Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-13 / 1. szám

1312 augusztus 13. DÉLMAGYARORSZÁG 3 selőknek, a szabadfoglalkozásbélieknek, szóval minden hivatásbeli rétegnek és az ilyen testületnek a határozatai, ha nem is kötnék betű szerint a másik parlamentet, a politikait, de kétségtelenül nagy hatással volnának reá A közgazdaság kérdéseiben és a társadalmi politikai problémáiban tisztán látná a politikai parlament, hogy az ország mit akar. Az eszme fölvetője nem tudja, meg fog-e a közgazdasági parlament valamilyen formában valósulni, ügy látja azonban, hogy a német birodalom egyik-másik országában megvan a törekvés a közgazdasági rétegek parlamenti képviseltetésére, a szász tartományi gyűlés választói rendje lehetővé teszi például, hogy necsak az agráriusoknak jusson képviselet, hanem az iparnak és a kereskedelemnek is. Ha nem is mondja ki nyíltan, de célzást tesz reá a cikkiró, hogy a választó rendszer hadd tegye lehetővé mindenütt a különféle gazdasági szervezetek megfelelő parlamenti képviseletét. Ez a gondolata öszszevág Ausztria korábbi választó-rendjének, a kuriális rendszernek ama részletével, amely szerint külön képviseletük volt az alkotmányira nagybirokosoknak, külön a kereskedelmi és iparkamaráknak és igy tovább sokféle közgazdasági rétegnek. Ha már most a szemébe nézünk dr. Westenberger gondolatának, megállapíthatjuk az eszmének az életrevalóságát abban az irányban, hogy a gazdasági és társadalmi kérdések hadd legyenek főmozgatói a mai parlamentek munkálkodásának. És megállapihatjUk abban a másik irányban is, hogy az erős és feltörekvő társadalmi réteg szervezetei nem elegendő, ha csak közvetet uton hozzák a parlament tudomására a maguk kívánságait. Az ipar és a kereskedelem, de a magánalkalmazottak és a tisztviselők képviselői is hadd üljenek megfelelő számmal az országházában. Németországban az ipari munkásságnak megvan a képviselete a birodalomi gyűlésben. Minálunk — a mai választó rendszerben — persze ez sincsen meg. Meg kell állapitanunk, hogy akárhány dolgozó társadalmi rétegnek nincs meg nálunk a parlamenti képviselete. Széles, nagy néprétegek sehogy sincsenek, vagy csak igen gyéren vannak képviselve ami törvényhozásunkban. Hol vagyunk mi a közgazdasági parlamenttől? Hol vagyunk mi attól az állapottól, hogy közgazdasági meg társadalmi kérdések izgassák ami törvényhozásunkat ? A német birodalmi gyűlés, amely pedig nem tökéletes közgazdasági parlament, napokon át vitatkozott a Reichsbank lombard-kamatlábáról. A porosz urakháza behatóan foglalkozott a minap a német részvénytársaságok mérlegének abbeli részletével, amely a társaságok értékpapirosállományával számol be. A francia képviselőkamarának gyönyörű volt a közelmúltban a tárgyalása az egyetlen jövedelmi adóról. Ha meg van a törvényhozásban a kellő érzék a közgazdaság és a társadalmi politika modern, nagy kérdései iránt, ha bölcs választó-rendszerrel szóhoz jut minden társadalmi réteg az ország törvényhozásában: — akkor talán nincs is szükség külön közgazdasági parlamentre. U Hiányok a szegedi rendőrség és ügyészség együttműködésében. — A hiuataios hatóságok ngilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Ujabb időben föltűnően sűrűn szerepel az állami étet két jelentőséges szerve, a bíróság és rendőrség — egymással szembehelyezkedve. A budapesti Majoros-eset, a véres tüntetések szomorú epilógusa provokálta a bíróság és a rendőrség polémiáját, amelybe beleszólt Doleschall Alfréd dr egyetemi tanár, a hires büntetőjogász és maró Írásával keményen megpálcázta a budapesti rendőrséget. A budapesti eset országos hullámzást indított. A rendőrség most különben is aktuális, az országszerte előforduló rendőri brutalitások révén. Nemrégen Szegeden, is történt incidens, amelynek hatása a közönség részéről még ma is érezhető a rendőrséggel szemben. A támadások során, amelyek a szegedi rendőrséget a sajtóban érték, a rendőrség hiánvos létszámmal és a szinte elviselhetetlen munkaanyagával védekezett. Valaki pedig ezt mondta elkeseredésében: — Miért nem támadják a lapok az ügyészséget? Miért épen a rendőrséget, amikor a nyomozásokért az ügyészség a felelős, annak az irányítását köteles követni a rendőrség! Az elkeseredett rendőrségi ember aztán más irányban folytatta a bírósággal szemben való kifakadását: — De az nem elég, hogy a lapok támadnak bennünket, még a bíróság is, amikor csak lehet, kiporolja a rendőrség hátát! Ott van a Hérics-Tóth ügyész esete, amikor egy évi börtönre ítéltek egy budapesti rendőrt. A bíróságoknak