Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-14 / 2. szám

1912 augusztus 14. DÉLMAGY A RORSZÁG 6 sik póttartalékos erősen dühöng nz utcán. Sietett leinni magát, még mielőtt bebujtatják az uniformisba. Talán bujában, hogy be kellett vonulniEgv-'két katonát ugyan még a belvárosi háziulaJ(Ionosoknak is a nyakába sóztak, de azért a Felsővárost terhelték meg leginkább a katonaszállásolással. A Felsőváros csakúgy hemzseg a katonáktól. A Cscngrádi-sugáruton é3 mellékutcái- _ ban alig van ház, ahova katona ne jutott volna. Minden kapu félfán ott díszeleg az elszállásolási bizottság ítélete, amely fehér ikrétával irva, katonás rövidséggel adja tudtul, hogy melyik zászlóalj, melyik századából hány ember nyer elhelyezést. Az egyik jelzés például igy szól: 14. Zászlóalj, 2. század. 8 ember, 3 ló. A kisebb házakban két-két embert, a nagyobb házakban 5—8—10—-12 embert, helyezitek el. A Csongrádi-sugárut 13. száma alatt van egy egyemeletes ház. Minthogy itt épen üresen áll néhány kiadó lakás, nagyon ter mészetes, hogy katonáék foglalták le itiei&lenesen és harmincöt emlbert helyeztek ide. A ^nagyobb házakban beszállásolt katonák fáskamrákban és mosókonyliákbaix töltik az éjszakát. (Fellendült a forgalom.) A király gyakorlatok előkészítése nagy mértékben felenditi Szeged kereskedelmi forgalmát. Az üzletemberek nagy előkészületeket tettek a liadgyakorlaitok várható jelentősebb forgalmára. Különösen az élelmiszerpiacon van nagy jelentősége a szegedi katonai eseményeknek. A kávéháztulajdonosok és vendéglősök, valamint a korcsmárosok is most remélik behozhatni azt, amit a nyári részvétlenség folytán veszítettek. Hamlet birodalmában. Helsingőr, augusztus. (Levél Dániából.) Berlinből néhány órás kirándulás az egész: Mecklenburg festői érdéin keresztül az Északi-tengerhez. Warnemündeben hajóra siklik vonatunk s pompád san hűvös, kétórás tengeri ut után Gjedserben, Dánia déli kikötőjében vagyunk. Rövid szárazföldi ut után pedig a dán fővárosban: Kopenihágában. Ez az az ut, mely Dániát és Skandináviát Németországgal legrövidebben és vonaton köti össze. Ez az az ut, melyen az egymás kulturáját cserélik ki. Itt jött a kontinensre Ibsen, Björnson, Jakobson s itt talált utat a müveit észak felé Hauptmann, Sudermann, Frenssen, Thomas és Heinrich Mann és mások. Az esti órákban érkezünk Kopenhága félmilliós fővárosába. Alig találunk valami rendkívülit benne: ugyanaz a gyorsan tünő varázs, mely minden uj városban kiváltódik belőlünk. Talán egyedül hüs kíhnáj t érinti kellemesen az idegeinket. A Hoved-Banegaarrdról (Központi pályaudvar) szállodába hajtatunk, átöltözködünk s keresztül sétálva a Kongens Nytorow (Király-tér) zsúfolt, de érdekes járdáin (tucatnál több utca torkol ide), a Tivoliba sietünk, a világ egyik legérdekesebb nyári etablissementjába, melyről már oly sokat hallottunk és olvastunk. Nyári színház, hangverseny a legkülönfélébb hangszernemekből, varieté, karussell, tűzijáték, oafés-ckanbánts, tea-pavillon, sörcsarnok és még pár tucat hasonló zsánerű. De mindez csak arra jó, hogy elüssük vele az estét s azt mondhassuk: voltunk, a Tivoliban is. Nem is kutatunk benyomások után; gondolkozóba se ejtet semmi. Asszonyok és leányok utolsó divat szerint cicomázott kalapokkal ülik körül az Avenue kerek márványasztalait s az utakon karcsú dán leánykákat kisér a sok kriketsapkás diák. Az egész kép nem érdektelenebb, uiint valamelyik nagyobb fürdő parkja az esti koncertnél. Reggel folytatom utamat: Hélsingőrbe. Ócska, halszagú város, az őresund keskeny bejáratánál, amit egyébként a 'földrajzitól is meg jegyeztünk. Sajátságosan1 lapos tengerparton visz az utam; olyan, mint valami romantikusan magányos bolyongás. A távoli víztükör mögött Helsinborg szürkés fjordjai olvadnak a látóbatárba. A nap még késik valahol s a viz napsugár nélküli csillogása és a hullámok elszórt, vergődő habja nyugodt egyveleggé simítja a hangulatot. Meztelen Hábu lialászemberek és gyerekek, mint a megelevenedett silhouettek hámozódnak kifelé az apró házakból. Színes ingféle van rajtuk; karjuk fülgyürkőzrve s széles, nyakbakötött szalmakalap a fejükön. Halászbárkákat oldanak le a hintázó víztükörről. Mialatt megindulok a tengerparton a kronborgi kastély felé, el-elbámészkodom az erdekes halásztruppokon, kikről Oly sok szépet mesélt a tanárunk esős és unalmas földrajzi órákon. Meztelen lábukkal belegázolnak a vizbe, egy-egy fiatal leányarc