni. (Parlamenten belül és kiviil.) Nem szükséges bővebben bizonyítani, hogy azok az állapotok, amelyek a parlamentben ujabban kifejlődtek, teljesen ferforgatták a parlament természetes rehdjét, óriási károkat okoztak az országnak. Amikor a házszabályoknak az ilyen esetekre vonatkozó rendelkezését meg akarták bővíteni, amikor legnagyobbak voltak az összeütközések a többség és kisebbség között, akkor az ellenzékiek azt mondták, hogy ez nem .szükséges, mert kötelessége minden képviselőnek, hogy alárendelje magát a mentelmi bizottság határozatának. És azzal, hogy épen ezek nem engedelmeskedtek a Ház határozatának, mikor azokat, akik a törvényhozás munkaképességét megbénították, az elnökség a Házból kizárta és akkor ugyanazok oly eszközökkel támadtak a többségre és a többség akaratát érvényesítő kormányra, amelyeknek alkalmazásával a Ház tekintélye forgott kockán, akikor a többségnek egyenesen kötelessége volt az 1848-iki 4. törvénycikkben levő intézkedést alkalmazni. Ez meg is történt. A rendőrség megidéztetett és mihelyt a rendőrség bejutott a Házba, mindjárt helyreállott a rend. Említettem, hogy azok a képviselők, akik nem voltak kizárva, azok .is resztvettek ezekben a parlamenti rendzavarásokban. (A cél.) A parlamenti kódexünk olyan intézkedést, amely erre vonatkozik, nem tartalmaz. Ebből következik, hogy ha látjuk egyrészről azt az ország előtt oly nagynak hirdetett sérelmet, amely az ellenzékkel történt és azzal összehasonlítjuk azt a rettenetes kárt, ai. elyet az ellenzékiek obstrukciójukkal az országra hárították, minden elfogulatlanul gondolkodó hazafinak be kell látnia, hogy ez nincs arányban egymással. / És én, tisztelt uraim, azt hiszem, hogy a cél, amelyre az ellenzékiek törekednek, nem fog eléretni és hajótörést fog szenvedni. Ma már nem olyan feledékenyek az emberek, tisztelt uraim, mint régebben, ma már látjuk azokat az urakat, akik már akkor, amidőn többségben voltak, maguk sem taátak a többség akaratának érvényt szerezni. Láttuk azt, hogy mindenféle erőszakra hajlandók voltak és csak a többségi pártnak bátor fellépése tartotta őket vissza a fizikai erőszaktól. Láttuk azt, hogy olyan dolgokat