Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-07 / 155. szám

6 ÜELMAQ Y A PQRSZAC l 1912 julius 7. száz ügyvéd, zugkonzul sok pénzt keresett a megbízások révén. Ez a furcsa társasjáték esztendőkig tartott volna még —: mert hiszen hol az a „szeren­csés örökös", akinek a fejéből gyorsan ki lehet verni az ilyen monstre-hagyatékban való hitet ? De maga a titokzatos hirgyártó szol­gált végre is kiábrándító adattal. Mert hát pontos részletekkel szolgált, amelyek szerint a német konzulátus Gabesböl jelentette, hogy Nóvák Márkus öt évvel ezelőtt meghalt a tripoliszi városban s százhatvanmilliót ha­gyott. Ezt főkép marhakereskedéssel szerezte s a hatóságok gondozzák most a vagyont. Ép a „pontos részletek" igazolták, hogy misztifikáció történt. Kiderült ugyanis, hogy Gabesben egyáltalán, nincs német konzulátus, abból az egyszerű okból, hogy olyan nevü helység nem is létezik Tripoliszban. Tunisz­ban van Gabes nevü helység, de ott sose volt konzulátus. Aki a viszonyokat ismeri, nevet­ségesnek találja a százhatvanmilliós örökség hirét. A mult hónapban alapos kutatás is tőr­tént az afrikai helységben s persze konsta­tálták, hogy a gyermektelen, nőtlen milliomos vagyona — mese. Déltuniszban lakik egy magyar származású Novák-család, amelynek feje a nejével együtt él és több gyermeke is van. A család egyik tagja elmondta, hogy ő is hallott a hagyatéki legendáról, de olyan formában, hogy a dús­gazdag Nóvák Ausztráliában halt meg. Kü­lönben az egészet svindíinek tartja. Ezek a sorok remélhetőleg végét szakítják a buzgó érdeklődésnek és nyomozásnak, amely a holdbéli milliók ügyében nálunk régóta folyik. Egy kereskedő már egész va­gyonát elpocsékolta a céltalan kutatásra s a német hatóságok gondos eljárása után talán ő is belátja, hogy a százhatvanmillió örökre eltűnt s csak egy foszladozó hamis legenda volt. Kovács Gyulát az ügyészségi fogházba szállitatták. (Saját tudósít ónktól.) Az ismeretes parla­menti merénylet tettesét, Kovács Gyula kép­viselőt ma délben fél két órakor a Herezel ­szanatóriumból átszállították az ügyészségi fögházba. Az intézkedés, amely Kovács Gyulának ujabb lakóhelyéül a kőbányai rabkórházat je­löli ki, napok óta ismeretes ugyan, de fogana­tosításának idejéről sem a fogságban tartott képviselő, sem a szanatórium személyzete nem tudott semmit. Ennek ellenére is nagy csopor­tosulás támadt ma délben a szanatórium előtt, amikor a .rendőrség emberei az átszállítás vé­gett ott megjelentek. Hamarosan'hire futott ugyanis, hogy Kovács Gyuláért jöttek s déli egy órakor sürü emberraj fogta körül a sza­natórium bejáróját s érdeklődve várta a kép­viselő elszállítását. A rendőrség részéről Zoltán dr fogalmazó jelent meg két detektivvel s bejelentette a sza­natóriumba jövetele célját, amit nyomban tud­tul adták Kovács Gyulának. Kovács Gyula minden meglepődés nélkül fogadta a hirt, de mielőtt a fogalmazóval a kocsiba ült volna, megebédelt. Másnemű előkészületre nem volt szükség, mert Kovács már közel két hete fönn jár, a sebe pedig annyira begyógyult, hogy; szabadon mozoghat. Mialatt Kovács ebédelt, a két rendőrségi fo­gat a szanatórium hátsó bejárójánál állott meg. Bent, a H erezel professzor házában is megélénkült az élet, amint megtudták, hogy a szanatórium déli látogatói mi járatban van­nak. Minden ablak tele lett kíváncsi arcokkal, a betgek közül sokan lementek az udvarra is s érdeklődve nézegették a rendőrségi fogátó­kat. Mintha egy pillanatra a szanatórium szigorú rendje is megbotolott'/volna: feliér­kötényes kiszolgáló leányok és fehérruhás szolgák csapatostul az udvarra tódultak. Ebéd után Kovács Gyula Zoltán dr fogal­mazóval felült az első bérkocsiba, a másik kocsiban pedig a két detektív foglalt helyet, Kovácson egyszerű zakó-ruha volt, a szeme fölött pedig fekete