Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-10 / 157. szám

4 DÉLMIAOYAR ORSZÁG 1912 julius 10. is elrepültek. A katasztrófa okát oly véletlenMer)7r. kell tulajdonítani, amelyre egyáltalán számítani nem lehetett. A gránátot a csőből kivető '(•elhilőz lőpor nem lett volna elég erős az acélkolosszus szétrobbantása, de a gránát ekrazit, jónak feszítőerejét semmiféle anyag ki nem birja. Az bizonyos, hogy az ekrazitnak a esőben nem szabadott volna felrobbannia. Akik a katasztrófa pillanatában.-jelenvoltak, egy fülsiketítő robaj kíséretében körülbelül tiz méterre emelkedő koromfekete felhőoszlopot láttak emelkedni. Ezután halálos csend. .A -csonka ágytalp körül élőlény nem állt, Tanért -a robbanás következtében beállott rettentő légnyomás mindenkit a földre sújtott. Néhány percnyi némaság után rohantak oda a Vérfagyasztó jelenet tanúi és azonnal megindult a segélyakció. Öt tüzér meghalt, 13 megsebesült. Ez a katasztrófa áldozatainak hiteles szaana. >& vízhiány miatt beperelik a várost. — Viz nincs, de a yizdijért árvereznek. — (Saját tudósítónktól,) .A Délmagyarország nemrég rámutatott a vízhiány igazi okára. Megírtuk, hogy azért nincs viz Szegeden, mert, a vizmiitelep építésékor nem számoltak a város fejlődésével ós ez az oka annak, hogy a ama rendelkezésre álló vizmenmyjisógből Szeged polgárságának a-z igényeit kielégíteni mein lehet. Az a helyzet ma, lliogy minden déliben üres lesz a víztorony és este tiz óráig egyáltalában nem, vagy csak nagyritkán kapnak vizet az emeleti lakások bérlői. Ezzel saemben hivatalos -helyem a lakosságot vádolják meg vízpazarlással -és azt mondják, bojgy vízóráik kötelező beállításával lehet orvosolni a bajokat. Ez a kifogás esak arra való, hogy ideigóráig elhallgattassák a jogos panaszokat. A szegedi publikum nem pazarolja a vizet, vízpazarlással legfölebb azokat lehet csak vádolná, akik ma is vízvezetéki vízzel locsolják az utcákat, jóllehet, drága pénzen azért állitották föl iajitokat, hogy1 ezt a helytelen állapotokat megszüntessék. A vízórák fölállitása nem fog segíteni a helyzeten, mert elvégre nyáron csak fürdenek az emberek akkor is, ha lesz vizóra és akkor sem fognak borban mosakodni. Egy mód van csak arra, hogy megváltozzék iá helyzet ós ez az, hogy: tessék a vizimütelep vízmennyiségét nj ártézi kutak vízével emelni. Ha ez megtörténik, akkor rend -lesz 'és akkor nem lesz szükség a vízórákra. A szegedi polgárság Ik ül önben már betelt a mai állapottal. Mindenütt a legnagyobb megbotránkozás hangján beszélnek a vizmizériákrál. Mindenki föl vaio háborodva azon, hogy a hatóság a vízdíjat akár árverés utján is .beszedi, vizet ellenben nem ad. Nemrég azután akció indult meg, — azt |is megirhatjnk, hogy a torony alatt — azért, hogy a várost perrel kényszerítsék kötelességére: a vízszolgáltatásra. Az akció megindítóit az a feltétlenül helyes álláspont vezeti, liogyha a város dijat szed a vízért ,köteles is vizet adni és ina erre nem képes, elveszítette a vizdij szedéséhez való jogát. Hir szerint a napokban „be is adják a szegedi járásbíróságnál a város ellen -a keresetet, amelyet több tekintélyes szegedi polgár ir alá. A keresetben arra kérik a bíróságot, kötelezze a várost arra, liogy a jogtalanul beszedett vizdijat visszatérítse, egyben pedig mondják iki, hogy a jövőben esalk az tartozik vízdíjat fizetni, olki rendesen kap vizet. Az érdekes kereset sorsa elé különösen jogászkürökben nagy érdeklődéssel néznek. A véderőtörvények a hivatalos lapban. A hivatalos lap, a Budapesti Közlöny mai