Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-09 / 156. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1912 julius 5. NAP! HÍREK Feleségem hü asszony. — «Nagysád, jöjjön a kabaréba!» — (Saját tudósi tónktól.) Ennek a történetnek, amelyről most széltében-hoszszában beszélnek, az a meséje, hogy. milyen hü asszony egy ismert szegedi kereskedő felesége. Szereplők: a férj, a feleség, a főhadnagy és a levél. Színhely: a Belvárosi - kávéház terrasza Idő: eperfagylalt-szezon. 1 .FEJEZET: SZEMTÖL-SZEMBE. Julius 1. Este kilenc óra. A kereskedő és a' felesége jól bevacsorázták, amely az asszony — Noiháit ez. a hőség már sikandalőz! foTkiáltásísal rábírta a férjét, hogy kiüljenek hűsölni a Belvárosj-kávéház terraszára. Elhelyezkedtek a tágas és öblös karosszékben és 'rendeltek egy szelet fagylaltot habbal, karlshádival, hideg vizzel és eziisit kanállal. (A feleség szórói-szóra ezt rendelte:) Vicclapokat is kértek. A férj a Fljegendét, a feleség a Fidibuszt olvasta. Eltelt egy perc, Két perc. Három perc. Az asszony, hiritelen feldöntötte a vizes poharát és a viz rácsurgott a férj kávétól barnás nadrágjára. — Egy klcsjt vigyázhatnál, drága anyuci'kám. A fene egye .meg. Most csupa viz a nadrágom. A ménykü csapjon bele. . A férj csak beszélt, őnagysága pedig az egészből egy szót sem hallott. Figyelt. Egy főhadnagyra figyelt, aki a szomszéd asztalnál szalmaszálazta a málnát. Nagyon fess fiu, tiszta fehér a nadrágja. A kereskedő felesége 'nézte, csak nézte. Mjközben a férje köhögött. (No nem a Toselliné rnemoirjaitól, hirtelen itta a vizet.) Á főhadnagy ránézett az asszonyra. Megnézte őt. A lila selyemharisnyát és rég] veretű aranyfogát is látta. II. FEJEZET: PONT UGYANEZ. (Julius 2.) III. FEJEZET: JÖJJÖN A KABARÉBA! Julius 3. Este kilenc, jó vacsora, a hőség skandalőz, terrasz, fagylalt, főhadnagy, csurog a viz sitb. Gnhgyságónak 3-án már erősbödött a látása. Használt a fagylalt. Bámulatos kitartással nézte a főhadnagyot, akj nem fukarkodott a diszkrét gesztusokkal. A férj persze jóizüen olvasott. Ilyenkor sok férj általában jóizüen olvas. A krokiban pedig ez egyszerűen kutyakot éles ég. Tizenegy óra tájban a férjen érőt vett az ásitási roham és haza kjvánkozott. Hazamentek. Távozás közben az asszony, minit mondani szokás* véletlenül hozzáért a főhadnagyhoz. A főhadnagy nagyon ügyes fiu és odasúgta az asszonynak: — Nagysád, holnap este jöjjön a kabaréba. Őnagysága elhalványodott és erőteljesen 'belec.simpaszkodott a férje karjába. Dult-fult és nagy ikinnal, de hallgatott. Amikor már otthon voltak, a feleség mjnden bevezetés nélkül rárivallt a férjre: — Te disznó! — Haszte hekiheit! Hogy jössz te nekem ilyet mondani1? — kérdezte a férj sértődötten. — Disznó vagy, mert engem inzultált egy főhadnagy. — Mit csjnált veled egy főihadnagy? — In-zul-tált. i — Hol? (A kérdés illusztrációja: sóbálvány.) — A kávéházban, a terraszon. Te persze belefulladta! az olvasásba, mit tudsz te. Tőled összedőlhet a zsinagóga! — De beszélj már, mi történt! — Ha te azt hiszed, hogy most egy szinjelő,adást fogok neked tartani, akkor nagy tévedésben vagy. Én egy kukkot sem eresztek ki a szánion. A férj orditott és dühében földhöz csapott egy párnát. Kn mindent