kötés, amely a behegedt, de teljesen még be nem gyógyult sebet ta­karja. Kovács Gyulát a szanatóriumból az Alkot­mány-utcai ügyészségi fogházba szállították. Két órakor ért a fiakker a Koháry-utcai kapu elé. Kisfaludy László fogházgondnok fogadta Kovács Gyulát s a formalitások után egy cellában helyezte el. Az, liogy Kovács Gyulát innen a rabkórházba szállítják-e, f//yelőre két­séges, ez állapotának további alakulásától függ. Ma rendelte el Szlavek Ferenc vizsgálóbíró, azon revolver hordképességének a megvizsgá­lását, amellyel Kovács Gyula a merényletét a képviselőházban elkövette. A revolvert kiadta Minnich Károly tanár törvényszéki, orvos­szákértőnek, aki ma a bonctani intézetben levő bullákon kipróbálta azt. Az úgynevezett fegy­verszakértői szemle ma délben történt meg, a melyen résztvett az ügyészség egy tagja s Po­lónyi Dezső védő is. A revolver kifogástalanul működött. A kilőtt golyók egytől-egyig beha­toltak az élettelen testekbe. Erre a szakértők kimondtaK, hogy Kovács revolvere az emberi élet ^lOliasára alkalmas. Minnich erről hiva­talos irást vett fel s szakértői véleményét hol­nap adja be a vizsgálóbirónak. A vizsgálóbíró utasítására Ajthay tanár tegnap újból megvizsgálta Kovács Gyula ál­lapotát s konstatálta, hogy a beteg már majd­nem teljesen felgyógyult. Az ősz színpadi szenzációja. — Az Ég leánya. — (Saját tudósítónktól.) Kin® és kinaiak nla­pirenden vannak. Vérfolyamióknaik (kellett vé­gigbömpölyögniök az irtózatos terjedelmű birodalom földjén, amig a világ végtére ész­revette. hogy Kínában sines (kocsonyából ;az embereik szive, s liogy a copfos férfias és a nadrágos nők országa nem egy mérhetetlenül nagyra nőtt — operettszínház. Most egyidő­iben két ok teszi időszerűvé a rengeteg (köztár­saságról való megemlékezést. Az egyik ok az, hogy az évezredes hagyományaiból hirtelenül (kibillentett sok százmlitiliónyi t ömeg semmi­kép seim tpd sülyegyenbe jutni s most ideges vergődésében az ott élő idegenek ellen acsarkodik. A másik ók pedig — amiért a nagybeteg .országóriásról beszélni kell, abuól ered, hogy a franciák világhírű írója, a kissé különcködő, de nagyon mély Piferre Loti szín­darabot irt a mennyei birodalomról, vagy a mint a cím mondja, az Ég leányáról, aki nem más, mint Kínának immár ex-esászárnője. Aki csak parányi mértékben is járatos a modern irodalomban, jól tudja, kicsoda Loti, iá xmlt hajóstiszt, aki valósággal másodszor fedezte föl a Keletet, nem a földrajz, hanem a lélek nézőpontjából. Azt azonban már keve­sebben tudják, hogy a Keleten való tömérdek bolyongás közben az irótollifrancia mestere csaknem egészein átidomuit és szokásaiban élete módjában sokkal inkább keleti nagyúr, mint páris francia. Otthona is kettő van, az egyik Konstantinápolyban, ahol az esztendő igen nagy részét tölteni szokta, a másik pe­dig Rochefortban, amely palota azonban nem kevésbé keleti, mint a Sztambnlban lévő. Nem lehet valami mesésébbet elképzeli ni Pierre Lotiniak ennél a rocheforti palotájá­nál. Az ebédlőjével talán esak az indiai maha­radzsáik osodavárainak a pompája vetekedlbe­tik. Ez a salle a manger voltakép hatalmas terem, amelynek a kandallója például való­ságos 'emlékműre hasonlít, a'mennyiben ak­kora, hogy egész nagy fatörzset leibet bélé­vetni. A másik különössége ennek az ebédlő­nek, hogy van benne egy emeltebb rész, a melyhez márványléposők szolgálnak is amely zenekar, vagy apróbb színielőadás számára való. A falakon Murillo s más reneszánsz mesterek müvein kivül fölbecsülhetetlen ér­tékű góbién, keleti szőnyeg, is a'mi ia.z igazi műértőnek italán még kedvesebb, csodás szi­nü és utánozhatatlan minőségű keleti selyem ós kélnie sorakozik. S még ennél az ebédlőnél is felejthetetlenebb szépségű a mögötte lévő mecset, amely ezernyi reliktLkával szőnyeg­gel és