Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)

1912-07-07 / 155. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1912 julius 5. olyan kedvezően állapítanánk meg, hogy az a logyasztő közönségre nézve, azok mai számáJioz viszonyítva mintegy évi 32.000 koronával kedvezőbben alakulna, amely 1 és 2 alatti kedvezmények önként érthetőleg a magánfogyasztók számának emelkedésével évről-évre fokozódnának. Kérjük ennélfogva a tekintetes Tanácsot hogy ezen ajánlatunkat beható megfontolás tárgyává tenni, azokat a tárgyalás alapjául elfogadni ós a vonatkozó tárgyalásokat megindítani méltóztassék, amelyekhez .magunkat mindenkor meghivatni kérjük. Már ezúttal rámutatunk arra, hogy az ezen ajánlatunk alapján megindítandó tárgyalásokat a várossal kötött szerződésünk egyéb olyan részeire is kiterjeszteni méltóztassék, amelyek az egyes megállapítások hiányos, homályos vagy elavult voltánál fogva mindkét fél érdekében módosításra szorulnak: Ilyenek: A szerződés 2. §-a, mely szerint az engedély tartama az ujabban megállapítandó időre terjedne. A szerződós 5. §-a olyan' értelemben volna módosítandó, hogy a) a hálózat bővitése a szerződés utolsó 15 evében csak a tényleges költségek megtérítése ellenében követelhető; b) bogy a nagykörúton kivül eső városrészekben a hálózat bővitése ós a közvilágításhoz szükséges szerelvények díjmentes létesitóse csak azon feltétel alatt legyen követelhető, ha minden 50 méter átlagos távolságra az egy nyilvános lámpa fogyasztásán tul legalább há. rom, egymást követő évre, ugyanilyen mérvű magánfogyasztás biztosíttatott. A 30. §. utolsó bekezdése ekként volna módosítandó: Amennyiben utcaszabályozás, feltöltés, kövezés, csatornázás vagy egyéb köztekintetek az utcai közterületen lefektetett vezetékek vagy berendezési tárgyak áthelyezését tennék szükségessé, azok költségeit a kiskörúton és azon beliil egészben, a két körút közötti részen — beleértve a nagykorutat is — felerészben város tartozik viselni, mig a nagykörúton kivüli részen az áthelyezési költségeket kizárólag a vállalat minden megtérítési igény nélkül köte" es viselni. A 32. §. első bekezdése azzal volna kiegészítendő, hogy: „megjegyeztetik azonban, hogy ott, ahol az utcai közvilágítás jelenleg használatban van, csak akkor követelhető a villamos világítási berendezés létesítése, ha a villamos vilá. gitásnak használata mellett, a meglevő légszeszvilágitás szerződéses igénybevétele is megmarad. A 49. §. a megváltási jog, a módositott szerződés 25-ik évének lejárta után kezdődik. A 10. §. második bekezdés kiegészítendő: -„Írásbeli felszólítástól számított 8 napon belül." A 15. §. módosítandó a fényerő nagyság helyett megfelelő „hőértókre." A 16. §. a normális Inwert égőnek 60 gyertyalény kikötése. A 17. §. a két hónap évi átlagban számitva. A 24. §. kiegészítendő : а) a mérőhöz való szabad hozzáférhetési jog nem korlátozható. б) fogyasztók a mérőhöz a vállalat által a budapesti előírás szerinti helyet kötelesek át_ engedni, mely kijelöléshez a szerelési vállalkozók is alkalmazkodni kötele3ek. c) a harmadik bekezdés elején: Gáz-, illetve villamvezetékek csak akkor láttatnak el mérővel, illetve kapcsoltatnak be a hálózatba, ha azok a budapesti légszeszgyár és villamtelep, illetve a magyar mérnök- és épitészegylet szabványainak megfelelnek. A 