tulajdonképen a rendőrség késziti elő a munkáját és ezért a legkisebb méltánylásban sem részesülünk. Áhá! Tehát a rendőrség neheztel a bíróságra. Sőt: a rendőrség nincs bizalommal a bíróság működése iránt, mert nem támogatja kellőképen a munkáját. Itt a budapesti eset. Ugy rémlik, hogv a vidéki városok rendőrségének a bírósággal szemben való elkeseredése lappangó tüz. Csak egy szikra kell és lobot vet a parázs. A fővárosi rendőrségben keserű gyűlölséget szitott egy vizsgálóbirói végzés, amely a rendőrség nyomozásával szemben gyilkossággal vádolt egv detektive1 Ez az eset a vidék rendőrségében is visszhangot kelt, amire példa a szegedi kifakadás. Az egész ügvből most legkv-.Jyabban aktuális a rendőrségnek az ügyészséggel való érintkezése. A jelenlegi állapot szerint a nyomozásokat elejétől végig a rendőrség teljesiti. Jelentősebb esetben értesitik az ügyészséget, amely vagy intézkedik a nyomozás irányában vagy pedig csak ráirja az aktára: — A nyomozást elrendelem. Inspekciós ügyész nincs. A törvényszéki hivatalos óra után az ügyészség vezetője vagy bármelyik ügyész csak a lakásán található, a rendőrség tehát az ügyészséggel délután nem érintkezhet a törvényszéken. Ebből most ugy alakult a helyzet, hogy a rendőrség a hivatalos órán tul való érintkezést lehetőleg elkerüli és csak a következő nap délelőttjén közli az ügyészséggel, hogy mi történt. A rendőrség közvetlen kontaktust óhajtana nyélbeütni az ügyészséggel. És erre alkalmasnak találja az inspekciós ügyészi állás szervezését, még pedig budapesti mintára. A fővárosban ugyanis éjjelnappal van inspekciós ügyész, akinek a rendőrség épületében van a hivatalos helyisége. Tehát mindig kéznél van, ha ügyészi beavatkozás szükséges. Ebben az ügyben meginterjúvoltuk a hivatalos hatóságok vezetőit, akiknek a nyilatkozata mélyen belevilágit a kérdésbe. A vélemények részleteiben eltérők, azt azonban mind elismeri, hogy a nyomozás érdekében inspekciós ügyészre szükség van. A nyilatkozatokban föltűnést keltő az az egyértelmű kijelentés, hogy a rendőrség államosítása föltétlenül szükséges. Ringhoffer Lajos dr Ítélőtáblai tanácselnök véleménye szerint ugy a rendőrség tekintélye, mint megbízhatósága érdekében kívánatos az államosítás. A nyilatkozatokat itt adjuk: RINGTIOFFFK LAJOS DR a szegedi ítélőtábla tanácselnöke, helyettes táblai elnök: — Volt egy törvényjavaslat, amely ben ugy tervezték, iliogy az ügyészség nyomoz, nem pedig nyomoztat. Teliát — a javaslat szerint — egyedül az ügyészség nyomozóhatóság. A parlamenti tárgyaláson azonban az ellenzék leszavazta a javaslatot, anerit ugy vélte, hogy a kormányok hatalmi célokra (használhatnák föl az ügyészséget. — A jelenlegi törvény szerint az ügyészség a nyomozóhatóságokat megkeresi és irányítja. Szegeden a törvény szerint az ügyészség a rendőrséggel nyomoztat. (Ebből a törvényből következik, hogy az ügyészség az irányitója a nyomozásoknak. Utasításokat ad, írásban vagy hia szükséges, (személyesen is. A rendőrség köteles az ügyészség intézkedései szerint éljárni. — A budapesti rendőrségen vau inspekciós ügyész, aki különös esetekben a vizsgálóbíróval együtt a helyszínen is megjelenik. De nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken szükséges, hogy jelentősebb esetekben az ügyész is megjelenjék a helyszínen. — Nem tudóan, hogy az inspekciós ügyészi állásra be van-e rendezve a szegedi törvényszéki Mert ennek a keresztülviteléhez teljes létszám kell. — Mi a véleménye méltóságodnak a rendőri brutalitáskról? — Tudomásom szerint Szegeden nem igen történik rendőri brutalitás. A budapesti dolgokról nem nyilatkozhatom. A biróság méltányolja a rendőrség működését, mert ismeri annak a helyzetét. A rendőrség unszimpatikus a közönség előtt. Ezt mi jól tudjuk és a vélt sérelmekkel szemben óvatosak vagyunk. — A törvényszéki tárgyalásokon süriin előhozakodnak azzal, hogy a rendőrség erőszakkal kikényszeríti a beismerő vallomást? — A bűnvádi eljárás 132. szakasza szerint ha a terhelt kifejezetten kéri vagy ha a rendőrhatóság szükségesnek találja, két tanú jelen lehet a kihallgatásnál. A terhelt önként beismerő vallomásánál pedig épen a rendőrség érdeke a két tanu. Csak az a baj. hogy a rendőrség legtöbbször két rendőrségi embert nevez meg tanúnak. — Mi a véleménye méltóságodnak a rendőrség államosításáról ? — A rendőrség államosítása ugy a rendőrség tekintélye, mint megbízhatósága érdekében föltétlenül kívánatos. Csak az államosított rendőrség lenne igazán független. Most egyedül a főkapitány állása élethossziglan