Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-10 / 157. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 julius 11. mánypárt is, hogy azt az egyetlen föl­adatot, melynek elvégzésére az ö mai alakjában bizonyos joggal hivatkozott' hivatottságára, most már befejezte es hogy most itt az ideje, hogy a magyar pártrendszert újból egészséges és ter­mészetes alapra fektesse, ami csak be­csületes választások és igazságos vá­lasztások és igazságos választási rend­szer utján lehetséges. Igy szól a Kölnische Volkszeitunk cikke. Sok tévedés van benne, de sok igaz­ság is. Mindenekelőtt megállapítható, hogy Huszár Károly urnák a maga ferdítései­vel és rosszhiszeműségeivel nemcsak hogy nem sikerült a német közvéleményt a ma­gyar ellenzék küzdelme iránt kedvezőbbé hangolni, de még magát azt az újságot sem tudta kapacitálni, amelyben fejtegeté­sei megjelentek. Ez előre is volt látható­Tökéletesen igazat kell adnunk a Köl­nische Volkszeitung-pak abban a valóban találó megjegyzésében, hogy csak bizal­matlanság felkeltésére lehet az alkalmas, ha egyes magyar pártfrakció vagy képvi­selők nyomban a hármas-szövetség iránt való elhidegülésre célozgatnak, ha törtér hetesen a saját pártpolitikájukról a német sajtó véleménye nekik nem tetszik. És na" gyón jól teszik Németországban, ha ezek­re a célozgatásokra semmit sem adnak. Ezek a frakciók és ezek a képviselők Ma­gyarországon a népnek csak egyi igen kis töredékét képviselik, politikailag nagyon keveset számitanak, rendszerint ezeket a célozgatásokat maguk sem veszik komo­lyan és csak abban a tévhitben ejtik el, hogy talán mégis akad valaki, akire azok­kal hatást gyakorolnak. Az igazság az, hogy Magyarországon az egész közvéle­mény osztatlanul helyesli a német szövet­séget és hogy Magyarország ennek a szö­vetségnek a monarchia keretén belül két­ségtelenül a legőszintébb támasza. Egyben azonban a Kölnische Volkszei­Mondain: Igen, ez a pör kezd nyugtalaní­tóan nagyarányú lenn1!. Ratinel: Én is azt hiszem, jobb lett volna eltussolni az ügyet. 'Mi az ön nézete, Kamé? Kamés Tényleg jobb lett völnia eltussolni. BaÚnel: Végre iis egymás között vagyunk s ha nem nagyképűsködünk, bált bevallhat­juk, hogy Parisban alig viam egy üzletember, kit ikjiseblvnagyob panamákért nem lehetne bevádolni. Kamé: Ön túloz. Ratinel: Dehogy. Dumas is azt mondta, Üzletet kötni annyit tesz, mint 'elvenni! más pénzét. Ez negyven évvel ezelőtt cinikusnak és vakmerőnek látszott, de ma imár egészen elkopot igazság. Mit tagadjuk? Ma üzletet kötni annyit, tesz, mint el v en i más pénzét, jó nevét, becsületét, életét. Ez elfogadot, elismert igazság. Miért lármáznak, miért csinálnak hát iskaindiálumokiait az újságok? Smyrock: Engedelmet kérek, engedelmet kérek. Vannak igazságok, melyeiket meg kell mondani. Ratinel: De egész ésómó ellenséget szerez raz igazmondásai. S őszintém megvallva, kedves Smyrock, ön inagy hibát követett el, miikor lapjában, „A jövő feladataiban" harcot indított az uzsora ellen. Smyrock: Sőt -elenkezőleg, nagyon helyesen cselekedtem & ha élenségeket szereztem vele, tung igen súlyosan téved és ez a magya­rázata annak, hogy sok tekintetben hamis nézőpontból itéli meg a magyar szituációt. Tévedése az, mintha a magyar kormány és a magyar többség rj:m akarná megal­kotni a választói