26. §i harmadik sorban: „a jövedelméből" helyett „bevételéből" kifejezés használandó. A 27. o) első bekezdés végére: „a benyújtástól számított 30 napon tuli hátralékért 5 °/»-os késedelmi kamat igényelhető" b) a harmadik bekezdés végén: „de legalább 10 korona óvadékot követelhet." A 29. §. második bekezdés: „írásban legyünk órtesitendők." A 30. §. második bekezdés: „írásbeli felszólítás után 24 órával." A 31. §. o) első bekezdésénél nem 3 évről 3 évre, hanem évről-évre. b) Második bekezdésből kimarad: „továbbá bérbead szükségelt csőből," c) második bekezdés utolsó mondata elmarad. A 34. §. az erőátviteli, motorikus, valamint főzési ós fűtési célokra elhasznált villamosság egységára a javaslat értelmében megfelelőleg lesz módosítandó. A 37. §. 7. pont: „írásbeli felszólítástól számított 8 napon belül." A 41. §. a módosítás végérvényes jóváhagyásától számított óv múlva. A 42. §. a régi közvágóhidi terület részünkre fenntartandó. A 48. §. kiegészítendő: s a vállalatnak azok ellenében, akik a vállalatot szerződéses joga gyakorlatában akadályozzák, hatósági támogatást nyújtson. Kiváló tisztelettel Központi Gáz- és Villamossági Részvénytársaság. Egy előkelő horvát leány kalandos szökése. — Az újszeged! mézesnapok. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt héten, napról-napra délután öt óra tájban, elegáns fogat állott meg az ujszegedi Vigadó előtt. A gummikeroküből föltűnően szép, diszkrét öltözékü fiatal hölgy és egy szimpatikus külsejű, borotvált arcú fiatalember szállottak ki. A pincérek serege napról-napra alázatos meghajtással üdvözölte ia hölgyet és a kísérőjét, akik ia Vigadóban . megnzsonn áztak. Körözött iliptói, egy-egy pöhár sör, a kocsisnak kórom deci bor: eninyiit fogyasztottak. Állandóan horvátul társalogtak, közben vidáman mosolyogtak. Pompás természetű, igézően szép, fehér arcú, dus, szőke hajú, kékszemű volt a nő. A hangja kellemes csengésű. Minden mozdulata finom, kimért. A fülében mogyoró nagyságú briilliáns fiiggő ragyogott, :a, menüén és az ujján aranyba foglalt drágakő csillogott. A ruházata diszkréten előkelő: finom szabású sötétkék szoknya és rövid ujjas csipkéiduz. Első pillanatra tizenkiienc-husz évesnek tünt föl. A fiatalember tipikus nyári gavallér. Borotvált arcú, fénylő fekete liaja középeit választva. Kék kabát, fehér vászonnadrág, tennisz-cipő. Naponta egy órát időztek a vendéglőben. Busás borravalóval jutalmazták a pincérek előzékenységét. A borravalóval annyira nem fukarkodtak, hogy az legtöbbször felülhaladta a cehet. Az uzsonna után néhányszor végigsétáltak a főfasoron, aztán kocsiba ültek és visszahajtattak a városba, Ujíszegeden senki nem ismerte őket. Találgatták, (különösen a pincérek) hogy ki lehet ia hölgy és kmérője, a tippelés azonban eredménytelenül végződött, — Neon volt'fitt egy elegáns hölgy, borotvált arcú, magas fiatalember társaságában ? — kérdezték az ujszegedi Vigadó személyzetét a mult hét csütörtökjén Vecsernyés ós Bapkó detektivek. — Épen az imént távoztak — felelték a pincérek. . A 'detektívek aztán érdeklődtek, hogy mióta járt ki Újszegedre a fiatal pár, imilyem nyélven beszélgettek, mi iránt érdeklődtek, milyen megfigyelést észlelt a személyzet. — Innen . . . áruházba indultak — világosította föl a két detektívet az egyik pincér, aki beszél horvátu.1 