számában közli a király által szentesitett katonai jvasiatokt. A hivatalos lap ez alkalommal szoktlanul nagy terjedelemben jelent meg és természetesen teljes egészében közli a véderőröl, a honvédségről, a honvédség és a közös hadsereg katonai bűnvádi perrendtartásáról és az újoncok megajánlásáról szóló törvények szövegét. A javaslatokat a felség magától értetően a megszokott bevezető és zárószavakkal látta el. A titokzatos bőrtáska és más esetek. — A szegedi rendőrság krónikája. — (Saját tudósítónktól.) Mozgalmas napja volt kedden a szegedi rendőrségnek. Nem történtek ugyan izgalmas események, amelyek lázas munkával leptük volna meg a csöndes nyári napokat élő detektiveket, csak apró eseteiket jegyez föl a rendőrség krónikája. Sok apróság, amely együttesen érdekes. A rendőrségnek legnagyobb gondot okoz most egy titokzatos sárga bőrtáska, .amelyet egy konflisban hagyott a gazdája. A táskában találtak egy csomó irományt, köztük egy szegedi bankról szóló jegyzetéket, a táska tulajdonosát azonban, aJki egy szarvasi bank tisztviselője, eredménytelenül kutatja a rendőrség. Egy üldözött, életunt leány öngyilkosságát is fölemlíti a rendőrség krónikája. A törökikanfrasai kórházból megszökött egy gyujtogatási mániában szenvedő ember. Állítólag Szegedre szökött. Kláraíalváról megszökött kát kis leány, Szegeden alkarnak beszegődni cselédnek. (A SÁRGA BŐRTÁSKA.) Hétfőn délelőtt a. szabadkai vonatta] a Szeged-Rókus állomásra érkezett egy elegáns fiatalember. Beszállt Kis Páll bérkocsis 31. számú kocsijába és a várasba haj tátott. Amikor leszállt, agy sárga bőrtáskát adott át a kocsisnak. — Ezt a bcirtáslkát — mondta — magára bízom. .Délután négy órakor keressen a Korzó-kávéháziban, ott majd átveszem. A bérkocsis délután négy órakor a kávéházban kereste a bőrtáska tulajdonosát. Nem találta. Majd egy óráig várakozott, de hiába. A bérkocsis erre átadta iá bőrtáskát az ügyeletes rendőrtisztinek. Elmondta az esetet, amely után megindult ia nyomozás a bőrtáska tulajdonosa után. Minthogy a kutatás eredménytelen maradt, Szalay •József dr helyettes főkapitány kedden délelőtt fölnyitotta a itáskát, amelyben lértékpapinökat és a Délmagyarországi Közgazdaság): Bankra -vonatkozó jegyzeteket találtak. A rendőrség a bankban érdeklődött a titokzatos idegen iránt. — Ennek a táskának — mondta a bank igazgatója — esak Vékony Béla, a Szarvasi -Hitelbank tisztviselője lehet a tulajdonosa. Vékony tegnap nálunk járt üzleti ügyben ós azt mondta, hogy ia legközelebbi vonattal visszautazik Szarvasra. A bankigazgató fölviilágositása után a helyettes főkapitány detektiv-stafétákat indított útnak a bank hivatalnok .fölkutatására. Eredménytelen volt iá nyomozás. A rendőrség telefonált a szarvasi bankba, ahonnan azt válaszolták, hogy még nem érkezett meg Vékony Béla. A rendőrség most tűvé teszi a várost, mindenütt keresik a banJkhivatalnókot. Hiába, nyár vau 'és ebben a kánikulában a szív olyan telistele, különösen, ha nyitva van az ablak... (AZ ÜLDÖZÖTT LEÁNY SORSA.) A Hattyas-sor 35. számú házában kedden délelőtt öngyilkosság történt. Trompak Júlia, huszonöt éves leány a miestergerendára fölakasztotta magát és mire észrevették, már nem volt benne élet. Troinpaik Júliát tragikus sorsa kergette a halálba. A mostohaanyja elüldözte hazulról. A-z ódesatyjárnak sem volt hozzá soha egy jó szava. Kíméletlenül bántották napról-napra, amire aztán a szerencsétlen leány a nővéréhez költözött, A nővérének vasúti lakatos a férje. Az uj otthonban gondtalan élet várt a leányra. Mindenben