Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-09 / 156. szám

1912 julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG fi ijjen és itt lelkes ovációk tárgyia. volt a töme­gesen összesereglett fürdőközönség és lakos­ság -részéről. Gmuncten város őfelsége látoga­tása alkalmaiból fel volt lobogózva és diadal­iveiket emelt. Amidőn őfelsége ia gmundani fasoron haladt, a néplifmiin.uszt játszották. Jgcblbe visszatérve, őfelségét a pályaudvaron viharos Hooá-lkiáItásokikal fogadták. 'Őfelsé­gét. íj spontán ovációk láthatóan megörven­deztették és katonásain köszönt. A dunakeszii haramia. — Aki tiz fillérért ölt. — (Saját tudósítónktól.) Szombat este borzal­mas gyilkosság történt a Pesthez közel fekvő Dunakeszin. A jáimbor falubelieket a rette­netes ikiegyetleinséiggel végrehajtott gyilkos­ság még most .is izgalomban tartja. A gyil­kosságot egy elzüllött munkás követte el, az áldozat pedig egy becsületes zsidó kereslkedő, akit nyitott üzletében, családja szemeláttára, a legvadabb elszántsággal lőtt agyon a gyil­kos. A dunakeszi felvégen lakik feleségével és két gyermekével' Németh Ferenc, az első ma­gyar gazdiasági gépgyár fényezője. Kiszolgált szakaszvezető, aki már kaitonáéktál is rossz hírrel jött liazia. és falujában, mint kötekedő, verekdő, erőszakos embert ismerik. Pokol volt mellette ia fiatal menyecske élete jis. Szombat este a munkából nyolc órakor ment haza Németh és két gyerekével sétára indult. Útközben betért ia Templom-utcáiban levő Drechsler Miksa-féle füszerkeroskédesbe és a gyermekeinek tiz fiiléiért ,/nápolyi" szeletet vett. Drechsler átvette a pénzt ós épen el akarta tenni, amikor igy förmedt, rá Németh: — Adjon vissza öt krajcárt! — Nem jár vissza, mert csak ötöt adott, itt a. pénz a tenyeremben. —, Tilziat adtam, aki istened van, te kutya zsidó! — Még ha fizet adott volna, akkor sem járna vissza semmi, jobb volna, ha kiabálás helyett megfizetné a forint harmincat, ami­vel tartoznak! — Má;jd meglátjuk! — ordította Németh és rettentő káromkodások közt hazaindult. Ott­hon azután a feleségének támadt: —- Miért nem. fizetsz, te ronda, annak a zsi­dónak, ha tartozol? Az asszony félelmében azt mondta, hogy már kifizette. — No, ha kifizetted, akkor eljössz velem ós megmondod Drechslernok, ha igaz, megölöm azt a kutya zsidót, ha nem, akkor te döglesz meg. És ezzel pisztolyt vett magához és vit­te az egész famíliát. Felesége kérlelte útköz­ben, de nem állott meg, csak egy helyen, a Danszki István portája előtt, a Lil|iom-utcá­ban. Itt kipróbálta a Browningot. Egyet célzott a palánkba, lőtt, aztán igy szólt: — No, ez jól működik. Drechlser üzletéhez érve, az asszony nem akart bemenni. De férje beráncigálta. — Tartozol-e ennek a zsidónak forint kar­minceal vagy sem? — kérdezte. — Tártóztam, de ikjifiziet.tem tavaly. Ekk or reprodukáilíhataitl a,n szidalmak ham tort ki Németh, Drechsler pedig, akinek e Pillanatban Verőnkét leánya, fia és nővére is jelen voltak az üzletben, igy felelt: — Mondhat engem piszkos zsidónak, mond­hat akárminek, azért imégis tartoznak ne­kem, megmutatom a könyvemben. Ekkor a hjiikaerejü Németh áthajolt a pul­és elkapta az öreg ember torkát, aki hiába hadonászott 'kezeivel, inert. Németh félkézzel ráncigálta át a pulton, elkapta Broyningját és közvetlen közelből három biztos lövést tett az öregre. Egyet ia fejébe, egyet a gégéjébe és egyet a mellébe lőtt. Drechsler hangtalanul rogyott ,le a veteményes zsákokra. Mire a rémes jelenet tanúi dermedtségükből maguk­hoz tértek, már Németh nem volt az üzletben. Két gyerekét Jkézen fogta és átment mégy ház­zal odébb lakó apjához. A gyilkos felesége, aki tudta, hogy mi pkövetkezjiik tanúságtétele után, azonnal rémülten menekült. Dénes gyáros volt az első, akit a lövöldö­zés, majd a sikoltás az üzletbe csalt. Dénes nyerte vissza először hidegvérét, orvosért és csendőrökért küldött, majd a lelőtt embert kezdte élesztgetni, de sikertelenül. Éjjel tizónegy óráira érkezett meg Klein Mór dr fótbi körorvos, de már esak a halált konstatálhatta. Kijelentette, hogy mind a három lövés külön-külön halálos. Megjött később a csendőrörs-is s mikor Homola János örsvezető hallottá, hogy Drechsler már halott, csendőreit Németh la­kása felé vezette, körülvették a házat és ké­szentartott fegyverrel lépteik az udvarra, mert száimokiiok kellett azzal, hogy ia failu­rossza 'drágán adja meg magát, sikerült azon­ban letartóztatni a gyilkost. Mialatt a község­házára hajtották, vallatni kezdte Homola. Németh nyugodtan vallotta be rettenetes bű­mét és tettének okául