A detektívek az útbaigazítás szerint az áruház felé igyekeztek. Alig várakoztak az utcáin néhány percig, la liölgy elvégezte a bevásárlását és ia fiatalemberrel fölszállt a rájuk várakozó kocsira. A detektivek időközben beszéltek a kocsissal, akire ráparancsoltak, hogy akármlit mond la fiatalember, hajtson ia városházára. Igy is történt. A Ikoosis ia városházára hajtott, a detektivek pedig egy konflison utána. A városháza előtt megállott a gummikerekü. Nyomban'ott termettok a detektivek és német nyelven udvariasan fölszóditották a hölgyet ós ia fiatalembert, liogy kövessék őket. A fölszólíitásra meghökkentek. -— Mit akarnak kérem? — ikérdezte izgatottan kocsijából kihajolva a nő, aki tört németséggel beszélt. A detektivek megismételték a fölszólítást, amely aztán ia legcsekélyebb ellenkezésre sem talált. — önök egy hét óta tartózkodnak a városban, a Tisza-szállóban laknak K. J. földbirtokos ós nieje, Zágráb dimen. A szálló személyzete gyiauusnak találta a viselkedésüket és folhivta a figyelmünket. A megfigyelés megtörtént, most pedig igazolásra szó,Htom föl önöket. Borbola Jenő dir osztályjegyző mondta e szavakat. A beszédet horvát tolmács közvetitette. A fiatalember az ijedtségtől kipirultán állott la rendőrtisztviisalő előtt. A nőre nézett, attól várt választ. A nőnek könny csillant meg a szemében. Á rendőrtisztviselő faggatására elmondta, hogy a zágrábi vasutigazgatóság egyik igen magas állású hivatalnokának a leánya. Tizennyolc éves. A fiatalember pedig egy szerényebb javadalmazása zágrábi állami hivatalnoknak a fia, tizenkilenc éves, egyetemi hallgató. — Megszöktünk, — vallotta be szomorúan a ileány — mert az atyám nem akart beleegyezni a házasságunkba. Azt mondta, hogy ő (ia fiatalemberre mutatott) uagybn íiatail és szegény fin, nem nekem való. Hiába tiltakoztam, semmi fenyegetés nem használt. Erre szökésre határoztuk el magunkat. Nagyon gyorsan ment a dolog. Kii ürítettem a kaszszámat, háromezer korona volt benne és útra keltünk. Már három hete u,ton vagyunk. Szegedre Szabadkáról érkeztünk, ahtíl néhány napig időztünk. A leány táviratozott laz édes atyjának, a válasz megérkezéséig a városházán tartották ia fiatal szerelmeseket. Csakhamar megérkezett a távirati válasz: — Legközelebbi vonattal odaérkezem. A leánynak fölmutatták a táviratot, aki erre ujjongott örömében. — Ugy-e, — mondta a rendőrtisztvsielőiiek — most már nem történik semmi bántódásom, a pápa bizonyosan megbocsát. A temperamentumos leány aztán ia, fiatalembert vigasztalta: — Ne haragudj, amiért most örülök. Igy nem tarthatott volna sokáig. De majd másképen ilesz minden. A következő nap reggelén Szegedre érkezett ia leány édesatyja. Az állomásról egyenesen a rendőrségre hajtatott. Bemutatkozott Borbola Jenő dr-nak. .—- Hol van ia leányom? — ez volt az első kérdése. A rendőrtisztviselő szobájába bevezették a leányt és ia fiatalembert. A leány lesütött szemmel, félénken közeledett az atyja felé. — Bocsáss inog papa! ... — kérlelte az atyját, aki azonban haragosan eltaszította magától a leányát. Megindító jelenet következett. A leány sirnni kezdett, megindult a könnyek árja. A fiú hirtelen a főtisztviselő elé toppant: — Könyörgöm, bocsásson meg a leányának! A rendőrtisztviselő szótlanul állit az Íróasztala, mellett, az itatós papirost kapirgálta.