összetörök. — fenyegetődzött — ha meg nem mondod, mi történt! — Jó, hát légy vele boldog. Inzultált egy főhadnagy. i — Ezt már hallottam! — Azt súgta, hogy holnap este menjek el vele a kabaréba. -— Tel !.._:. : — Nu ná, majd te! — És te mit feleltél nekj? — Csak nem gondolod, hogy szóbaállok azzal a csirkefogóval. — Hát én most mit csináljak? — Dühöngj. — Hívjam ki? — Hová? — Párbajra. — Na még csak ez jusson az eszedbe! Ide be nem teszed többé a lábad, tudom istenem. — Majd holnap kitalálok valamit. Most álmos vagyok. Aludjunk. — Aludjunk. (Reggelig aludtak.) IV, FEJEZET. LEVÉLVÁLTÁS. Julius 4. Férj a következő napon meginterjúvolta a kávéház összes pincéreit, hogy mi a neve annak a főhadnagynak, aki az este a szomszédságukban ült? Végre sjkerült megtudnia a főhadnagy nevét. Egy félóra multán kerékpáros boy utján a következő levelet kapta a katonatiszti T. e. Ön tegnap este a Belvárosi kávéház terrasszán inzultálta a nőmet. Azt súgta neki, hogy holnap este kisérje el a kabaréba. Én nem, thd-om, hogy a főhadnagy ur minek nézie a feleségemet, én ezennel felelősségre vonom. (Aláírás.) A főhadnagy a következő levélben válaszolt: Tisztelt Uram! Sajnálom, hogy az eset megtörtént. Más elégtételt nem adhatok. Mellékesen megjegyzem, hogy nem én provokáltam a történteket. Julius 1-én este ugyanis egész gyanutlanul szórakoztam a terraszon, araikor hirtelen észrevettem, hogy reám mosolyog a bájos felesége. Sokáig reám nézett. Amire én visszanéztem. Bátorkodom kjjelenteni, hogy julius 2-án este ismét őnagysága kezdte meg a kölcsönös nézéseket, sőt julius 3-án szintén a kedves felesége mosolygott, én ugy véltem, félreérthetetlen célzattal. Ezek után pedig súgtam néki. A jelentéktelen incidensen ismételten sajnálkozásomat fejezem kj. (Aláírás.) V. FEJEZET: FELESÉGEM HÜ ASSZONY. Férj: Nesze, olvasd. Feleség: Ki irta? — A főhadnagy. — Nekem irta? — Nekem irta. — (Elolvasta.) Nahát ez már skandalum! Ilyen hazugság! Menj és szeleteld össze azt a főhadnagyot. — Nem szoktam a katonatiszteket szeletelni. Én másból élek. — Én pedig nem tűröm, hogy valak] foltot vetitsen a tisztességemre. Punktum. — Jó. — Megbolondultál? Te csak igy rámondod, hogy jó! — Neked igazad van. Éh .tudom a legjobban, hogy ki vagy te. De én többet már egy szót sem szólok. Összefutottam az egész várost, az ismerősöknek mutogattam a levelet, mint egy plakátot, — No és mjt mondtak? — Az egyik nagyszerű tanácsot adott. Azt mondta, hogy küldjem he a lapoknak a főhadnagy lehelét és csináljak belőle körkérdést: Mit tegyefi ilyen esetben a férj1 Nekem most már az egész dologhoz semmi közöm. Majd elintézik az ügyet a körfelelők. T. Gy. — trónörökös tervei. A minap egy olasz újság szenzációs közlése nyomán a magyar sajtó egy részét is bejárta az a hir, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös ,a trónöröklési rend megváltoztatása érdekében akcióba lépett a római szentszéknél. Erre vonatkozóan ma félhivatalosan a következő jelentést teszik közzé: A Magyar Távirati Iroda1 jelenti: A sajtó pár nap óta sokat foglalkozik egy közleménynyel, mely a római Messagero nyomán jelent meg és a trónörökös személyét illető különféle meride-mondáknak igyekszik politikai hátteret adni. Illetékes