ezt mondta: azért tet­tem, mert megszégyenített. Homola őrmester később Némdtihéknól ház­kutatást tartott, ahol már is a legmeglepőbb eredményt érte el. Németek lakásán díszes gyertya tartókat, értékes nikkel lemezeket, fémárukat és gyanús eredetű dísztárgyakat találtak, melyekről kiderült, hogy csupa lo­pott holmi, Á gyilkos most a dunakeszi községháza fogdájában várja sorsát. A bécsi tanácskozás. — A tüzérség uj fölszerelése. — (Saját tudósítónktól.) Ma egész nap együtt ül Bécsben a közös miniszteri ta­nácskozás, amelynek tárgya forma sze­rint: az 1913. évi közös költségvetés, melynek keretében sí^repel Auffenberg uj követelése: A közös hadügyminiszter azt kívánja, hogy a hadsereget lássák el uj tarackok­kal és uj ágyukkal; mivel szerinte az ed­digi bronzcsövek nem váltak be, most ki­zárólag acélból készült uj tarackokra és ágyukra van szükség. A hadügyi kormány oly összeget kér 1913-ra, amely összegből Magyarország­ra 40 millió korona esnék, első részlet gyanánt. Mint Bécsből jelentik, ugy a magyar, mint az osztrák pénzügyminiszter állást foglalt nem Auffenberg uj követelése, ha­nem a költségek nagyarányú emelkedése ellen. Ezért tartott el a közös miniszteri tanácskozás ma egész estig, sőt csak hol­nap jön létre a megállapodás, melynek eredménye más nem lehet, mint hogy a közös miniszteri tanácskozás le fogja szál­litani a hadügyi követeléseket. A magyar kormánynak álláspontja az, hogy az 1913. évre a kért 40 millió korona első részlet helyett legföljebb 30 millió koronát fog. megajánlani. A közös miniszteri tanácskozásról a kö­vetkező távirataink számolnak he: MINISZTEREINK BÉCSBEN. Bécs, julius 8. Lukács László miniszterelnök ma reg­gel Tátralomnicról Bécsbe érkezett. Te­leszky János pénzügyminiszter már teg­nap reggel óta Bécsben időzik. A minisz­terelnök ma délelőtt tanácskozott Teleszky János pénzügyminiszterrel hosszabb ideig, majd Vértesy Géza, a felség személye kö­rüli minisztérium államtitkárának referá­dáját fogadta. Ezután Cuvaj királyi biz­tos, aki ma reggel érkezett Bécsbe, láto­I gatta meg a miniszterelnököt és hossza­: sabban tanácskozott vele. Lukács László miniszterelnök és Teleszky János pénz­ügyminiszter átmentek ezután a külügy­minisztériumba, hol Berchtolá gróf közös külügyminiszter elnöklésével fél tizenegy órakor kezdetét vette a közös miniszteri tanácskozás, amely a többi közt a dele­gációk összeülése időpontjának megálla­pításával és az 1913. évi közös költség­vetéssel fog foglalkozni. A közös minisz­teri tanácskozás elé kerülő anyag nagy terjedelménél fogva a tanácskozásokat ma nem fejezték be, hanem holnap folytatni fogják. A KÖZÖS TANÁCSKOZAS. Bécs, julius 8. A mai közös miniszteri tanácskozáson az 1913. évi közös költségvetéssel foglal­koztak. A tanácskozáson fölszólalt a had­ügyminiszter. és a vezérkari főnök. A hadügyminiszter ekszpozéjában kifejtette a tüzérség uj fölszerelésének szükségét, a vezérkari főnök pedig a birodalom meg­véüelmezésének és a sztratégiai viszo­nyok szempontjából támogatta a hadügy­miniszter előadását. Berchtol\d gróf kül­ügyminiszter szintén osztozott a két ka­tonai tényező fölfogásában s különösen azt fejtegette, hogy a vezérkari főnök ál­tal javasolt katonai intézkedések a külső politikai szempontjából szükségesek. A hadügyminiszter követelési többletét két­százötven millió koronára becsülik s ezt több évre fogják felosztani, ugy hogy a két államra átlagosan egy évre 40 millió korona fog esni. LUKÁCS NYILATKOZATA. Bécs, julius 8. A mai közös miniszteri tanácskozáson a két pénzügyminiszter kijelentette, hogy a rendelkezésükre álló eszközökre való te­kintettel kénytelenek a hadügyi kormány­zat követeléseit leszállítani és a legcseké­lyebb mérték keretén tul nem mehetnek. Lukács miniszterelnök a miniszteri tanács­kozás megkezdése előtt egy ujságirónak azt mondta, hogy magától, értődik, hogy ebben a pillanatban semmi bizonyosat nem lehet mondani, hiszen épen azért Jiiv­ták össze a mai közös tanácskozást, hogy ezekről a dolgokról határozzon. Arra a. kérdésre, vájjon a hadügyi kormányzat nagyszabású, messzire kiható uj beszerzé­seket tervez-e, a magyar miniszterelnök ezt felelte: — Ezt nem hiszem. Most nem lehet szó uj beszerzésekről, a tüzérség uj fölszere­léséről, uj ágyuk megrendeléséről stb. A MAGYAR JAVASLAT. Bécs, julius 8. Magyar forrásból jelentik: A magyar kormány a közös miniszteri tanácskozá­son azt a javaslatot fogja előterjeszteni, hogy az 1913. évi közös költségvetésbe harminc millió korona rendkívüli hitelt ál­lítsanak be.

Next

/
Thumbnails
Contents