Délmagyarország, 1912. augusztus (1. évfolyam, 176-16. szám)

1912-08-13 / 1. szám

\ 1912 I. évfolyam, 1. szám H && Kedd, augusztus 13 MŰ" 1 S«rkmtíi<| ét kiadéhivattl Suged, a Etrona-utca 15. uim e= ti turkeszttsíg ét kiadóhivatal VI., Liizt Fertnc-tér 9. c= ELÓFIZETESI AR SZEIiEDEh tgtot évre . K 24'— félévre . . . R negyedévre . R 6*— egy hónapra E Egyes szám ára 10 fillér. 11 ELŐFIZETÉSI AR VIDEREJi: 12'— egész évre , R 28'— télévre . . . R 14'— 2'— negyedévre. R 7'— egy' hónapra R 2.40 11 Egyes szán ára 10 fillér. TELErOK-íiAM: Szerkesztőset 305 ^dóhívaíaJ |3t Interurbán 305 Budapesti szerkesztőség teieion-szima 21—76. Szegedi egyesületek. A temesváriak miniden bizonnyal örülnek, hogy a városuk falai között megkezdődött sakkverseny résztvevői között szegedi név nem szerepel. Heves és sokszor lobbanékony lokálpatriotizmusuk előtt nem annak van különösebb jelentősége, hogy egy vagy két erősebb sakkozóval több vagy kevesebb vesz részt a versenyen, hanem annak, hogy Szeged! lemaradt, hogy Szeged távol van, hogy Temesvárnak a délvidéken leghatalmasabb riválisa, aki az elsőség pálmáját annyiszor vitte és viszi el előle, nem szerepel. Amennyire rösteljük ezt a lemaradást, annyi őszinteséggel kell elismernünk, hogy a temesváriak büszke tokaipatriotizmusának épen velünk szemben sok jogosultsága van. Dicséretes ambícióval, példás önfegyelemmel és rendszerrel munkálkodnak városuk kiépítésén és nevének bearanyozásán. Állandóan készülnek a versenyre és ezért mindenhol mindig ott tudnak lenni, ahol verseny van. A mi munkánk, amelynek tálán szélesebbek és nagyobbak a perspektívái, nagyon sokszor mindlen rendszer nélkül való, köz- és társadalmi életünk sok megnyilvánulása olyan, hogy célja a legjobb szándékokikai sem tapintható ki. Mintha az árviz okozta nagy zűrzavarból még ma sem tértek volna egészen eszükre az emberek, annyi a kapkodás, az elsietés, a célok nélkül való munkapazarlás, a rendszertelenség, az önfegyelem hiánya. Nagyon szeretjük mondogatni és nagyon hallani, hogy Szeged az ország második városa. Nem vagyunk a humbugok vagy a bombasztok barátja ós azért csak annyit vagyunk hajlandók koncedálni, hogy azzá lelhet. Ezt a pozíciót törvényhozásilag egyáltalán nem, intézményileg meg bajos megteremteni. A nagyobb vidéki városok között ugyanis nemcsak hatalmas, de ijesztő is a verseny és igy Szeged, de más város sem számithat arra, hogy az államtól kapott intézmények révén jön be elsőnek a nagy versenyen. Szegednek — és más városnál sem lehet másként — önmagának kell megteremtenie az eszközöket ahoz a diadalhoz, amelynek lehetőleg rövid időn belül vitathatatlanul kellene helyeznie a második város i";gyelt és szép pozicijóába. Vidéki és sokszorosan szegedi szokás, hogy a városi politikáin nyargalnak állandóan. Lehet, hogy itt is sok baj rákfenéje van, de mindenért csak ezt tenni felelőssé, kissé elhamarkodott, tölületes és könnyelmű bírálat. Hiszen a magisztrátusunk körül hatalmas törvényhatósági bizottság csoportosul és ebben minden egyes tagnak módjában van ideákat adni és megvalósíttatni; ha rossz a város pénzügyi politikája, azt jó irányba tereltetni. Nem a kétségtelenül fönnálló hiányok, az előforduló baklövések, vagy épen hibák és vétkek mellett akar ez védőbeszéd lenni, de nagyon szeretnők, ha az emberek kevésbé sietnének ítéletükkel és job.ban néznének a dolgok mélyére. Meggyőződésünk különben is, hogy Lázár polgármestersége óta hihetetlenül sokat javult a szegedi közigazgatás és ami nem tudott megjavulni, annak oka nem az uj szellemben, hanem az emberekben rejlik, akiket meneszteni nem lehet és akiket Lázár nagy koncepciója, szívóssága és példátlan városszeretete sem tudott belevonni a munkának vele megteremtődött uj légkörébe. Hogy milyen nagy szerep vár a társadalomra azokon a pontokon, ahol a város rekonstrukciójának befejezése abba a harcba ment át, amelylyel Budapest után a vitathatatlan elsőséget akarjuk kivívni Szeged számára, a szóban forgó eset is bizonyítja. Hát szabad Szegednek távolmaradnia az országos sakkversenyről? Hát szabad? Sakkor van Szegeden, de miért sakkor ez a kör, ha nem kör vagy ha nem