helyen épen azért, mert itt egy olasz lap kalandos közléseiről van szó, az egész ügynek semmi fontosságot nem tulajdonítanak; de miután a magyar ellenzéki lapok ezt a cikket félreismerhetetlen célzattal a nemzeti munkapárt némely vezető egyéniségeinek politikai számlájára irják és ebez mindenféle következtetést fűznek, irányadó helyen szűkségesnek vélik hangoztatni, hogy az adott körülmények között még csak látszata sem foroghat fönn annak, mintha ezt a cikket magyar részről sugalmazták volna. — A pápa összeveszett a piaristákkal és Serencrendiekkel. Rómából jelentik: A Vatikán ós íkét szerzetesrend: a piaristák és franciskánusok közt súlyos ellentétek merültek föl. Az előbbi trend generálisává a pápa kinevezett egy Menni nevű olasz pátert, holott .a rend statútumai értelmében ia generális tisztségét maguk a rend tagjai töltik be választás utján. A piaristák, lakiknek rendházai nagyrészt Ausztriában és Magyarországon i vannak, nem vették figyelembe, hogy a pápa | már kinevezett nekik generálist és megválasztották Koch osztrák szerzetest, Menninetk | pedig meghagyták a tiszteletbeli generális j cimót, E miatt ia Vatikánban nagy az izga| lom és egyik generális sem akiarja átengedni a terepet ia másiknak. Ellentétbe jutott a pápával ia iferanciek rendje is, aminek az lett .a következménye, hegy ia rend generálisa ia napokban lemondott tisztségéről]. — A naijyszivii íőJierccyiiő. Kiima Ferenc, a budapesti Hungária szálló könyvelője súlyos cukorbeteg. Baja annyira elfajult, hogy egyik lábát amputálni kellett. A beteg állapota pedig nem engedte meg a narkózist. Éber öntudattal kellett végigszenvednie, hogy bokán felül levágják a lábát. A súlyos és kinos operációt egy kis szanatóriumban, az Ilka-utcában lévő Gondviselés-szanatóriumban hajtották végre.- Augiiszta főhercegnő valahogyan értesült a készülő műtétről és ellátogatott a kis szanatóriumba és asszisztált az operációnál. A beteg állapota javult és a főhercegnő azóta már egyszer meglátogatta. — Hírlapírók és sílhirlapírók. A műveltség ereje címmel vezércikket irt a B. H. A cikkből közöljük az alábbi, érdekes és találó sorokat: Hiába tagadnók: a sajtóba magába csak ugy betört a nagyképű tudatlanság, mint a politikába. Azelőtt — még nem is olyan igen rég — a sajtót az újságírók csinálták. Még ma is ugy tűnik föl, mintha ez volna a természetes. Megtörtént, hogy némelyik közülünk tehetsége erejével vagy a sors kedvezéséből a fejünk fölé nőtt és politikussá emelkedett. De hallatlan volt az, hogy valaki máról holnapra politikusból újságíróvá, sőt ujságvezérró, ujságcsináióvá lett volna. A zsurnalisztika e jöttmentjei nem is tekintették, nem is tekintik magukat jóban és rosszban bajtársainknak, lenézik mesterségünket, nem is értik meg a sajtó igazi hivatását, nem fogják föl ésszel, hogy a sajtó önálló szervezet, amelynek meg vannak organikus létföltételei, önmagáért való céljai, minden más közhatalommal koordinált helyzete. Nekik a sajtó egyszerűen eszköz az érvényesülésre ós mivel az érvényesülés rájok nézve csak pártkeretben lehetséges, ennélfogva kiszolgáltatják az újságot is a pártnak. És a párt nézőpontjából itóiik meg mindazt, amit egy újságnak napról-napra meg kell ítélnie: nemcsak a poli-