a kedvében jártak, hogy enyhitsék a fájdalmát. A kiüldözött leányt azonban súlyos betegség is gyötörte, amiért öngyilkosságra szánta magát. Kedden délelőtt végrehajtotta a szándékát, Amikor egyedül maradt a la,kosban, magára zárta az ajtót és a mestergeremdiáma fölakasztotta magát. Amikor a nővére hazaérkezett, zárva találta az ajtót. A hiába való kopogtaitá után betörte az 'ablakot-és ugy bejutott a szobába. Megdöbbentő látvány itárult eléje: Trompak Júlia ott csüngött a mestergerendán, élettelenül. Az öngyilkosságról értesítették a rendőrséget, Gróf Dezső ügyeletes rendőrtiszt és Andrássy Ferenc dr kerületi orvos 'kétségtelenül megállapitották az öngyilkosságot. (A ZÜLLÖTT TÖT FIU.) Podluczki Rezső tizennégy éves, uyitramegyei tót fiu. Néhány héttel ezelőtt a szegedi utcákon csavargott, foltos ós foszladozó ruhában, lyukas bocskorban, a kis tót fin. Az utcán szembejutott egy rendőrrel, az megállította a kis rongyost és megkérdezte: „Állj meg, ki vagy!", mint sötét éjszakában a menekülő gyilkost. A fiu megszeppent és szánalmas vergődéssel elmesélte a rendőr bácsinak, hogy Nyi'tramegyéből gyalogolt Szegedre, hegyen-völgyön keresztül, krajcár nélkül és kenyere sem volt, koldult, imitt-amott kapott valamit. Azt is elbeszélte, hogy az atyja iszákos, meg az anyja íis az, neki már krumplira sem jutott, Vándorútra indult szerencsét próbálni a tót fiu. A rendőrség békisérte a városházára a kis rongyost, Békisérte, ele mit csináljanak vele a városházán? Lecsukni nem lehet. Haza toloncolják? Haza: kihez! Addig tanakodtak, amig végre értesítették a szegedi jótékony egyesületet. Az egyesület vezetősége elhelyezte a tót fiút a foglalkoztató műhelyében. A szegedi jótékonysági egyesületnek ugyanis foglalkoztató műhelye is van, az Iskola-utcában éktelenkedő régi gimnázium épületében. Abban az épületben, amelyben szeptemberben megnyílik a városi felső kereskedelmi iskola. Ebben már nem is lehet kételkedni, mert már íratják is a növendékeket. A kis tót fiút „züllött" jelzéssel, mint erkölcsi meghatározással elhelyezték abban a foglalkoztató műhelyben. A kis rogyosra ráhúzták az intézet szürke ruháját és valami ipari eszközt is nyomtak a kezébe. És ez igy tartott elég sokáig, több hétig. Kedden aztán arról értesítették a rendőrséget, hogy megszökött a tót fiu. Most keresik. (KÉT jKUKux iINI LEÁNY.) Kukutyin község földrajzi ismereteinek körébe tartozik. Arról nevezetes, hogy igen sok emibert oda küldenek zabot hegyezni. A jó öreg Kinkutyin azonban megunta a sok zaklatást 'és a szüntelenül tartó ékszpediálást, amiért is a belügyminisztérium mint. keresztapa jóváhagyásával megváltoztatta a nevét Klárafal vára, A most ismertetett községben történt, liogy két fiatal leány, Pap Katalin tizenhárom éves és Pap Matild tizenegy éves, nagyon unatkoztak. Reggeltől estig legeltették a. libákat, ia malaeökikal is bajlódtak, nagyon unatkoztak. Hétfőn délután aztán már annyira erőt vett rajtuk az unalom, liogy megszöktek KukutyínlbóL Egy másik leánynak azt mondták, hogy beszegődnek Szegeden cselédnek. Ennek a városnak már Kukutyinba is eljutott a liire. Azt mondták a Papp-nővéreik, liogy 'Szegeden jól lehet szórakozni. Hétfőn este hiába várták haza a két leányt. Az édes anyjuk bejárta a szomszédokat, de sehol nem /akadt a gyermekei nyomára. Végre aztán az egyik szomszédasszony leánya fölvilágosította, hogy a Kató és a Matild Szegedre szöktek cselédnek. Az eltűnt leányok anyja kedden délután bepanaszolta ,-az esetet a szegedi rendőrség ügyeletes tisztjének.