sakkoznak a tagjai, vagy ha nincsenek tagjai? Az embernek igazán kedve lenne hozzá, hogy egy bolond körforgást csináljon itt a szavakkal és fogalmakkal, had mulasson rajta maga is, meg mások is. Az ország második városa, amelyben mindenki közigazgatáson sir, meg politikán rágódik és van a sok után egy egyesülete, amely komoly dolgokkal is foglalkozhatnék és ez az egyesület ugy tesz, mintha meghalt volna. És a számunkra, az ország Ó zengj isteni lira Ö zengj isteni lira. Zaján a földi ködnek. Zengj tul te égi gőggel a testvércsillagokra, Hangodra vágyaim a végtelenbe nőnek & lobogni kezd szivem, mint Hóreb csipkebokra. Szegény, szegény vagyok. De zengj isteni lira, Mint zengő aranyak és fájó homlokomra Tüzelj versek tüze s elomló napjaimra örök fényt vess rímek és ütemek kohója. E dalt magában egy magános sziv dalolja, Magának zengi csak, de a daloknak sirja, A zengő temető, a föld, az égi boltra Veri a dallamot. Ó zengj isteni lira! Juhász Gyula. Jókai keze.*) Irta: BRÓDY SÁNDOR. Jókai keze nyugszik az Íróasztalomon; gipszből öntött. Még az eleven adta, még a mozgását látom. Ez a lkéz mint valami esemény v,an benne az életemben és most, hogy *) A magyar költőfejedelemrő! leghivatottabb utóda irta ezt a' nagyszer megemlékezést. Amely mindig és ma is igen aktuális. Mikszáth miatt pedig ez az irás kjönösen becses Szeged közönsége előtt. a legélőbb dolgok a legcifrább bukfencet vetik előttem és táinyéiroznak mellé: irj rólam, irj rólam, — nem tudok másról irni, mint e halott fehér kézről. Nagy volt, de nőies, minit maga az egész ember. Minden perce finoman 'kirajzolva, a körmié bosszú, a kávája magas. A BrignoleSale hercegnőknek festett ilyen kezet VanDyck. És milyen elegánsak voltak a mozdulatai! Amikor adott, amikor váltót irt alá, ahogy kenyeret szelt vele, amint megfogta a nagy botja fejét. Tizennyolc éves voltam, amikor iái magam fáradt keze abban la szédítő megtisztel tetésiben részesült, hogy az övéhez érhetett. Sürgősen házasodni akartam akkor; féltem, hogy elkések. Hivatalt kellett vállalnom és kitől kértem volna, ha nem tőle, akiben megvolt a királyi passzió; adni, adni. A kéz irt és csaknfim megkaptam a hivatalt és csaknem megnősültem. (A „csaknem", a „majdhogy" benne voilt mindenben, ami e jobb körül és e jobb által törtéint.) Két évig nem láttam aztán. Akkor is osak megvillant. Katonabörtön kórházában feküdtem, idegen földön, Gsehországban. Nem a hazáért büntettek, hanei f magam fegyelmezetlen természetéért most: már r> i egm on d h atomjh ogy e szabad polgári életben annyi igazságosságot, mint i rab — osztrák katonáéknál: soha nem találtam. Dé Josefstadtnak hivták a helyet, ahol ó küdtem és rebilis könyek sós illatával vob a börtön tevf p'íje tele. „Itt rothadok", gondoltam .magamban bizonyos elégtétellel. Egy magyar költő — mert az akartam és az akarok lenni for ever — aki évekig söpri az osztrák kaszárnya udvarát: kell-e ennél megliatóbb sors, az ember, boldogan, halálra sajnálhatja magát. Bele is fogtam, ezt cselekedtem és banyatfekve a kemény szalmazsákon, — most, a megmérhetetlen messziségből a szalma friss illata csap meg — a börtön kis ablakain át néztem a tavaszi bárányfelhőket, amint lassan húztak, de mind esiak haza, mindig kélet felé. Nem volt izennem velük kinek. Csak egy nagyon öreg asszonynak és egy nagyon fiatal leánynak. De ezeknek csak nem árulom el az igazat, hogy a hajam le van nyírva bőrig és hogy ugy nézek Iki, mint egy mezei egér, nagy szárazság alkalmával. Ezeknek azt kell hinniük rólam, hogy Mátyás óta eseihlionibian nem járt nálam lotdogabb és büszkébb mjagyar. Soha csúnyább, szánalmasabb és .szomorúbb katonát, n»*nt. szerénységem! És mégis minden arra vallott, liogy ennél a pályánál kell maradnom sok-sok esztendeig. És — fájdalom -/a. túlságosan ia világos börtönben egyszerre fölvillant előttem a Jókai keze: irt értem. Bejötteik hozzám a legaranyg'aliléroisább feljebbvalóim és előírás szerint csinált szigorúsággal rám förmedtek: — Jókai Viagáérit. irt! Albrecht főhercegnek, József főhercegnek irt, König tábornagynak irt. Isteneknek irt rólam és értem, ugy hogy a kis vár-város is 7