jognak becsületes, liberá­lis szellemű és demokratikus reformját. És mintha ezt a reformot az ellenzéknek erőszakos uton kellene kicsikarnia. Ez nem áll. A kormány őszre előterjeszti a refor­mot és a többség azt miiNőob tető alá is fogja juttatni. Tisza István gróf pedig az első sorban lesz azok között, akik a kor­mány javaslatát támogatják. A nagy német újság, bár súlyosan el­itéli az ellenzék obstrukcióját, különöské­pen pedig helyteleníti, hogy épen a véd­erőreformoí választották ki az obstrukció tárgyául, mégis azt az egyetlen enyhitő körülményt látszik koncedálni, hogy az el­lenzék egy demokratikus választójogot akar kierőszakolni. Miután azonban ez a tény meg nem áll, mert a- választóreform kierőszakolása egyáltalán felesleges, mi­kor a kormány azt erőszakolás nélkül is megcsinálja, ugy ez az egyetlen enyhitő körülmény is elesik s az egész úgynevezett küzdelem tisztán állhat német laptársunk előtt is: mint egy oktalan kerékkötés, melynek más sorsa nem lehetett, mint az, hogy azt a nemzet közvéleménye által tá­mogatott és erősített többség elsöpörje. Az aradi román püspökség hanyagsága. (Botrányos állapotok az aradmegyei iskolákban.) (Saját hidósitónktól) Arad vár egye köz­igazgatási bizottsága ma délelőtt a főispán és az alispán távollétében Schill József fő­jegyző elnöklete alatt tartotta rendes ülését, amelyen a, szokásos bavji előadói jelentésie­ket tárgyalták. Varjassy Árpád kir. taná­csos tanfelügyelő érdekes inditványt tett. A tanév utolsó hónapjában a tanfelügyelő 168 aradmegyei elemi iskolát látogatott meg és ezek a látogatások igen szomorú t a paszta­annál jobb. Ebben a dologban az elhallgatás bünrészesség. Ratinel: Ugyajn kérem, magából csak az oportmnizimus gyűlölete beszél s nem az őszinteség. Smyrock (nagyon komolyan): Az országra az opportunizmus épp oly súlyos 'bűn, mint az egyénre a betegség; jegyezzék imeg uraim, az utolsó két évtized panamái, skandalumjai, csapásai, -erkölcsi anarchiája csak ia másodla­gos tünetei egy iszógyenletes betegségnek: az opportunizmusnak. (Szaval.) Igen, uram, ki kell gyógyítanunk az országot ebből a beteg­ségből. S hogy meggyógyitliasuk a betegsé­get, elfSbb (ismernünk kell, ezért nem riadok én visza semmitől, hogy világoságot teremt­sek a sötét bűnök rengetegében. (Kinos csönd.) (Ebben la pillanatban s a világért sem a má­sikban, megjelenik a szóbájban Clément, a rendőrség embere, felmutatja az elfogatási parancsot, felszólitja Srtiyroekot, hogy kö­vesse, jelezvén 'azt is, hogy lenn kocsi várja.) Rouchon (Ki eddig hallgatott): Ma délelőtt tiz óra óta tudom már ezt s ikinzó főfájásom dacára |is eljöttem, szinte ugy hoztak ide, el­képzelhetik, hogy nem akartam elmulasztani ezt a pompás jelenetet. (Általános tetszés és helyeslés.) latokkal jártak. Kristea Illés bosszusóri r„ mán tanító működésének az eredménye 1 miként a tanfelügyelő mondja — a semmi vei egyenlő. Teljesen rossz, tanításra allcal­nnatlan ,helyiségben működük, de emellett ő inaga sem fordít gondot tanulói előrehaladá­sára. A tanfelügyelő javaslatára a közigaz­gatási bizottság fegyelmi eljárást indított Kristea elen és felterjesztést intézet a minisz­terhez, liogy a bosszusóri tanítótól S24 korona államsegélyt vonja meg, egyúttal pedig az egyházi főhatóságot intse meg az iskola épületének