indiai, japán, ó-arab, kinai és egyéb származású ötvösmunkával valóságos mú­zeuma az antik iparművészet kinoseének. Ilyen környezetben született Pierre Loti uj müve, az Ég leánya, amelyről azonban — sa jnos — nem lehetett megtudni, csupán any­nyit, liogy a trónjiafosztatt fiatal kinai esá­szárnőről szól, és hogy afféle sejtelmes, kli-esit együgyű, de nagyon megkapó keleti drámia. Az ügy legfőbb érdekessége pedig abban rej­lik, hogy ezt a színdarabot nem francia, ha­nem amerikai színház fogja bemutatni, a newyoirki Grand Theatre, ennek az évnek ok­tóberében. A dolog magyarázata az, liogy Riere Loti képzelő ereje olyan hihetetlenül nagyszabá­sút alkotott, hogy munkájának iá, iszinrelnozá­sára egyetlen párisi igazgató sem vállalko­zott, nem sz ükikebl üségl>ő), hanem fizikai le­hetetlenség.- okán. Rostáiul emlékezetes állat­darab jia szintén majdnem lehetetlenséget (kö­vetelt a színháztól és emlékezetes, hogy a Théátre de Porté Salait Martin annyi pénzt fektetett .bele a Chnnteeler szinrehozásába, liogy abból ia pénzből egész csinos pénzintéze­tet aliapitbatitak Ápolnia, Nos tehát, a Gbanteoler iszeenériája szinte gyerekjáték ahhoz képest, amit Loti követel a színházitól uj darabja, a Pille du ciel szá­mára. A nyaktörő nehézségek sora, mindjárt ott kezdődik, hogy Loti darabjánajk az ente­riörjeit nem lehet a szokásos színpadi techni­kával létrehoz,n'i. Az egyik fölvonás például a Iküinai császárnő niang-kingi palotájának a titkos szentélyében játszik. Ezt a helyet Pierre Loti tlátta, le is rajzolta és azt kívánja, ihoigy a színpadon is éppen olyan legyen mint a valóságban. Már pedig ebben a templomban bálványszörnyetegek fognak trónolni való­ságos márványból való piedesztál okon, ami­ket nem lehet összeáilllitaPi a megszokott tiz­tizenütperees föl vonásközökben. Még sokkal bonyolódoittabb a császárnő pekingi tróntermének ia stílusos létrehozása. Ez csodálatosan szép valami, két aűaptónus­hól, a tompán vörös lakkból ós az aranyból kifejlesztve. Ezt la termet, persze kicsinytitvé, Loti megcsináltatta röchefortli palotájában is, amelynek egyik legvonzóbb érdekessége. Ez a trónterem a valóságban óriási méretű s a nagyobb hatás kedvéért titokzatos félho­mályba burkoilóziik. Maga a trón a terein közepén emelkedik, hármlas lépcsős,or visz hozzá, a széles, hatalmas lépcsőkön örökké égő illatszerek füstölögnek. A lépcsőkön ki­Ami szintén vörösre lakkozott magas oszlo­pok aranytól terhes ményezetet tartanak a trón fölé, a manyezet fölött viszont, mintha a felhők közül szállott voln a alá, egész sárkány hadsereg őrködik. Egy sárkány, különváltan a többitől, valamennyi között a legóriásibb, éppen a. trón fölött terpeszkedik széjjel, a szá­jában lairanygömböt tartva. Lent. a földön, a trón előtt, sárga szőnyegeken beverve, ugyancsak sárkányok állanak őrt Egy-egy ilyen mesebeli fenevad busz méter hosszú. Mindezt esak olyan színpadon lehet "kihoz­ni, amely rengeteg terjedelmű s amely szín­pad — és ez a legfontosabb — forgatható. Ilyen színpad pedig — amely injnd a két föltételnek megfelel — csupán egy van, a fön­tebb emiitett newyorM sziniliááé, amely et öt évvel ezelőtt hozott Hétre az amerikai milliár­dosok egy meoénási rohama. Ez iá színház az egyetlen á világon, amelynek közömbös az anyagi, mert a Carnegiek és Morganok kime­ríthetetlen pénzzühutiagából táplálkozik. Ez a színház az egyetlen, amely arra vállalkoz­hatott, hogy Pierre Loti kivánságának meg­felelően, háromszáz kiniaíit — még pedig az ér­teiimese'bbjéből — kiválogasson magában Jüjl nában, szerződést kössön velük is elvigye ólket Newyoríkba, hogy az uj darabban a statiszta szerepet betöltsék és valóságos kinali katonák muzsikusok, kardálosok és táncosok gyönyör­ködtessék a szokatlan mulatságokra éhes bő-

Next

/
Thumbnails
Contents