s szélben táncoló hajfürt ragadja vissza a szememet, a mint feszült vállal belehajlik az óceánba, majd tömör és bűnösen szép keblével ismét karcsúvá egyenesedik. A tenger halláma kecses, szépen formált lábához gurult s egyegy hullámoszlopot apró kacajjal, vagy sikollyal taszít vissza magától . . . Amint igy az Öresund csöndes ölében járok, egy érdekes tornyú, ódon kastély sietteti lépteimet. A kronborgi királykastély. Impozáns, a tizenhetedik századból való; hollandi renaissance-stilusban épitve! Előkelő s ritka benyomást vált ki a szemlélőből. Itt élt Hamlet! Hamlet, a dán királyfi, Hamlet király melankolikus és beteges fia. Itt jelent meg előtte apja vasbaöltözött széliemé s itt találta meg legnagyszerűbb témáját — a komplikált s még Goethenek is nem egész megfejthető lélek-drámát — Shakespeare, minden korok legnagyobb drámaírója és legintellektuálisabb esztétikusa. „ Emelt tér a kastély előtt" — ez a Shakespeare-drámia első utasítása, szin-megjelölése. Terrászszerü térség, kilátással az egész tengerre és a svéd partokra. És amint innen a távolba mered a szemem: elém elevenedik az egész dráma. Valahol egy sosem indult vitorlát keresek, rajta Hamlettel, amint Angliába küldik, hogy parancsot szegve visszatérjen a temetőbe, hol Oféliát, szivének drámáját teszi sirba Laertes. Látom Hamletet, amint Jorick koponyáját tartja sovánnyá dermedt kezeiben s amint a lét és nem lét fölött filozofál Horátiénak. Keresztül járom a kastély szobáit ós tornyait, melyeket az idő már-már omladozóvá koptatott s katonai kaszárnyává degradált. Néhány ócska és értéktelen olajnyomat, függ a falon: egy szertehullani kész keretben Hamlet király, amint Fortinbras seregét veri győzedelmesen. A vártemplom dl rekesztett vasrácsain belenézek a pókhálós csarnokba: itt esküdött meg Hamlet király özvegye a gyűlöletes és vérszomjas Claudiussal, aki bátyának megöletésével s annak özvegyével való házasságra '.epésével a dán királyfi lelkét az örülésig össze dúlta. El-eltünőidve a téma rég elmúlt kereteiben, a történelem szépségeit látom aranyba foglalva a nagy brit dráma költő müvében; — Sliakespearet, ki Hamletben örökös szobrot emelt a saját zsenijének. Előfizetési felhívás. A mai nappal Délmagyarország címen uj lapot indítunk, amely terveiben és szándékaiban a becsületes újságírás fegyvereivel lép a város és az ország közönsége elé. Sajnálatos körülmények véletlen súlya okozta, hogy a hasonló cimü és Szegeden és a délvidéken beésültséget és tekintélyt élvező napilap augusztus 11-én megszűnt és a szerkesztőség, amely éveken át a komoly munka élvezetes fáradozásában készítette azt az újságot, minden erőfeszítéssel azon volt, hogy a megszűnő lap helyébe ujat — szándékaiban és intencióiban a régit követőt — teremtsen, amely tovább szolgálja a régi szellemben a város, a közönség és a nemzet érdekeit. A szerkesztőségnek ezt a fáradozását siker is koronázta és a megszokott és megszeretett néven ma uj lappal áll a nyilvánosság elé, amely hihetőleg uj bizalommal és uj szeretettel fogja erősíteni ezt a vállalkozást. A szerkesztőség energiájával sikerült az uj lapot megalapozni oly gyorsan, hogy az a réginek szinte a sarkába lép és most lelki szemét egyedifi a jövő irányitja, amely — ugy hiszi — az övé és az igazságaié. Politikájában a nemzeti munkapárt merész, nagy koncepciójú és történelmi látókörű programját követi azzal az intellektuális és lelkiismereti szabadsággal, amely a pártélet és pártegység melegsége mellett is őrzött kincse e párt minden hívének. Kulturális kérdésekben a haladó magyar szellemnek nemes, kristályos öntudatát veszi irányitóul, tisztelettel és megbecsüléssel a patinás nemzeti hagyományok iránt, amelyeknek történelmi igazsága a dogmák erejével vetekszik. A városi politikában a városi fejlődés evolúciójának igazságát fogja érvényesíteni és minden függő és jövendőbeli kérdésben a város imperiálizmusát, a köz érdekét fogja szolgálni. Programunk ünnepi voltát lapunk hétköznapjai lesznek hivatottak igazolni! Előfizetési felhívást hirdetünk ezek alapján a mai nappal meginduló lapunkra. Az előfizetés feltételei a következők: A LAP ÁRA SZEGEDEN: Egész évre 24 korona Félévre 12 „ Negyedévre 7 „ Egy hónapra 2 „ A VIDÉKEN: Egész évre 28 korona Félévre 14 „ Negyedévre 6 ,, Egy hónapra 2 „ 40 fill. A közönség szeretetének reményében indulunk el és ez a reménység hitet és erőt ad a munkához és a küzdelemhez. A SZERKESZTŐSÉG.