ismételten kért, de mindmáig meg nem történt, helyreállítására. Körösbökén ij. ben három romám tanfttó működik ós ezek közül csak egy -ellen néin, -emelhető kifogás. Herba Péter és Muntyán Konstainoia a másik tanerő oly hanyagul ás oly kevés eredmény­nyeil tanít, hegy velük szemben is azzal a retorzióval élt 'a közigazgatási bizottság, hogy 400, illetve 200 korona államsegélyük meg vonását kérik a minisztertől. Hasonló el­bánásban kérik részesíteni Szirta Tamás mo­n.ycrói görögkeleti tanítót, aki hatszáz korona láM'aimsegiéilyt élvez. A torjási görögkeleti Is­kolában teljesen -eredménytelen a. tanítás, sőt a felsőbb osztályokban jóformán tanulók sincsenek. Bur községben 300 tanköteles szo­rong egyetlen -teremben, de ia tanulók java­része itt sem jár rendesen iskoláiba, Csigér­gyarrnat-on szintién sz^ilc -az iskola terme és ezenkívül még 10—15 olyan jiskolát talált ia tanfelügyelő a legutóbbi vizsgálatnál, ame­lyekben nem tanítanák jól, vagy egyáltalá­ban nem is lehet tanítani. Varjassy tanfelügyelő rámutatott arra, hogy >a fegyelmi eljárások tömegét kellene megindítani ia tan|itók ellen, -de ettől, a tamfel­ügyeilőségnek egyébként is nagy túlterhelt­sége miatt, ezúttal eltekint és azt kéri, hogy a román egyházi főhatóságot keresse meg a közigazgatási bizottság az iránt, hogj* az észlelt és itt felsorolt hiányokat, hibákat és mulasztásokat minél előbb hozza helyre. A nagyon suilycs esetekben iaz államsegély megvonására tesz javaslatot és ezt azzal ind­okolja, hogy egy-két eset kivételével — mi­kor a közigazgatás! bizottság megkerülésé­vel utalványozták ki laz államsegélyt — a miniszter a királyi tanfelügyelőség helyszini jegyzőkönyve alapján adott államsegélyt a tanítóknak, tehát ugyanilyen jegyzőkönyv alapján történhetik meg a fölterjesztés az (iránt, hogy -a megadott államsegélyeket ideiglenesen szüntesse be, mindaddig, amig a jövő tanév folyamán ta tanfelügyelőség új­ból nem véleményezi az államsegély megin­dítását, v-a-gy a továbbra is hanyag tanítók ellen fegyelmi eljárást nem kér. A legérdekesebb helyzetet ,a kicsiny és el­dugott Tolcs községben találta a tanfelügye­lőség. A szokásos iskolalátogatásra június közepén utazott ki Kehrer Károly sagódtan­felügyelő, de az iskolát teljesen üresen ta­lálta. A itáhitó nemcsak az iskolában, hanem a tanítói lakiban sem volt, mert amint 'akkor ikjiderült, több mint félesztendő óta tanító nélkül a tolcsi iskola, Az előző ,tanító megvált állásától ós ez-t ia körülményt az iskolaigond­nokság senkinek sem jelentette be ós nem gondoskodott 'arról, hogy uj tanító kerüljön -az iskolába. Amily-en elszomorító a legtöbb román köz­ségben az oktatás ügye és ezzel kapcsolatban a magyarosodás előrehaladása, annyira ör­vendetes és érdékes az ia határozat, amelyet a borossebesi járásban levő kicsiny, alig 'né­hány száz lakosú Brekes (iBere-kes) község képviselőtestülete hozott. Ebben a községben szintén román felekezeti népiskola működik a lehető legrosszabb eredménynyel. A köz­ségnek román -és egyszerű földmives lakosai is belátták -a felekezeti iskola működéséinek eredménytelenségét és önként, elhatározták, hogy abban az esetben, h-a a kormánytól a tanátó fizetéséhez nagyobb támogatást kap­nak, magyar tannyelvű községi iskolát lete­sit'ené<

Next

/
Thumbnails
Contents